Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-06 / 4. szám, hétfő

Josef Smrkovský elvtárs televízióbeszéde Kedves Barátaim, Tisztelt Elvtársak! A körülmények különleges találkozása folytán pártunk központi bizottsága felejthetetlen, 1963. évi januári ölése első évfordulójának napján állok önök elé. Országunk számára ez az Ülés azon események közül való, melyről Ián Neruda, a nagy cseh költő így frt: Az idő lerántotta magáról a függönyt és megváltoztta a világot. Elteit egy év, az egyik legviharosabb és fordulatokban leggazdagabb év, melyet valaha is megéltünk, január bekerült a történelembe. Ez szinte természetes, hiszen semmilyen nagy társadalmi megmozdulás nem mentes az ellentétektől, az előre és a hátra irányuló lépésektől, kirobbanásoktól és feszültségektől. Érthető tehát, hogy ez ránk is vonatkozik: az utóbbi hetekben — amint ez a párt elnökségének nyilatkozatából is kitfinik — kétszeresen is. Tudják, éppen úgy, mint én, miről van szó: Mivel ebben a viszályban — akaratomon és tudtomon kivül — előtérbe került személyem is, helyesebben a Szövetségi Gyűlés elnökének a tisztsége, nem akartam ebben az ügyben elkötelezni magam. Ha most kifejezésre akarom juttatni, amit gondolok, s amit latolgatok — bizonyos mértékig személyeskednem kell. Ezért elnézésüket kérem. Hasonlóképpen, mint Svoboda, Dubček vagy Cerník elvtárs, illetve mindazok a vezető képviselők, akikkel megbonthatatlanul összekapcsolódott politikánk megvalósulása, a napokban százszámra kaptam leveleket, határozatokat As jókívánságokat. Számos küldöttség keresett fel, s rokonszenvükről, bizalmukról és támogatásukról biztosítottak. Ebben nemcsak munkám méltányolását, hanem mindannyink bizalmának megnyilvánulását látom. A Nemzetgyűlés tevékenységének értékelését, melynek — a nép részéről ért megtiszteltetésből — elnöke vagyok, s mindenekelőtt a társadalom vezető szerepének, pártunk és politikája támogatásának bizonyítékát látom ebben. lómagam ezeket a megnyilvánulásokat méltányolom, s őszinte szívből ezúton mondok köszönetet értük. Az önök őszinte megnyilatkozásaiból látom, minek örülnek, mi bántfa önöket. Én ls ilyen értelemben szeretnék beszélni — mint ahogy ezt már megszoktam —, ngyanis már eléggé megtanultuk, hogy a nyílt beszéd a legcélravezetőbb, a legkényesebb kérdések megoldását illetően is, ha a nép és a vezető tényezők közti bizalmat akarjuk megszilárdítani. Szombati nyilatkozatunk körvo nalazza, hogy a jelenlegi politikai feszültség egyik forrása többek közt a számos homályosság, ami a közvéleményben nyugtalanságot vált ki. Ezért néhány ténnyel szeretném kezdeni, melyeket ismerniük kell. Tekintettel azokra a kérdésekre, melyeket hazánk ' közvéleménye tesz fel, a párt végrehajtó bizottságát és elnökségét szombati ülésén a felelős elvtársak ismételten — hasonlóan, mint decemberben — biztosították, hogy sehol nem fogadtak el semmilyen határozatot, melyek párt- és állami tisztségemmel lennének kapcsolatoAi említett ülésen az elnökség szlovák tagjai kifejezetten igazolták, hogy azon követelményük, miszerint az egyik legfőbb állami tisztséget a szlovák nép képviselője töltse be, kizárólag nemzeti beállítottságú, és ahogy azt az elnökség nyilatkozata is megállapítja, nem valamely vezető politikussal szembeni bizalmatlanság megnyilvánulása. Azaz, javaslat egy újabb politikai tárgyalásra. Ezt a biztosítékot a helyzet megítélése és tisztázása alapjának tartom Ebből következik az én álláspontom Is. Ugyanabból a szempontból indnlok ki, amit egy évvel ezelőtt • párt központi bizottsága januári ülésén hangsúlyoztam, s amihez következetesen Igazodtam párt- és parlamenti tevékenységemben: azaz, hogy a nagyobb és srősebb cseh nemzet kötelessége, hogy ebben az államban tiszteletben tartsa a testvéri szlovák nép jogalt, beleértve szamólyl képviseletét is. Ügy érzem, hogy a szövetségi állnmjogl elrendezés, amit Szlovákia a cseh nemzettel való együttélés legmegfelelőbb tormájának tart, ezt • kötelességünket tisztességgel teljesítjük. Ezen elvek gyakorlati alkalmazásában én sem lehetek következetlen. Szerencsétlenségnek tartanám, ha a föderáció életbe lépése a kezdet kezdetén viszályokkal és súrlódásokkal lenne terhes. Tndjuk fól, minden dologban milyen fontos éppen a kezdet, mely gyakran meghatározza a további fejlődést. A csehek és a szlovákok valóban |ó kapcsolata politikánknak nem egyetlen alapja, melynek megbontásából csak azok húznának hasznot, akik a Január előtti viszonyokhoz szeretnének visszatérni. Ezek a kapcsolatok az egész állam alapját jelentik. A történelemből tudjuk, hogy megszegésük mindig veszélyeztette a létet. Ezért senki, sem önök, sem én mint politikus, akit az állam sorsáért való felelősséggel bíztak meg, nem engedhetjük meg, hogy a cseh—szlovák kapcsolat, mely január, a párt akcióprogramja és a föderalizáció jóvoltából jobb lett, mint valaha, megbontódjék. Az állam, a szocializmus, a január utáni politika szempontjából eredményes megoldásra törekszünk. Ez problémáink kölcsönös megértését jelenti: hogy Cseh- és Morvaországban megértsék miszerint, Szlovákiának a történelem folyamán a cseh politikával kapcsolatban nem voltak a legjobb tapasztalatai; Szlovákiában viszont a megoldatlan és Idegesítő nehézségeket a cseh nemzeti politika formálódásaként értsék. Ha mindkét fél Igy értelmezi a dolgokat, bizonyára megtaláljuk a szükséges megoldást. A múlt év óta nemegyszer sikerült már ez, nemcsak a nemzetiségi kapcsolatokban és a nehezebb, összetettebb helyzetekben, tehát ezúttal ls sikerülni fog. Szilárd meggyőződésem, hogy a párt központi bizottságán, mely rövidesen összeül a parlamentben és mindkét nemzeti tanácsban, olyan megoldást találunk, mely mindkét állam és a szocialista rend javára válik. Ezt a megoldást fegyelmezetten ki kell várnunk és tiszteletben kell tartanunk. Számomra ez a kérdés vitán felüli. Ha a demokráciáról, a törvényességről és a jogról beszélek, engem is az illetékes szervek döntése kötelez. Hogy mi szolgál országunk javára, gondolom, világos, s az elnökség nyilatkozata ismét és kifejezetten hangoztatja. Ez tömören: a januárt követő politika. Pozitív vonása, tartalma és járható útja, mely a mai viszonyok közt realizálásához vezethet, a párt központi bizottsága novemberi és decemberi határozatában tükröződik. Ettől nem hátrálhatunk meg sehová, egyik oldalra sem. Az elvekről már nagyon sokszor szóltunk. Arról van szó, hogy hazánkban a politikai események Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepével valósulhatnak meg, annak a demokratikus pártnak a vezetésével, mely általánosan elismert tekintélyre támaszkodik, a párt programjából és a tagok tevékenységéből eredő tekintélyre, mely szilárdan biztosítja a szocialista hatalmat, s főleg a néppel való szoros kötelékre, a nép bizalmára támaszkodik. Tehát arról van szó, hogy társadalmunkban minden szociális csoport és osztály elismeri a munkásosztály döntő szerepét és erejét, amely felelősséget visel a szocialista rend fejlődéséért s amely nem lehet csak munkaerő, hanem politikai erőnek is kell lennie. Arról van szó, hogy a közös ügyek döntésében az egész népnek, a Nemzeti Frontban tömörült népnek részt kell vállalnia. Annak a népnek, mely aktivitásával biztosítja, hogy az ország és a társadalom élete elképzelései és óhajai szerint alakuljon, mégpedig akaratával, jogaival, kötelességeivel és törvényeivel összhangban. Továbbá arról van sző, hogy Csehszlovákia minden nemzetének és nemzetiségének Igazi otthona és hazája legyen, mely nemzetek és nemzetiségek egyen15, elvitathatatlan jogaikat az állam föderatív szervei révén érvényesítik. Mindennek elengedhetetlen feltétele az eredményes gazdaságpolitika, ahol a szükséges reformokat és az elkerülhetetlen strukturális változásokat megtettük, melyek nélkül nem juthatnánk előre. Végül arról van szó, hogy államunk politikájának világos elve a proletár nemzetköziség, a békében élés óhaja, a baráti együttműködés s a kölcsönös megértés minden békeszerető országgal, ami mindenekelfitt szövetségeseinkre, a szocialista országokra s elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő szoros kapcsolatra vonatkozik, mely nélkül — értsék meg, kérem, mindannyian balról jobbra és jobbról balra — szocialista hazánk nem élhet a kettéosztott világban. Remélem, nem tévedek, hogy ez a január utáni politika pozitív lényege, mely megfelel a nép vágyainak. Számomra több a politikánál, az életem krédója — semmi mást nem akarok, s nem is tehetek. E politika elválaszthatatlan része persze a látszólag oly egyszerűnek tűnő s a valóságban mégis oly nehéz kérdés: hogyan? Általában erre könnyű válaszolni: sokszor mondtuk már, hogy minden problémát elvileg nyugodtan és szolidan, demokratikusan, azaz szocialista módon akarunk megoldani. Meggyőződésünk, hogy né pünk öntudatossága és fejlettsége, főleg pedig a munkásosztály fejlettsége lehetővé teszi, hogy ezzel a módszerrel éljünk. Mindenki elismeri, hogy a stabilitás, a nyugalom s a fejlődés időszaka biztosította legjobban a demokratikus módszer és kapcsolatok feltételeit. Ezzel szemben a társadalmi feszültség, a súrlódások, vagy a gazdasági nehézségek idején bizonyos áldatlan helyzet alakul ki, ami szükségmegoldásokat, erőt, hatalmat kényszerit ki — amitől saját érdekünkben óvakodnunk kell. Hogyan győzzük le a bizonytalanság és a feszültség Időszakát, hogyan érjünk el fokozatosan stabilitást, nyugalmat, fejlődést, erre a CSKP Központi Bizottsága novemberi ülésének határozata szolgál útmutatóul. Ez kiindulópont, ezt akarjuk, innen haladunk előre. A decemberi plenáris ülésen gazdaságunk fejlesztése érdekében számos konkrét intézkedést hoztunk. Hasonló pozitív megoldásokat keresünk az élet más területein is. Ezért nagyon kérem önöket, hogy ezt a pozitív megoldást segítsék, ne cselekedjenek semmi olyasmit, ami ezt veszélyeztetné. Gondolok itt főképp az emlegetett sztrájkra, melyet néhány határozat tartalmazott. Tudom jól, mi a sztrájk, a munkásosztály régi fegyvere, s azt is tudom, hogy ez volt mindig kezében a legutolsó eszköz. Hazánkban talán olyan szélsőséges a helyzet, hogy Így oldjuk meg a problémákat? Gondoljunk arra, mit jelent ez napjainkban az ország számára belső stabilitása és nemzetközi helyzete szempontjából. A párt elnökségének szombati nyilatkozata óva int az olyan cselekedetektől, melyek következményekkel járhatnak, s melyek előre nem láthatók. Kérem önöket, nagyon kérem, hogy mindenki gondosan fontoljon meg. minden lépést: a polgárok, a kollektívák, a szervezetek, a munkások, a földművesek, az értelmiségiek, a főiskolások és ifjúságunk felelőssége tulajdonképpen semmivel sem kisebb, mint a vezető személyiségek, szervek és intézmények felelőssége. Ez a közös felelősség szintén a január utáni politika egyik követelménye és eredménye. Ezért méltányoljunk minden lépést. Bizonyára megértenek engem, hogy mindaz, amit mondok, nem a lakosság politikai aktivitása ellen szól, ami nélkül a januárt követő politika folytatása elképzelhetetlen lenne. Csupán felszólítás a következmények mérlegelésére, a dolgok és a tettek alkalmasságára és mértékére. Nagyon kérem önöket, hogy szavaimat vegyék komolyan fontolóra, őszintén és becsületesen mondom ezt. Politikánk sikere valóban államférfiúi megfontoltságot és mértéktartást követel, amiről már annyiszor kiválóan bizonyságot tettek. Ezekben a napokban mindanynyian oly sokszor boldog, nyugodt és békés új évet kívántunk. Én is önöknek — s magamnak is — szívből kívánom ezt. Ha nyngodtan és méltóan kezdődik, megvan a reményünk, hogy a továbbiakban is ilyen lesz. Régi bajt orvosiunk (ČSTK) — Az egyénileg gazdálkodó földművesek feleségének, valamint az önállóan gazdálkodó személyeknek a nyugdíjbiztosításból való kizárása komoly vétség. A szociális biztosítás módosításáról szóló Intézkedés, — mely 1969. január elsejétől érvényes, — értelmében az egyénileg gazdálkodó földművesek felesége, illetve az önállóan gazdálkodó személyek és a család azon tagja, aki együtt dolgozik a gazdával, nem lesz a nyugdíjbiztosításból kirekesztve. Az együtt dolgozó családtagokhoz hasonlóan ők ls biztosítva lesznek. Az egyénileg gazdálkodó földművesek és az önállóan gazdálkodó polgárok 65. életévük betöltése után öregségi nyugdíjra jogosultak akkor, ha legalább 15 évi munkatevékenységet tudnak kimutatni, s akkor is, ha nem hagytak fel kereseti tevékenységükkel. Módosítják az önállóan gazdálkodók nyugdíját is azon személyeknél, akik több mint tíz évi munkatevékenységet mutatnak ki. Bécs — Az Osztrák Kommunista Párt XX. kongresszusán az előzetes figyelmeztetés ellenére a vitában heves összecsapások voltak a nemzetközi kommunista mozgalom legutóbbi eseményeinek értékelésével kapcsolatban. Az ún. öreg kommunisták támadták a párt liberális szárnyát, amely rokonszenvez a CSKP Január utáni politikájával és elítélte a Varsói Szerződés öt tagállamának Csehszlovákiába lépését. A legélesebben Ernst Fischert, a központi bizottság tagját támadták, s több vezető leváltását köveHarcok Dél-Vietnamban Saigon — Vasárnapra virradó éjjel a dél-vietnami hazafias erők alakulatai több ponton akna- és rakétatüzet zúdítottak az ellenség állásaira. Amerikai B-52-es bombázók tegnap reggel a fővárostól 40 kilométerrel keletre a hazafiak feltételezett rejtekhelyeit bombázták. Az amerikai parancsnokság adatai szerint jelenleg 536 ezer amerikai katona állomásozik Dél-Vietnamban. Saigoni buddhista boncok vasárnap felhívással fordultak a harcoló felekhez, hogy azonnal kezdjék meg az őszinte béketárgyalásokat. vertek le Guayanában A guayanai kormánycsapatok szombaton elfoglalták a guayanai—brazíliai határ mentén fekvő Lethem várost, amelyet kormányellenes felkelők csütörtök óta hatalmukban tartottak. Az indián lázadók állítólag Peter d'Augiar nagyiparost, az Egyesült Erő párt száműzetésben élő elnökét támogatják. E szélsőjobboldali párt 1960-ban alakult Cheddi fagan haladó kormányának ellenzékeként. Forbes Burnham guayanai miniszterelnök „külföldi elemeket" vádol a felkelés szervezésével. Az AFP szerint a felkelők e marhatenyésztő vidék elszakítására és különállam létrehozására törekedtek. A felkelés értelmi szerzője és anyagi támogatója állítólag Venezuela. További jelentések szerint a felkelők a Lethemtől 80 kilométerre északkeletre fekvő Annái várost ostromolják. A felkelésnek eddig 17 személy esett áldozatul. A guayanai kormánycsapatok tegnap az egész határvidékre kiterjesztették ellenőrzésüket. A felkelést elfojtották. Irtbarren venezuelai külügyminiszter kereken visszautasította Burnham guayanai miniszterelnöknek azt a vádját, hogy Venezuela fegyverezte fel és képezte ki a felkelőket, akik mintegy 15 ezer lakosú, kb. 50 ezer négyzetkilométer területű vidéket akartak lekanyarítani Guayana testéből. Venezuelában Carasasban negyven személyt tartóztattak le egy leleplezett kormányellenes öszszeesküvésben való részvétel miatt. A rendőrség rejtjeles dokumentumok és mikrofilmek birtokába jutott, melyek az AFP szerint a venezuelai partizánvezéreknek küldött kubai üzeneteket tartalmaznak. E dokumentumokat jelenleg a venezuelai hírszerző szolgálat tanulmányozza. telték. Követelték Franz Westnek, a Volksstimrjie főszerkesztőjének elmozdítását is, mert a lap augusztus 21. után „szovjetellenes híreket" közölt. A tegnapi vita után a küldöttek megválasztották az új központi bizottságot. A kongreszszus hétfőn fejezi be munkáját. Feszültség Tibeta Delhi — Az utóbbi hónapokban szórványos hírek érkeznek Tibet kínai autonóm tartományból. Indiában és Hongkongban szép számmal feltűnő tibeti menekültek szerint a pekingi központi kormány Tibetben szilárdan a kezében tartja a hatalmat. Ennek ellenére egyre gyakoribbak az összecsapások a tibeti lakosság és a kínai katonák, továbbá szeptember óta a különféle „forradalmi csoportok" között. Az indiai rádió közlése szerint a lázadó tibetiek tavaly júniustői ezer kínai katonát öltek meg. Egy pekingi faliújság szerint két, a hadseregtől is támogatott ellenséges csoport elkeseredett küzdelmei után nemrégen több mint száz személyt sikerült letartóztatni Tibetben. A letartóztatottak a tibeti katonai körzetnek ún. rendfelújító bizottságához tartoztak, s állítólag Liu Sao-csi elmozdított államelnököt támogatták. A Tibetben elhelyezett 18. hadsereg védelmét élvezték. Londenderryben Észak-Írországban szombaton protestáns írek rátámadtak a katolikusok polgárjogi menetének mintegy ötszáz főnyi résztvevőjére. Mintegy száz protestáns kövekkel, téglákkal, sörösüvegekkel dobálta a katolikus kisebbség lealázó megkülönböztetése ellen már négy napja tüntető mozgalom részvevőit. A rendőrség sikertelenül avatkozott be. összesen 87 sebesült személyt szállítottak kórházba. Londonberry tanácsháza előtt később mintegy kétezer főnyi tömeg gyűlt össze, akikhez Ge"ard Fitt belfasti munkáspárti képviselő intézett beszédet. Kijelentette, hogy személyesen fogja Wilson miniszterelnökhöz vagy Callaghan belügyminiszterhez vezetni a polgárjogi mozgalom küldöttségét, és vizsgálatot fog követelni a rendőrség magatartása, valamint a felvonulás során lejátszódott incidensek ügyében. 1968 népszerű személyiségei Dubček e l s o a névsorban Poütika-Expres című jugoszláv lap vasárnapi számában feltűnő tördelésű hírt közölt, hogy a világ minden részéből Londonban összegyűlt ötszáz újságíró titkos szavazással Alexander DubCeket nyilvánította a múlt év legnépszerűbb személyiségévé. A nők között a második helyre Vera Cáslavská került, közvetlenül Kennedy elnök özvegye, a jelenlegi lacqueline Onassis mögé. Csak öt szavazattal kapott kevesebbet, mint Kennedy özvegye. RUDI DUTSCHKE diákvezér perének január 17-re kitűzött tárgyalását a nyugat-berlini bíróság bizonytalan Időre elnapolta. WILLY BRANDT nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter még e hónapban Indonéziába látogat. A HONGKONGI HATÓSÁGOK szombaton szabadlábra helyezték az 1967 nyarán kitört hongkongi zavargásokkor letartóztatott 13 kínai újságíró egyikét. Mint ismeretes, Pekingben 1967 augusztusa óta házifogságban tartják Anthony Greyt, a Reuter tudósítóját, akit csak akkor hajlandók szabadon bocsátani, ha a britek mind a 13 kínai újságírót szabadon engedik. STÉPAN TROCHTA litoméricei megyéspüspök nagy megtiszteltetésben részesült, miután VI. Pál pápa öt a nemhívők vatikáni titkárságának tagjává neyezte ki. A titkárságot König bécsi bíboros érsek vezeti. EDWARD KENNEDYT az amerikai szenátus demokrata csoportjának helyettes vezetőjévé választották.