Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-11 / 35. szám, kedd

A járási nemzeti bizottságok bővülő hatásköre Mint ismeretes, a Szlovák Szocialista Köztársaságban megszűnnek a kerületi nemzeti bizottságok, mivel a föderációs alkotmánytörvény értelmében Szlovákiában célszerűbb a nemzeti bizottságok irányítása kétfokú rendszerben. A kormány méltányolta a kerületi nemzeti bizottságok eddigi tevékenységét, rámutatott, hogy jelenleg „Az államhatalmi és közigazgatási helyi, szervek rendszerében a járási nemzeti bizottságoknak — azok további kiépítésévei — olyan helyet kell biztosítani, hogy döntó irányító s fellebbezési szervekként fejthessék ki tevékenységüket. Tekintettel erre, a kerületi nemzeti bizottságok hatás- és feladatkörének minél nagyobb részét át kell ruházni a járási nemzeti bizottságokra és csak az ezenkívül feltétlenül megmaradó hatáskörben legyenek illetékesek a Szlovák Szocia lista Köztársaság szervei." A polgárok számára kétségkívül hasznos lesz a kerület! nemzeti bizottságok megszüntetése, hiszen az intézkedés lehetővé teszi, hogy a kormány és szervei az eddiginél célszerűbben és eredményesebben irányíthassák a járási nemzeti bizottságokat. A járási nemzeti bizottságok hatáskörének bővítése az egyes járások problé mái megoldásának meggyorsítását, a polgárok ügyel intézé sének megkönnyítését eredményezheti. A legalacsonyabb fokú közigazgatás színvonalának emelése érdekében egyelőre kísérletképpen némely járásban — például a lévaiban — a helyi és városi nemzeti bizottságok nak körzeti hivatalai létesül nek. Ezek cé!~ hogy a nem zeti bizottság valóban a lakó sok érdekét szolgálja, s az embereknek ne kelljen például egy házépítési ügyben nyolcvan—száz kilométert utazni," esetleg a hivatalos elintézés napjára szabadságot kivenni. A körzeti nemzeti bizottságok létesítése persze nem könnyű feladat, hiszen szerepüket csak akkor tölthetik be maradéktalanul, ha minden tekintetben megfelelő, szakképzett emberek kerülnek az előreláthatólag rendkívül igényes hivatalokba... Reméljük, a februárban megkezdődött kísérleti időszak hasznos tapasztalatokat hoz. FÜLÖP IMRE Azért mégsem 1968 augusztusában „Kiút a nélkülözésből" címmel írtunk arról, hogy az érsekújvári járásban hogyan akarják pótolni a szálastakarmány-hiányt. Ján Kassa mérnök, a járási mezőgazdasági társulás zootechnikusa annak idején azt újságolta, hogy az ötvenegy üzemből tizenegyben már bevezették a szintetikus tápanyagokkal való etetést. Járási méretben ez any^ nyit jelentett, hogy a szarvasmarha-állománynak csaknem egyötöd részét szálas takarmány nélkül hizlalták. Igaz, Kassa elvtárs már annak idején attól tartott, hogy a szintetikus anyagokkal való etetés szélesebb körű alkalmazását a melasz hiánya meghiúsítja. Sejtelme nem -volt alaptalan. A közelmúltban Štefan Strhan mérnök (szintén járási zootechnikus) azzal fogadott, hogy kevés a melasz, és amit a gazdaságok csukorrépáért cserélnek be, az drága. Jegyzetfüzetét is elővette, hogy pontosan tájékoztasson a melasz áráról. örömből üröm Mielőtt az új etetési mód elterjedt volna, egy mázsa melasz negyven koronába sem került. Nem is igen vásárolták, a gazdaságok többsége megelégedett annyival, amennyit mint mellékterméket a cukorgyártól ingyen visszakapott. A gazdaságok most már szívesen megvásárolnák az állami alapból kiutalt melaszt is, mert ez sem drága, 75 koronába kerül mázsája. De mivel ebből sincs (állítólag a behozatal is csökkent), kénytelenek cukorrépát cserélni melaszért. Csakhogy ... Attól függően, hogy a cukorrépát a gyárba szállítják-e, vagy a gyártól távolabbi gyűjtőtelepre, a melasz ára 142,80 —160,40 korona között ingadozik mázsánként, ami bizony sok. Mert a szemes takarmány sem kerül többe. A drágulás eredménye, hogy a kezdetben olcsóbb új etetés költségei megközelítik a hagyományos etetés költségeit. Az új módszert alkalmazó mezőgazdasági üzemekben — mint ahogy a járási zootechnikus mondja — most azon gondolkodnak, hogy fából vaskarika vajon érdemes-e foglalkozni vele. Némely gazdaságban azonban akaratuk ellenére sem mondhatnának le róla. Szükségmegoldás Annak ellenére, hogy a melasz százötven koronába kerül mázsánként, kénytelenek vagyunk kitartani az új etetés mellett, sőt, szélesebb körű alkalmazásra kényszerülünk, mert szálas takarmányunk évről évre kevesebb — mondja Michal Falath mérnök, az érsekújvári szövetkezet zootechnikusa. Jozef Horváth mérnök, a szövetkezet agroriómusa elpanaszolta, hogy a szálas takarmány termesztését illetően' a balsors üldözöttjei. Az évelők területe a szántóföldnek csak 14 százalékát teszi ; ki, ebből még ki kell szántani a megritkult vetéseket, És Ilyen szerencsétlenek már 1965 telétől. Évente 170—250 hektár vetést kellett kiszántani. Az alávetéseket hol a fagy, hol a szárazság, hol a rágcsálók tették tönkre. Hasonló balszerencse több gazdaságot is kísért. Nagy öszszegeket áldoztak heremagra, termést mégsem takaríthattak be. Megsokallták a kockázatos befektetést, és inkább a szálas takarmány nélküli etetést választották. Meg kell jegyezni, hogy annak idején a gazdaságilag előnyös etetési módszer tetszett is a mezőgazdasági üzemek vezetőinek. Most azonban már nem a nagyobb jövedelem miatt, hanem inkább szükségből tartanak ki mellette. Az érsekújváriak a tehenek egy részét kénytelenek rászoktatni a szálas takarmány nélküli 'kosztra. Az említett járási méretű célkitűzés azonban — még annak ellenére is, hogy gyarapodott az új módszert alkalmazó üzemek száma — lényegében csak célkitűzés maradt. A drága melasz ellenére is érdemes elgondolkozni az új módszer felett. Falath elvtárs mondja, hogy a teheneknél a hagyományos etetésről nagyon jól sikerült az átmenet erre az etetésre. Nem csökkent a tejhozam, és a tehenek kondíciója talán még javult ls. De nem ez a fontos, hanem inkább az, hogy 91 tehén számára már nem kell gondoskodni szálas takarmányról. A tejtermelési önköltségről még korai lenne beszélni, ám ha úgy jön ki a lépés, mint a hústermelésnél, az érsekújvári szövetkezetesek nyernek vele. Hogyan alakult a helyzet? A drágább melasz két koronával növelte egy kiló hús önköltségét, s így 13,06 koronára emelkedett. Ha figyelembe vesszük, hogy a hagyományos etetéssel az önköltség 14,73 koronát tett ki, nyereségről beszélhetünk. Illetve arról, hogy a régi termelés ráfizetéses volt. Az új módszer pedig még ilyen körülmények között is kifizetődik. A tiszta haszon persze nem sok, egy kiló húson csupán 96 fillér, de ilyen nagy tételnél, mint a hústermelés, egy gazdaság", életében ez is sokat jelent. Más szemszögből nézve Az érsekújvári szövetkezet fejő- és hízóállománya 570 darab körül van. A célkitűzés szerint fokozatosan valamennyire kiterjesztik a szintetikus tápanyagokkal való etetést. Ha sikerül, megtakarítanak száz vagon szálas takarmányt, aminek következményeként kétszáz hektár szántóföld szabadul fel. Hogy biztosítsák a melaszszükségletet, a cukorrépa vetésterületét huszonöt hektárral növelni kell ugyan, de még így is nagy terület marad más növények termesztésére, ami szintén növeli a gazdaság bevételét. Tehát az új etetési mód nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is elősegíti a bevétel növelését. Lehet, hogy más mezőgazdasági üzemekben másképpen alakulnak a gazdasági tényezők. Az eltérés azonban nem lehet nagy, ezért leszögezhetjük, hogy az új etetési módszer a takarmányozási költségek növekedése .ellenére is jó. Kibővítésének kezdeti lendülete jóllehet megcsappant, ám ez semmi esetre se jelentse azt, hogy az egyes gazdaságokban ne mérlegeljék a szénamagbetakarítást, a kukoricacsutka hasznosítását, a jobb minőségű hús előállítását és minden mást, ami az új etetési módszer előnyét bizonyítja. BENYUS JÓZSEF Bővebb tájékoztatást! Az elmúlt héten több napot töltöttem vidéken. Több üzembe és járási, illetve helyi nemzeti bizottságra is ellátogattam. Gondolom, természetesnek mondható mostanában, hogy mindenütt, amerre megfordultam, a termelési eredményeken vagy a járási (helyi) közigazgatási. építkezési, iparosítási problémák mellett szóba jöttek a mai belpolitikai helyzetünkre vonatkozó kérdések s a kormány vagy a társadalmi szervezetek, illetve a nemzeti bizottságok ebből adódó legaktuálisabb teendői is ... Ezeknek a „nem hivatalos" beszélgetéseknek a során a nemzeti bizottságok és az üzemek vezetői részéről csaknem mindenütt ugyanarra a panaszra lettem figyelmes: kevesellik azt a tájékoztatást, amit a külés belpolitikai helyzetünkkel, a januári politika folytatásának lehetőségeivel kapcsolatban kapnak a felettes és a központi szervektől. E kifogást feltétlenül jogosnak tartom, mert mind a járási pártapparátusoknak, mind a helyi és az üzemi alapszervezeteknek szükségük van a párton belüli rugalmas tájékoztatásra! A kommunistáknak mostanában mindig tudniuk kell a való tényállást, az igazságot, hogy a helyes utat választva támogathassák a párt központi szerveit. A mainál sokkal bőségesebb tájékozottság kell ahhoz is, hogy a nemzeti bizottságok, az üzemi pártszervezetek vagy akár a kommunisták külön-külön helyesen és kellő mértékben tudják szükség esetén befolyásolni a lakosságot. Itt meg kell jegyeznem: a fentlekkel egyetlen pillanatra sem állítom azt, hogy a pártonklvülieknek nincs szükségük a tájékozottságra. Az alapos tájékoztatás ugyanis az emberek körében bizalmat teremt a párt és annak a nehéz feladatok egész sorát megoldani kényszerülő vezetősége iránt. A tájékozatlanság végső esetben könnyen kilátástalanság érzetéhez is vezethet. Részben ennek óva intő mementója Jan'Palach égő emberfáklya halála! A tájékozatlanság néha könynyen olyan nézeteltéréses helyzetet is teremthet, amely nem kívánatos erőpróbát vonhat maga után. Ebbe pedig kétségtelenül azok az erők is bekapcsolódhatnak, melyek vagy hatalmi szemszögből vagy szocialistaellenes szándéktól vezérelve akarnak gyors megoldást találni mai, bonyolult belpolitikai helyzetünk orvoslására. A kielégítő, alapos és Igaz tájékoztatással ezért számos elkerülhető problémát előzhetünk meg. MIKLÓSI PÉTER Prágai karmester és finn gordonkaművész vendégszereplése Bratislavában Jól ismert prágai vendégünk, Karel Sejna ezúttal egy fiatal cseh zeneszerző müvével nyitotta meg hangversenyét. A hallgatóság érdeklődéssel fogadta Ľuboš Fišer „15 lap Dürer Apokalipsziséből" című, újszerű hangzásélményekkel foglalkozó kompozícióját. Az est szólista vendége, Arto Noras személyében vonzó fiatal művészt ismertünk meg. Lulgl Boccherlnl B-dúr gordonkaversenyével mutatkozott be nálunk. Az indítás kissé sápadtra sikerült, részben talán azért ls, mert a zenekar lanyhán játszott, nem teremtett élő keretet a produkció köré. Igy valójában az első tétel kadenciájában mutatkoztak meg finn vendégünk kvalitásai és előadói erényei. Az Adagio álmodozó dallamvilágában már zavartalanul kibontakozott Arto Noras megnyerő zenei egyénisége. A fiatal művész kitűnő hangszer boldog birtokosa, különlegesen szép szonórus hangzású csellóján telt tónussal, érzékeny muzikalitással tolmácsolta a Boccherini verseny behízelgő, lágy melódiáit. A hangverseny második felében Gustáv Mahler I. szimfóniája hangzott el. A bonyolult összetételű Mahler muzsika mélyebb magyarázatát valójában keletkezésének idejében kell keresnünk. Mahler korában az élet és így az élményterület is tele volt ellentmondásokkal, s végső fokon a korszellem visszásságai vezették Mahlert sajátos, gyakran szertelen kifejező eszközeihez és formáihoz. Mert a zeneköltő életművében nagy dolgokról van szó: Mahler egész fanatikus lényével korának és világanak interpretátora. Karel Scjna megértően vezényelte a két nagy részre tagolódó hatalmas alkotást, de az első részt (Virágok, gyümölcsök, tövisek az ifjúság idejéből) kissé elnagyoltan irányította, nem teremtett igazi kontaktust sem a zenekarral, sem a hallgatósággal. A Commedia humana címet viselő második rész I. tételében egyszerre megváltozott a hangulat. A karmester vagy mély értelmű humorával maga a pompás muzsika mintegy varázsütésre mozgósította a zenekar belső erőit, és így az „emberi komédia" már telített zenei légkörben hangzott el. HAVAS MÁRTA S

ZOMBAT DÉLUTÁN. Már három óra is elmúlt", de a szövetkezet irodájában két férfi még mindig a papírokkal bíbelődik. Nem, nem a zárszámadásra készülnek. Az már több mint két hete mögöttük van. Itt a könyvelőségen mégis sok a munka. Csölle Tibor mérnök veszi át a közgazdász szerepét Döbri Jenő ökonómustól, aki az új gazdasági évben más beosztást kapott. Sok mindent meg kell tehát beszélni. közgazdászszemmel csoportosítani az érvelő a jó vagy hibás gazdálkodást bizonyító adatokat. Egyikük számára sem nehéz az a munka, hiszen Dobri Jenő évekig dolgozott ezen a szakaszon. Csölle Tibor, a fiatal mérnök pedig — bár tallósl lakos — itt, Alsószeliben gyakornokoskodott. Ennek ellenére sok időt vesz igénybe, amíg a múlt évi gazdálkodás adatrengetegéből kihámozzák, hogy mi volt a jó, hol és hogyan kell Javítani a rosszon. Ezt mindenáron tudni kell. Talán entjem érintett legkellemetlenebbül, hogy a szorgos munkában megzavartam a két szakembert. Csak készségüket látva oldódott fel bennem a feszélyezettség. A kérdésekre nagvobbára Dobri Jenő válaszolt. A termelést Illetően velem szemben sem volt nehéz dolga, hiszen olyan eredményekről adhatott számot, amilyenekért az 1770 hektáros szövetkezet tagjainak nem kell szégyenkezniük. Pedig a tavalyi terv termelésigazdasági mutatóinak már a meghatározása sem volt könnyű, mert a mezőgazdaságra különösen kedvező 1967-es év után a termelés fokozatos növelésének terve (progresszív terv) már szinte a vakmerőséggel lett volna határos. Nemcsak és nem elsősorban hazai, hanem kiváló külföldi szakemberek szerint is a mezőgazdasági termelés tervezésénél legalább öt, de biztonságosságra való törekvés esetén tíz év termelési átlagát kell alapul venni. Nos, ők tavaly mégis merészen terveztek, s általában mégsem csalódtak. 1967-ben 11 millió 688 ezer korona volt a mezőgazdasági termelés értéke, tavaly egymillióval több. Igaz, hogy búzából az 1967-es 41,8 mázsás hektárhozamot nem érték el, de így is 38,2 mázsa termett átlagosan a 325 hektáron. Cukorrépából 22 mázsával többet termeltek hektáronként, mint a korábbi évben, pedig nagyobb részét újra kellett vetni. A hús- és tejeladás növekedése ls lényeges. Tavaly már 262 kg húst adtak el egy hektárra számítva, s ez 20 százalékkal több, mint az előző évben. Tehenenként 1967-ben 2751 liter tejet fejtek, tavaly 2912 litert. Az egy hektárra eső bevétel 10 615 koronáról 12 089 koronára növekedett. A sok szám mellé hadd említsem meg még azt is, hogy az 1967-es évben az egy dolgozóra eső bevétel 49 972 koronáról a múlt év ben 55 293 koronára nőtt. Vagyis a munkaterme Zárszámadás után lékenység több mint 10 százalékkal fokozódott. Ezek szerint a számokkal játszadozni szerető ember könnyen kiszámíthatja, hogy az alsószeli szövetkezetben vagy lényegesen többet osztottak, mint az 1967-es évre, vagy jelentősen gyarapították a szövetkezet üzemblztosítási alapját. Csakhogy... Ogy látszik, hogy a szövetkezetesek dolgába nemcsak az időjárási viszonyok, a kártevők és a betegségek szólnak bele, hanem az állami Intézkedések ls. Méghozzá nem is akárhogyan. Például a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatások, műtrágyák, vegyszerek, gépek, építőanyagok stb. árai olyan mértékben változtak, illetve emelkedtek, hogy végeredményben az egy hektárra eső tiszta jövedelem az 1967-es 2427 koronáról tavaly 1974 koronára apadt. Ehhez az adathoz feltétlenül hozzákívánkozik, hogy egy hektárra az anyagi kiadás 1967-ben 3481, a múlt évben 4973 korona volt. Lehet, hogy valamicskével növelték a vásárolt dolgok mennyiségét, de ez távolról sem annyi, mint amennyi a különbség. Ezt az a szabad árképzés hozza létre, melyre ma már minden vállalatnak joga van — a mezőgazdaságon kívül. Sőt, itt még esetenként csökkentették is az árakat, nem beszélve arról, hogy a monopoljoggal bíró partnerek, elsősorban a felvásárlóüzemek gyakran még a megtermett javak átvételére sem hajlandók, vagy pedig a termény és a termék minőségi osztályba sorolásánál rövidítik meg az őstermelőt. Tévedés ne essék, sem a két szakember, sem a szövetkezet többi dolgozója nem siránkozik, amikor ezekről a dolgokról beszél. Tudomásul veszik, hogy ez van, ehhez kell igazítani a munkájukat, az életüket. Még ahhoz sem vágnak fájdalmas képet, hogy 1967-ben egy állandó dolgozóra (a természetbeni értékével együtt 1 23 521 korona jutott, a múlt évre pedig „csak" 22 852 korona. Mert például 1957-ben még 8000 koronát sem tett ki az évi átlagos kereset. EZ A JOBBAK KÖZÜL VALÖ mátyusföldi szövetkezet maga mögött hagyott egy esztendőt. Nagy sikerekkel, de nagy hangok nélkül zárták az évet. Nincs és nem volt rá idejük, hogy hangoskodjanak. Sok a munka, várja őket a föld. Az ő életük olyan folyamatos, mint a természeté. A higgadtság, a megfontoltság talán azért annyira sajátjuk, mert ha valaki, akkor ők csak látják, hogy az elhintett mag nem egyik napról a másikra válik foszlós bélű mindennapi kenyérré. Mindannyiunk kenyerévé. HARASZTI GYULA