Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-23 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

EJW A w . Valami finom kis remegés feszíti idegeimet, amióta ked­venc lapomban, az 0 j Szóban megindult a vita arról a rend­kívüli horderejű kérdésről, hogy hazánkban, jelenleg, az adott körülmények között, a társada­lomfejlesztés mai szakaszában helyes-e, indokolt-e. célszerű-e a mini-divat. Evek óta nyugtalanít az a je­lenség, hogy életünk túlságo­san egyszerű, nincsenek problé­máink, nincs miről vitázni és éjszakánként nedvesre könnyez­tem a párnacihát amiatt, hogy nem történik nálunk semmi. Egy ideig szintetikus problémá­kat gyártottam. Például elkép­zeltem, hogy húsz ragyogóan szép és fiatal lány fog körül és kijelentik, amennyiben azion­nal nem bizonyltom tettekkel, hogy nem csak plátóilag sze­retem őket, akkor elolvastatják velem az utóbbi évtizedben megjelent összes absztrakt ver­set Ettől úgy megijedtem, hogy majd kitört a nyavalya. Aztán azt szuggeráltam magamnak, hogy egy festőművész barátom alkotásáról lemászik egy négy­szög, kijelenti, hogy ő a festő­művész múzsája, de engem sze­ret és azonnal • ajakimra akar tapadni. Rémülten sikoltoztam, hogy tapadjon az édesanyja — nonfiguratív kompozíciójára, de aztán felébredtem és láttam, hogy az élet olyan, mint volt, minden rendben van, minden fejlődik, nincsenek zökkenők, mindenki elégedett önmagával, másokkal és az egész helyzettel és az emberek fúró helyett pro­mincli cukorkát hordanak a zsebükben, hogy azzal kínál­hassák azt, aki száz koronával nagyobb jutalmat kapott. Es akkor ebbe az aludtejsze­rűen unalmas életbe berobbant a kérdés: hordjanak-e mini­szoknyát a nők, mikor hogyan és ha igen, akkor miért nem. Azóta ismét visszatért életünk­be a lüktetés, a töprengés lá­za. Azóta ismét van termékeny vita, hiszen csak erről beszél­nek mélyszántás közben a föl­deken, a gyárakban dohogó gé­pek mellett, ezt vitatják, elem­zik hazánk széplelkű honleá­nyai, öregek és fiatalok, egész­ségesek és betegek, hívők és ateisták. A közvélemény mozgásba jött, a vita ereje, hőfoka egyre nő. A kérdés egyre bonyolul­tabb, hiszen azt is tisztázni kell, hogy mikor mini a mini — ha térdig mini, ha combközépig mini, vagy ha köldökig mini... En pedig boldogan tapsiko­lok, mert van már problémánk, hála annak a nagyon jóságos szocialista gondviselésnek. PÉTERFI GYULA U -f J TOZ A ZÁRDABAN. (lei Paris) * »• .»••*«. tt.­Szöveg nélkül (Punch — Anglia) ... tudod, éveken keresztül lakások helyett légvárakat épí­tettünk ... (J. Raba rajza) # MINIKÉRDÉS — Tudod, meddig mini a miniszoknya? — Nem, de te majd meg­mondod. — Egészen addig, míg a miniszoknyás leány le nem ÜL Azután már nini. # CHICAGÓBAN Egy lérfit bíróság elé akarnak állítani bankrablás vádjával. Az előzetes letar­tóztatása idején bevezették hozzá leendő védőügyvédjét, aki így szólt: — Mondja uram, igaz, hogy ön másfél millió dol­lárt rabolt el a bankból? — Esküszöm önnek, nem én voltam. Nincs egy fillé­rem sem. — Akkor sajnálom uram, de nem vállalhatom az ön ügyének védelmét, mert nem tudná megfizetni a tisztelet­díjat. 