Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-25 / 47. szám, kedd

DÉSI HUBER ISTVÁN A ma huszonöt éve meghalt Dési Huber István (1895—19441 a magyarországi szocialista művészet egyik jeles alakja. Több évig fizikai munkás volt. Nehéz körülmények között, autodidakta mádon sajátította el a festői ismereteket és a rézkarc technikáját. A festészethez csak 1928-ban jutott el. A munkáséletet ábrázoló képeit forradalmi feszültséggel teli, egymásba torlódó formákban fogalmazta meg (Guberáló, Déli pihen őj, majd e lefojtott feszültség expresszív szín- és formakifejezésbe csapott át (Viharmadarak). A festészetet a világnézeti harc részének tekintette és nem elégedett meg önmaga technikai képzésével, hanem igyekezett alaposan elsajátítani a marxista esztétika tételeit. Festészetében Cézanne, a kubisták és a konstruktivisták tanulságaiból indult ki. Eszmeileg ekkor ezeket tartotta a leghaladóbbaknak. Korai képeinek szociális témái erősen egyszerűsítettek. Később, eszközeinek gazdagodása után, elvetette a formai sémák nyűgét. Témavilágát a meggyötört nép, a munkások és a parasztok alkotják. Alakjai életének színtere és szimbóluma a külvárost utca, a falusi táj, a szántóföld. Ecsetjét kitörő heves indulat vezette, éles színei izgalommal telítettek. Részt vett az illegális kommunista párt tevékenységében és tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Életművét Kossuth-díjjal tüntették ki. (b) Dési Huber István: ÖNARCKÉP ň MONTE-CARLO! NAGYDÍJ BALLADA A HÉT AKASZTCTTRÓL Néhány héttel ezelőtt, amikor a pozsonyi tévé képernyőién lepergett ez a film, s amikor a bemondónőtől magtudtuk, hogy ezt küldjük Monte-Carlába, bizony jómagam is azok közé tartoztam, akik a tavalyi siker megismétlődésének lehetőségében nyomban kételkedni kezdtek. Korántsem azért, mintha a Ballada a hét akasztottról kevésbé sikerültnek tűnt volna, hanem inkább azért, mert a tavalyi győztes", nagydíjas Leigázott asszony-nyal túlságosan is rnknníthntô volt, s mert SMlLIA VÁSÁRYOVÁ hogy e rokonság ráadásaként ínég ugyanabból a stúdióból is származott. Ma már tudjuk, hngy fölösleges volt ez az aggodalommal vegyes kételkedés: a Ballada megnyerte a monte-carlói zsűri tetszését s ezen túl a kritikusok díját is kiérdemelte. Stanislav Barabás Leigázott asszony-a (Krotká) tehát nemhogy csökkentette volna a Ballada esélyét, hanem alighanem eleve felhívta a figyelmet a pozsonyi tv-stúdió új filmjére, s mivel ez semmivel Sem maradt alatta az előbbi értékeinek, a döntés nem lehetett más. E kategorikus meghatározás hitelét talán még növelhetjük azzal, hogy elmodjuk, a monteicarlói fesztivál nem valamiiéle szakosított, elvekkel vagy műfaji Ismérvekkel körülhatárolt szemle, hanem vers3nyanyagában legalább annyira változatos és sokféle, mint általában a televízió műsora maga. S miután a televízió elsősorban a Iegsokarcúbb közönség általános szórakoztatását tartja feladatának, a montecarlói fesztivál anyagának zöme is az ilyen kfmandottan szórakoztató jellegű alkotásokból áll. A művészi cél és hatás e szórakoztató műsorok tömkelegében sosem — pontosabban: eddig mág sosem — az clsSdlsges szempont. Amfg a televízió a legtöbb országban nyereséget kimutatni kénytelen üzlet, amíg a politika egyik leghatásosabb eszköze s amíg a szórakozási tömegigény általános és átlagos kielégítője, addig arculata pontosan megrajzolt, ténykedSsl területe körülhatárolt. Nam véletlen tehát, hogy művészi igényű munkára elsősorban azok a stúdiók vállalkoznak