Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

Galambok köröznek kormos háztetők felett, a hideg tévéanténák, komor tornyok, piszkos kémények erdejében. Lomha novemberi köd nehezedik a városra, az embereik fázósan sietnek valahová — valahová, ahol meleg van, fény van. Minden Qzlet, minden kávéház parányi meleg sziget, ahol az ember pár percre vagy órára megfeledkezhet a novemberi hidegről... Csak te nem sietsz sehová, nézed a kirakatokat, mintha vásárolni akarnál, pedig fogadni mernék, hogy öt korona sincs a zsebedben... Ha lenne, benn Ölnél valamelyik cukrászdában™ Látod, hogy fázol, vékony a kabátod és a cipőd talpa is... Gémberedett a kezed, egészen vörös... Szorítod magadhoz azt a kis táskát, mintha az melegítene... Azt is látom, hogy könyvek és füzetek vannak benne... Nekem ne hazudj! Neked most az iskolában kellene lennedl... Miért kóborolsz akkor az utcán?... KI igazolja majd ezt a hiányzást?... Bizonyára nem először csinálod De gondold csak meg, hogy már november van, november vége... Ilyenkor nagyon lassan múlik az Idő, ha az eanber egyedül van a gondolatával, és olyan tanácstalan, mint most te... Szép vagy és csaknem felnőtt. Én ls úgy beszélek veled... őszinte lehetsz hozzám! Tanulókönyvecskéd tele van bejegyzéssel, hármasnál jobb osztályzat nincs is bennel... Tavaly még kitüntetett tanuló voltál!... Mi történt veled azóta? Anyád most azt hiszi, hogy... De miért nézel rám Ilyen furcsán?... Mivel bántottalak meg?-. Tudom, nincs arra jogom, hogy számon kérjek tőled valamit, de hát saját érdekedben mondom, amit mondok!— Látom rajtad, hogy még nem ls reggeliztél..: Gyere, bemegyünk ebbe a cukiba... Nem, ebbe nem, itt nem gyújthatok rá. Vesd le a kabátodat és menj a pulthoz, rendelj te.. -Amire gusztusod van, akár tíz süteményt is ... A te korodban az embernek farkasétvágya van Elég volt?... Látom, hogy rágyújtanál... Kicsit korán kezded, de most kivételesen megkínállak-. És most beszélj, mondj, el mindent, ami a szívedet nyomja! — Tetszik tudni, hogy az édesapám Ostraván dolgozik már harmadik éve? — Igen, tudom... — Csak havonta egyszer vagy kétszer jár haza. Talán ezt Is tetszik tudni... De azt nem tudja rajtam kívül senki, hogy az anyámnak szeretője van, aki majdnem minden éjszaka nálunk alszik... Az egyik ágyon én — a másikon ők ketten... Mit mondjak még?... Múltkor szóltam az anyámnak, erre kikergetett. Egész éjszaka kóboroltam az utcán, hajnal felé az állomáson aludtam ülve, talán egy vagy két órát. A rendőr ébresztett fel. Azt hazudtam, hogy édesapámat várom... KI tudna tanulni az én helyemben?... És ezt nem mondhatom meg az Iskolában, nem mondhatom meg az édesapámnak, nem mondhatom meg senkinekl A legszívesebben öngyilkos lennékl — Ne sírj kislány ... Valahogyan segítünk a bajon._ Majd én beszélek az anyáddal, s ha ez nem segít, akkor írok az apádnak. Van nálad lakáskulcs?... Az anyád most munkában van, menj szépen haza, csomagold össze a holmidat, én két óra múlva érted megyek taxival... Én elmegyek lakni a barátomhoz, amíg minden rendbe jön nálatok... Te pedig beköltözöl az én szobámba... Ott szépen, nyugodtan tanulhatsz, majd a félévi bizonyítványosztásig kijavíthatod a jegyeidet ls... Majd beszélek a tanáraiddal... Ne félj, nem mondom el nekik, azt amit tőled hallottam. És most slessl Pontosan két óra múlva a ház előtt várlak! Szervusz... Nagyon jól tudom saját magamról, ha bánt valami, el kell mondanom valakinek! Olyan ez, mint a gyónás... Ez a kislány már csaknem egy éve hordja magában ezt a titkot. Senkinek sem mondta el... Ki tudott volna a tanulásra gondolni az ő helyében? Egy tizenhatéves kislány az egyik ágyon, a máslkon az anyja a szeretőjével!.:. Elaludhatott volna mellettük ez a kislány? Vajon mire gondolt? Mit érezhetett? Az anya nem gondolt arra, hogy felébresztette kislányában az érzékiséget? Emberek vagyunk! De Igazán emberek vagyunk-e? Az a szép fekete asszony „szereti" az életet, a kislánya pedig nagyon-nagyon szerencsétlen ... Amit ő átélt egy év alatt, azt soha nem tudja elfelejteni, azt soha nem bocsáthatja meg... Elrabolták tőle a legaljasabb módon... Itt van mindened?... Igen?... Akkor szál] be! Szegény kislány, pedig nagyon jó lett volna, ha valamit Itt felejtesz, az emlékeidet... — Látod, ez lesz egy darabig az új otthonod... Ebbe a szekrénybe berakhatod a ruháidat, Ide meg a könyveid... Ha valaki keresne engem, megadod neki ezt a címetl Ha a postás hozna valamit, csak vedd át nyugodtan! Hagyok itt neked pénzt, majd ha állásba mész visszaadod... Ne szabadkozz, tőlem nyugodtan elfogadhatod... Csak egy dolgot kérek tőled, félévre javítsd ki a jegyeidet... Ha nagyon unatkoznál, elmehetsz moziba, de csak a délutáni előadásra... Ha lesz időm, akkor eljöhetsz majd néha velem is... És most jó tanulást!... Holnap ne felejts el iskolába menni!... Szervusz..: — Asszonyom, saját érdekében azt tanácsolom, hogy hagyjon békét a leányának!.. Neki is jobb ott, ahol most van, és maga Is nyugodtabban fogadhatja a látogatóját... Hogy mit mond a férjének, az már a maga dolgai Jó éjszakát... — Jobban tenné, ha nem ütné bele az orrát más dolgába! Ha a lányomnak valamit csinál, van még bíróság a világon I — A maga érdekében nem nagyon szellőztetném ezt az ügyet, de ha kényszerít rá, megírhatom a férjének, hogy... — Csak rajta!... Írja csak meg neki!..: Én örülnék neki a legjobban, ha többet nem látnám!... Se őt, se a lányát! Jött a karácsony, az apa és a lánya együtt töltötték az ünnepeket... Volt karácsonyfa éš volt alatta ajándék is... Az Iskolában azt mondták, hogy azóta egy napot sem mulasztott a kislány... Ha este elmegyek az ablaka alatt látom, hogy még tizenegykor is világít, tanul vagy olvas... Alig tudom rábeszélni, hogy azért a szórakozás is kell. De ha hetenként egyszer elviszem magammal moziba vagy színházba, akkor nagyon hálás érte... Amikor otthon van, akkor nem igen megyek fel hozzá, inkább délelőtt. Minden ragyog a tisztaságtól... Soha nem volt még Ilyen rend a szobámban. Szinte sajnálom, hogy január tizenötödikétől bemegy lakni az internátusba. Az édesapja elintézte... A szobám azóta kedvesebb, otthonosabb, mióta ő lakik benne... Meg, miért is tagadnám, türelmetlenül vártam minden héten azt az egy vagy két estét, amit együtt tölthettem vele... Örömmel láttam, hogy az arca már nem olyan sápadt, hogy a szemébe viszszaköltözött a gyermeki tiszta ragyogás... Január 17. Esti hét óra. Újra szobámban vagyok — a kislány beköltözött az internátusba... De a lánytest tiszta illata még itt kísért a szobámban, erősebb a cigarettafüstnél ... A nagy sietségben nálam felejtette a kendőjét... Azóta nem jött el érte, én meg nem vittem el utána... Ha erre a kis kék kendőre nézek az az érzésem, hogy csak sétálni ment, és bármelyik percben megszólalhat a csengő... Az előjegyzési naptáramban Itt-ott egy-egy gyöngyfa etús bejegyzése: „A magyar dolgozatom egyesre sikerült." „Este színházban voltunk, nagyon jól éreztem magamat." feljavítottam biológiából a jegyemet." ^Vpuka születésnapja." • Nézek ki az ablakon, fehér a járda és fehérek a tetők_ Hatalmas pelyhekben hull a hó... Mintha fehér madarak lennének... Szálljatok csak, fehér madarak!..: Szállj, szállj, fehér madár .. .1 (TÖTHPAI. GYULA FELVÉTELE)