0 PÁRBESZÉD — Mondd Vera, vőlegé­nyed tudja, hány éves vagy? — Részben. # NEW YORKBAN Egy előkelő milliomos úriemberhez jóképű fiatal­ember toppant be és Igy szólt hozzá: — Uram, én halálosan szerelmes vagyok az ön lá­nyába. Imádom őt és öngyil­kos leszek, ha nem lehet a feleségem. —i Na, de uram, itt vala­mi félreértés van. Nekem nincs is lányom. — Üristen, akkor engem Igen becsaptak a bará­taim. # A VIZSGA A professzor vizsgáztat. — Mi a különbség az ab­szolutizmus és a polgári de­mokrácia között? — Abszolutizmus az, ami­kor az uralkodó azt tesz, amit akar, és a nép nem szól­hat bele. — Es a polgári demokrá­cia? — Ott a nép beleszólhat, te a kormány mégis csak ízt teszi, amit akar. — Ne a durva erőszakot használja! Finoman, érzéssel nyomja meg a ravaszt... (V. Jiránek rajza) G SKÓT VICC Amerikába utazik egy skót, és egész úton azon emészti magát, hogy milyen sokba kerül az útiköltség. Mikor már majdnem a ki-. kötőben vannak, észreveszi, hogy a hajó mellett felbuk­kan egy búvár, és szépen kiúszik a partra. Megvakar­ja a fejét, és így szól: — Üristen, ha tudtam vol­na, hogy ide gyalog is le­het jönni. . . • LONDONI VICC Londonban egy hotel éter­mében egy gentleman oda­lép az egyik vendéghez: — ön Palmerston keres­kedelmi utazó? — Igen. — Járt ön 1957 augusztu­sában Sidneyben? — Rögtön megmondom. Palmerston előveszi no­teszát, fellapozza, aztán ki­jelenti: — Igen, 1957 augusztusá­ban valóban Sidneyben vol­tam. — Megismerkedett ön ott egy Maud Benston nevű hölggyel? Palmerston újból megnézi a noteszát. — Igen, valóban megis­merkedtem. — Viszonya volt vele? — Rögtön megmondom — válaszolja a kereskedelmi utazó. Újból belenéz a no­teszába, aztán kijelenti: — Igen, viszonyom volt vele. — Nos — csap le rá az Idegen — ez a hölgy az én feleségem. Értesültem az önök viszonyáról s mondha­tom, hogy ez rendkívül kel­lemetlenül érintett engem. — Bocsánat. Egy pillanat türelmet kérek. — Palmers­ton újból belenéz a noteszá­ba, aztán megjegyzi: — Higgye el uram, engem ts .. . — Na most már megyek, pedig még aem vitattunk meg minden Időszerű politikai kérdést... •XígífKUKaufíma^v A fejreállás segít... Sehogysem értem, miért bosz­szankódnak az emberek, ha ész­reveszik, hogy valaminek fele­emelték az árát. Talán azért, mert mostanában újságjaink nem kommentálják az áremelés előnyeit? De hiszen az elmúlt években annyit írtak róla, hogy ma már ezzel mindenki tisztá­ban lehetne. Emlékezzünk csak vissza, mit olvashattunk újság­jainkból a villamosjegy árának felemelésekor. Hogy a jövőben nem lesz zsúfolt villamos. Ezért nemcsak nem bántuk a villa­mosjegy árának módosítását, hanem még örültünk ls neki. /Ma már látjuk: nem alaptala­nul!). A bosszankodók, persze, arra hivatkoznak, hogy újabban egy­re több árucikkre vonatkozik az áremelés. De én még így is nyugodt vagyok. Pedig a bére­met sem emelték. Igaz ugyan, hogy eleinte kissé engem ts kihozott a sodromból, ha árdrá­gításról értesültem. De ma már egyáltalán nem idegeskedem, sót egyre nyugodtabb vagyok. Rájöttem az ilyen esetben köny nyen elveszthető nyugalom megőrzésének receptjére. Ez pe­dig nem más, mint a jógázás. Pontosabban kétféle jógagya­korlat: a mélylégzés és a fejen­állás. Ha például az üzletben közlik velem, hogy valamilyen áru, mondjuk 180 korona he­lyet 340-be kerül, akkor előbb mélylégzési gyakorlatokat vég­zek, s ha ez nem segít, hazaro­hanok fejreállni. Utána halálos nyugalommal visszaballagok a boltba s megveszem az említeti árut. f Ha még megvanlj Sza­vamra mondom, módszerem ed dig minden esetben bevált. Egy dologban azért nekem Is gondot okoz az árdrágítás: drá galátos nejem megszólítására gondolok. Újabban ugyanis szi­gorúan visszautasítja, ha „Drá­gámnak" becézem. Sehogy sem hiszt el, hogy nem arra gon­dolok, amire mások, ha ezt a szót kiejtem. . FULOP IMRF 'mmmmmmnmmmmmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom