Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-26 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

1968 januárjáról -— egy év távlatából? Ön szerint 1969-ben mi az államapparátus és a pártvezetők legfőbb tennivaléjia? Derülátón vagy borúlátón fogadja napsaink eseményeit? ČIČ MILAN, jogász, Bratislava, a Komenský Egyetem adjunktusa «

i Január Igéretteljes távlatokat nyitott meg előttünk, amelyeknek konkrét aplikáciöjuk is van — az akcióprogram. Az a véleményem, hogy ebben a programban minden benne foglaltatik, ami alapul szolgálhat egy modern, politikailag-gazdaságilag fejlett szocialista társadalom számára. o Azt várom, hogy mindenki azt a tisztséget töltse " be, amely őt megilleti. Mindenekelőtt a nép érdekeit lássák, és ne féljenek a nehéz harcoktól sem. Elvárom, hogy főként a szlovák funkcionáriusok képesek legyenek kidolgozni egy szlovák politikai koncepciót, s ezt a koncepciót meg is tudják valósítani. Amit viszont nem szívesen vennék: ha a realitást csak magyaráznánk, de nem tennénk semmit megváltoztatása érdekében. Kívánom, hogy azok az emberek, akik bizalmunkat élvezik, végre normális viszonyok között élhessenek, o Minden embernek vannak pillanatai, amikor optimista és pillanatai, amikor pesszimista. Én sem vagyok kivétel. Azt hiszem azonban, hogy az optimizmus van nálam túlsúlyban. Hiszek az új államjogi elrendezésben. Államférfiatoknak hiszek annyira, hogy ne kételkedjem célkitűzéseik megvalósításában. Még akkor ls, ha belpolitikai helyzetünk nem rózsás. ZAMBOKI BÉLA, Dunamocs, vontatóhajó kapitánya « Kellett, mert a magyaroknak így talán több jut. Ennyi év után megérdemeljük. 2 Azokat, akik fent vannak, még nem ls ismerem. Mi, kérem, dolgozunk, nem érünk rá olvasgatni. De hogy nehéz időket élünk, az biztos. Nem sok jót jósolnak mások se. Itt van ez a szén is. Hát hogy vontassak, ha nincs tüzelőm? 3. Derülátó vagyok, mert az ember csak Jobbat vár. HASAK VILMOS. Bratislava, a Pedagógiai Kutatóintézet osztályvezetője | Január nagyon sok kérdésre világított rá, s ugyanakkor megjelölte az utat, amely a megoldásokhoz vezethetne. Minden Jel arra mutat,^hogy az elkövetkező időszakban a kitűzött feladatok közül többet sikerül realizálnunk. 2 Elvárom, hogy megtegyenek mindent az emberi arculatú szocializmus megvalósításáért. 9 Ha nem lennék optimista, akkor sokkal nehezebben vészeltem volna át 1938 óta azokat az esztendőket, amelyekben az emberiség sorsa és a csehszlovákiai magyarság helyzete kevésbé volt biztató, mint napjainkban. Napjaink eseményeire is optimistán tekintek, mivel ez alaptermészetem. Optimizmusomnak azonban van egy mélyebb meghatározója is: politikánk lényege: az emberi méltóság. És ez nagy szó. Ogy gondolom, hogy egy egészséges, magabiztos nép képes ellenállni különféle nyomásoknak is, Derűlátásom harmadik oka: politikusaink többsége fiatal, tehát minden feltétele megvan annak, hogy elképzeléseiket — erővel, idegekkel, akarattal — megvalósíthassák. MIŇOVSKÁ FRANTIŠKA, Bratislava, a ČEDOK dolgozója | Januárt egy év múltán ls pozitíven értékelem, " függetlenül attól, mi volt a következménye. Ez alatt az egy év alatt olyan politikai tapasztalatokra tettünk szert, mint azelőtt tíz év alatt sem. Ogy vélem, hogy a Január által magszabott célok és a tapasztalatok szerencsés párosítása értékes eredményekhez vezethet. 2, Mindenekelőtt azt, hogy a kijelölt útról ne térjenek le. Ne csak ők, hanem mi valamennyien. Elvárnám, hogy végre javuljon gazdasági helyzetünk, hogy a magas életszínvonalról ne csak beszéljünk, hanem érezzük ls. Személyes kívánságom: Dubček elvtárs jó egészségnek örvendjen és maradjon meg tisztségében mindaddig, amíg a nép bizalmát élvezi. 3. Az átéltek ellenére optimista vagyok. M ÉRY ISTVÁN, Pozsonypüspöki, asztalos 1 f Azelőtt se volt bajom, most sincs. Nemzetiségi súrlódásaim azelőtt se voltak, most sincsenek. Dolgozom. A munkások mindig is megértették egymást. Az igaz, hogy most több a szólásszabadság. Különben számomra a család az első. 2 Remélem, hogy ezután mindig már csak jobb lesz. Sose voltam pesszimista, különben ez nem függ össze a politikával, hanem a természetemmel. 3. Mindenből van kivezető üt. ANTAL JÁNOS, Nyitra, a Plastika technikusa 1 Január a legjobb alkalom volt arra, hogy nemze* tünk szabaddá váljék, egészséges önbizalomra tegyen szert. 2 Elvárom, hogy végre határozzák meg, mi is tu' lajdonképpen a szólásszabadság. Ne beszéljünk állandóan jobboldali erőkről, hanem nevezzük meg őket, magyarázzák meg, ki milyen helytelen nézeteket hangoztat, s azok miért veszélyesek számunkra. Ügyünk csak akkor győzedelmeskedhetik, ha az Igazat is a nevén szólítjuk. 2 Optimista vagyok, mivel meggyőződtem róla, hogy vezető személyiségeink azokban a legnehezebb napokban is tudták, mit kell tenni. Ugyanakkor az emberek többségében megnőtt az oly szükséges, egészséges önbizalom. ŠUFLIKOVÁ MARTA, Bratislava, főiskolás i Ogy látszik, a túlságosan szép dolgok többnyire csak illúziók maradnak. Annyira lelkesedtem annak idején, hogy ma, egy év elteltével képtelen vagyok elhinni: 1969 januárja kevesebb, mint 1968 januárja volt. o Ismét sokat beszélnek, pedig tettekre van sztlkség. Ma már mi főiskolások távolról sem lelkesedünk annyira, mint néhány hónappal ezelőtt. Az emberek a politika helyességét vagy helytelenségét nem utolsósorban az életszínvonalon mérik le. És mit szépítsük a dolgokat: visszafelé „fejlődünk". A fiataloknak, a szakembereknek, és mindenkinek, aki látni, többet tudni kíván, lehetővé kell tenni a legális kiutazást — akár néhány évre is. Továbbá szomorú, hogy például a gyógyszerészeti fakultáson — amelynek hallgatója vagyok — évek óta nincs elegendő és korszerű segédeszköz. Az indok: egyszerűen nincs. Minden további magyarázat nélkül. a Gondolkodás nélkül azt felelem, hogy pesszimista vagyok. Nem hiszek a föderációban. Aztán azt sem hiszem, hogy az akcióprogramot teljesíteni tudjuk. Miért legyek hát optimista? SZUCHÝ M. EMIL, Dunaszerdahely, az üzemi klub művészeti vezetője | Szinte zavarban vagyok, mit is válaszoljak erre a kérdésre. Egyrészt azért, mert az ember ez alatt az egy év alatt sokat átélt, sokat tapasztalt, ami visszamenőleg is különféle, sokszor ellentétes érzéseket vált ki benne. Hogy januárra szükségünk volt, nem kétséges. Ezt leginkább az bizonyltja, hogy az új szelet mindenütt, az élet minden szakaszán érezzük. Am nem állítanám ezt a „lentiekről". Míg a központi hivatalokban már eddig is kézzelfogható eredményeket értek el, vagy legalább kijelölték a tennivalókat, a járási, illetve a helyi szerveknél aligha fedezünk tel változást. Az akcióprogram adva van, teljesítését azonban csakis a néptől várhatjuk, vagyis a „lentiektől". De hogyan? Amikor ott többnyire a régi emberek maradtak, akiket évtizedek óta ismerünk, s akiktől semmi progresszívet nem várhatunk. Tehát pillanatnyilag nem „fent" hanem „lent" van a baj. 2 Elvárnám, hogy vezető személyiségeink ne féljenek romantikusok lenni, itt szeretném őket látni közöttünk. Nem elvtársi találkozókon, hanem séta közben, kávéházban, sportmérkőzéseken, mindenütt. Mert csak így ismerhetik meg Igazán a nép akaratát, csak így teljesíthetik kívánalmait. Elvárom, hogy ezután, „hivatalosan" minél előbb lépjenek elénk konkrét tervekkel, és idővel számoljanak be teljesítésükről. Az akcióprogram nagyszerű kiindulópont, ám teljesítését számon kell kérni. ZS. NAGY LAJOS, Bratislava, költő 1 1968 januárja egy olyan folyamat kezdete volt, amelyre nagyon sokáig kellett várnunk, s amely nagyon gyorsan véget ért. Nagy reményeket fűztünk hozzá. Kétségbeejtő, hogy az ember előbb-utóbb kénytelen feladni minden eszményét. 2, Szeretném, ha azok az államférfiak, akikben bíztunk, s akiknek kézjegye ott van 1968 januárján, továbbra is hivatalukban maradnának, j Nem vagyok optimista. Elsősorban azért nem, mert mi ndenben, ami történik, a legnagyobb súlyt a nemzeti kérdés kapja. KOPČAN ŠTEFAN, Bratislava, népművelési dolgozó, az SZNT alkalmazottja 1 Hogy mit gondolok 68 januárjáról? Válaszom egyértelmű: bár 1969 Januárja is olyan szép ős reménykeltő volna, mint a tavalyi. Aggályaim vannak. Azt hiszem, megalapozottak. Eljött a konkrét tettek ideje, s mi még túl sok absztrakt dolgot szervírozunk a népnek. Különben nagyon örülök, hogy átéltem Januárt, hogy a történelmi pillanat megszületésekor itt, ebben az országban éltem. A középkorú generációhoz tartozom, amely mindig egy emberi arculatú szocializmus után vágyott, Hiszem, hogy éppen mi — vágyunkból fakadó erőnkkel — képesek leszünk legalább valamit abból a sok, nagy dologból megvalósítani. És ha az örökséget sem hagyjuk kl a számításból, akkor már az a valami ls sok. 2 Az

t kívánom, sohasem feledjék el, hogy csak a nép akaratából valósíthatják meg a nép kívánalmait. Egyszerűen így mondanám: funkciójuk betöltéséhez demokratikus választásokra van szükségünk. Ogy dolgozzanak, hogy rájuk szavazzunk. 3, Az utóbbi hónapokban elhangzott szónoklatok nyomán pesszimista lehetnék. Ám hiszek abban, hogy minden Jó csakis az igazságból fakadhat és a történelem bebizonyította, hogy még egyetlen Igazságot sem lehetett elhallgattatni. Feljegyezte: OZORAI KATALIN - Fényképezte: TÓTHPÁL GYULA