Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1969-02-22 / 45. szám, szombat
22. |Folytatás a tegnapi számunkból) Manipulálás jobbra-balra „Űjkori felfogásban" a politikát emberrel való manipulálásként értelmezik. Ennek bizonyítására a fejlett tókésországok korabeli szociológiája tömérdek bizonyítékot szolgáltat. A politika még akár a konzervált marxizmu; értelmezésében is, kizárólag vagy mindenekelőtt az osztályharc formája, visszatükröződése. Bár konzervált marxizmusról van szó, akkor is közelebb áll az igazsághoz, tudományosan jobban megalapozott, mint a nyugati szociológiai rendszerek, azért, mert a történelem rejtett mozgásmechanizmusához közeledik. „A hatalmi manipuláció" szempontjából Novotný, mint a kispolgári szocializmus tipikus képviselője, valahol a középen helyezkedik el, mivel mint politikus mozgatta az embereket, és mivel őt mint politikust mozgatták az emberek. Logikus és könyörtelen ennek a „manipulációnak" a kölcsönös kötöttsége: végső következményeiben azt jelenti, hogy „maga magát" ls manipulálta. — Az erők, amelyek az ő saját erői voltak, és a képességek, amelyek az ő saját képességei voltak, azonos társadalmi erőket szabadítottak fel és hoztak mozgásba, és ezek visszahatására kénytelen volt egyre jobban felfedni saját mibenlétét, kinyilvánítani igazi egyéni arculatát. Ha a malomról szóló kedvenc példájával élnénk, azt mondhatnánk, hogy a visszafelé őrlő malmok az eredeti kusza anyagból végül mégiscsak igazi Novotnýt őröllek. Ennek a malomnak a kerekeit saját életének logikája forgatta meg, amely a társadalom sajátosságaival, életével, saját osztályhelyzetével rezonált. Amíg Novotný jobbára el volt rejtve a nyilvánosság elöl, inkább manipulált, mint manipuláltatott. Amikor 1957-tól teljesen a nyilvánosság elé állt, hagynia kellett, hogy vele manipuláljanak. De sem az egyiket, sem a másikat nem tudta következetesen csinálni. Nem tudta, mert mégiscsak túlságosan korlátolt volt, és nem hagyhatta, mert meghatványozott félelem szorongatta — félelem, hogy veszélybe kerül pozíciója, félelem, mert bűntényeknek volt részese. Az emberekkel való manipulálásához neki szívósan kellett keresnie a hangulatok kedvező áramlását — a legerősebbeket, ezért sokszor a legelmaradottabbakét —, azt az áradatot, amelylyel vitethette magát, és amelyet időnként, „forradalmi" rohamainak vagy egyszerűen dührohamainak perceiben, igyekezett visszafordítani, de amelyet valójában csak elmocsarasított; tehát az áradatot objektíven változtatta mocsárrá, s vizét ingoványokra vezette. „Hatalmi gépezete" így lehetővé tette számára ugyan, hogy éveken át de facto és de jure is az országvezetés élén álljon, de az ő objektív eredményei — a jogellenes keménység tettei, a káderekkel való bonyolult manőverezés és néhány következetes forradalmi tett: a városi kistermelés felszámolása, a falu szövetkezetesítése ellenére — a szétmállottságba, a puhányságba, a csúszó-mászóságba fajultak. Ebben a helyzetben, az ilyen hatalmi hatásra a valódi és fiktív forradalmi tettek eredménye végül is nem a társadalmi helyzet és viszonyok forradalmi megváltoztatásától kísért forradalmi társadalmi átalakulás, nem az emberi minőség eredményszerfi átformálása és nem az új emberi viszonyok kialakítása lett, hanem a konzum-társadalom formáiban módosult hasonmása: tehát végtére még társadalomnak is Inkább kapitalista, mint szocialista, potencionálisan „kapitalizálódó" főként az emberek közötti legérzékenyebb kapcsolatokban. A kispolgári szocializmus tipikus társadalma Amint szaporodtak tehát annak az Időszaknak az esztendei, amelyet a Novotný-uralom éveinek nevezünk, úgy növekedett azoknak az embereknek a csoportja, tömege, akiket a Novotnýféle uralom gépezete erkölcsileg szétzúzott, eszmeileg eltaszított, diszkreditált, megcsalt és lehetetlenné tett, akik egyszerűen nem bírták ki ezt a túl nagy nyomást, és akik potenciálisan (bármilyen közömbösek is voltak) készek voltak visszafizetni ezért a hatalmi túlkapásért, ha ez az uralom majd elmúlik. Egyelőre azonban a mentalitásuknak és a kultúrájuknak megfelelően a volt osztálybeli kispolgárság felé közeledtek, azonosultak vele a társadalmi közömbösségben és a konzumsziikséi?' >:eikben. És éppen ebben talált a Novotnýuralom gépezete hatásos, mindenkit magával ragadó kedvező áramlatra, erős áramlatra, népire, amely hátára vette és tartotta. A szocializmus az éhség elleni forradalom, a Novotný-féle szocializmusANTONÍN NOVOTNÝ POLITIKA HATALOM IRTA: JAN SMI Š EK kreáció olyan társadalom volt, amely az alapvető társadalmi erőforrásokat bőkezűen elfecsérelte és ennek következtében lett „félig jóllakott", félig forradalmi, félig jólétben élő és „félig éhező" társadalom, olyan társadalom, amely az anyagi javakra éhes. A proletár osztálytényező szociális szempontból kezdett átalakulni, de a kétség kívüli forradalmi vívmányai megszűntek ritmikusan elmélyülni, nem alakult ki a szocializmus új, kommunizmus felé mutató, saját életstílusa, ehelyett széleskörűen érvényesült a kispolgári életfelfogás. Megszületett a kispolgári szocializmus tipikus társadalma. A kispolgári meghasonlottság (nagyjából 1960 után) általános társadalmi valóság lett. A kistermelő radikálisan elnyomott, de még aktív termelői és tulajdonjogi ösztöne, amelyet szociális szempontból könnyelmű (elidegenltően kimondott és elidegenedve meghallgatott) frázisokkal kompenzáltak, ebben az új helyzetben tovább már nem objektivizálódhatott felfelé a szociális hierarchikus struktúrában, a középpolgárság életterében (amely a kispolgári törekvések célegyenese), mert a forradalommal ez a felső szociális struktúra egy csapásra széthullott és a bürokratikus szociális réteg nem tudott kialakítani saját életstílust, sem egyenrangú szociális-gazdasági bázist. Nem maradt más hátra, mint hogy a kistermelő még szervesen és társadalom-funkcionálisan ki nem használt potenciális erejét „alsóbb szintre" döntsék, hogy „elproletárosodjék", és így nagy szociális rétegeket kerítsen hatalmába, eggyéolvadjon velük, szociális és gazdasági tekintetben „semlegesítse" őket. Annak lehetetlensége, hogy nyilvánosan hirdessék a kispolgár politikai és világnézeti álláspontját, nem a kispolgárság rovására ment, hanem jelentősen elősegítette, hogy ez az álláspont szétáradjon a társadalom egész szerkezetében. -A döntő forradalmi vereség Az ellenkező irányban a volt proletariátus ama képviselőinek erős, szociális és kulturális mozgalma haladt, akiknek — mihelyt kezdtek kiszabadulni eredeti szociális helyzetükből — az új szociális valóságuknak megfelelő, új életstílust kellett keresniük. A forradalmi egyednek itt adatott meg a hatalmas történelmi lehetőség. És itt játszhattak, mint ahogy játszottak is döntő szerepet a politikai és hatalmi tényezők, a közvélemény formálói. Azért, mert eredetileg ők is az Európa közepe számára tipikus, hagyományos proletár-kulturális feltételek között éltek, és mert a felső szociális struktúrára tekintve, amely eltakarta őket, nekik is voltak elképzeléseik a kulturáltságról, a magasabb életstílusról, tehát mert ők is (mint többé-kevésbé az egész közép-európai proletariátus) létfeltételeik emberibbé tételében látták céljukat — „legalább" a közép-európai kispolgárság kultúrfeltételelnek színvonalán —, éppen ezért fogadták el „természetesen" és hosszabb fontolgatás nélkül a kispolgári életstílust az ő alacsony, tehát könnyen elérhető félkultúráltságával, és adták tovább, mint a stafétabotot. Ez döntő forradalmi vereség volt, azért, mert a győztes forradalom műve nem hozta meg a lehetséges és a főbb forradalmi eredményeit. Ennek a folyamatnak a nagyobb szakísza esik Novotný politikai érájára, az ő személyes kulturális hátterének fogyatékossága ebben sokszorosan objektivizálódott. Természetesen nemcsak az övé. És nemcsak azzal, hogy ő maga habzsolva és elégtételként fogadta a kispolgári életstílust, és közvetlenül vagy közvetve tanított rá, hanem azzal is, hogy számtalan politikai tettével juttatta érvényre (mint a munkásosztály és a dolgozó nép forradalmi akaratának megnyilvánulását), mint a hozzá méltó színvonalú szatócsszámítások és elképzelések politikai argumentumát. A konzum-társadalom gondolata, a tányéron évről évre magasabban dombosodő, mind nagyobb ételkupac és az egyre több közszükségleti cikk plakátképe nevetséges volt ugyan a cseh szkepszis és a szlovák humorérzék számára, de meg lehetett szokni; annál is inkább, mivel a szocializmus egyik elsődleges, bár távolról sem egyetlen célja valóban az éhezés elleni hatékony harc. A többi, éppen a leginkább szocialista cél, amely többek közt biztosítja a szilárd társadalmi perspektívát, a kommunista szociális biztonságba való fokozatos átmenetet, a legfejlettebb tudomány és technika sokoldalú szocialista érvényesítését, valamennyiünk részvételének növekedését a társadalmi igazgatásban, tehát az olyan demokratikus és szabadságjogok növekedését, amilyeneket egyetlenegy előző korszak sem biztosíthatott — idővel mind elsüllyedt a nyilvánosan ellenőrizhetetlen, a jólétről szóló statisztikai kimutatásokban és bombasztikus jelentésekben, amelyek egyre inkább költöttek és hamisak voltak, és milliárdos összegről regéltek az árleszállításokkal és a jólét emelkedésével kapcsolatban. Beteg társadalom Létrejött a kispolgári telhetetlenség és éhség új típusa, megerősödött az a rögeszme, hogy egyedül az anyagi javak jelentik a jólétet és az élet értelmét, és ez bekerült a társadalmi élet tudatába: akinek keze volt, megtanult lopni vagy legalább csalni (s ez nemcsak előnyös, hanem szociális szempontból néha szükséges is volt), mert a lét értelme az „egyéni szocializmus" lett, amelyet időnként hivatalosan kárhoztattak ugyan, de végeredményben a legfelsőbb hatalmi központból állandóan szabályoztak. A társadalmi termelékenység adminisztratív szorgalommá fajult, majd a bürokratikus apparátus és egész társadalmi rétegek szociális korrupciójáig torzult. Magáévá fogadta a szocializmus szociális kollektivizmusának elvét — korántsem azért, mert ez a társadalom érdekét szolgálhatná, hanem ellenkezőleg azért, mert ez nem volt ellentétben a hatalmi csoport érdekével, ugyanis a társadalom szociális atomizálódása politikailag hasznos és hatalmilag funkcionális volt a Novotný-rendszer adminisztratív-bürokratikus és tartalmában kispolgári szocializmusa számára, mivel így alkalmasabbá vált az uralásra. Ezt a helyzetet csak balról lehetett bírálni: de mivel a baloldali kritikát adminisztratív úton felszámolták, és ezután a politikai baloldal mint balos frázis Novotný monopóliuma lett. nem lehetett ellene védekezni. A jobb- és baloldal politikai figurái egymás karjába estek, és parazita jellegű politikai torzképződmény jött létre, amelynek nagyjából tízéves élettartama, éhségtől kopogó, irigy szeme és beteg, semmiképpen sem szocialista erkölcse volt... Novotný uralkodása alatt volt szabadság, ha a szabadság alatt az egzisztenciális önkény szabadságát értjük. Egy korlátolt uralkodó sosem olvas el minden diszkrét feljegyzést. Egy évvel Novotný bukása előtt azt tartották, hogy mindent szabad — egyet kivéve: Novotnýt személy szerint nevetségessé tenni. A valóságban azonban már ezt is szabad volt, igaz, csak úgy, mint ahogy az alattvalók gúnyolódnak és rosszmájűskodnak a császári udvarban. A világ politikai térképén Csehszlovákia az ilyen értelemben veti két bárom legszabadabb ország közé taitozott. Kevés kockázattal lehetett hanROsan és nyilvánosan szidalmazni, az emberek szeme láttára lopni, a törvényeket megszegni vagy nem is ismerni, ellenzéki harcot folytatni (a már említett feltétellel — azaz Jobbról). Lehetett megvesztegetni, nyilvánosan vagy titokban, lehetett 14 millió ember erejét pusztítani, lehetett a társadalmi élet korábbi nemzedékek építette szerkezeti alapjait bomlasztani, a társadalmi tulajdont — nagyon szabadon — egyéni tulajdonra felcserélni, szóval lehetett egyet s mást, sőt majdnem mindent — egyet kivéve: az alapvető tartalmi megismerés szabadságát kivéve, a társadalmi önmegfigyelést és az erre alapozott társadalmi és forradalmi gyakorlatot kivéve. A társadalmilag szükségszerű, és a társadalmilag szükségszerűk összességének megismerése annyit jelentett, mint felismerni Novotný fölöslegességét és ártalmasságát. Novotný meztelen Ennek az utolsó és végső szabadságnak maga Novotný teremtette meg a feltételeit azzal, hogy fokozatosan ugyan, de az utolsó fázisban nagvon gyorsan fordított hátat a kollektív vezetésnek és hagyott fel saját tényleges szerepének takargatásával, egyeduralkodóvá igyekezett válni, s ebben az összpontosított igyekezetében megkísérelte felrúgni a hivatalosan megtűrt jobboldali ellenzéket is. így egyszerre kellős lepeltől szabadult meg, és a társadalom előtt úgy jelent meg, hogy nemcsak kabátja nem volt, hanem inge sem, tehát meztelenül. Szóval „Hús leszi" Nyugaton most vitatják és tanulmányozzák az „irodalmárok művét" Novotný rendszerének bukásában is. Kisebb, mint első pillantásra látszik: párton belüli konfliktusról volt szó, a párt vezetésének konfliktusáról és az eredmény felől a párt erői döntöttek. Csak ezek között a határok között érvényesülhettek az értelmiségiek. Ha Novotný legalább az ingét magán hagyta volna (mondjuk legalább „saját" jobboldali ellenzékét), még egyszer nekigyűrkőzhetett volna. így azonban csak grimasz lett belőle. A Šejna-botrányt nem lehet lezárt ügynek tekinteni. A Sejna-botrányban nyomban megmutatkozott Novotný hatalmi rendszerének néhány gyenge pontja. Novotný közvetlen környezetének korrumpáltsága a kedvenc falat volt a sajtó és a közvélemény számára. Ez a züllöttség azonban már meghaladta a kispolgári „életstílus" síkját (és nyilván Novotný saját életstílusát is), ezért — egészen kispolgári módon — szigorúan titokban kellett tartani. A sajtó, sajnos, nem kevésbé kispolgárian, szenzációhajhászóan, irigykedve harapott rá, és ezzel sikerült elmulasztania a legfőbbet. Nemzetközi politikai viszonylatban is nyilvánvaló lett az, ami belpolitikailag már csaknem tíz éve nyilvánvaló volt, vagy lehetett' volna: az ugyanis, hogy a Novotný-rendszer belsőleg nemcsak hogy nem szilárd, hanem a szó Igazi és legtágabb értelmében megbízhatatlan. Sejna szökése elvitathatatlanná tette Novotný külpolitikai csődjét, és lehetetlenné tette számára, hogy továbbra is ellenálljon a pártvezetés előrenyomuló progresszív szárnyának. Ezzel széthullott nemcsak Novotný január utáni védekezésének koncepciója, amelyben az állam fokozódó gazdasági nehézségeinek negatív társadalmi hatására, mint az új vezetéssel szembeni szociális elégedetlenség fő forrására akart támaszkodni, hanem széthullott a Novotný-ellenes vezetés fellépésének és előrehaladásának koncepciója is, amely hosszú, nagyjából kétéves ellenzéki harcot feltételezett Novotný híveivel szemben. Sejna ezeket a mindkét oldali feltételezéseket olyan tökéletesen keresztülhúzta, hogy Novotný felépítményének befolyása a szó szoros értelmében egyetlen éjszaka megsemmisült. Augusztus és a szovjetellenessé? gyökerei Az Egyesült Államok szupeniagyhatalmi helyzete számára mindebből kétszeres nyereség származott: egyrészt rohamosan csökkent Csehszlovákia stratégiai-politikai jelentősége, az ország saját, belső problémáinak burkába zárkózott; Csehszlovákia hatalmi jelentősége a Varsói Szerződés védelmi rendszerében csaknem a nullával lett egyenlő, másrészt (és erre a feltevésre egy egész sor egyldei összefüggés, valamint néhány, közvetlenül is kimondott vélemény jogosít fel) egyenesen stratégiai-katonai nyereség, mivel Sejna vallomása alapján kiderülhetett a Varsói Szerződés védelmi rendszere és valószínűleg a potenciálja is. így Novotnýnak a Szovjetunió iránt tanúsított felszínes hajbókolása, amely Csehszlovákiában általánosságban is Szovjetunió-ellenes hangulatokat készített elő és vont maga után, de 1963-ban elvezetett az ő első szovjetellenes kacérkodásához is, hatványozottan kétes szolgálatot tett a szocializmusnak, és közvetve, valamint közvetlenül az augusztus előtti és augusztus utáni belés nemzetközi politikai válságot ls előkészítette. Novotný már akkor megadta a csehszlovák szocializmusnak a kegyelemdöfést, amikor ő maga jogilag ls és ténylegesen is politikai hulla volt. Hű szolgája révén utólag még elárulta Csehszlovákia külpolitikai stabilitását. Sejna szökésének Iránya arra ls következtetni enged, hogy két úr szolgájáról volt sző, s ezt akkor mint végső paradoxont csak odailleszthetjük a paradoxonok és meghasonlottságok ama hosszú sorának végére; amely Novotný egész éráját és szerepét jellemezte. Novotný saját kijelentése szerint a (Folytatás a B. oldalon)