Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-23 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

EJW A w . Valami finom kis remegés feszíti idegeimet, amióta kedvenc lapomban, az 0

j Szóban megindult a vita arról a rendkívüli horderejű kérdésről, hogy hazánkban, jelenleg, az adott körülmények között, a társadalomfejlesztés mai szakaszában helyes-e, indokolt-e. célszerű-e a mini-divat. Evek óta nyugtalanít az a jelenség, hogy életünk túlságosan egyszerű, nincsenek problémáink, nincs miről vitázni és éjszakánként nedvesre könnyeztem a párnacihát amiatt, hogy nem történik nálunk semmi. Egy ideig szintetikus problémákat gyártottam. Például elképzeltem, hogy húsz ragyogóan szép és fiatal lány fog körül és kijelentik, amennyiben azionnal nem bizonyltom tettekkel, hogy nem csak plátóilag szeretem őket, akkor elolvastatják velem az utóbbi évtizedben megjelent összes absztrakt verset Ettől úgy megijedtem, hogy majd kitört a nyavalya. Aztán azt szuggeráltam magamnak, hogy egy festőművész barátom alkotásáról lemászik egy négyszög, kijelenti, hogy ő a festőművész múzsája, de engem szeret és azonnal • ajakimra akar tapadni. Rémülten sikoltoztam, hogy tapadjon az édesanyja — nonfiguratív kompozíciójára, de aztán felébredtem és láttam, hogy az élet olyan, mint volt, minden rendben van, minden fejlődik, nincsenek zökkenők, mindenki elégedett önmagával, másokkal és az egész helyzettel és az emberek fúró helyett promincli cukorkát hordanak a zsebükben, hogy azzal kínálhassák azt, aki száz koronával nagyobb jutalmat kapott. Es akkor ebbe az aludtejszerűen unalmas életbe berobbant a kérdés: hordjanak-e miniszoknyát a nők, mikor hogyan és ha igen, akkor miért nem. Azóta ismét visszatért életünkbe a lüktetés, a töprengés láza. Azóta ismét van termékeny vita, hiszen csak erről beszélnek mélyszántás közben a földeken, a gyárakban dohogó gépek mellett, ezt vitatják, elemzik hazánk széplelkű honleányai, öregek és fiatalok, egészségesek és betegek, hívők és ateisták. A közvélemény mozgásba jött, a vita ereje, hőfoka egyre nő. A kérdés egyre bonyolultabb, hiszen azt is tisztázni kell, hogy mikor mini a mini — ha térdig mini, ha combközépig mini, vagy ha köldökig mini... En pedig boldogan tapsikolok, mert van már problémánk, hála annak a nagyon jóságos szocialista gondviselésnek. PÉTERFI GYULA U -f J TOZ A ZÁRDABAN. (lei Paris) * »• .»••*«. tt.Szöveg nélkül (Punch — Anglia) ... tudod, éveken keresztül lakások helyett légvárakat építettünk ... (J. Raba rajza) # MINIKÉRDÉS — Tudod, meddig mini a miniszoknya? — Nem, de te majd megmondod. — Egészen addig, míg a miniszoknyás leány le nem ÜL Azután már nini. # CHICAGÓBAN Egy lérfit bíróság elé akarnak állítani bankrablás vádjával. Az előzetes letartóztatása idején bevezették hozzá leendő védőügyvédjét, aki így szólt: — Mondja uram, igaz, hogy ön másfél millió dollárt rabolt el a bankból? — Esküszöm önnek, nem én voltam. Nincs egy fillérem sem. — Akkor sajnálom uram, de nem vállalhatom az ön ügyének védelmét, mert nem tudná megfizetni a tiszteletdíjat. 