Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-20 / 43. szám, csütörtök

Nélkülözhetetlen a politikai elkötelezettség Évien Erban beszéde a CSSZK Nemzeti Frontja alakuló ülésén »fem voltam rest, s fölkapaszkodtam az Őrhegyre. Igen, ebben a lucskos télidőben. Á legtetejére, ahol állítólag az őrtorony állt egykor, s ahol ma is látható még egy csakis emberkéz alkotta kör alakú földsánc, ami nem ls lehetett más, csak az őrtorony helye vagy alapja. Kovács István barátom, aki tanító s egyben a falu nem hivatalos krónikása, szedett rá erre a meggondolatlanságra, mondván, hogy az olyan élmény, amiért az ember becsületesen megfárad és megküzd, sokkal maradandóbb a futó, fáradtságot nem igénylő élményeknél, s mondhatom, hogy ilyen téli kapaszkodás valóban maradandó nyomot hagy az ember emlékezetében. Eredetileg a Mátyás király kapálta szőlőtőkék nagyon késel, tehát mai unokáit indultunk megkeresni. Igaz, egyet se találtunk, de megtaláltuk feltételezett helyüket. A jó néhai Mátyás .király valóban nagy tréfacsináló mester lehetett, ha a gömöri urakat rá tudta szedni, hogy Ilyen meredek lejtőn, nem hegynek föl, hanem lefelé kapálják meg a szőlőt. Hallottam már a monda mindenféle változatát, de így, hogy lefelé kapáltatott volna a király, ezt csak Nagy Pista bácsitól hallottam most első ízben, attól a Nagy Pista bácsitól, aki Gömör község feje, vagyis a nemzeti bizottság választott elnöke. Hogy mi a tréfa ebben? Hát az, hogy itt lefelé legfeljebb gurulni lehet, de nem kapálni. Egyébként az őrhegyről szép kilátás nyílt a szemközti várhegyre, amelyen a 11. században élt C l a u d i u s P t ole ma i o s emlegette Gurmán vára állott. Igaz, ma semmi sem áll már aton a hegyen, sőt — az idők folyamán a jó gömöriek a hegy felét is elhordták, és takaros vályogfalú házakat építettek belőle. Az egykori nevezetes Gurmanból így nem is kevés maradt, sőt sok is, egy egész falu, ez a csöpp kis Gömör, mely még a nevét is Gurmantól örökölte, mert állítólag valami bonyolult etimológia révén Gurmanból keletkezett a Gömör elnevezés, s ez immár évszázadok óta nentr csak e fészekaljnyi település, hanem az egész tájegység megjelölésére szolgál mind a mai napig. Tehát ez itt Gömör, ott az ' Őrhegy alatt a Sajó partján, a Várhegy körül és a temető felé kanyarodó út mentén a dombokon. Kis Gömör a nagy Gömörben. Nem tudom, hogy P e tő f l, aki több mint százhuszonhárom éve fordult meg itt előttem, miért nem talált semmi feljegyzésre méltót az egy templomon és a temetőn kívül. A templom is csak azért ragadta meg figyelmét, mert azon félholdat, csillagot és keresztet látott, ezzel akarva jelezni a falut ért sokféle háborúságot és vallásos villongást. A temetőt meg csak azért emlegette, mert az blyan meredek lejtőn van, hogy a halottat kötélen kel felfelé húzni. Ö jaj, nem illik az örök nyugalom helyét ilyen szertelen hangon emlegetni. A hálátlan költőt a hálás gömöriek másképpen tisztelték meg. Mindmáig őriznek emlékezetükben egy kedves történetkét, mely itt jártáról tanúskodik, s amit nem jegyzett fel se ő maga, se semmilyen krónika. Állítólag estefelé fel akart menni a kastélyba, hogy ott háljon meg a földesúrnál, de zárva találta a kaput. Minthogy hiába dörömbölt, hangosan összeteremtette az uraságot és elfele indult. Már jó messzire jutott, amikor az uraság utána szalajtotta inasát, hogy könyörögje vissza a költőt, hogy tisztelje meg látogatásával. Jóindulata jeléül pedig ígérje meg, hogy ezentúl sose csukják be a kaput, hogy aki messziről érkezik, bármikor. még éjszaka idején is vendégszerető fogadtatásra találjon. Csakhogy a sértett és haragos költő már nem volt hajlandó kötélnek állni, s elviharzott. A földesúr, úgy látszik, mégis komolyan vette ígéretét, mert a kastélykapu azóta éjjelnappal nyitva állt a Gömörbe vetődő utasember előtt. Hogy egy költő ennyire meg tudna javítani egy fösvény földesurat?! G

ömör egyébként is hagyománytisztelő falu. Tizenkettőben például szobrot emeltetett, mégpedig közadakozásból, az urakat kapálni tanító Mátyásnak. Annak idején Bogár Lajos helybeli tanító kezdeményezésére indult meg a gyűjtés. A szobrot Holló Barnabás pozsonyi szobrász öntötte meg bronzból. Így hát ott áll a falu kellős közepén a kapát markoló király. A szobrot, úgy látszik, nem ts annyira a rex imperátor tiszteletére, mint inkább tréfacsináló emlékezetére állítatta a falu, legalábbis ezt bizonyítja a talapzatba vésett versszak, mely így kezdődik: „Mátyás király a tréfát felette kedveié ..." Képzeljük el: 1912-t írunk, leleplezik a szobrot, mintha az egész falu gonoszul összemosolyogna az uraságok háta mögött. A mai krónikásnak, vagy utazónak bizony rengeteg feljegyezni valója akadna Gömörben. Ott van például a földmüvesszövetkezet sorsának alakulása: az elképzelhetetlen kezdeti nehézségek, a munkaerőhiány, a bizonytalan jutalmazás, majd a fellendülés korszaka. Nagy Pista bácsi erről azt mondja, ma a szövetkezetnek egymagában több gépe van, mint annak idején a gépállomásnak volt négy falura. Azt mondja, van érettségizett agronómusunk, Szőke András, érettségizett zootechnikusunk, Tóth Árpád, elnökünk, 0 r bán Ferenc is mezőgazdasági technikumot végzett, de olyan eszes, ügyes ember, hogy két mérnök se jár túl az eszén. Ha jól meggondolom, hogy ezt olyan ember mondja, aki alig nyolcvan ár földet örökölt, s talpfafaragás volt a mestersége és a kenyere, tehát maga sehogy se juthatott hozzá, hogy tanuljon, és ma azzal büszkélkedik, hogy a falu sorsát részben tanult emberek intézik, mi több, ezt egy kicsit a maga eredményének is tekinti, akkor ez valóban feljegyezni való mozzanat. Igaz, hogy Nagy Pista bácsi erősen védekezik mindenféle mozgolódások ellen. Azt mondja, mostanában sokan igen sokat kritizálnak, többnyire azok, akik semmit se csináltak, holott mikor volt olyan jó dolga a falunak, hiszen már a cigányok is tízszer tízes kockaházakat kezdenek építeni, pedig azelőtt semmijük se volt. Azt mondja, harmincöt személyautó szaladgál a faluban. A fiatalok közül heten főiskolára járnak és tizenegy érettségizett ember van a faluban. Bár ezt igen nehéz számon tartant, mert aki tanult, többnyire másfelé megy. ftista bácsinak a maga ' módján talán igaza is van, mert ő úgy méri a dolgokat, hogy az út legelején kezdi a felmérést. Az elején nem volt semmt, most pedig van ez, van az, minden van. Csakhogy 0 már a hatvankilencedik évét tapossa, aki pedig most kezdené az életet, az út legelején áll, mint annak idején ő maga, s úgy látja, hogy nincs ez, nincs amaz, hogy semmi sincs, ami kellene. Jaj! jaj! cudar egy élet, hogy kétféle Igazsága van, és többnyire az idős ember Igazsága bizonyul gyengébbnek, akármilyen erősnek ts látszik, s a fiatalok igazsága lendíti előre a világot. Sn meg, hogy nem vagyok már fiatal, és öreg sem vagyok, látom és értem mind a két igazságot. Azért nevet az egyik szemem, azért sír a másik. Ogy érzem magam, mintha még élne az édesapám, és csak természetes, hogy szeretem az édesapámat, de az ts természetes, hogy szeretem a saját fiaimat. S egyszer csak rádöbbenek, hogy két nemzedék között rettenetesen egyedül érzem magamat, s mintha az élet minden terhe az én vállamra nehezednék. Nagyokat, súlyosakat lépek, mégis oly kevéssel jutok előbbre, mint mikor az Őrhegyre kapaszkodtam Kovács Istvánnal, vagy föl a temető dombjára. Csatakos, buktató ösvényeken jutottunk fel a sírkeresztek és a fejfák erdejébe. Itt már igazán tél volt a tél, s oly irdatlan, nagy a csend, s annál nagyobbnak hallotta a fülem, mivel a szél hangos szárnysuhogással töltötte meg. Xtégül a kevély márvánnyal, • szerényebb kővel és egészen egyszerű fejfákkal jelzett sírok közt kijutottunk a temető legszélére, oda — ahol a vadkörte a vadszilva fiatal hajtásai egészen elbokrosodtak, s megálltunk három jeltelen sírdomb felett. — Itt pihennek. Három vöröskatona, — mondta Kovács István, aki hűségesen elkalauzolt e szomorú helyre is. Pihennek. Három jeltelen sírban. Három névtelen. Az ám: egynek a nevét megjegyezte a falu, H i p p i n g e r Árpád, budapesti pékmunkás, de hogy a három sír közül melyikben nyugszik éppen Hippinger Árpád, arra már senki nem emlékszik. Olykor a nagyon öreg emberek gyertyát gyújtanak a sírokon. Tizenkilenc nyarán estek el a falut őrző dombokon. Egy nagyon öreg ember pedig azt mondta: — Az antant támogatta hódító cseh burzsoázia csapatai ellen harcolva vesztették életüket. — Olyan furcsán, időszerűtlenül hangzott ez a mondat, mintha negyven évvel ezelőtt egy titokban tartott politikai szemináriumon mondta volna ki. Azt mondták, tizenkilencben hatvan gömöri férfi csatlakozott a vöröskatonákhoz. — Él-e még valaki közülük? — Élnek még néhányan. Nagy Pista bácsi is vöröskatona volt. Megint úgy éreztem, hogy sír az egyik szemem, a másik meg nevet. Azzal a másik nevető szememmel föltekintettem a kapát markoló királyszobor arcába, s ebben a pillanatban, maga a szobor, az egész falu, múltja és jelene, tényeivel és mondáival egyetemben hirtelen elszállt abba a sosevolt, vagy pontosabban: valóságon túli országon, amit Gömörországnak nevezett a költő. Csak az autóbuszmegálló, az országút és én magam maradtunk ott a téli égbolt alatt. A Magyar Könyvbarátok Köre az elmúlt években általában ]ó nevet szerzett az olvasók körében. Évenként négy szép, érdekes és értékes könyvet Juttatott el a több mint négyezer könyvbarátnak. A tagok ezt a négy könyvet kötelezd alapsorozatként kapják, s a szabadon választhatók közül még egyet rendelve, jutalomkönyvben ls részesülnek. A köteteket negyedévenként, jutányos áron (kötetenként 12 koronáért), utánvéttel küldik az MKBK-tagoknak. Az 1969-es év alapsorozatában Duba Gyula: Szabadesés című regénye, Fejes Endre: Szerelemről bolond éjszakán, Vladimír Páral: Katapult és André Malraux: Emberi sorsok című regénye szerepel. Jutalomkönyvlsént (mely külön is megrendelhető) Szabó Magda: Okút című kötetét adják. Az ajánlott sorozatban nyolc író, Capote (Hidegvérrel), Déry Tibor (Ítélet nincs), Hemingway (Búcsú a fegyverektől), Monoszlőy Dezső (A milliomos halála), Mucha (Hideg napfény), Németh László (Gyász — Bűn — Elbeszélések), Remarqne (Szerelem és a halál órája), valamint Sánta Ferenc (Egy nap története) müve szerepel. Lehetőség van a korábban kiadott könyvek közöl is választani. Rendelő és jelentkezési lapot az érdeklődők a könyvesboltokban kaphatnak. A lapokat az MKBK címére (Bratislava, Martanoviőova 10) kell beküldeni. -dl— Evžen Erban elvtárs a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Nemzeti Frontja Központi Bizottságának nevében szívélyesen üdvözölte az alakuló ülés résztvevőit, majd hangsúlyozta, hogy a Cseh Nemzeti Front megalakulása történelmi jelentőségű hozzájárulás a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai rendszere államjogi átszervezéséhez. Rámutatott arra is, hogy nincs sző csupán a múltban súlyos következményekkel