Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-26 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

R iportom tulajdonképpen a fiileki állomáson kezdődött, amikor a vonatról leszállva szálloda után érdeklődtem. Egy ötven év körüli bácsi­ka ízes palócsággal útba is igazított, s mivel útja leendő szállásom felé veze­tett, együtt róttuk kora este a 8 ezer la­kosú városka utcáit. Csakhamar a sport­ra terelődött a szó. S milyen magyar ember is lenne az, aki nem ért a sport­hoz, és főleg a sportok sportjához, a fo­cihoz?! Kalauzom is szinte szövetségi ka­pitány szakértelemmel elemezte a város labdarúgását, sajátosan rámutatott a vezetők, edzők hibáira, szapulta a játé­kosokat, megmagyarázta a vereségek okait stb., majd lelkesen beszélt a 30-as évek füleki nagy csapatáról (később rá­jöttem, hogy nem is ok nélkül), s végül szomorúan felsóhajtott: „Higgye ed, Fü­leknek sohasem lesz az 1937-es „arany­csapathoz" hasonló labdarúgó együtte­se. Nálunk most csak a birkózóknak, az ifjúságnak érdemes szurkolni..." Bólogatva hallgattam az alkalmi ri­portalanyom által kifejtett „sarkigazsá­gokat", mert nem ismertem a helyi kö­rülményeket. Hallgattam ellenvetés nél­kül, mert tapasztalatból és a sportiroda­lomból tudom, hogy a világ sok száz­milliós szurkolóinak mindig igazuk van. Másnap azonban mégis csak nyakamba vettem a várost, hátha sikerül átfogóbb képet nyernem a gazdag hagyományok­kal rendelkező Fülek jelenlegi sportéle­téről. A birkózással, ezzel az ősi sporttal kel­lene kezdenem, hiszen a főcím is erre utal, meg is érdemelnék ezt a verseny­zők, edzők, vezetők egyaránt, de tekin­tettel a füleki futball „érdemeire" és a kronológiára, a labdarúgásé az első­ség. Amikor a ligába jutásSrt küzdöttek Nem egy idősebb füleki labdarúgó szurkoló ismételgeti sóhajtozva a nagy magyar költő szavait: „Régi' dicsősé­günk, hol késel az éji homályban??) S i'yenkor felelevenedik előttük az 1908­ban alakult Füleki Haladás, majd 1919­ben az FTC (Füleki Torna Club) nevet viselő sportegyesület futtballcsapata, amely a 30-as években vezető szerepel játszott Szlovákia labdarúgásában. Az első köztársaság megalakulása után a fülekiek sokáig örökös másodikok vol­tak, mert az elsőséget rendre a loson­ciak szerezték meg a kerületi bajnok­ságban. Az 1933/34-es idényben azon­ban megelőzték Losoncot, s éppen ebben az évben szervezték át a cseh­szlovák labdarúgó bajnokságot. Fülek, mint a kerületi bajnokság győztese Szlovákia két divíziójának nyugati cso­portjába került, és közvetlenül az SK Bratislava mögött a második helyen vég­zett. Fülek az 1936/37-es évfolyamban Szlovákia bajnoka lett és 2:1, 1:0 arányban legyőzte a keleti divizió első helyezettjét, a ČSAK Košice együttesét. Szenzációnak számított, hogy egy ma­gyar kisváros, melyet szinte lehetetlen volt megtalálni a térképen, szlovák baj­nokságot nyert, s a ligába jutáséri olyan nagy csapatok ellen vehette fel a harcot a selejtező tornán, mint Ostra­va, Pardubice, Karlin és a csehországi németek csapata. A selejtezők során azonban elpártolt a fülekiektől a sze­rencse, csak a negyedik helyen végeztek. A müncheni egyezmények évében 1938­ban két magyar csapat, a Kassai Atléti­kai Club és a Füleki Atlétikai Club vív­ta Szlovákia nem hivatalos bajnoki cí­méért a döntőt. (Azért írtam, hogy két magyar csapat, mert az akkori szabá­lyok szerint, olyan városban, ahol szlo­vák és magyar klub működött, magyar nemzetiségű játékos csak magyar klub­ban, szlovák nemzetiségű pedig kizáró­lag csak szlovák klubban rúghatta a lab­dát). Ezt a összecsapást Kassa nyerte, s miután Szlovákia déli részét Magyar­országhoz csatolták, a KAC került a ma­gyar labdarúgó NB l-be. Ezek a tények. A fülekiek és a kör­nyékbeli lakosok büszkeséggel emlékeznek vissza Mihók Palira, a gyors, erőteljes, zömök jobbszélsőre, aki csak úgy ontotta a gólokat, Felföldire, a későbbi magyar válogatottra, stb. Nagy tisztelettel be­szélnek az „aranycsapat" valamennyi já­tékosáról. Néhányat sikerült feljegyez­nem: Gordos, Egri, Kovács, Jancsár, Uram, Pilat, Galbács, Horváth, Csurkás, Luspar, Siba. Sokan közülük Füleken élik nyugodt öregségüket, bizony fájó szívvel kell tudomásul venniük, hogy az utódoknak nem sikerül nyomdokaikon haladniuk.. . Méltatlanul a hagyományokhoz A város labdarúgásának hanyatlása nemcsak füleki „specialitás", hanem dél-szlovákiai jelenség is. Talán csak FÜLE EM csak biikózni tudnak? \ város dicső labdanígó múltja • Két egyéni országos bajnokság birkózásban • Bél-Szlovákra labdarúgásának hanyatlása Fiileken is észlelhető Dunaszerdahely az egyetlen dél-szlová­kiai magyar város, ahol a múlthoz viszonyítva nem tapasztalható visszaesés a labdarúgás terén. De mi ennek az oka? Az egyes városokban különbözőek a feltételek, egy azonban bizonyosnak látszik: Dél-Szlovákia különleges helyze­te, gazdasági elhanyagoltsága ha köz­vetlenül nem is, de összefügg a labda­rúgás hanyatlásával. Mert ugyebár ahol van gyár, esetleg gyárak, ott van pénz, alkalmazásba mehetnek a játékosok, te­lik prémiumokra is. Mert akármilyen fur­csán is hangzik, már az alsóbb osztá­lyú labdarúgó-bajnokságokban is jó ól­lásért és pénzért fociznak. De hogy is van ez Füleken? A felszabadulás után 1959-ben érte el tetőfokát a labdarúgás Füleken. A vá­ros csapata bekerült a divízióba, de egyévire rá ki is estek, jelenleg a kerü­leti I. A osztály 9. helyén állnak. A ha­gyományokhoz méltatlan helyezés ez! Pedig a vezetőkkel való beszélgetések után megállapíthattam, hogy a feltéte­lek nem rosszak Füleken. A két gyár tóan képviselné a város szineit, mondjuk a divízióban. Amikor ott jártam, a csapat edzője, Danyi László, volt kiváló labdarúgó el­kezdte a játékosokkal az edzéseket, a téli alapozást. Az edző elmondta, hogy az első helyezettől csupán négy pont vá­lasztja el őket, s van esélyük jobb he­lyezésre, talán a továbbjutásra is, mert az átszervezés következtében három csapat jut felsőbb osztályba. A tovább­jutást az „öreg" focisták is elő akarják segíteni, akik már az őszi fordulók után abbahagyták, de most a hívó szóra visszajöttek, (Körtvélyesi, Gecso, Simon). Az ifjúsági együttesből az első csapatba került játékosok is nagyon fogadkoznak. Talán az idén sikerül a továbbjutás. Ha igen, legyen ez az első lépcsőfok a di­cső labdarúgó-hagyományok folytatása felé vezető úton. .. Héraklész utódai A birkózás, az erős és bátor emberek sportja már a görög mondákban is sze­Együtt a bronzérmes füleki ifjúsági birkózócsapat. Krahulec edző (melegí­tőben) mögött a második sorban balról a negyedik Illés Sándor kétsze­res országos bajnok junior válogatott, balról az ötödik Mészáros, aki ezüst­érmet nyert az országos bajnokságon. Ez a csapat még sok-sok örömet szerezhet a füleki szurkolóknak. égisze alatt működő csapat minden anyagi és erkölcsi segítséget megkap. Mihók Sándor, a sportegyesület elnöke is elismerően nyilatkozott erről a segít­ségről. Mégis miért kerültek hullám­völgybe? Évekkel ezelőtt állítólag kitűnő kölyökcsapatok működtek a városban, amelyekből aztán feltölthették a nagy csapatot. De ha már az iskolákban nem is foglalkoznak kellőképpen a labdarú­gással, akadt-e ember a sportegyesület­ben, aki megszervezte és irányította vol­na a kölyökcsapatot? Ilyesmiről nem hallottam. Pedig szinte hihetetlen, hogy az általam megismert tehetséges, lelkes sportvezetők, ha összedugnák fejüket, nem lennének képesek egy olyan együt­test kialakítani, amely ha nem is tudná feledtetni az „aranycsapatot", de mél­repelt a legyőzhetetlen Héraklész nevé­vel kapcsolatban. Füleken 30 éves múlt­ra tekint vissza ez a sportág, de a má­sodik ligában sezreplő felnőtt és az első ligás ifjúsági csapat Héraklészhez ha­sonlóan szinte legyőzhetetlen, a fülekiek nem kis büszkeségére. A ma már majdnem matthewsi korban versenyző Hegedűs Lajos nevéhez fűző­dik a birkózás meghonosítása Füleken. A 45 esztendős birkózó 1951-ben tagja volt a Lokomotíva Kassa csehszlovák bajnokságot nyert csapatának, 1952-ben pedig olimpiai kerettagságig vitte. Most a felnőtt csapat edzője, egyben legmeg­bízhatóbb versenyzője, ugyanis tavaly pl. nem szenvedett vereséget a második li­ga küzdelmei során. A csapat meg is nyerte a második ligát, de lemondta a selejtezőn való részvétel jogát Komárom javára. 1956 óta szerepelnek a második ligában, s talán nem érdemtelen azok­nak a nevét feltüntetni, akik a napi munka után eljárogatnak az edzésekre: Földi, Nekvasil, Hegedűs, Vandlík, Ha­nes, Tóth, Krahulec, Kolenkás, Juhász, Bolyos, Pál és a Krpelán testvérek. Illés, Mészáros és a többiek Hogy mennyire eresztett gyökeret hű­leken a birkózás, arról az ifjúsági csa­pat eredményei tanúskodnak mindennél ékesebben. Harminc év után —, amikor a füleki labdarúgócsapat elnyerte Szlo­vákia nem hivatalos bajnoki cimét —, tavaly ismét bajnokot avathattak a vá­rosban. Ezúttal a fiatal szabadfogású birkózók szerezték a dicsőséget, akik ve­reség nélkül végeztek az első liga élén Szlovákiában. Az országos csapatdöntő­ben is az értékes harmadik helyet sze­rezték meg. S az országos egyéni döntő­ben? Erre még nem volt példa Fülek sportéletében! Illés Sándor két arany­éremmel, (kötött- és szabadfogásban) Mészáros pedig ezüstéremmel tért haza. — Frázisként hangzik talán — mon­dotta Krahulec Zoltán, az edző, aki a felnőtt csapat versenyzője is —, de így igaz: a fiúk szorgalmas birkózók. Becsü­löm bennük, hogy szinte kivétel nélkül tudatosították: kemény munka nélkül nincs sikeres szereplés. Akadnak problémák is a birkózás kö­rül, hiszen teremben kell edzeni, verse­nyezni. Sokszor bizony fűtetlen tornate­rem várja a birkózókat. AHjunk meg egy pillanatra a tornaterem problémá­jánál. Fáj az ember szive A szó szoros értelmében csodáltam a sportegyesület tágas tornatermét. Cso­dáltam az ügyes sportvezetőket, akik már 15 évvel ezelőtt „nyélbe ütöttek" ilyen nagyméretű, szép tornatermet. A te­rem belseje azonban siralmasan néz ki. Elszomorodik a szemlélő, ha látja, hogy mennyire elhanyagolt állapotban van a sport „szent csarnoka". Igaz, már évek óta baj van a fűtőkazánnal — ebben az évben végre már kicserélik —, de higgyék el nekem a fülekiek, sokkalta nagyobb megbecsülést érdemel az olyan gyönyörű tornaterem, mint az övék. Most ismét csak a füleki sportéletben tagadhatatlan érdemeket szerzett Mihók Sándor egyesületi elnököt idézem, aki elmondta, hogy a fűtőtest rendbehozá­sa után kimeszelik, „ráncba szedik" a tornatermet. Reméljük, a legközelebbi látogatásunkkor már csak dicsérő sza­vakkal írhatunk a tornateremről. Lega­lább olyan „kezelésbe" veszik, mint az újonnan épült szomszédos tekepályát, mert ott aztán „templomi rend" uralko­dik. Végre otthon Ezt ismételgetik a tekesport hódolói Füleken. A sportegyesület tekézői évekig Losoncon játszották bajnoki mérkőzései­ket, míg aztán egy szemétdomb helyén 600 ezer korona értékben fel nem épí­tették a ritkaságba menő, modern, két­pályás kuglizót. Meg is érdemlik ezt a füleki kuglizok, hiszen veretlenül vezet­nek a kerületi bajnokságban. Nagyon­nagyon biznak abban, hogy sikerül fel­sőbb osztályba lépniük. Epilógus helyett Fülek egyike a leggazdagabb sport­hagyományokkal rendelkező dél-szlová­kiai magyar városkáknak. S ami örvende­tes, jelenkori sportélete is aránylag eredményes. Most a birkózás játszik ve­zető szerepet, de Füleken a birkózás mellett a labdarúgók, tekézők, asztalite­niszezők, kosárlabdázók is előbbre lép­hetnek. Fel lehetne újítani az iskolák ké­zilabda hogyományát is. Erre kötelez a múlt, ezt kívánja a város sportéletéért lelkesedni tudó sok száz füleki szurkolói csak fel kell bennük ébreszteni az ér­deklődést. Lehetne úszószakosztályt is alakítani, hiszen ott van a nyolcpá­lyás úszómedence, amely a városi nem­zeti bizottság tulajdonát képezi. Nem lehetne-e egy-két órára átengedni a sportegyesületnek, hogy foglalkozhassa­nak a város úszótehetségeivel? Mit szól ehhez Schrieder sporttárs, a VNB elnö­ke? A helyi vezetők ügyességén, kitartá­sán, sportszeretetén múlik, hogy megta­lálják-e a sikerekhez vezető utat. A vá­rosban élnek tehetséges emberek, ez mór a múltban számtalanszor bebizonyo­sodott. Csak össze kell fogni, s az ered­mény nem maradhat el. Sok sikert füle­kiek! TOMI VINCE itisímpi ÚJ SZÓ Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava. Gorkij utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-6«. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági Ügyek: 506-39. távirő: 09306. Journal Kiadó­hivatal, Bratislava, Volgogradská S. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat, Bratislava. Štúrova «. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenskiho 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szá negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden posta­hivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie tt/VII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom