Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-16 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL család # otthon HAZUNK TAJA­Az operáció csak segít Szobai növényeink a téli hónapokban úgyszólván természetel­lenesen élnek, jobban mondva csak tengődnek. A szobákban rendszerint tfil meleg és száraz a levegő. Ennek következtében gyakrabban kell öntöznünk a növényeket, ami viszont nem mindenkor válik javakra. Ezzel agyanis megzavarjak téli pihe­nőjüket, márpedig a növényeknek éppúgy, mint minden más élőlénynek, pihenniük is kell. Nem csodálkozhatunk tehát azon sem, ha növényeink elntasltják a nekik nyújtott táplálékot. A szobákban, vagy erkélyeken gondozott növények gyakran telelnek homályos pincékben.? Ha a pince nem túlfűtött, úgy a mnskátli (Pelargonia), az oleander vagy leander, a maszlag (Datnra) és társaik általában jól telelnek, éspedig akkor is, ha aránylag kevés tény éri őket. Ez azonban mindenkor rendelle­nes következményekkel jár. A pincékben telelő növények új haj­tásai ngyanis egy oldal — a tény — (elé fordulnak, erősen ki­nyúló, elferdülő, turcsin tekeredő s egyre hosszabb a levelük, és egyre halványabb 1*, mígnem teljesen kifakul. Ax öreg levelek lehullanak, s a növény törzse így csaknem kopár marad. A pin­cében telelő növények helyzete azonban korántsem kétségbeejtő, hiszen néha egy egysxerű visszametszés is elegendő arra, hogy bizonyos idő eltelte után visszanyerhessék előbbi tetszetős for­májukat. A szobai növények tulajdonosai azonban csak ritkán hajlandók ax ilyen radikális beavatknxásra. Márpedig nem volna szabad idegenkedni a beavatkozástól. Említsünk meg egy példát. Közkedvelt sxobai növény a nagylevelü Dieffenbachia, amelynek alsó levelei — ha a szoba hőmérséklete 16 fok alá süllyed — rendszerint megsárgulnak, s fokozatosan elszáradnak. Ilyenkor már ax sem segít, ha jobban ffitjük a szobát. Elkerülhetetlen tehát a növény visszametszése, ami különösen akkor szükséges, ha már csaknem a mennyezetig ér. Ax a leghelyesebb, ha csu­pán egy kb. 20 cm-es darabot meghagyva levágjuk a Dieffen­bachia törzsének nagyabb részét. Ezt a műveletet éles késsel, éspedig kb. 1 cm-rel az adott szem fölött, tehát semmlesetra sem alatta kell elvégeznünk. Ha el akarjuk kerülni a megkurtí­tott törzs esetleges rothadását, szórjuk meg a metszési felületet egy kevés faszénporral. Bizonyos Idő eltelte után kihajtanak az ,,egykarú" kopár törxs szemei, és hovatovább terebélyes koroná­vá változnak. Aki talán túl kegyetlennek tartja ax ilyen sebé szetl beavatkozást, ax a növény lemetszett részét vízzel meg­töltött edénybe állítva, felélesztés! kísérletet hajthat végre. Sxerencsésebb esetekben a levágott törxsrésx is gyökereket ereszt. Igy otthonunkban lehetünk szemtanúi a vegetatív sxapu­rodás csodálatos folyamatinak. Termésxetesen nem minden növéoy visszametszése okoz bonyo dalmakat. Minden aggályoskodis mellőzésével, három centimé­ternyire vághatjuk vissza a Tradescantiákat, a Sekreasiákat, a Csengettyűket (Campanulla Isophylla), a díszborostyánt, ax asz parágusxt stb. Kellő feltételek köxött és kedvexő környexetben ismét s aránylag gyorsan kihajtanak K. WEISSBKRGER Kl MIT GYOJT? A levelezőlapok királya A világ leg­szenvedélyesebb levelezőlap gyűj­tője dr. Antonín Kočenda profesz­szor, bučovicel lakos. Gyűjtemé­nye már-már el­éri az egymilliót. Kočenda profesz­szor egyedülálló gyűjteménye négy helyiséget foglal el. A pro­fesszor a le­velezőlapokat té­májuk szerint osztályozza, Így például vannak földrajzi, törté­nelmi, katonai, testnevelési stb. lapjai. Talán nincs ls a világ­nak