Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-13 / 37. szám, csütörtök

SZÜL ÖK, NEVELŐK FÓRUMA A SZLOVÁK NÉPMŰVÉSZET KINCSEI A

ma emberének érdeklődése mindenekelőtt napjaink izgalmaz problémái felé fordul. A jelen kérdésein túl a jövő kialakulása is lázasan foglalkoztatja mindannyiunkat. Ilyen körülmények között különösen jólesik elmerülni a népművészet gyermekien tiszta, üdítő világában. A Szlovák Nemzeti Múzeumnak a várban létesített kiállító helyiségében megnyitott nagyvonalú, elmélyült szaktudással s csiszolt esztétikai érzékkel rendezett tárlata ad erre kitűnő alkalmat. Tudjuk, hogy a nemzetek kultúrája a népművészetből ered. Ezt a sokszínű, sajátos művészeti ágat nem csupán az egyének s a közösség velük született adottságai, hanem az egyes országok éghajlata, földrajzi fekvése, gazdasági viszonyai együttesen határozzák meg. A uépművészeti termékek — épületek, berendezési tárgyak és munkaeszközök — közős vonása a gyakorlott cél szem előtt tartása. Äin a hasznosság nem zárja ki az ember természetes szépítő és díszítő kedvének érvényesülését sem. Lépten-nyomon értől győződünk meg a vár öt termének 18., 19. és 20. századi értékes anyaga láttán, amely a pozsonyi, nagyszombati, mártoni, Selmecbányái és kassai múzeumok gazdag gyűjteményéből származik. Szlovákia három nagy területi egységének sajátosságai világosan rajzolódnak ki a felvonultatott tárgyakon. Nyilvánvaló, hogy Nyugat-Szlovákia termékeny síkságán az élet könnyebb, a lehetőségek gazdagabbak, ami a folklór alkotásainak formáiban, színeiben ls megnyilvánul. A fényképdokumentumok ábrázolta, szárított vagy égetett agyagtéglából épült, kezdetben zsúpfedelű, majd zsindellyel fedett lakóházaik feltűnő jellegzetessége a díszes, oszlopos kapubejárat, a szépen tagolt oromzat és a színes festésű falak. Az utóbbi jórészt a képíró asszonyok keze munkája. A növényi motívumokban, a munka, a szerelem és termékenység jelképeiben bővelkedő festés megismétlődik a szoba és a konyha falán is. Szépek, barátságosak az enyhe klímájú Dél-Szluvákia oszlopos-tornácos házai is. Az olykor reneszánsz és barokk hatást éreztető bútorok funkciós formáikkal, faragott vagy festett ornamentikájukkal tűnnek ki. A gazdag agyaglelőhelyek magyarázzák, hogy a fazekas mesterségnek több százados hagyománya van. A Németországból és Svájcból a 16—17. században vallási türelmetlenségből kiüldözött habánok egy része a Kis-Kárpátok vidékén telepedett le. Munkaközösségekben élve, reneszánsz és barokk ízű, később a delftí hatású kékfehér állatos és növényi ornamentikájú fajansz edényeket készítettek, melyet a módos városlakók ls szívesen vásároltak. A 18. században a habán műhelyekben szlovákok is dolgoztak, öszszeházasodtak a jövevényekkel és így alakult ki fokozatosan a habán—szlovák, majd a szlovák agyagművesség. Ennek termékei közé tartoznak a jól formált, szép zománcú, ötletes díszítésű modrai használati és díszedények, a Ferdis Kostka stomfai műhelyéből kikerült, különböző népi típusokat, foglalkozásokat s a gyártás technológiáját szemléltető életteli kis figurák. Elvétve még ma ls találkozunk az egykori falusi házak oromfalának kis fülkéjében elhelyezett régi vallásos szobrocskáira emlékeztető újabb és silány plasztikákkal. Ez a szokás a pogánykorl varászlatokban való hitből ered. A kisiparosok, s még gyakrabban a műkedvelő falusiak kevés felkészültsége, de sokszor bensőséges, meleg érzéssel faragott és színezett Madonnáinak, Pietáinak és védőszentjeinek az volt a hivatása, hogy a család, az otthon és a vagyon felől a bajt és a romlást elhárítsák. Látványosak a faragott kaptárok. A primitív népek felfogásával rokon a dtilledtszemű torzfigura, amelynek tátott szájár szállnak ki és be a méhek. Gyakori a szenteket formázó kaptár. Ebben az esetben is bő méztermést várnak az égiek jóvoltából. Szemet gyönyörködtető a népviseleti gyűjtemény, amelynek legdíszesebb példányai Nyugat-Szlovákiából származnak. A színes, ezüst és arany hímzéssel ékes csipkés pöstyéni lngvállak, kötények és főkötők, a tarka takarók a nők dekoratív érzékéről, termékeny képzeletéről vallanak. Művészi hajlamot árulnak el az alakos díszítésű sarokfüggönyök, melyek a szobának azt a szögletét takarták el, ahol a betegágyas asszony és csecsmője feküdt. K

özép-Szlovákia erdős hegyvidékének lakossága merőben más feltételek között élt. Boronafalú házal gerendákból épültek, Llptóban és Árvában fenyőfából, amit vakolat fed. Egyes falvakban, mint Csicsmányban, színes festés ékesíti a házak külsejét. A Felső-Garam vidékén talán még ma ls akadnak szabadtűzbelyes konyhák, amelyek falalt feketére pácolja a tetőn levő nyíláson keresztül kiáramló füst. A kapuk szélesek, nagyok és díszesek. A zömben házilag előállított bútorok és edények célszerűek, alig díszítettek, de a szemnek tetsző. Csak a szuszékok, a gabonásládák büszkélkednek faragott motívumokkal. A hegyi legelők juhászai apáról fiúra szálló formaérzékkel rendelkeznek. A pásztorművészet külön Jellegzetes fejezetet képez. Szebbnél szebbek a szállásokban sajt és ostyepka készítéséhez használt változatosan faragott formák, és az alakos ornamentikájú, díszes fogantyús merítő edények és kanalak. Érdekesek az állatfejben végződő súlyos botok. A furulyák, az égetéssel és fémberakással díszített havasi kürtök s a remekbe készített kis hegedűk is a pásztorok sajátos faragótehetségét dicsérik. Figyelemre méltó az öltözékükhöz tartozó rézpitykés öv, a tarsolyok s a művészi formázású fémcsatok és kapcsok. Selmecbánya és környéke a bányászok hazája. Fából faragott, sok-alakos megelevenedett legendát idéző betlehemeik egyben a való életet példázzák. A Szent Család és az angyalok mellett ott vannak a juhászok állataikkal, a parasztok és a bányászok is. Ezen a tájon fejlődött ki az üvegipar is. Itt készültek a szenteket és a Jánošík-jeleneteket ábrázoló színes üvegfestmények. A falusi temetőkből a múzeumokba átmentett, megsötétedett, szúette, pallérozott szépérzékkel faragott sírkeresztek áhítatos buzgalomról, a halott Iránt érzett kegyeletről szólnak. Legfestőlebbek a gyetvai és a hímzett garamvölgyi népviselet, a szűrök és a gazdag bőrrátételes subák. K

elet-Szlovákia népművészete magán viseli a szomszédos magyar, ukrán és lengyel folklór jegyeit. Építészeti emlékei közül legértékesebbek a fatemplomok. Külső formájuk, belső berendezésük, díszítésük az Illető felekezet rítusait követi, de a sajátos, egyéni és művészi szemlélet is megnyilatkozik bennük. A Szepességtől a keleti határig mintegy 50 ilyen templomról tudunk, melyek közül a Sárosiak (köztük egy 14. századi) és az Észak-Zempléni görögkeleti templomok a legbecsesebbek. Fara! jjg * m ju Nagysallói oszlopos agyagház udvarrészének fejvétele. (19. század.) gott oltáruk, gyeityatartóik, bizánci hatású ikonjaik értékes műkincsek. Az ország legváltozatosabb textíliái a keletiek. Szépek a vörös-fehér szőttesek, jegykendök és párnahuzatok, az aprómintás több színű abroszok és dúsan hímzett női és férfi ruhadarabok. Különösen festői a zsdári hegylakók öltözéke. Az agyagművesség a nyugat-szlovákiaival vetekedik. Régi hagyományúak az arányos formájú, buja növényi díszítésű meleg színezésű tányérok, kancsók és tejesköcsögök. A festőiparnak is évszázados múltja volt. A kedvelt kékfestő s a többszínű ruhaanyagokat négyszögű falemezekre faragott minták segítségével nyomták. A kihalt if>arágak közé tartozik a mézeskalácsosság. A fennmaradt faformák után elképzeljük a búcsúkon és vásárokon árusított tarka tükrös szíveket, Ifjú párokat, deli huszárokat és pólyásbabákat, amelyekkel szerelmesének kedveskedett a legény. A

szlovák nép eszejárását, érzésvilágát, ízlését, veleszületett művészi hajlamát és életmódját megvilágító népművészet anyagi kultúránk jelentős, értékes részét képezi. Megóvása pedig múzeumaink felbecsülhetetlen tevékenységét Jelzi. BÁRKÄNY JENÖNÉ 1:1:1 A Szlovákiai Nőszövetség alakuló kongresszusáról Irt tudósításomnak ezt a címet adtam: Társadalmi megbecsülést a nőknek. Bevallom, a gondolatot S. Sádovsktj mérnök, szlovák miniszterelnök itt elhangzott beszédéből vettem. Ogy éreztem: a nők valóban megérdemlik, hogy társadalmunk fobban megbecsülje őket, meg aztán ezek a szavak a leghivatottabb szájából hangzottak el. A kongresszusi vitából megtudtam, fiogy a járások legtöbbjében a nőket nem bízzák meg fizetett tisztségekkel és különben is csak nagyon kevés helyen bíznak rájuk felelősségteljes funkciót. Holott tudvalevő, hogy hazánkban a lakosság fele nő, s kétharmaduk munkaviszonyban van. A főiskolát végzetteknek csaknem fele nő. Miért tehát ez a bizalmatlanság? Miközben a fenti helyzetet elemezgettem magamban, eszembe jutott, hogy mind a cseh kormánynak, mind a szlovák kormánynak, mind pedig a szövetségi kormánynak csak egyetlen nő minisztere van. De mindezt betetőzi, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácson a nőügyeket — vagyis a női problematikát — férfi intézi. Ogy gondolom, hogy ha a nőket „fent" is jobban megbecsülnék, akkor „lent" is nagyobb bizalmat tanúsítanának irántuk. —ozo— A gyermek és a tanulás AZ ÉLET FEJLŐDÉSE, az ismeretlen anyagok hihetetlen mérvű megszaporodása és azok megtanulása komoly gondot okoz diáknak, felnőttnek egyaránt. A tudósok új módszereket keresnek, amelyekkel el akarnak jutni a tanulás egyszerűsítéséhez és az emberi agy befogadóképességének növeléséhez. A tanulás jelenségeinek kutatása a századfordulón kezdődött. A kísérletezők tudni akarták, hogy pl. az anyag jobban megmarad-e az emlékezetben, ha halljuk, vagy ha ugyanazt olvassuk, tehát szemmel érzékeljük. Ellenőrző csoportokat szerveztek és állatokon végzett kísérletekkel ls próbálkoztak. Az ember tipikus teljesítményeire fordított figyelem már hozott ugyan végleges megállapításokat, de döntés több ellentétes felfogás miatt még nem született. A tudósok mindenesetre folytatják munkájukat. Az már bizonyos, hogy a tanulás lényegében feltételes reflex. A tanár magyarázata, a lecke többszöri elolvasása, felmondása, a példák megoldása során serkentő és gátló tényezők hatnak a tanulóra. Ha a diák jól felel és jó osztályzatot kap, az kellemes érzést ébreszt benne. Ellenkező esetben kellemetlen érzései kell számolnia. MIKOR ÉS HOL tanuljunk? Közvetlenül ebéd után ne tanuljunk. Az emésztés ugyanis nagy feladatot ró a szervezetre. A gyomor a test minden részéből elvonja a vért, így az agykéregtől is. Egy-másfél óra múlva az emésztés nagyjából véget ér, és akkor már semmi akadálya sincs annak, hogy hozzákezdjünk a tanuláshoz. Az evés és a tanulás megkezdése közé eső Időt pihenéssel vagy szabad levegőn való tartózkodással, mozgással töltsük. Az eredményes tanuláshoz elsősorban csend kell. Helytelen, ha tanulás közben szól a rádió, mert minden külső zaj csökkentheti a figyelmet. A tanulás pedig erőteljes figyelmet követel. Munkánkhoz lehetőleg olyan helyet válasszunk, amely közel van az ablakhoz. Jó idő esetén tanácsos nyitott ablak mellé ülni, de úgy, hogy a külső világ hívogató jelenségeit ne láthassuk. Ha villanyt kell gyújtani, a fény balfelől érkezzen asztalunkra. A lámpán legyen ernyő, nehogy a fény a szemünkbe verődjön. Görnyedt testtartás gátolja a tüdő szabályos és szabad működését, aminek eredménye a fáradtságérzés, légszomj, ásítás, Fekve sohase tanuljunk, mert az olvasásnak ez a módja megerőlteti a szemet, nem is beszélve arról, hogy ilyen kényelmes helyzetben könnyen az álom édes karjaiba zuhan a diák. A tanulás megkezdése előtt szedjük össze a szükséges könyveket, füzeteket, és tanszereket, mert ha tanulás közben fel kell kelnünk valamiért, ez megtöri a figyelmet és meghosszabbítja a tanulásra szánt Időt. Márpedig a modern diák Igyekszik a tanulási Időt megrövidíteni és minél eredményesebbé tenni. HOGYAN TANULJUNK? Sok olyan diák van, aki hosszú órákat tölt el az asztal mellett és az eredmény mégiscsak közepes, elégséges. Az ok egyszerűen az, hogy sokan nem tudják, hogyan kell tanulni. A tanulás módja mindenkinél más és más. Az egyik hangosan tanul, a másik csendesen bújja a könyveket, miközben még a fülét is befogja. Az első az ún. auditív típus, akinek a hallott szó könnyebben megmarad emlékezetében, mint a látott. A másik típus vizuális, a könyvben leírt tananyag és az ábrák rögződnek meg benne. Mindenki saját maga kísérletezze kl, melyik tanulási forma a leg megfelelőbb számára. Ha jó módszert választunk, könnyebben megy a tanulás, Idő marad játékra, szórakozásra és az eredmények is Javulni fognak. Gyakori, hogy a diák számára mindkét tanulási forma egyformán megfelel. Ezt használják kl a legújabb audiovizuális tanítási módszerek, ahol a hang és a látottak erősítik egymást és maradandó mély nyomot hagynak az emlékezetben. Ezt az eljárást főleg a nyelvtanulás megkönnyítésére alkalmazzák. Az otthoni tanulás első feltétele, hogy figyeljünk az iskolában. Ha már úgyis ott kell lennünk, használjuk ki azt az időt is, különösen az új anyag magyarázata esetén. Ha ott megértettük a lényeget, otthonra már csak az emlékezetbe vésés és a gyakorlás marad. Tanácsos a tanulást azzal a tantárggyal kezdeni, amelynek elsajátítása a legnehezebbnek tűnik. Kezdetben az ember agya még a „nehéz" anyagot ls könnyedén fogadja be. Mindent, amit meg kell tanulnunk, először figyelmesen és lassan végig kell olvasnunk. Ha már értjük a szöveget, tulajdonképpen csak akkor kezdünk tanulni. Ismételt elolvasásnál a könyvben aláhúzzuk a fontosabb szavakat, vagy ha könyvünket kímélni akarjuk, a szükséges szavakból külön papirosra készítünk vázlatot. A vázlatra épített anyag maradandóbban rögzítődik az emlékezetben, amint az össze nem fogott, hosszú szöveg. Ezt követően megpróbálhatjuk felmondani az anyagot, mert ha magakadunk, ott a szöveg előttünk. A megtanult anyagot többször ls át kell ismételnünk ahhoz, hogy emlékezetünkbe jól bevésődjék. Ezt megtehetjük úgy ls, hogy közben más feladathoz fogunk, vagy írásbeli feladatot oldunk meg. Aztán újra elővesszük az ismétlésre szánt anyagot. A szóról szóra való tanulás csak verstanulásnál szükséges. Mindig a lényeg legyen az, aminek megtanulására törekednünk kell. PIHENJÜNK-E tanulás közben? A pszichológusok egyöntetűen azt felelik, hogy igen. Tanácsos óránként 7 perces szünetet beiktatni. Utána pihenten folytatjuk a tanulást. Ezeket a szüneteket annyira meg lehet szokni, hogy leteltüket óra nélkül is megérezzük. Az intenzív tanulási periódusok között a kikapcsolódásra szánt rövid szünetek igen hatásosak, mert a halmozás gátló hatásai alól felszabadulnak az agysejtek. Tanuljunk egyedül. Ha diákkorunkban megszokjuk, hogy segítsenek a tanulásban, felnőtt korunkban is elvárjuk, hogy munkánkban segítsen valaki. Van ebben az eljárásban valami megalázó. A szellemi mankóra szoruló diák elveszti önállóságát és függetlenségét. A szülők, akik egész nap dolgoznak, fáradtak ahhoz, hogy gyermekük leckéjével is törődjenek. ök elvégzik a saját dolgukat, a diák ts végezze el a magáét. Vállalnia kell olykor, hogy nem boldogul a feladattal vagy gyengébben oldja meg azt. Napóleon mondta: a legmesszebbre jut az, aki önmagára számít és keveset vár másoktól. MI A DRUKK? Sok gondos, lelkiismeretes tanulás eredményét teheti tönkre a drukk. A drukk vagy lámpaláz voltaképpen helyzeti neurózis, vagyis az arra hajlamos ember bizonyos helyzetekre rendellenes Idegrendszeri és pszichikai válaszokkal reagál. A drukkolást nem kell szégyellnünk, nagyon sok híres színészünk van, aki a lámpalázzal élete végéig bajlódik. A drukkoló egyet tehet mielőtt beszélni vagy írni kezd, vár néhány pillanatig, miközben egy-két mély lélegzéssel feloldja magában a drukk okozta feszültséget. Dr. MARÉK ANTAL 1989. Ilii