és vállalkozhatnak, amelyek főként állami támogatásból élnek, s amelyektől e támogatás fejében az állam nem csak bizonyos igények kiszolgálását várja el. A pozsonyi stúdió az utóbbi időben kétségtelenül ilyen kedvező feltételek mellett dolgozik, s a monte-carlói nagydíj közvetve, da elvitathatatlanul ezeknek a feltételeknek az eredménye és dicsérete ls. L. Ny. Andrejev, e kevéssé ismert és nem egyértelműen elismert orosz írónak (1B71—1919J A hét akasztott ember története című müvéből Tibor Vlchta Irt forgatókönyvet, s ebből Stanislav Szomoiúnyl operatőr kitűnő közreműködésével Martin Hollý rendezett tv-filmet. Andrejev meghatározatlan helyen és időben játszódó történetének szimbolizmusát és mondanivalóját az ismert szlovák szerzők helyes érzékkel, teljes joggal megőrizték és elmélyítették: a mához azokban a fogalmakban, kérdésekben szólnak, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak. Mert a téma szinte általános és örök. A valóság és az oszme harca az ember lelkében, a tényleges bűntett és a vélt bűnösség kettőssége, az igazságszolgáltatás fonáksága, az ítélkezésre és az Itéleivégrehajtásra feljogosító rend viszonylagossága, a Jogrend ás az anarchia erkölcsi igazsága, a gyilkosság és az embertelen, gyűlölt hatalom elleni merénylet azonossága, az ember küldetése, a halál okának kritériuma — vajon csak azért élünk-e, hngy a felsőbbrendű élőlény ííleve elrendeltségének be teljesülését jelentsük. vagy azärt is, hogy az emberi létet tudatosan a jobbra, az emberibbre segítsük ... Ismert problémák, a gondolkodásban magában rejlő kérdőjelek. Hollý filmje hét ember tragikus végű sorsának meg idézésével juttatja őket ismét eszünkbe, de mint ahogy mindé kit kielégítő és végérvényes választ eddig senki sem adott rá juk. ő sem ad. Ö is csak a rokonszenvét nyilvánítja azok Iránt, akik szerinte és szerintünk ls megérdemlik. Ami ebben a balladában sajátos érték, az a televízióművészet kifejező eszközeinek ennyire üsszpontosítottan és ennyire hatásosan ritkán látntt rendje, a szerkesztés és a képtechnika megcsodálni való megfelelősége. Kialakulóban van, de már van a televíziónak Is művészete. Hollý balladája is ezt bizonyltja. A szereplők — mindenekelőtt Emília Vášäryová, Ivan Mlstrlk, Zdena Grúberová, Karol Spišák, Milan Kiš — Monte-Carlóban is méltán keltettek feltűnést. Igényes faladatot teljesítettek, s az eredmény bizonyítja, hogy a feladat nam haladta meg képessé geiket. Akárcsak a film a pozsonyi tvstúdió képességét. Szeretnénk hinni, hogy ez a másodszori siker a jüvű munkáiénak tartós záloga, amelyet nem csalódással, hanem újabb eredményekkel fognak kiváltani. SZ. G. Építkezés műanyagokkal Amikor századunk első éveiben Baekeland fenolból és formaldehidből előállította az első „műgyantát", a bakelitet, sem ő, sem más nem sejthette, hogy alig 60 év múlva egész ipart fejlődésünket forradalmasítják majd a műanyagok. Ma már mind több háztartási eszköz készül könnyű, tetszetős és egyáltalán vagy csak alig törékeny műanyagból, s nem lepődünk meg azon sem, ha műanyagból készült fogaskerekekről, lámpaburákról, csónaktestekről hallunk. Azt is tudjuk már, hogy a műanyagokat korántsem a hiányzó természetes anyagok pótlására alkalmazzuk, hanem azért, mert az új anyagok kis súlya, tetszetősége, korrózióállósága, könnyű megmunkálhatósága és seregnyi más kedvező tulajdonsága egészen új lehetőségeket tár fel az ipar sok területén. Csak természetes, hogy a műanyag felhasználásában az építőipar sem maradhatott le a többi iparág mögött. Persze, az építőipar más követelményeket támaszt a műanyagokkal szemben, mint a többi iparág. Az építkezésben a műanyagoknak a nagy mennyiségben, olcsón rendelkezésre álló természetes anyagokkal, a homokkal, cementtel, téglával és mésszel kell felvenniük a versenyt, s ki kell állniuk a próbát olyan nagyszilárdságú anyagokkal összehasonlítva is, mint az acél és a vasbeton. Az első pillanatban azt gondolhatnánk, hogy ez a verseny eleve kilátástalan. A bonyolult szervesvegyipari eljárásokkal előállított műanyagok soha sem lehetnek olyan olcsók, mint a homok vagy a cement, s reménytelennek tűnik az is, hogy a beton vagy az acél szilárdságával vetélkedhessenek. Mégis, az építőiparban felhasznált műanyagok mennyisége évről évre nő, jelenleg már az építőiparban használják fel a világ teljes műanyagtermelésének mintegy 25—30 százalékát. A műanyaghoz utópiája Néhány év óta mind többet hallunk, olvasunk teljesen vagy csaknem teljes egészében műanyagból készült kísérleti házakról. Sokan egyszerű kézlegyintéssel intézik el ezeket a híreket: a műanyagház utópia. Ez persze attól függ, hogy milyen célra akarják felhasználni az épületet. Egyáltalán nem mindegy, hogy sokemeletes lakóházat, középületet, gyárat, raktárt, kiállítási és üzletcsarnokut, pavilont, garázst vagy nyaralót kívánnak-e építeni. De még ezen túlmenően is sok más körülményt kell mérlegelni. Közismert, hogy iparunk és mezőgazdaságunk termelésének növekedésével mind több raktárra van szükség az ipari termékek és mezőgazdasági termények elhelyezésére. Minthogy a fogyasztók igényei is egyre nőnek, mind kevésbé engedhető meg, hogy a legyártás és felhasználás közötti raktározás alatt a termékek egy része tönkremenjen, vagy romoljon minőségük. Olyan raktárépületekre van tehát szükség, amelyekben ezeket megvédhetjük az időjárás viszontagságaitól és gondosan megőrizhetjük felhasználásukat. Már ebből is kitűnik, hogy a legkülönbözőbb követelményeket támasztjuk a raktárépületekkel szemben. Egyes termékeket mindössze a nedvességtől kell megvédeni, más esetekben viszont azt is el kell kerülni. hogy a raktározott terméket hőmérsékletváltozás érje. Olykor hosszú Időre létesített állandó építménnyel érünk célt, de az építőanyagok vagy más mezőgazdasági termények esetében nyilvánvalóan csak ideiglenes raktározást kel! biztosítani. Ha egy-egy helyen csak néhány hétig, esetleg néhány hónapig kell építőanyagokat, mezőgazdasági terményeket raktározni, akkor teljesen felesleges olyan épületet emelni, amely azután kihasználatlanul állna évekig. Olyan raktárakra van szükség, amelyek könnyen átszállíthatók máshová, ha eredeti helyükön már betöltötték feladatukat. Hagyományos anyagokból nehéz lenne ilyen raktárakat építeni. De a könnyű műanyagok akkor is versenyképesek lehetnek ezen a területen, ha egyébként drágábbak a hagyományos építőanyagoknál. Persze, az ideiglenes, áthelyezhető műanyag raktárakat nem a téglából vagy fából készült raktárak mintájára kell megtervezni, különben nem lehet előnyös tulajdonságaikat kihasználni. Raktársátrak A könnyű műanyagok lehetővé teszik, hogy óriási sátrakat készítsenek belőlük. Általában rudakra és más tartószerkezetekre sincs szükség, a sátrak tartását a befújt levegő biztosítja. Az alkalmazott műanyagok szilárdságának növelésére kétféle megoldás lehetséges. Az egyik esetben szintetikus gumibevonattal látják el a műanyagszálakból készült szövetet, így nem ereszti át a levegőt és a nedvességet sem. De növelhetik a műanyag szilárdságát oly módon is, hogy a két műanyagfólia közé üvegszálakból készült hálót sajtolnak. Itt természetesen nem foglalkozhatunk részletesebben az egyes megoldási lehetőségekKel, Illetve a műanyagsátor felállítására rendelkezésre álló módszerekkel. Legegyszerűbb, ha a sátor szélét homokzsákokkal rögzítik és kis motor segítségével állandóan levegőt fújnak a sátorba. A felfújt „félliólyag" belsejében a normálisnál valamivel nagyobb a légnyomás. Felállíthatjuk a műanyagsátrat — amely véleményünk szerint hazai viszonylatban is időszerű lehet — oly módon is, hogy kettős falat készítenek és a két fal közé fújják a levegőt. Ha a levegőbsfújás helyét gondosan lezárják, a két fal között hosszú ideig megmarad a levegő és csak időnként kell pótolni. A kettős falú sátraknak jelentős a hőszigetelésük is. Legújabban átmeneti megoldásként nem a teljes sátorfelületet alakítják ki kettős falúvá, hanem csak egyes bordaszerű részeit. Ezeket 6—8 légköri nyomású levegővel felfújva olyan szilárd tartóvázhoz jutnak, amely a legerősebb viharoknak is ellenáll. Az ideiglenes raktárak esetében tehát már egyáltalán nem utópia a műanyaghoz. Másfajta épületek létesítése szempontjából az a legfőbb nehézség, hogy a műanyagok szilárdsága általában kisebb, mint a hagyományos anyagoké. Megfelelő eredmény eléréséhez tehát túl kellene méretezni a műanyagházat, ami már csak azért ls kedvezőtlen, mert a műanyagok amúgy is drágábbak a hagyományos anyagoknál. Az „ügyeskedés" jegyében Persze, ezen a területen 19 lehet „ügyeskedni". A gömbalak például sokkal nagyobb terhelési bír ki, mint a kockaalak. De különleges, többrétegű szerkezettel ts szétoszthatók úgy a terhelő erők, hogy célt leliet érni önmagában kisebb szilárdságú anyaggal is. A legegyszerűbb kombináció például acélból vagy alumíniumból elkészíteni az épület tartószerkezetét, s a vázat bevonni műanyaggal. Sok hétvégi nyaralót, elárusító bódét, s főként kiállítási pavilont készítenek már napjainkban így. Ezzel összefüggésben még egy megjegyzés: bármennyire is látványosak a fémvázas műanyagépületek, az építőipar niüanyagfel használásának csak jelentéktelen hányadát alkalmazzák ilyen célokra. Érthető ez, hiszen sokkal több lakásra, üzletházra és irodaépületre van szükatg, mint hétvégi nyaralóra és kiállítási pavilonra. Ezzel szemben a lakó- és irodaházakon is a műanyagok és a hagyományos anyagok különböző kombinációival találkozunk. Manapság már sok olyan helyen ís alkalmaznak műanyagokat, amelyet a külső szemlélő észre sem vesz ... m-i Míg ™HS ' f Ž Sok mondanivaló akadna még a műanyagok építőipari felhasználhatóságával kapcsolatban, hiszen gyakorlatilag csak egyik területét érintettük. Nem beszéltünk arról, miként érvényesülnek az ún. felvonulási épületek létesítése és a víztárolás vagy a vízszigetelés terén, hogyan védik a csatornacsöveket, illetve helyettesítik a ,klasszikus" csöveket, hogyan lehet vízvezetéket létesíteni — a műanyagok felhasználásával — árokásás nélkül. Sokan, bár naponta látják, azt sem tudják, miként érvényesül a műanyag az épülethomlokzaton és még kevésbé van tudomásuk a fémek és műanyagok „házasságáról" és egyéb „kalandjairól". Erről azonban majd legközelebb ... 4 - Ä , i Wm. y íMmäM .. tímmämmMkiää^mmš^íiM^^.

. ^^^mmmm^m.^ M I wít/rWmmm í Kilenc méter átmérőjű, gömbszerű műanyagház szerelése. A gömbfelületet kb. 9 cm vastag, kemény poliuretánhab lemezekből állítják össze.