olyan Isten háta mögötti kuc­kója, ahonnan nem érkezett vol­na levelezőlap Kočenda profesz­szor címére. Egyébkén; <i xy • teményben külön értéket je ientenek, a híres emberek, mű­vészek, politikusok, tudósok, sportolók, stb., autogramjalval ellátott levelezőlapok. A gyűj temény legrégibb darabja 1806-ból származik, s a Krko nošt ábrázolja. Ám Kočenda prolesszor nem csak a posta közvetítésével gyarapítja a gyűjteményét, ha nem sok értékes darabot szer zett csere útján (jelvényekért, régi pénzekért, érmekért. BARKÁCSOLÓKNAK Ext ax nnlverxális polcot bárhol basxnálbatjuk a lakásban, és ax elkészítése sem igényel különösebb sxaktudást. Ha xxép fur­nérosán, fényexett deszkából készítjük, a szobában könyvespolc­nak használhat­juk. Ha Iemosha tő mfianyagle­mexxel (urna kartj borítjuk, akkor előszoba vagy fürdőszoba polcnak is meg felel. Egysxerű gyalult deszkából barkácsolva pe­dig az éléskam­rában használ­hatjuk. A polc magassága 30 cm, sxélessége 30 cm, hossxa pedig 200 cm. Mivel elég hosszú, ügyeljünk a felerősítésekor. Mélyen belesrófolt vaskarikákra akasszuk fel, és a falba több helyen gipszeljünk ba egy-egy fakockái p. j. gyufaskatulya-címkéért j. A szenvedélyes morvaországi le­velezőlap gyűjtő híre a hatá­rainkon túlra ls eljutott, s nem egy külföldi levelezőlap gyűjtőjével áll szoros kapcso­latban, elsősorban a magyar­országi Petrlkovlts László dok­torral, akinek levelezőlap gyűjteménye már Jócskán át­lépte a félmilliót. Felvételűn^ kön a „Levelezőlapok királya" birodalmának kincsei között. (CSTK felv.j Varrjunk ma­gunknak szőr­me vagy mü­prém maradék­ból csinos szőr­mesapkát. Bun­dához, kabát­hoz, téli kosz­tümhöz ' egy­aránt viselhet­jük. A közölt sza­básrajz alapján papírból készít­sünk a fejmére­tünknek megfe­lelő szabásmin­tát. Ennek alap­ján szabjuk ki a sapkát. Az áb­ránkon közölt adatok szab­vány fejméret­nek felelnek meg. Természe­tesen ki-ki sa­ját mérete sze­rint módosít­hatja. A fejrészt gömbölyű, kü­lön darabból szabjuk. A pánt kb. 12 cm szé­les és duplán szabjuk. A rázó­sabbak külön fülvédőt is varr­hatnak rá (lásd a képen). A szőrmesap­kát kézzel varr­juk össze. Ha a pánt nem telik kl egy darabból, s két külön részből kell szabnunk, ügyeljünk arra, hogy a szőrszálak fekvése egy Irányú legyen. Ha kész, selyemmel vagy vászonnal kibéleljük. T 12 U -28­Kedves Olvasóink! Minivitánkat CZET0 ILONA 37 éves olvasónk hozzászólásával fejez­zük be. Levelében többek között azť írja, hogy 15 éve asszony. Nagyon szereti a szép és divatos holmikat, azonban a miniviselet egyáltalán nem tetszik neki. Szerinte miniszoknya nélkül ls nagyon csinosak lehetnek a nők és érvényesülhetnek ls. A térdig érő szoknyát minden évszakban elfo­gadhatónak tartja. HORVÁTH IR£N (Král, p. Stro­kovecj olvasónk viszont nagyon sajnál­ja, hogy a mlniviselet egyeseknek nem tetszik, ő ugyanis meg van elé­gedve ezzel a divattal. Bizonyára érdekli olvasóinkat, hogy a minivel kapcsolatos véleménykuta­tásunk milyen eredménnyel járt. Ä beérkezett szavazatok összesítése alapján a hozzászólók túlnyomó ré­sze, vagyis kétharmada a miniszok­nya ellen szavaz. A hozzászólások egyharmada megoszlik. Ugyanis ezek­nek csak kb. a fele szavaz határozott tan és egyhangúan a minire A másik felének tetszik ugyan a miniviselet, de csakis az egészen fiatal, karcsú nőkön és csak a nyári hónapokban. Télre a hosszabb szoknyát vagy a nadrágot javasolják. A térdig érő szoknyát és a január 5-1 számunkban bemutatott szoknya­hosszat illetően nagyon érdekesen alakult a szavazás. Szinte egyhangúan mindenki elfogadja ezt a szoknya­hosszat, még