Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-30 / 25. szám, csütörtök

Szocialista politikát a néppel a népért Ľubomír Stroiígal elvtárs beszéde a népi milícia képviselnek január 24-i, prágai Ľubomír Štrougal elvtárs beszéde elején említést tett arról, hogy a népi milícia Jelenlegi szerepével kapcsolatban a legkülönfélébb vélemények hallhatók. Bármilyenek legyenek ls ezek a vélemények, mindnyájan meg vagyunk róla győződve, hogy a népi milícia pártunknak mindenkor hűséges fegyvertársa volt, ma is az, és a jövőben is az lesz. Pártunk most is a milícia egységeihez és tagjaihoz fordul, hogy segítsenek Jelenlegi rendkívül bonyolult helyzetünkben, amikor sok helyütt észlelhető az ingadozás, a tájékozatlanság és a bomlás folyamata. Sajnos, ennek pártunk soraiban Is tanúi lehetünk. Mindnyájan ismerjük a párt áprilisi akcióprogramját, s tudjuk, hogy további politikai fejlődésünk célkitűzéseit tartalmazza. Milyen irányt vett azonban a fejlődés? A tömegtájékoztató eszközök nem támogatták félreérthetetlenül ezeket a célkitűzéseket, ellenkezőleg: sok esetben tagadták mindazt, ami a múltban pozitív volt, s attól sem riadtak vissza, hogy kirohanásokat intézzenek szocialista barátaink, főleg a Szovjetunió ellen. Ebben a légkörben hangzott el az a követelmény is, hogy minél előbb össze keli hívni a párt rendkívüli kongresszusát. Ez a türelmetlenség már akkor ls a tájékozatlanság érzését keltette a kommunistákban s a pártonkívüliekben. Gondoljunk csak a CSKP KB májusi plenáris ülésén hozott határozatra, amely nemcsak legsürgősebb feladatainkra utalt, hanem az akcióprogram teljesítését is hangsúlyozta, de egyben aggodalmait is kifejezte, mert a pártot szélsőséges Jobboldali csoportok állandó támadásai érték. Ebben látjuk a legnagyobb veszélyt ma is, ezt a veszélyt kell pártunknak mindenekelőtt leküzdenie. Hangsúlyoztuk a szocialista táborhoz valő tartozásunkat és a Szovjetunióhoz fűződő megbonthatatlan barátságunkat, s akkor döntöttünk a párt XIV. kongresszusának összehívásáról is. Sajnos, nem a Központi Bizottság májusi plenáris ülésének Ily értelmű elhatározása befolyásolta a közvéleményt, hanem pártellenes megnyilvánulások, például a 2000 szó és hasonlók, melyek szerint nem a jobboldali, hanem ellenkezőleg: a baloldali veszélyre kellett volna felfigyelnünk. A Központi Bizottság májusi plenáris ülésén hozott határozatok teljesen a háttérbe szorultak, s a konzervativizmus elleni küzdelem, nemkülönben a májusi plenáris ülésen hozott határozatokkal és az akcióprogrammal ellentétes követelmények légkörében került sor sok helyütt a párt járási és kerületi konferenciáira. Mindezek az események sok csalódást okoztak azoknak a kommunistáknak, akik mindenkor készek voltak a párt vezetőségének támogatására, de különösen az okozott csalódást, hogy a Központi Bizottság határozatlansága hátráltatta az akcióprogram és a .májusi plenáris ülésen hozott határozatok érvényre juttatását. Vegyük további példaként a CSKP KB novemberi ülését, amelyen hosszan tartó vita után rámutattak az elvtársak a Jelen reális lehetőségeire, új feltételekhez igazodva konkretizálták az akcióprogramot s az összefüggéseket Január utáni politikánk pozitív Jellegzetességeivel. Mi történt ennek ellenére? A prágai újságírók másnap megtartott aktíváján lényegében elvetették a Központi Bizottság plenáris ülésén hozott határozatokat, s röviddel ezután megkezdődött a főiskolások sztrájkja, többek között azzal a szándékkal, hogy benne egyes üzemek dolgozói is részt vegyenek. E zűrzavaros helyzetben nem került sor a múlt év novemberében hozott határozatok részletes konkretizálására, mert a párt, az állam vezetősége állandóan el van foglalva különféle tárgyalásokkal, különböző csoportokkal s azok képviselőivel. A januári helyzet A CSKP KB elnöksége Január 4-i nyilatkozatában reagált erre a helyzetre. Teljesen félreérthetetlenül rámutatott a feszült légkör okaira és nyugalomra szólította fel az ország lakosságát. Amikor már némileg megnyugodott a helyzet, összeült a CSKP KB január utáni plenáris ülése, de már első napján tragikus eseményre került sor. Jan Palach főiskolás öngyilkosságot követett el. Ez az esemény rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta helyzetünket. Vannak tapasztalataink a politikai munkában, megítélhetjük tehát azt is, véletlen esetről van-e szó vagy nem. Napirendre került tehát az a kérdés, hogy az egymást követő események véletlenszerűek-e, vagy pedig megfontoltan, céltudatosan, tervszerűen megszervezettek, hiszen nyilvánvaló, hogy bizonyos körök egyre újabb és újabb platformokat állítanak szemben pártunk platformjával. A szándékok nem mindenkor irányulnak pártunk ellen, de objektív következményeikkel meggátolják a párt törekvéseit. 1968 Januárja óta bár különféle változatokban, de állandóan két platform került előtérbe. Szembeötlő azonban, hogy a közvélemény inkább támogatja az ellenzéki platformot, s az ennek alapján kialakuló hangulatok károsan befolyásolják közvéleményünket. Sajnos, kevesen tudatosítják azt a tényt, hogy amíg társadalmunk állandó feszültség légkörében él, addig egyetlen pozitív lépéssel sem siettethetjük január utáni politikánk valóra váltását. Ám annak ellenére, hogy akadnak olyan emberek, akik hasznot akarnak húzni a zavaros és válságos helyzet adta lehetőségekből, hazánk dolgozóinak túlnyomó többsége biztos programot óhajt, teljesíteni akarja a békés légkörben teljesíthető feladatokat. Nyilvánvaló azonban, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a legutóbbi hetek jelenségeit, a prágai felvonulásokat, az ott elhangzott pártellenes jelszavakat, a különböző röplapokat, a vádakat, amelyeket vezetőink ellen emelnek, s ettől még köztársaságunk elnökét sem kímélik meg. Ismét követelések hangzanak el: meg kell tartani a párt kongresszusát, meg kell tartani a választásokat és teljesen meg kell szüntetni a cenzúrát. Minden józan s megfontolt ember tudja azonban, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben az egymást úgyszólván szüntelenül követő problémák megoldása nélkül nem kerülhet sor a párt kongresszusának megrendezésére, mert ellenkező esetben a kongresszus nem tehetne eleget küldetésének. Ilyen megoldatlan probléma az is, hogy az állam föderatív átszervezése a párt szervezeti felépítését is befolyásolja. Mindnyájunknak tudatosítanunk kell, hogy az állam egysége elsősorban attól függ, miként tehet eleget az ország vezető ereje — Csehszlovákia Kommunista Pártja — annak a küldetésének, melynek célja társadalmunk egységének helyreállítása és megszilárdítása. További probléma az ország cseh és szlovák részének Jogés hatásköre, s ezzel összefügg gésben az is, milyen jogokkal legyenek felruházva a Központi Bizottság szervei, s annál is inkább Csehszlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa. Mindezeket a kérdéseket alaposan fontolóra kell vennünk, nehogy három vagy öt év múlva Ismét olyan tévedésekre kelljen utalnunk, amelyeknek okát elhamarkodott, megfontolatlan döntéseinkre kellene visszavezetnünk. A sajtó és a párt befolyása Mint már mondottam, sokan követelik a cenzúra megszüntetését. 