Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-28 / 23. szám, kedd

Megtárgyalta a kerületi pártbizottság AZ ÉLETSZÍNVONAL ÉRDEKÉBEN A

CSKP Központi bizottságának decemberi határozata világosan kijelölte gazdaságpolitikánk fő feladatait. E célkitűzéseket a párt— és állami szerveknek határozott intézkedésekkel keli biztosítaniok. A nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság múlt héten foglalkozott a kerület gazdasági helyzetének értékelésével. A vitában felszólalók a kerület fejlesztésének alapvető kérdéseit igyekeztek tisztázni. Lassult a fejlődés A kerület központilag irányított ipari üzemeiben a teljes termelés 1965-ben 11,7, tavaly 4,8 százalékkal növekedett. Ez ä szám még a szlovákiai átlagnál is lényegesen kisebb. Valamivel jobb volna az eredmény, ha a múlt év utolsó negyedében néhány üzemben nem csökkentették volna a tervet. Tény, hogy az utóbbi évtizedben nem volt példa ha sonló lassú növekedésre. Ha kutatjuk a gazdasági fejlődés lassulásának okát, több figyelmeztető jelenségre bukkanunk. Láthatjuk, hogy az irányítás közgazdasági rendszere — a pozitívumai ellenére alig hatott a gazdasági egyensúly helyreállítására. Ez részben azzal indokolható, hogy évközben változnak a közgazdasági szabályozók, ami rendszerint kedvezőtlenül befolyásolta az üzemek elképzeléseit. Az sem véletlen, hogy sokan találtak „kibúvót" a megszorítások alól, és az üzemi érdekeket a társadalmi érdekek elé helyezték. Egyes vállalatokban a nagyobb nyereség forrása nem a munkatermelékenység növelése, a termékek minőségének javítása, hanem a nyílt vagy burkolt áremelés. Az üzemek döntő többségében a termelés növekedését nem a munkatermelékenység növelésével, hanem létszámemeléssel biztosítják. Ezt a jelenséget többen azzal indokolják, hogy a kerület jelentős munkaérőfelesleggel rendelkezik. Ez utóbbi tény, de azt sem szabad elhallgatni, hogy ha az üzemeknek még most is előnyösebb a termelés növekedését létszámemeléssel biztosítani, akkor az új gazdaságirányítás nem szüntette meg az oly sokat elítélt extenzív fejlődést. A vállalatok 1967-ben a termelés növekedését 48 százalékban létszámemeléssel biztosították, s ez a kedvezőtlen jelenség nem szűnt meg. Tavaly a munkatermelékenység növelése már csak egyharmad, a létszámbővítés pedig kétharmad résszel szerepel a termelés növelésében. Néhány nagy üzemben — komáromi hajógyár, bazini téglagyár, pöstyéni malmok—, meglepően csökkent a munkatermelékenység, és ez negatívan befolyásolta a kerületi eredményeket is. Hiányzik az igényesség Még mindig nem alakult ki olyan hatásos közgazdasági nyomás, amely arra kényszerítené az üzemeket, hogy a munkatermelékenységet a létszámbővítéssel párhuzamosan növeljék. A hlohoveci drótgyárban 11,3 százalékkal bővült a foglalkoztatottak létszáma, ugyanakkor 7,5 százalékkal csökkent a munkatermelékenység. Kevés az olyan üzem, mint az Armaturka, az Elektrosvit, az Augusztus 29 üzem, ahol a létszámemeléssel párhuzamosan, sőt gyorsabban növekszik a munkatermelékenység. Tűrhetetlen állapot, ha egy-egy üzemben a termelési kapacitás növelése nem segíti elő a gazdaságosságot, a termelési költségek csökkentését. Miért bővítünk, újítunk, ha az sem az üzemnek, sem a társadalomnak nem hoz hasznot? A világon mindenütt előnyös és kifizetődő az üzemek fejlesztése, korszerűsítése, s ez nálunk sem lehet másképp. Nagyon igényes feladat, ha a termelési kapacitás bővítésével párhuzamban kell biztosítani az önköltségek csökkentését, a gazdaságosságot. Viszont a jelenlegi válságos helyzet arra kötelezi az irányító szerveket, hogy megköveteljék a gazdasági vezetőktől — s ha szükséges — kikényszerítsék ezt az igényességet. Az új gazdaságirányítás hézagosságát, egyes gazdasági szabályozók eredménytelenségét bizonyítja, hogy még mindig dominál az extenzív fejlődési irány. Csupán ezzel magyarázható, hogy a kerületben az elmúlt két évben 100 korona termékértéknövekedést 300 korona beruházással értek el. Beruházásaink nem gazdaságosak, igen hosszú idő alatt térülnek meg a költségek. E téren — eltekintve a gazdaságosság szükségességének hangsúlyozásától — alig történt említésre méltó változás. A gazdaságosság javítását, amely egyik alapforrása a bruttó jövedelemnek, a tartalékok felhasználásának, mind a mai napig nem segíti megfelelően az új gazdaságirányítási rendszer. Sok üzem csupán regisztrálja a bruttó jövedelmet, termékeit nem értékesíti, raktárra termel. Többen is megkérdezték, meddig engedik még az említett üzemeknek a létszám, a bérek emelését, az év végi nyereségrészesedés kifizetését? Komikusan hat, mikor ezek az üzemek állásfoglalásokkal támogatják a januári politikát, arról viszont megfeledkeznek, hogy ennek a politikának szerves része a gazdasági egyensúly kialakítása. Vagyis kötelességünk saját üzemünkben rendet teremteni, jobban gazdálkodni. Sok üzemben nem a belső tartalékok feltárására összpontosítják erejüket, hanem igyekeznek minél nagyobb központi dotációt szerezni. Sajnos, az utasításos tervrendszer sok gazdasági vezetőben kifejlesztette ezt az erénynek nem mondható tulajdonságot. Szinte mindenki engedményeket, segítséget kér. A kerület központilag irányított ipari üzemei tavaly 15,3 százalékkal nagyobb állami dotációt kaptak, mint előző évben. S ha ma mindenki többet kér, akkor honnan, miből lehet kielégíteni az igényeket? Olyan paradox helyzet alakult ki, hogy egyes üzemek még önmaguk eltartására sem képesek, s a termelési eredményeikből még a béralapot sem tudják fedezni. Az igazsághoz tartozik, hogy egyesek nem önhibájukból kerültek ilyen kritikus helyzetbe. Mit várhatunk 1969-től? Az elemzés és a vita e kérdésre is megpróbált választ adni. Többen megállapították, hogy a gazdasági irányelvek sok fontos problémát „megkerülnek", márpedig ezek tisztázása nélkül nem várható a gazdasági helyzet javulása. Szerintük két oldalról kellene megközelíteni a kérdéseket. Fenntről, központi szintről, itt elsősorban a szocialista vállalatról és vállalkozásról szóló törvényt, a közgazdasági szabályozók minimális időtartalmának megállapítását, az egyes iparágak fejlesztésének tisztázását említették. Ezek a fenntről jövő intézkedések csak akkor lehetnek eredményesek, ha az üzemekben ls határozottabb lesz a gazdaságosságra való törekvés, az igényesség, ami nem képzelhető el a munkaidő jobb kihasználása és a munkaerkölcs javítása nélkül. Az üzemek tervjavaslatait vizsgálgatva csak helyenként érezhető az említett követelmény. Alacsony a gazdasági vezetők önmagukkal szemben támasztott igénye? Helyenként igen. Ezt bizonyítja, hogy a termelés növekedésének feltételezett üteme alacsonyabb, mint az 1966-68-as években volt. Teljesen világos, hogy ezek a javaslatok nincsenek összhangban az üzemek optimális lehetőségeivel. Számok bizonyítják, hogy a rejtett tartalékok feltárása helyett továbbra is az extenzív fejlesztés után haladnak. A tervjavaslatokban megtalálhatók az elmúlt évek nem kívánatos vonásai. Bizonyítják, hogy saját erejükből nem képesek javítani a gazdaságosságot. Nagyobb állami dotáció, esetleg előnyösebb kölcsönt és egyéb adókedvezményeket kérnek ahelyett, hogy a saját tartalékaik kihasználására igyekeznének. Ogy érezzük, megismétlődött az elmúlt évek gyakorlata. Ezek a tervjavaslatok nem lehetnek irányítási eszköz a vállalatokban, és nem nyújtanak reális kiindulási alapot a központi tervezés számára sem. Megvalósításuk nem a konszolidálást, a gazdasági egyensúlyt, hanem az inflációs jelenségek szaporodását jelentené. Éppen azért határozta el a kerületi pártbizottság, hogy a vállatok a CSKP Központi Bizottsága decemberi határozatának értelmében módosítsák tervjavaslataikat, mert „a dolgozók életszínvonala emelkedésének alapja csupán a jobb termelési eredmény, a munka— és technológiai fegyelem, a tökéletesebb és olcsóbb árucikkek gyártása, a jobb munkaszervezés, továbbá valamennyi dolgozó munkájának és képességeinek teljes kihasználása lehet". A pártszervezetek évzáró taggyűlései tehát e követelmények szemszögéből értékeljék üzemük tervjavaslatát, és a dolgozók figyelmét a tartalékok konkrét felhasználására irányítsák. CSETŐ JÁNOS Lesz elég cement a lakásépítéshez A cementgyárak kitettek magukért £ Előnyben a lakásépítkezések # Új kapacitások üzembe helyezése # Mikor kerül piacra a színes cement? 0 A modern technológia bevezetésének kerékkötője: a devizahiány Amikor a minap Štefan DemCák, a Cementgyárak és Mészégetők trenCíni vezérigazgatója baráti összejövetelre hívta meg az építőipar kérdéseivel foglalkozó újságírókat, nem azért tette azt, hogy a segítségüket kérje, ellenkezőleg: azt kívánta nekik elmondani, hogy a vezérigazgatóság tízéves fennállása alatt — természetesen nem kizárólag az ő érdeméből — mélyreható változások történtek, napról napra újabb sikereket érnek el, de vannak persze nehézségeik is. HÁZÉPÍTŐK, FIGYELEM! Kezdjük talán azzal, ami a leginkább érinti a nagyközönséget, különösen a lakásépítőket. Választ kértünk ugyanis arra a kérdésre: tudnak-e elegendő cementet és meszet biztosítani számukra? A válasz egyöntetű volt: elsősorban a lakásépítők megrendeléseinek teszünk eleget, annak ellenére, hogy szlovákiai viszonylatban cementből mintegy 500 ezer tonnával adósai maradtunk az építőiparnak. A főleg lakásépítkezéssel foglalkozó vállalatoknak és a nagyközönség számára is biztosítottunk 600 000 tonna anyagot. Kevésbé lesznek ezért velünk elégedettek a többi építőipari vállalatok . .. Sajnos, még nem dolgozunk olyan kapacitással, amilyet építőiparunk rohamos fejlődése megkövetelne ... — Mi az oka annak, hogy az építkezők mégsem elégedettek? — kérdeztük. — Miért üresek gyakran a cementraktárak? — A válasz egyszerű. A magunk részéről az egész év foüJfl

j lyamán egyenletesen teljesítjük a tervet, illetve továbbítjuk a <

q

Rq szállítmányokat, átvevőink részéről azonban más a helyzet. I. 28- Télen stagnál a kereslet, a tavaszi és a nyári hónapokban 5

viszont olyan nagy a kereslet, hogy ennek természetesen nem tudunk eleget tenni. — Van ebből kivezető út? — Természetesen — válaszolta a vezérigazgató. — Nem kell mást tenni — különösen a magánépítkezőknek —, csak be kell jelenteniük az igényeiket az illetékes nemzeti bizottságoknál, amelyek azokat összpontosítva a járási nemzeti bizottságokra továbbítják. Az egyes cementgyárak képviselői a közeljövőben meglátogatják a járási nemzeti bizottságokat és intézkednek az Igényelt cement mielőbbi szállítása ügyében. — Hallottuk, hogy a cementgyárak — a kereskedelmi hálózaton kívül is — önállóan értékesíthetik gyártmányukat... — Igen. Az igénylők közvetlenül tőlünk, azaz az egyes cementgyáraktól is átvehetik a cementet. Akad azonban még egy további lehetőség is. A nyugat-szlovákiai kerületi szállítási központtal {Krajská dopravné stredisko) például már a múlt évben olyan egyezménýt kötöttünk, hogy ez saját tehergépkocsijain a megrendelő építkezési helyére szállítja az igényelt mennyiségű cementet. Ennek az a nagy előnye, hogy a szállítást abban az esetben is lebonyolítják, ha netán vagonhiány mutatkozna. AZ INTEGRÁLÓDÁS ELŐNYEI A közeljövőben sor kerül Szlovákia legkorszerűbb cementgyárának üzembe helyezésére. Ladcében. Ugyanekkor fogja ünnepelni a cementgyárakat koordináló trenCíni vezérigazgatóság is tízéves jubileumát. — Milyen eredményeket értek el a közös vezetés alatt? ® A cementgyártást az előző időszakhoz viszonyítva 166,5 százalékra növelték, azaz ma már évente több mint 2 millió 500 ezer tonna cementet gyártanak. Hasonlóképpen a mésztermelés is 160,1 százalékra növekedett. • A tröszt keretébe tartozik a fedőlemezek gyártása is; itt a termelés 118,7 százalékra, az azbesztcement csöveké pedig 380 százalékra emelkedett. 9 A közös beruházások és a technológiai eljárások színvonalának javítása révén lényegesen csökkent a kalóriafogyasztás; az egy dolgozóra eső cementtermelés 720 ezer tonnáról egymillió tonnára növekedett; egy tonna cementet az egykori 3,19 óra helyett ma 1,90 óra alatt állítanak elő, az átlagkereset pedig 1425 koronáról 1882 koronára emelkedett. — Mi ennek a sikernek a titka? — Elsősorban egyes vállalataink fejlesztése révén értük el ezeket a kiemelkedő eredményeket — válaszolta a vezérigazgató. — A legkorszerűbb technológiák bevezetésére törekszünk, ezt célozza a meglevő üzemeink modernizálása is... DEVIZÁRA VAN SZÜKSÉGÜK Tudom, olvasóinkat nemigen érdekli, hogyan készül a cement, hagy miként lesz amorf mészkőből az építőiparban használható mész, mégis, a fenti számadatok is azt bizonyítják, hogy a munkatermelékenység növelésének biztosítéka — éspedig nemcsaík itt — elsősorban a korszerű, a világszínvonalat elérő technológiai eljárások alkalmazása. A külföldi licenciák megvásárlására, Illetve a berendezések beszerzésére pedig devizákra van szükség. Konvertibilis devizákban sajnos hiány van. S ez az egyik kerékkötője annak, hogy a jövőben még erőteljesebben fejlődhessék az az Iparág, amely nélkül az építőipar to-» vábbi kibontakozása, minőségileg magasabb fokra való juttatása elképzelhetetlen. Ezen a téren segítséget kellene nyújtani a cementgyáraknak. Rövid lejáratú devizakölcsönre lenne szükségük, amely már a hetvenes évek elején meghozná a gyümölcsét. A szlovákiai cementgyárak csak meglehetősen kis mennyiségű cementet exportálnak, elsősorban Jugoszláviába. Viszont ha néhány speciális cementgyári berendezést szerezhetnének be a tőkésországokból, a hazai technológiával is lényegesen növelhetnék termelésüket és mi több — javíthatnák a mlnőséAz fij ladcel cementgyár egyik rotációt kamcncője. get. Mert erre egyre nagyobb szükség van. Minőségileg állandó „paraméterű" cementre van szüksége nemcsak az azbesztbetoncsöveket és falakat gyártó nyitrai üzemnek, hanem az új autósztráda építésén dolgozó külföldi eredetű gépeknek és nem utolsósorban magának az építőiparnak is. FEHÉR ÉS SZÍNES CEMENT A cementgyárak az elmúlt évben egészben véve — annak ellenére, hogy üzemzavar következtében a besztercebányai cementgyár 56 ezer tonnával adós maradt — túlteljesítették a termelési tervet. 200 millió koronát fordítottak a beruházásokra, vagyis annyit, mint 1963-tól 1966-ig együttvéve. Évente átlag 6 százalékkal növelik a termelés volumenét. Mégsem elégedettek. Célkitűzéseiket három területre összpontosítják: • a meglevő kapacitások intenzifikálása, • a termelés fejlesztésének előkészítése és megvalósítása, • a munkakörnyezet Javítása. Nem amolyan üres szavak ezek, hiszen már a legközelebbi években százmilliós összegeket, 1980-ig pedig 2,5 milliárd koronát kívánnak fordítani a termelés fokozására, a termékek skálájának bővítésére. Már a közeljövőben — az igényeknek megfelelően — megkezdik a szürke, a fekete, a vörös, a kők és a zöld cement gyártását. Az azbesztcement gyártmányok termelésének lényeges bővítésére törekednek. Emellett természetesen a követelmények teljes kielégítését tartják fő célkitűzésüknek. DÓSA JÓZSEF