0 PÁRBESZÉD — Mondd Vera, vőlegényed tudja, hány éves vagy? — Részben. # NEW YORKBAN Egy előkelő milliomos úriemberhez jóképű fiatalember toppant be és Igy szólt hozzá: — Uram, én halálosan szerelmes vagyok az ön lányába. Imádom őt és öngyilkos leszek, ha nem lehet a feleségem. —i Na, de uram, itt valami félreértés van. Nekem nincs is lányom. — Üristen, akkor engem Igen becsaptak a barátaim. # A VIZSGA A professzor vizsgáztat. — Mi a különbség az abszolutizmus és a polgári demokrácia között? — Abszolutizmus az, amikor az uralkodó azt tesz, amit akar, és a nép nem szólhat bele. — Es a polgári demokrácia? — Ott a nép beleszólhat, te a kormány mégis csak ízt teszi, amit akar. — Ne a durva erőszakot használja! Finoman, érzéssel nyomja meg a ravaszt... (V. Jiránek rajza) G SKÓT VICC Amerikába utazik egy skót, és egész úton azon emészti magát, hogy milyen sokba kerül az útiköltség. Mikor már majdnem a ki-. kötőben vannak, észreveszi, hogy a hajó mellett felbukkan egy búvár, és szépen kiúszik a partra. Megvakarja a fejét, és így szól: — Üristen, ha tudtam volna, hogy ide gyalog is lehet jönni. . . • LONDONI VICC Londonban egy hotel étermében egy gentleman odalép az egyik vendéghez: — ön Palmerston kereskedelmi utazó? — Igen. — Járt ön 1957 augusztusában Sidneyben? — Rögtön megmondom. Palmerston előveszi noteszát, fellapozza, aztán kijelenti: — Igen, 1957 augusztusában valóban Sidneyben voltam. — Megismerkedett ön ott egy Maud Benston nevű hölggyel? Palmerston újból megnézi a noteszát. — Igen, valóban megismerkedtem. — Viszonya volt vele? — Rögtön megmondom — válaszolja a kereskedelmi utazó. Újból belenéz a noteszába, aztán kijelenti: — Igen, viszonyom volt vele. — Nos — csap le rá az Idegen — ez a hölgy az én feleségem. Értesültem az önök viszonyáról s mondhatom, hogy ez rendkívül kellemetlenül érintett engem. — Bocsánat. Egy pillanat türelmet kérek. — Palmerston újból belenéz a noteszába, aztán megjegyzi: — Higgye el uram, engem ts .. . — Na most már megyek, pedig még aem vitattunk meg minden Időszerű politikai kérdést... •XígífKUKaufíma^v A fejreállás segít... Sehogysem értem, miért boszszankódnak az emberek, ha észreveszik, hogy valaminek feleemelték az árát. Talán azért, mert mostanában újságjaink nem kommentálják az áremelés előnyeit? De hiszen az elmúlt években annyit írtak róla, hogy ma már ezzel mindenki tisztában lehetne. Emlékezzünk csak vissza, mit olvashattunk újságjainkból a villamosjegy árának felemelésekor. Hogy a jövőben nem lesz zsúfolt villamos. Ezért nemcsak nem bántuk a villamosjegy árának módosítását, hanem még örültünk ls neki. /Ma már látjuk: nem alaptalanul!). A bosszankodók, persze, arra hivatkoznak, hogy újabban egyre több árucikkre vonatkozik az áremelés. De én még így is nyugodt vagyok. Pedig a béremet sem emelték. Igaz ugyan, hogy eleinte kissé engem ts kihozott a sodromból, ha árdrágításról értesültem. De ma már egyáltalán nem idegeskedem, sót egyre nyugodtabb vagyok. Rájöttem az ilyen esetben köny nyen elveszthető nyugalom megőrzésének receptjére. Ez pedig nem más, mint a jógázás. Pontosabban kétféle jógagyakorlat: a mélylégzés és a fejenállás. Ha például az üzletben közlik velem, hogy valamilyen áru, mondjuk 180 korona helyet 340-be kerül, akkor előbb mélylégzési gyakorlatokat végzek, s ha ez nem segít, hazarohanok fejreállni. Utána halálos nyugalommal visszaballagok a boltba s megveszem az említeti árut. f Ha még megvanlj Szavamra mondom, módszerem ed dig minden esetben bevált. Egy dologban azért nekem Is gondot okoz az árdrágítás: drá galátos nejem megszólítására gondolok. Újabban ugyanis szigorúan visszautasítja, ha „Drágámnak" becézem. Sehogy sem hiszt el, hogy nem arra gondolok, amire mások, ha ezt a szót kiejtem. . FULOP IMRF 'mmmmmmnmmmmmmm