1968 augusztusáig nem létezett cenzúra, azután törvénybe iktattuk, de gyakorlatilag most sem létezik. Nem létezik és nincs törvénybe iktatva semmilyen előzetes cenzúra, de nyilvánvaló, hogy a párt alig befolyásolja a tömegtájékoztató eszközöket, amelyek nélkül azonban nem teljesithe ti küldetését társadalmunkban. Állandóan arra törekszünk, hogy helyreálljon az összhang pártunk törekvései s a kommunista újságírók tevékenysége között, ök önbírálatot követelnek politikusainktól és ezt teljes joggal követelik. Ám ugyanez az elv vonatkozik reájuk is. Szigorú önbírálattal kellene mérlegelniük minden tevékenységüket. Hangsúlyozom, hogy pártunk vezetősége nem szándékszik általában elítélni az újságírókat, a közírókat, és nem akarja általánosítani munkájuk bírálatát. Nem vagyunk hívei a megtorlásoknak, a szigorú beavatkozásoknak sem, de feltétlenül azt akarjuk, hogy a tömegtájékoztató eszközök minden kétértelműséget és ©1ferdítést mellőzve magyarázzák, hozzák nyilvánosságra a szocialista Csehszlovákiában vezető párt-, a kommunista párt politikáját. Ezzel kapcsolatban említésre méltó a Tribúna elmű pártfolyóirat esete. A nyomdászok kijelentették, hogy a Tribunát nem nyomják, mert — úgymond — irányzata nem egyeztethető össze január utáni politikánkkal. Márpedig ez az állásfoglalás tárgyilagosan semmivel sem indokolható. A sajtóban helye van a szocialista elvekről folytatott vitának, sőt országszerte érvényesülnie kell a demokratikus élet elveinek, hogy minden kommunista s minden párton kívüli polgártársunk valóban tevőlegesen vehessen részt politikánk s közéletünk kialakításában. A párt vezető szerepe A múlt év áprilisa óta tanúi lehetünk olyan nézeteknek, melyek szerint pártunknak nincs erkölcsi joga társadalmunk vezetésére. Ezek az irányzatok most is megnyilvánulnak egyes társadalmi szervezetek gyűlésein. A párt vezető szerepéért azonban ezentúl is síkra kell szállnunk, mert hazánkban Csehszlovákia Kommunista Pártján kívül nincs más erő, amely az osztályok s a különböző rétegek különféle érdekeit összefogja s egyesítse. A párt vezető szerepét nem lehet utasításokkal elrendelnünk. Ez a vezető szerep attól függ, mily mértékben bfzik meg népünk politikánkban, és ebből a politikából kell erednie annak a megbecsülésnek is, amelyet pártunk társadalmunkban élvezhet. Politikánkat éppen ezért a néppel s a népért kell folytatnunk, de ez még nem jelenti azt, hogy minden nézettel, minden véleménnyel egyet kell értenünk, s azokat el is kell fogadnunk. Nyilvánvaló, hogy mi kommunisták nem téveszthetjük szem elől a hazánk életét befolyásoló nemzetközi tényezőket, s azt sem, hogy nem szűnt meg, hanem létezik a szocializmus s a kapitalizmus engesztelhetetlen harca. A tőkés világ ezt tudatósltva módosítja a tőke gazdasági s politikai hatalmának eszközeit, s megváltoztatja a szocialista világ elleni politikai s ideológiai harc fegyvereit is. Fel tudja használni a mozgalmunkban megnyilvánuló ellentéteket, politikai és ideológiai hídfőt igyekszik kiépíteni, hogy a szocializmuson belül eszközölje ki az ún. reformot, s Igy hovatovább megfossza internacionális és osztályjellegét. Érdekes például, hogy a Szabad Európa hangja, a szocialistaellenes propaganda e központja most pártunk akcióprogramjának érvényesítése mellett lép fel. Megfelel ez a valóságnak? Természetesen nem felel meg, hanem csupán azt a célt követi, hogy az akcióprogram Jobboldaliopportunista magyarázatát támogassa. Befejezésül hangsúlyozni szeretném, hogy társadalmunk jelenlegi válságos helyzetéből elsősorban mindnyájunk összefogása vezethet ki, de különösen az, hogy pártunk vezetősége mindenkor következetesen számítson a mostani Központi Bizottság politikájáért síkraszálló, egészséges párton belüli erők áldozatkész támogatására. jKedvezo számadás a föderációs népgazdaság kezdetén A nemzeti jövedelem csaknem 7 százalékkal növekedett 1968-ban 9 Az ipari termelés 5,2 százalékos emelkedést ért el # Javításra szorul a tőkésországokkal szembeni devizamérleg # 1968 végén 14 389 000 volt hazunk lakosainak száma Amikor most hazánk népgazdaságfejlesztési tervének múlt évi teljesítése fölött elmélkedünk, több előrelendítő és hátráltató tényezőre kell felhívnunk a figyelmet. Legalábbis ez tűnik ki 4 Szövetségi Statisztikai Hivatal minap kiadott jelentéséből. Az 1968 évi gazdasági fejlődést eszerint a társadalmi termelés meglehetősen gyors, dinamikus növekedése jellemezte, ugyanakkor viszont, különösen az év vége felé erősön tttl az Inflációs nyomás, amely kedvezőtlen hatással volt különösen a belföldi piacra. Ezt végeredményben mindannyian éreztük. A kormány annak idején mélyreható intézkedések foganatosítását tűzte ki, különösen az életszínvonal emelése szempontjából. Ezek az elképzelések sok tekintetben valóra is váltak, ám a politikai kérdések sokrétű és nagy mértékű koncentrálódása következtében számos gazdasági, az életszínvonalat érintő kérdés — sajnos — háttérbe szorult. Ennek ellenére az elmúlt évben az életszínvonal ja vitásával összefüggő kormányjavaslatok egészben véve teljesültek. Igen komoly problémák maradtak viszont a lakásépítés terén, amelyek megoldására a jövőben mélyrehatóbb intézkedéseket kell majd hozni. • A nemzeti jövedelem Ez a fogalom nem sokat mond azoknak, akik nem foglalkoznak közgazdasági kérdésekkel. Viszont már maga az a számadat ls, hogy a nemzeti jövedelem az elmúlt évben az 1967. évihez viszonyítva 7 százalékkal növekedett, elég jel lemzö. Még szembetűnőbb a statisztikai adatokat böngészve az, hogy ehhez a növekedéshez az Iparon klvűl a mezőgazdaság ls hozzájárult, amelynek termeléso ugyanis már harmadik éve lehető vé teszi az élelmiszerpiac stabl lizálását. A lakosság személyi fogyasztásának növekedése meghaladta a 9 százalékot és elérte a háború utáni Időszak legmagasabb értékét. A lakosság bevétele összesen 21,4 milliárd koronával növeke dett, s miután a háztartások létfenntartási költségei csupán 1,2 százalékkal emelkedtek, a reálbér megközelítőleg 7 százalékkal, az az a tervezettnél kétszeresével lett nagyobb. Ennek következménye, hogy bár a kiskereskedelmi hálózatban mintegy 11 százalékkal bővült az áruszállítás, ez — különösen a választék szempontjából — nem volt elegendő ahhoz, hogy fedezni tudja a lakosság fokozódó vásárlóerejét. A belkereskedelemben kü lönösen az év második felében volt érezhető az áruhiány, amikor elmélyültek a struktúra-hiányosságok a kínálat terén, s ugyanakkor egyre erősödött a lakosság nyomása a fokozott bevételek értéke sltésére. • Az ipar alakulása Az ipari termelés növekedési üteme az elmúlt három évben megközelítőleg 7,5 százalékos volt, 1968-ban volumene csupán 5,2 százalékkal bővült. Hosszan beszélhetnénk arról, mi okozta ezt. Az-e, hogy ilyen lassulást tapasztaltunk elsősorban a termelőeszközök gyártásában, különösen a kohóipari berendezések és az építőanyagok gyártására szolgáló gépek gyártása terén? Mert ezzel szemben például a televíziós készülékek gyártása 37 százalékkal, a rádiókészülékeké 15 százalékkal, a személyautóké pedig 12 százalékkal növekedett. Viszonylag alacsony színvonalon maradt a közszükségleti Ipar fejlődése. A bútorgyártás például csnpön 9,2 százalékkal bővítette termelését, márpedig a kereslet ennél jóval gyorsabb ütemfl. Tovább növekedett az ipari foglalkoztatottság, különösen a vegyiparban (2,6 százalékkal) és a gépiparban (2,4 százalékkal). Lassúbb volt a munkások számának emelkedése (0,8 százalékkal), ezzel szemben folytatódott a mérnöki-műszaki káderek (4,1 száza lékkai). Ami az átlagos nominálbérek növekedését illeti, ez lényegesen túlhaladta a munkatermelékenység növekedési ütemét, s átlagban 1787 koronát tett kl. A legnagyobb béremelkedést az élelmiszeriparban (10,5 százalékkal), az energiatermelésben (7,8 százalékkal), a közszükségleti iparban (7,7 százalékkal) és a bányaiparban (6,8 százalékkal) jegyezték fel. • A földművesek ismét kitettek magukért A rekordhozamok nagymértékben stabilizálták az élelmiszerellátást. Már az 1966. évtől kezdődően évrűi évre fokozódik a mezőgazü súgi termelés mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés vonalán. Elég nébány példa: a búza 31,3 és az árpa 29,4 mázsás átlagos hektárhozama rekordszámba menő. Nagy hozamot értek el burgonyából (168,2 métermázsa) és a cukorrépából is (több mint 400 métermázsa). Az elmúlt évben ugyan tovább csökkent az állatállomány, viszont növekedett a haszonhozama. A tehenek évi tejhozama elérte a 2307 litert. Az 1988. évben a mezőgazdaság 9793 traktort, 720 gabonakombájnt, 768 cukorrépa kombájnt, 620 burgonyaszedfi gépet, 2600 vetőgépet, 7700 ekét és egyéb gépi eszközt kapott. • Az építőipar és a közlekedés Ezen a téren az 1968. év folyamán több olyan kiesés fordult elö, amelyeket csak nagynehezen tudtak — legalább részben — pótolni. Elsősorban is lemaradt a lakásépítkezés. A minisztériumok által irányított építőipari vállalatok által végzett munkák értéke elérte a 41,3 milliárd koronái, s ez az 1967. évihez viszonyítva 6,2 százalékkal magasabb. A beruházás szakaszán 1968-ban 78,5 milliárd korona értékű munkát és szállítást végeztek, vagyis 8,6 százalékkal többet, mint az előző évben. Ebből az építőipari munkákra 47,7 milliárd korona (index 107,0), a gépekre és berendezésekre pedig 28,8 milliárd korona (indez 111,4) esett. Annak ellenére, hogy adminisztratív nyomást gyakoroltak a beruházási politikára, 1968-ban a vállalatokban továbbra is megmaradt a beruházási kedv. Igaz, a központilag nyilvántartott megkezdett nagy építkezések száma az előző évihez viszonyítva egyharmaddal csökkent és az 1,5 millió koronánál nagyobb költségvetési értékű beruházások száma az előző évihex viszonyítva hasonló színvonalon maradt, a kisebb beruházási épitkexések száma megnövekedett. Mit emeljünk ki a közlekedés statisztikájából? Azt, bogy 1968 ban 465 millió tonna árut, vagyis az 1967. évihez viszonyítva 3,1 millió tonnával többet szállított? Vagy azt, hogy 1968-ban 256 motoros mozdonyt és 70 váltakozó áramú villanymozdonyt adtak át rendeltetésének, miközben a gőzmozdonyok összteljesítménye 19,3 száxalékkal csökkent, a Dieselmotorosoké exxel szemben 89 százalékkal, a villanymozdonyoké pedig 8,6 százalékkal emelkedett? 1968-ban egyébként további 185 km hosszúságú vasútvonalat villamosítottak, úgyhogy a villamos üzemű vasutak hossza elérte a 2350 kilométert, azaz vasútvonalaink teljes hosszának 17,8 százalékát. H A bel- és a külkereskedelem A kiskereskedelmi forgalom ax év elejétől rohamosan, az 1987 évihez viszonyítva egészben véve 14 százalékkal növekedett. Erről sokat lehetne beszélni, és a jövőben fogjuk is kommentálni. Említésre méltó mégis, hogy be hozatalból 139 rfiiUiárd korona értékű áru került a piacra, ebből 72 milliárd korona értékben élelmiszer és 67 milliárd korona értékben Ipari gyártmány. A külkereskedelmi forgalom az 1987. évihex viszonyítva 6,4 százalékkal növekedett, emellett a kivitel 3,1 száxalékos, a behozatal pedig 10,1 százalékos emelkedést ért el. A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentéséből az is kitűnik, hogy még mindig feszült a tökésor szágokkal szemben a devizamérle gilnk. Foglalkozik a statisztikai jelentés az életszínvonal alakulá sával, valamint a népesedés kérdésével is. Az utóbblak azonban olyan problémakörök, amelyekre külön írásokban kell majd kitér nőnk. (d(.)