járó aránytalanságok kiküszöböléséről, hanem az egységes cseh politika és a cseh államiság szilárd megalapozásáról is. Ez mindnyájunk közös érdeke, s ezért feltétlenül szükséges, társadalmunk minden rétegének, minden szervezetének nagyfokú politikai aktivitása és elkötelezettsége. Csehszlovákia Kommunista Pártja nemcsak akcióprogramjában, hanem a Központi Bizottság minden — az utóbbi időben megtartott — ülésén félreérthetetlenül hangsúlyozta szocialista demokráciánk elmélyítésének és megszilárdításának fontosságát. Ez természetesen nem lehetséges a felmerült nehézségek leküzdése nélkül, de becsület kérdése, és január utáni politikánk megcáfolhatatlan bizonyítéka, hogy a szocializmus társadalmunkban mindennél előnyösebben, demokratikusabban, emberségesebben teheti lehetővé a legkülönfélébb szükségletek, igények kielégítését, s ez az elgondolás a fejlődés bizonyos fokán a politikai gyakorlatban ls megvalósítható. Mindezzel szorosan függ össze az ls, hogy a most létrejött Cseh Nemzeti Front föderációnk kimagasló intézményeként szervesen illeszkedik be politikai rendszerünkbe. Ezzel szemben semmi esetre sem jelentheti azt, hogy a Cseh Nemzeti Front megalakulása következtében még jobban elterebélyesedne a két nemzeti köztársaság állami apparátusa és társadalmi szervezeteinek apparátusa. Nyilvánvaló, hogy a most megalakuló Cseh Nemzeti Front nem lehet csupán valamiféle intézmény, amely polgártársaink körében kieszközli az egyetértést, a kormány politikájával. Egyik elsőrendű küldetését abban kell látnia, hogy minden polgártársunk számára biztosítsa a tevőleges részvételt politikai életünkben, s hozzájárulásukat társadalmunk programszerű célkitűzéseihez. A minél szélesebbkörű eszmecsere s a lakosság érdekeinek szem előtt tartása kezeskedik legjobban arról, hogy mindnyájunk összefogásával, gyümölcsöző munkájával siettethetjük a kitűzött célok elérését. Többek között ebben látjuk politikánk demokratikus és szocialista jellegét, s bár ez köztudomású, gyakran hangzanak el olyan vélemények, miszerint nálunk ismét kabinetpolitikát folytatunk. Márpedig bárminő kabinetpolitika leghatásosabb ellenszere az ország lakosságának tevőleges részvétele politikai életünkben, s a politikai célok elérésének ellenőrzése. Ez azonban attól függ, menynyire életképes és hogyan működik szocialista társadalmi rendszerünk. Gyakorlatilag e téren kell érvényesülnie annak a vezető szerepnek, amelyet kommunista pártunk vállal nemcsak a Nemzeti Frontban, hanem egész társadalmunkban is. Az előrehaladás a néptömegek alkotó munkájától függ Ľubomír Štrougal beszéde a Cseh Nemzeti Front Központi Bizottságának alakuló ülésén Tiszelt barátaim és elvtársaimi Teljesen egyetértek azokkal az elgondolásokkal, amelyeket Erban elvtárs megnyitó beszédében juttatott kifejezésre. Magam is úgy vélem, hogy a cseh politika megalapozását aligha képzelhetjük el a Cseh Nemzeti Front szerveinek létesítése s tevékenysége nélkül. A Cseh Nemzeti Front Központi Bizottságának mai alakulá gyűlése vitathatatlanul rendkívül nagy jelentőségű a Cseh Szocialista Köztársaság jövőjére, s intézményeinek megszervezésére nézve. A mai alakúié ülésen is tanúi vagyunk a csehszlovák föderáciőrúl szóló alkotmánytörvény teljesítésének, nemkülönben annak az elhatározásnak is, hogy folytatni akarjuk pártunk 1988 januárja után megkezdett politikáját s széleskörűen akarjuk érvényre jnttatni pozitív jellegzetességeit. Štrougal elvtárs ezután rámutatott a múlt év augusztusa előtt és utána is megnyilvánuló zavaré jelenségekre, amelyek ellen kommunista pártunk vezetői, de különösen Svoboda elvtárs, határozottan léptek fel, minek következtében különféle kampányok ihletői és szervezői már elvesztették befolyásukat polgártársaink bizonyos köreiben. A párt és az állam vezetősége a megismétlődő nehézségek ellenére nemcsak szavakkal, hanem tettekkel akarja bebizonyítani mindannak érvényességét, ami pozitív jellegű a CSKP KB január utáni politikájában. Különböző ellentétes vélemények tudatában is elsősorban ahhoz ragaszkodunk, hogy hazánkban ne ismétlődjenek meg a január előtti politika visszásságai, túlkapásai és torzításai. A minden szélsőséges jelenségtől mentesített január utáni politikánk érvényesülését kommnnista pártunk Központi Bizottsága novemberi plenáris ülésén hozott határozataival akarja biztosítani, s e határozatokban rámutatott a legmegfelelőbb megoldások lehetőségére. Magától értetődő, hogy a határozatokat tetteknek, knnkrét intézkedéseknek kell követniük, ami részben már eddig is sikerült például a csehszlovák föderációról szőlő alkotmánytörvény és más törvények jóváhagyásával. Mi kommunisták nem leplezzük, hogy a marxi—lenini elvekhez igazodva akarjuk folytatni a szocializmus épitését hazánkban. E beállítottságunk helyességét az előfordult hibák és tévedések ellenére is mindennapi munkánkkal tndjuk bebizonyítani, de nem téveszthető szem elől. hogy állandóan fel kell lépnünk mindaz ellen, ami elavult, idejétmúlt, g as ellen is, ami glorifikálja s abszolutizálja jannár utáni fejlődésünket, mivel mindez egyaránt öszszeegyeztethetetlen a szocializmus építésének s fejlesztésének marxi—lenini értelmezésével. Szocialista társadalmunk további előrehaladását csak polgártársaink millióinak alkotómunkája biztosíthatja. Ezért más politikai pártok tagjaival s a pártonkívüliekkel szemben is teljesen nyílt és őszinte politikát kell folytatnunk. E törekvéseinkben erős támaszunk a Nemzeti Front, amelyen belül nincsenek kormánypártok, sem pedig ellenzéki pártok olyan értelemben, bogy az utóbbiak a politikai küzdőtéren lépnének fel az állam politikai irányvonala ellen, amely elsősorban a nálunk érvényes jogrend teljes tiszteletbentartását és állandó szilárdítását célozza. Mindez elválaszthatatlan a valóban tárgyilagos törvényhozásiéi. Ezzel kapcsolatban a választási törvényre gondolok. Nyíltan meg kell mondanom, pártunk vezetősége kételkedik abban, hogy már ez idén sor kerülhetne a képviseleti szervek megválasztására, mivel ez még — számos megoldatlan problémára való tekintettel — nem lenne helyénvaló. Ha kommunista pártunk január utáni politikája legfontosabb, pozitív mozzanatainak kibnntakoztatásárél beszélünk, nem hallgatbatjnk el, hogy minteddig, ezentúl is elsőrendű feladatunknak tartjuk Internacionális kötelességeink maradéktalan teljesítését. Tudatosítjuk tehát, hogy helyzetünk rendeződése és az erre irányúié törekvéseink összeegyeztethetetlenek mindazzal, ami nálunk szovjetellenes, ami a többi szocialista ország elleni gyűlöletre késztet, mert ellentétes nemzeteink létérdekével és szocialista jövőnkkel is. Pártunk és a Nemzeti Front további politikájában éppen ezért nem nélkülözhetjük polgártársaink bizalmát és tevőleges támogatását. A Cseh Nemzeti Front Központi Bizottságának erre való tekintettel tudatosítania kell a reá háruló nagy feladatokat. Sikeres teljesítésük a valőban rátermett emberek tevékenységétől függ, s ezért a Központi Bizottság nevében javaslom, hogy josef Koreák elvtársat, a Központi Bizottság tagját válaszszák meg a Cseh Nemzeti Front Központi Bizottságának elnökévé. Sokoldalú gyümölcsöző politikai tevékenysége s az életben szerzett értékes tapasztalatai alapján méltó erre a kitüntető tisztségre.