Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-16 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

Szocialista mezőgazdaságunk legeredményesebb esztendeje • Nagy szavak nélkül is születnek nagy tettek • 31.1 mázsa búza hektáronként • Kevés és gyenge minőségű a műtrágya • Már nem véletlen a kiváló eredmény # Adu;- • naszerdahelyi járás világszínvona.on • Még sok a tártalék a termelés növelésére • Töké etesebb gépeket vár a mezőgazdaság. M

ondogatjuk gyakran, hogy mozgalmas esztendőt hagytunk magunk mögött. Ez bizony így igaz. A társadalmi-politikai tevékenység terén eddig aligha tapasztalt aktivitásnak lehettünk tanúi. A szenvedélyes viták úgyszólván valamennyi társadalmi réteget, szervet és szervezetet megmozgattak, magukkal ragadtak. Sok korábban és a múlt évben alakult — hivatalos és nem hivatalos — szervezet igyekezett felfigyeltetni magára. A központi szerveknek csaknem valamennyi társadalmi réteg és szervezet problémáival -r- akarva, akaratlanul — -minden eddiginél többet kellett foglalkozniuk. A sok közül hadd említsük meg legalább a diákságot. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ebből a társadalmi-politikai mozgalmasságból legkevésbé a parasztság „vette ki a részét." Azaz a felsőbb szervek rólunk beszéltek, velük foglalkoztak a legkevesebbet. Éppen azzal az osztállyal, amelyik a korábbi években a leggyakrabban szerepelt a felsőbb fórumok terítékén. Talán mondanom sem kell, hogy nem a dicsőséglistán. De most mégsem erről akarok írni, hanem arról, hogy azokról, akik az ország lakosságának kenyeret, húst, tejet, tojást meg sok más élelmiszerhez alapanyagot termelnek, tavaly valóban alig esett szó. Igaz, ők sem nagyon hallatták hangjukat. Ez azt jelenti, hogy a parasztság a múlt évben nem tett semmi olyasmit, amivel felfigyeltetett volna magára? Vagy azt, hogy nem tud társadalmi-politikai tevékenységet kifejteni? Egy alkalommal szenvedélyes vita hevében a falvakat gyakran járó egyik kollégám azt találta mondani: —Én a forrófejüeket, akik most mindent olyan jól tudnak a politikáról, legszívesebben elküldeném a parasztok közé, hadd hallgassák meg őket is, tanuljanak azoktól ls politikát. — A parasztoktól? Hisz a paraszt nem ért a politikához. Ehhez a mostani progresszív politikához. Január óta még meg se mukkant, láthatod. Egyszóval vannak olyanok, akiknek a kenyértermelő maradi. Az a társadalmi réteg, amely nem egészen 20 év alatt egységes osztállyá fejlődött, modern mezőgazdaságot épített kl, amely még a sok, egészségtelen bábáskodás ellenére is töretlenül halad előre. Szerencsére nem minden munkás és értelmiségi osztja az említett véleményét. De hadd idézzek Svoboda elnök újévi beszédéből: „Életünk döntő területe a népgazdaság, amely mindennél jobban igényli a konszolidalitást. Főként a karácsonyi vásár alkalmával saját maguk tapasztalhatták a helyzet súlyosságát. Egyikünknek sem tetszik az, hogy sok árucikk nem kapható, sem az, hogy az utóbbi időben sok árucikk megdrágult. Látjuk azonban, hogy — hála a mezőgazdasági dolgozóknak — valamennyi alapvető élelmiszerből elegendő mennyiség van a piacon. Ezért mindannyiunk köszönete illeti őket. Hiszen, hogy ebben az évben is, amelyben megemlékezünk az egységes földművesszövetkezetek megalakulásának 20. évfordulójáról, folytatni fogják ezt a sikeres utat." Talán mondanom sem kell, milyen jóleső érzéssel fogadták földművelőink a róluk mondott szavakat. Igaz ugyan, hogy a sikeres munka már magában is jóleső érzés, de az elismerő szavakkal együtt még jobb. És azért is jobb, mert megérdemelt. Hogy mivel érdemelték ki az elismerést, ha nem vettek részt a progresszív politikában? Lássunk talán néhány eredményt. Azt talán felesleges te hangsúlyozni, hogy a múlt évben az időjárás nem vette kegyeibe a mezőgazdasági dolgozókat. Ezért is történhetett meg, hogy a dunaszerdahelyi járás tavaly „csak" 40,24 mázsa átlagos hektárhozamot ért el búzából az 1967. évi több mint 42 má ssával szemben. De hát az a 40,24 mázsa sem olyan csekélység egy aszályos évben. Hollandiában az utóbbi négy év átlaga 40 mázsa. Ilyen világszínvonalú terméseredményhez már egy kicsit politizálni is kell. Progresszív gazdaságpolitikával. Mert a nagyhozamú búzafajtákat nem tálcán vitték eléjük, és a betakarításnál sem felsőbb rendeletre alkalmazták a legmegfelelőbb módszereket. Csendben csináltak ők mindent. Igen sokszor megelőzték a mezőgazdaság progresszív fejlesztésére jóval későbben hozott határozatokat. Vegyük csak példának Nyárasdot, elsősorban az állattenyésztés terén. Több mint 4000 literes az évi tejhozam tehenenként. És a hústermelés? Szerencséjük, hogy a dunaszerdahelyi járásban élnek. Mert igen sok járásban nem vásárolnák fel tőlük a piacnak " felajánlott mennyiséget — a felvásárló szervek nem lennének rá felkészülve. Progresszív politika? A szlovákiai földművesek 1968-ban csaknem minden terményből és termékből többet termeltek, mint az aránylag kedvező 1967. évben. A búza hektárhozama megközelítőleg 12 százalékkal nőtt. Cukorrépából már 1968-ban többet termeltünk, mint az 1975-re előirányzott 350 q/ha. Pedig nálunk a műtrágyaadag feleannyi sincs, mint Hollandiában. Még a tervezett 133 kg-ot sem kapta meg a mezőgazdaság. Hogy miért, az egy külön cikket érdemelne. És az öntözés lehetősége? Jobb, ha azt össze sem hasonlítjuk. Nagy sikernek könyvelhető el, hogy — az előzetes számítások szerint — a szlovákiai mezőgazdasági üzemek átlagosan 2300 liter tejet fejtek tehenenként. 241 literrel többet, mint 1967-ben. Az egy tyúkra eső tojáshozamban a szocialista országok között vezetünk. Cukorrépából is az élen állunk. Egy olyan évben, amikor alig jutott idő arra, hogy törődjünk a parasztsággal. Vagy talán éppen azért? Hogy ők nem a társadalmi-politikai, hanem a gazdaságpolitikai tényezőkre helyezik a fő súlyt? Talán éppen ennek köszönhetik, hogy köztársasági elnökünk külön megemlítette a hiánytalan helytállást. Persze, elsősorban maguk látják hasznát munkájuknak. Szlovákia EFSZei tavaly 137 milló koronával növelték bankbetétjüket. Ez még nem mondana sokat. De ha azt is hozzátesszük, hogy ugyanakkor átlagosan 25 %-kal növekedett a szlovákiai szövetkezetesek jövedelme, akkor az már valami. És közben a beruházások nagysága is emelkedett. Felvetődhet a kérdés, nem csupán véletlen volt-e a tavalyi siker. Nos, akárhány szakemberrel beszéltem, szerényen, de szavahihetően válaszolták: — A mezőgazdasági termelést a természet, az időjárás minden tervgazdálkodás ellenére is befolyásolni fogja. De ha sikerült elérnünk, hogy búzából az 1936-os 12 mázsás hektárhozamot Szlovákiában tavaly 31,1 mázsára növeltük, hogy az állattenyésztési termelést csaknem megkétszereztük, akkor azt is elmondhatjuk: bízunk abban, hogy az esetenkénti termelési ingadozás mellett — ami a mezőgazdaságban nem saját hibából is elkerülhetetlen — előremegyünk. Nem jósolgatunk, csak éppen megtesszük ami erőnkből és tudásunkból telik. Azt is jól látják, hogy a termelés növelésére még sok a tartalék. Csupán a betakarítási szemveszteség csökkentésével 10 tonnákat nyerhetnénk. S a gyömok? Még mindig 8-12 százalékos veszteséget okoznak. És a raktározás? A fajta jobb megválasztása, hogy az agrotechnikai követelmények megtartásáról ne is beszéljünk — mind-mind tartalék. A termelés növelésének ez természetesen csak az egyik része. Nem kevesebb az, ami már nem közvetlenül a mezőgazdasági dolgozókra, hanem a mezőgazdasággal kooperáló üzemekre, vállalatokra és nem utolsósorban az irányító szervekre ró feladatokat. Itt van például a gépgyártás. Évek óta emlegetik lent és fönt, hogy a mezőgazdasági gépek tervezésénél nem a mezőgazdaság érdekel a döntők, hanem az intézmények, a vállalatok haszna. Megtehetnék a földművesek, hogy ott vásárolják maguknak a megfelelő gépeket, ahol találnak. Akárhol a világpiacon. Van rá készpénzük, illetve árujuk, amely mindenkor készpénzvaluta a világpiacon. Csak hát ennek az árucsere-lehetőségnek nincsenek a birtokában. Ogy is mondhatnám, hogy a mezőgazdaság felé irányuló külföldi árukonkurrencia — nem a mezőgazdaság hibájából — szinte meg van bénítva. Illetve kereskedünk mi mezőgazdasági termékekkel külfölddel is, de azt nem a földművelők teszik, hanem olyan szervek, amelyeknek vajmi kevés közük van a mezőgazdasághoz. S ha van, akkor sem szakmai, hanem üzleti. A tavaly megalakult parasztszövetség megpróbált ezen a helyzeten változtatni, de nem ment. Legalábbis egyenlőre nem. Mert hiába fogadták el a hivatalos szervek a szövetség alapszabályzatát, amely a teljes jogú érdekvédelemre alapozódik, a gyakorlati megvalósítás elé gátat vetettek a mezőgazdaság felett jelenleg is bábáskodó hivatali szervek. Látszólag talán messzire kanyarodtam attól a témától, hogy a múlt évben a parasztokról keveset beszéltek. De hogy visszatérjünk — ők aligha nehezményezik, hogy ritkán kerülnek szóba. Számukra nem ez a lényeges, hanem a termelés. Minden körülményeik között és mindenáron. Ezt nem szavak, hanem tettek, eredmények bizonyítják. Hogy nem vettek részt a múlt évi progreszszlv politikában? Először talán meg kellene kérdeznünk, mi az. hogy progresszív politika. Csak társadalmi, vagy csak gazdasági ága van? Vagy társadalmi-gazdasági? S tovább — melyik melyiket feltételezi? Ha elfogadjuk a a marxizmus tételeit, akkor ez anyagi alap elsődlegessége már megadja a választ. Tavaly a földművelők a társadalmi tülekedés színterén valóban alig mozogtak. Gazdaságpolitikai téren mégis nagyot léptek előre a fejlődésben, amire még kedvező esztendőben is büszkék lehetnének. Még úgy is, mint a legprogresszívabb progresszív gazdaságpolitika képviselői. Mert amit a múlt évben tettek, azt úgyszólván — a minden társadalmi réteg „elfoglaltsága" következtében — maguk tették. Már időztem ugyan a köztársasági elnök újévi beszédéből, de befejezésnek hadd írjam még ide következő szavait: „Nincs olyan »varázsvessző«, amelynek felemelésével megszületne valamiféle "csehszlovák csoda«. A megoldást csakis becsületes és fegyelmezett fizikai és szellemi munka hozhatja meg." Nem formaságból idéztem az elnököt, hanem azért, mert hazánk több mint egymillió földművelője ugyanezt vallja HARASZTI GYULA