azok is, akiknek egyéb­ként tetszik a mini. A vitahozzászó­lók 95 %-a elfogadhatónak tartja a térdig érő szoknyát, és a fiatalabb generációnak a közölt modellünkön látható, valamivel a térd fölé érő szoknyát ajánlja. A divatot ugyan a híres külföldi di­vattervezők (elsősorban a francia és az angol) irányítják, azonban a józan észnek és a szigorú önkritikának kell azt korrigálnia. A divattúlkapások miatt sokszor nevetségessé válhatunk. Ezért viseljünk mindig korunkhoz és termettipusunkhoz illő ruhát. H AZT A RT Á S HÚSOS BURGONYATEKERCS Személyenként kb. 10—15 dkg csont nélküli sertéscom­bot jól kiverünk, megkenjük mustárral, és mindegyiket vé­kony szalonnaszeletekkel bete­rítjük. Egy-egy nagyobb hámo­zott burgonyára feltekerjük és fógpiszkálóval összetűzzük. Lá­basban zsíron vöröshagymát párolunk, megszórjuk pirospap­rikával és a göngyölt húst a forró zsírban hirtelen megfor­gatjuk. Egy kevés forró vízzel felöntjük és puhája pároljuk. Ha a hús puha, a levét tejfölös habarással mártásszerűre besű­rítjük. Mit készítsünk burgonyából TÜDŐVEL TÖLTÖTT BURGONYA Egyforma középnagyságú nyers, meghámozott burgonyák közepét kiskanállal vagy késsel ügyesen kivájjuk. Személyen­ként 10—15 dkg tüdőt sós víz­ben megfőzünk, azután ledarál­juk vagy nagyon apróra meg­vagdaljuk. Zsírban vagdalt vö­röshagymát fonnyasztunk, meg­szórjuk pirospaprikával, egy ke­vés törött borssal és finomra vágott zöldpetrezselyemmel. Hozzáadjuk a tüdőt, egy "egész tojást és személyenként egy evőkanál párolt rizst. Ezzel a masszával megtöltjük a burgo­nyákat, tűzálló tálba tesszük, és tüdőlével felengedve puhára pároljuk. Tejföllel meglocsolva tálaljuk. SVÁJCI RAKOTT BURGONYA A burgonyát nyersen meghá­mozzuk és karikákra vágjuk. Vajjal kikent lábasba, gyengén megsózva soronként lerakjuk. A sorok közé kis vajdarabokat teszünk elszórva, s behintjük reszelt sajttal. Azután az egé­szet leöntjük annyi gyengén sós tejjel, hogy ellepje. A te­tejét reszelt sajttal kissé meg­hintjük és sütőben egy óra hosszat sütjük. Ezalatt a leve elfő és a burgonya szépen meg­pirul. KORUNK ÉS A LAKáSKüLTüRA A mai ember otthona életkörülményeihez al­kalmazkodik. Mivel a nők túlnyomó része alkal­mazásban van, megváltozott a család napi élet­rendje is. A családtagok üzemi (iskolai) étke­zése fokozatosan fölöslegessé tette a határozot­tan étkezési célokra szolgáló, ún. ebédlőt. Az ebédlő és „nappali" helyett létrejött az ún. la­kószoba. Napközben rendszerint itt-tartózkodik az egész család. Tehát ennek a helyiségnek olyan­nak kell lennie, hogy az itt folytatott tevékeny­ségnek megfeleljen. Vagyis biztosítani kell egy helyet, ahol a gyerekek megtanulhatják a lec­kéjüket (ha nincs kUlön gyerekszoba), este a felnőttek elvégezhetik levelezésüket stb. A szo­ba másik részének a pihenést, kényelmet kell szolgálnia. Itt helyezzük el a heverőt, foteleket, kisasztalt, hangulatlámpát stb. Képünkön egy ideális beosztású, korszerű lakó­szobát mutatunk be olvasóinknak. A szoba bal­oldali részében van berendezve a dolgozósarok. Ügyesen van megoldva az íróasztal és a könyves­polcok elhelyezése. Tulajdonképpen a beépített fal folytatása. Mellette egy szekrényrész kivet­kezik, majd a bútorfalba félig besüllyesztett re­kamié, fölötte a könyvespolccal. Utána az étkész­letek elhelyezésére szolgáló rész, alatta kis bár­szekrénnyel, ezalatt pedig fehérneműs szekrény­ke van. Ezzel a megoldással sok helyet takarít­hatunk meg a lakásban. A tágas helyiségben sza­badabban mozgunk és jobban érvényesülnek a bútorok is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom