Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-14 / 38. szám, péntek

A várakozás meghaladta a színvonalat TENNESSEE WILLIAMS: ORFEUSZ ALÁSZÁLL Az elmúlt években topasztalható Williams — darabok hazai beáramlásának egyik késel hajtásaként a pozsonyi Hviezdoslav Színházban Ismerkedhettünk meg a neves amerikai szerző újabb alkotásával. Williams a világ minden táján ismert és gyakran játszott szerző, sok a tisztelője de legalább annyi az ellenzője. Darabjainak sajátos, utánozhatatlan felépítése és légköre van. A mai amerikai társadalom visszás jelenségeivel nagyban befolyásolt emberek kerülnek szembe egymással és jellemüket is ez a tényező határozza meg. Egyesek a társadalom szülte rossz és tragikum hordozói és tovább vivői, másokat viszont csak a negatívumok kényszerítik térdre, a megmaradt emberségükkel és jóindulatukkal együtt. Ebben a küzdelemben van a Wtlliams-drámák konfliktusainak magva, s ez az ellentét rendszerint két síkú: a felszínen mozgó, jobban kihangsúlyozzott társadalmi ellentétek mögött kirajzolódnak a szereplök lelki alkatából fakadó személyi összecsapások kontúrjai is. E konfliktus köré vont költői betétekkel, a gyermekkorhoz való, néha már-már idillszerű visszavágyódással teremti meg a szerző a darab sajátos légkörét. Ebből a megállapításból kiindulva úgy hisszük, nem járunk messze az igazságtól, amikor megállapítjuk, Williams komoly hangvételű drámáinak színvonala rendszerint attól függ, hogy az említett társadalmi és személyi konfliktusok valamint a lírai betétek megfelelő arányban vannak-e egymással. Ez egyúttal az egész játék hitelességének is fontos alappillére. Éppen ezért, nem ok nélkül, világszerte főleg az Ifjúság édes madara és a Vágy villamosa című darabját fogadta elismeréssel a kritika és a közönség. Amikor az Orfeusz alászáll című darabbal ismerkedtem, minduntalan az Ifjúság édes madarának pérbeszédei és konfliktusa kísértett bennem, s talán nem ls alaptalanul. A két drámában nemcsak a színhely, hanem a konfliktus, sőt még a szereplők is hasonlítanak. Sajnos, csak a színvonal nem, mert az Ifjúság édes madarának kompozíciója, jellemrajza és konfliktusának ereje felülmúlja az Orfeuszét. A történet az utóbbi darabban is az Egyesült Államok déli részén játszódik le, de az Itt-ott felvillanó kiaknázatlan lehetőségek ellenére egészében véve nem tud hiteles konfliktussá nőni, minden mesterkélt drámaisága és naturalizmusa ellenére sem. Hiába mozog aránylag sok szereplő a színpadon, gondosan megrajzolt, hiteles figurával alig találkozunk. Igy többen teljesen cél nélkül mozognak a színpadon, ami nagy mértékben rontja a darabról alkotott véleményünket. A címben jelzett mitológiai hőshöz ennek a darabnak vajmi kevés köze van. E hiányosságok miatt nem volt éppen irigylésre méltó a rendező és a közreműködők helyzete, habár az ő jó értelembe vett munkájuk révén megmenthették volna a drámában meglevő, de tudatosan össze nem fogott értékeket. Ez az igyekezetük nem sikerült maradéktalanul. P. Haspra rendező túlságosan is leszűkítette a játékot, szinte teljesen eltüntette a lírai színeket és a történet naturalizmusát, valamint egyéni konfliktusait domborította ki. Ez, éppen a jellemrajz gyengesége miatt, nem volt a legszerencsésebb koncepció. Gyakran éreztük, hogy az ellentétek a szereplőket, nem pedig az általuk életre keltett figurákat érintik. A dráma két legjobban sikerült figurája közül M. KráloviCová Lady Torrance szerepében kiemelkedő teljesítményt nyújt, elsősorban az ő érdeme, hogy a színpadon néhányszor izzigvérig drámai jelenet játszódik le. A gyermekkori tisztaságra áhítozó, boldogságra vágyó ós az életet beszennyező környezetétől mindenképpen menekülni igyekvő asszony szerepét sok színnel és tehetséggel játssza. Nem Ilyen plasztikus Š. Kvietlk Val Xavier figurája. Az ő esetében úgy érezzük, hogy a kelleténél talán komolyabbra formálta szerepét, alakításából hiányzik a fiatalember életöröme és kedves naivsága. A többi közreműködő közül még Z. Grúberová és J. Valach játéka érdemel dicséretet. Grúberovának Carole szerepében néhány emlékezetes, szép jelenete volt. Valach fabe Torrance figuráját egyszerű eszközökkel, de mégis mesterien keltette életre. Sajnos a többi szereplő inkább marionettfigurához, mintsem hiteles alakhoz hasonlított. Ráadásul a harsány eszközöket igénybe vevő színészek ezt a fogyatékosságukat még jobban előtérbe helyezték. összegezve megállapíthatjuk, hogy a néhány évvel ezelőtt sikerrel bemutatott Vágy villamosa után fokozott igényességgel — s talán kissé elkényeztetve —, vártuk ezt a bemutatót. Ez a premier alulmaradt az aránylag ma^as mércének, de azért mégsem volt teljesen sikertelen. SZILVÁSSY JÓZSEF szóvá Miért nincs? A vegyes nemzetiségű városok olvasótermeiben, vendéglőiben a szlovák újságokon kiviil magyar nyelvű sajtóterméket is talál az ember. Ez teljesen érthető, hiszen a szlovákiai magyar dolgozók nemcsak azért olvassák a magyar lapokat, inert mindenki a saját anyanyelvén olvas a legszívesebben, hanem azért is, mert a magyar újságok sokkal többet és részletesebben írnak az itteni magyarokat érdeklő dolgokról, problémákról. Egyszóval a csehszlovákiai magyar sajtó a hazánkban élő magyarok sajtója. Ezért érthetetlen, hogy a vegyes lakosú városok nem minden várótermében, vendéglőjében stb. gondoskodnak magyar nyelvű újságról is. Így van ez például a lévai Lev-kávéházban. Találhat itt az ember Pravdát, Prácát, Smenát, csak éppen az egyetlen magyar napilapot, — 0| Szót nem. Több alkalommal hiába kerestem, mindig csak szlovák napilapokat találtam a kávéház asztalain. Végül megkérdeztem az egyik pincért, s megtudtam, hogy az Oj Szót nem járatják. A lévai kávéházban pedig sok magyar vendég megfordul. Bizonyára nincs rendelet arra, hogy egy kávéháznak milyen és mennyi újságot kell járatnia. Ezért nyilván csupán valakinek a belátásától függ, hogy hol, mi áll a vendégek rendelkezésére. Ám a magyar vendégek is ugyanolyan pénzzel, és ugyanannyit fizetnek, mint a szlovákok, ezért az újság megrendelésekor illenék rájuk is gondolni. A lévaiak mulasztásának okát nem ismerjük. Lehat, hogy egyszerűen megfeledkeztek az illetékesek arról, hogy a vendégek közt magyarok ls vannak. Ha csakugyan erről van szó, akknr rövid időn bellii pótolhatják a mulasztást... Bízunk benne, hogv úgy lesz! ftt Irodalomról—könyvekről Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem Világsikert aratott regénye, a Hábetler család sorsát átfogó Rozsdatemető megjelenése óta Fejes Endre ritkán publikál, de minden újabb könyve meglepetés. Szinte irodalmi sokkot ki-' váltó meglepetés legújabb kisregénye, a Magvető kiadásában nemrég megjelent jó estét nyár, jő estét szerelem ls. A százezres példányszám eleve jelzi, hogy a kiadó bízik sikerében, bestsellert lát ebben, s ebben a feltevésében aligha csalatkozik. Kristóf Attila a Magyar Nemzeben megjelent kritikájában felhívja figyelmünket, hogy Fejes Endrét egy való eset indította kisregénye megírására. Néhány évvel ezelőtt, a csillebérci erdőben női holttestet találtak. „A gyilkosságot egy nyápic, jelentéktelen külsejű fiatalember követte el beretvájával. Később bebizonyosult, hogy már ezelőtt is próbált embert ölni —, a vézna, külföldi diplomatát játszó fiúban volt némi hajlani a gyilkolásra. Hamarosan fölakasztották" — írja Kristóf. Aligha fér hozzá kétség, hogy Fejes ebből a való élettől produkált bűnügyi drámából fakasztotta történetét, a valóság tényeiből illesztette össze kisregénye keretét, és a magát görög diplomatának kiadó „sötét ruhás fiatalember" sorsához a csillebérci gyilkos életéből merítette a történethez szükséges adatokat. A gyilkosság és a nyomozás folyamán kiderült .adatok természetesen csak egy bűnügyi krónikának vagy afféle riportregénynek bizonyulnának elegendőnek, és hogy több lett, lényegesen több egy tragikus kimenetelő bűnügy szenzációs rajzánál, az egyedül Fejes Endre érdeme. Bizonyára sok vita folyik majd arról, hogy mit és mennyit tett hozzá az ismert adatokhoz, hogyan sikerült Viktort, a sötét ruhás fiút kiemelnie bűnügy zavaros hátteréből, s minden idegszálával, bomló agyával hogyan tette olyan elevenen hitelessé, kegyetlensége és csaló mivolta ellenére is sajnálnivalóan rokonszenvessé. Fejes a frappánsan előadott, filmszerűen pergő történetben ismételten, hangsúlyozott formában figyelmeztet a fiú arcán megjelenő kegyetlen, ellenszenves vonásokra, s ez minden, amivel elítéli a hazugságok hínárjából menekülni képtelen gyilkost. Csaknem szenvtelenül figyeli, felmentést természetesen nem ad a kórosan hazudozó fiúnak, aki heteken át keservesen gürcöl, hogy aztán egy estén a lepénzelt sofór segítségével mister Edinánként beszállhasson a görög követség hatalmas, ezüstszürke kocsijába, a Royalban nagyúrian megvacsoráztassa a körülötte rajzó lányok valamelyikét, aki bódulatában bedől meséinek és elhiszi, hogy a „görög diplomata" feleségül veszi. Viktor százasokat dobál ki az ilyen vacsoráknál, nyakatekert dadagó magyar beszédének álarcra mögé bújva nagykövetnek hazudja apját, és hajnalban azzal búcsúzik, hogy diplomata küldetéssel várja a repülőgép. Az igazság az, hogy repülőgép helyett a gyár, a hajnali munkábaállás egyhangú, szürke robotja várja. > Vajon egyedül ez az éjszakánként idegen nyelvet tanuló, néhány angol mondatot makogó fiú volna a hibás, hogy végül is ostobán, de ezer és ezer hazugságra épített élete kivédhetetlen következményeként gyilkossá kell válnia? Fejes erre sem ad határozott választ, bár némi társadalmi hátteret is rajzol a fiú mögé és érezteti, hogy volna erő, amely megmenthetné. A gyárban, ahol Viktor százszor mosott, foltozott munkaruhában betanított lakatosként dolgozik, akad egy jóakaratú férfi — alighanem a káderes — aki meginti és megakadályozza, hogy csalásai miatt feljelentést tegyenek ellene és elítéljék. Sok ez a jóindulat és mégis kevés, mert nincs folytatása. Él a fiúban valami furcsa, ki nem alakult istenhit is, amely ugyancsak megmenthetné, ha erősebben törne fel benne, ha emberül helytálló, hat gyermeket tisztességben nevelő anyja a közelében volna. De a termelőszövetkezetben dolgozó anyja nem oszthatja meg vele gondjait — nem is értené meg egyre veszedelmesebbé váló játékait — és istenbe sem tud kapaszkodni, mert amikor térden állva ráemeli tekintetét „a holdfénytöl ezüst, iszonyatos koponyára", hiába intéz hozzá kérdést őszinte, tiszta hangon, Istene hallgat, nem atl feleletet. Fejes alig analizál, inkább a tényeket rakja össze, csak olykor fűz a tényekhez ítéletet alkotón egy-két sornyi jellemzést. Így mondja egyszer „győzoi akaró, minden tettre elszánt és veszedelmesen"-nek ezt hideg fejjel borotvát vásárló és hideg aggyal gyilkoló fiút. A kórkép sem a gyilkos, sem a társadalom szempontjából nem teljes, de ebben a csonkaságában is megütköztet, mint ahogy a regény végén megrendít a gyilkos zokogása: — Pedig szerettem az életet. EGRI VIKTOR Új kifejezési formát Pajtások. A. Štubňa felvétele Eredményként könyvelhetjük el, hogy az elmúlt napokban ismét több irodalmi színpad tartott bemutatót. A vegyes értékű műsorok láttán gyakran felvetődött a kérdés, hogyan lehetne az eddiginél sikeresebben alkalmazni ezt az új kifejezési formát? Az irodalmi szlnpadmozgalomnak nálunk jelenleg hármas funkciója van, azaz célját és szerepét tekintve háromféle együttest különböztetünk meg. Az egyik a szórakoztató, a másik az alkalmi, a harmadik az ismeretterjesztő irodalmi színpadforma. Abból a sajátos helyzetből eredően, hogy műkedvelő mozgalmunk sok esetben a tájékoztató szervek és az iskolák munkáját is kénytelen végezni, azaz helyettesíteni és pótolni, az irodalmi színpadoknak esetünkben változatlanul az Ismeretterjesztő formája a legidőszerűbb és a legszükségesebb. De ettől függetlenül, irodalmi szlnpadmozgalmunk oda jutott, ahol szükségszerűen felvetődik a kérdés, nem lenne-e jó tovább lépni, újat teremteni? Szerintünk ez nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű is. A CSEMADOK pozsonyi Kisszínpadálioz hasonló úgynevezett zsebszínházak megteremtésére és széles körű elterjesztésére gondolunk elsősorban ... Érzésünk szerint ez a színházi forma a legjobb, amit a jelen időszakban szorgalmazhatunk, igényelhetünk és amit mindannyiunk hasznára — mint újat — életre kelthetünk, segíthetünk. Az senki előtt sem lehet vitás, hogy műkedvelő vonalon is önálló gondolkozásra késztető színházat szükséges kialakítani. Olyan színházat, mely kritikai leszámolásra és bátor szembenézésre késztet a múlt hamis mítoszával, amely megtanít a látszat mögött meglátni a lényeget, amely megérteti, hogy az eseményeket a maguk dialektikus ellentmondásosságában vizsgáljuk, s óva int az elhamarkodott, leegyszerűsített ítélettől és szemlélettől. A kérdés annál inkább időszerű, mert több járási székhelyen a napokban rendezik meg a színjátszó együttesek és az irodalmi színpadok járási vetélkedőit. A bíráló bizottságok hosszas fáradozásokról mondanak majd véleményt és megállapítják, hogy a csoportok milyen eredményt értek el. Ebből az alkalomból mód nyílik arra ls, hogy a mozgalom irányítói meghatározzák a jövőben elvégzésre váró feladatokat. Az új formák keresése a közönség igénye és a mozgalom továbbfejlődése szempontjából válik nélkülözhetetlenné. Több ifjúsági klub — Itt elsősorban a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub kezdeményezésére gondolunk — már eddig Is eredményesen kísérletezett annak érdekében, hogy sajátos kifejezési formát alakítson kl. A klubok a jövőben is nagy szolgálatot tehetnek kulturális életünk felvirágoztatása érdekében. Annak a mozgalomnak, amely a csehszlovákiai magyar színjátszást képviseli — nevezzük irodalmi színpadnak, zsebszínháznak, stúdiószínháznak, vagy bárminek — a gondolati beáramlást, az intellektualitást, értelmi és érzelmi életünk gazdagodását szükséges szolgálnia. A jelenlegi időszak kedvező arra, hogy felmérjük erőnket, lehetőségeinket és a kulturális élet minden vonalán a lehető legtökéletesebb kifejezési formát honosítsuk meg. A kultúra további demokratizálásához, valamint az új kifejezési formák megteremtéséhez és a művészi értékek széles körű elterjesztéséhez támogatást nyújt mind a párt novemberi és decemberi ülésének a határozata, mind a kormány nyilatkozata. Az együttesek tagjainak és vezetőinek az igyekezetén múlik, hogy a lehetőségekből mit valósítanak meg a gyakorlatban, és színházi kultúránkat milyen mértékben- tesszük Igényessé, korszerűvé, minden tekintetben hatásossá. BALAZS BÉLA