Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-25 / 21. szám, szombat

AZ SZSZK KORMÁNYÁNAK PROGRAMNYILATKOZATA (Folytatás az 1. oldalról) szftjvák Szocialista Köztársaság egységének megszilárdításán, a cseh és a szlovák nemzet test­vériségének megszilárdításán fog munkálkodni. A Szlovák Szocialista Köztár­saság kormánya törekvéseiben a jelenlegi politikai helyzet po­zitívumaira fog támaszkodni. De támogatni fogja a tömegek éltalános érdeklődését az egész társadalmat érintő problémák megoldásában. Tevékenysége alapvető kiinduló pontjának mindenekelőtt az akcióprogra­mot, a CSKP KB 1968 májusi határozatait, a CSKP és az SZLKP KB novemberi plénumá­nak határozatalt tekinti, mert ezekben fogalmazták meg a CSKP legközelebbi alapvető cél­kitűzéseit, valamint a szocialis­ta demokrácia fejlesztésének általános és a jelenben egyet­len lehetséges módját is. Nyílt szocialista politikát aka­runk folytatni, amely elnyerné a polgárok bizalmát. Ám a ki­tűzött politika megvalósításá­nak érdekében a kormánynak ismernie kell a polgárok gond­jait és problémáit, hogy mi okoz nehézséget és mi jelent segítséget a mindennapi éle­tükben, hogy a polgárok néze­teit és Indítványait ne csak re­gisztrálja, hanem konkrét In­tézkedéseivel nyerje meg a nép­tömegek bizalmát. A szocialista demokrácia megszilárdítása ér­dekében politikánknak a mun­kások, a parasztok, az értelmi­ség, az ifjúság és egyáltalán a szlovák szocialista társadalom minden rétege és csoportja leg­egyénibb érdekeit kell kifejez­nie. Feladatunknak tekintjük, hogy mindenben és rendszere­sen biztosítékot nyújtsunk arra nézve, hogy felszámoljuk a múlt bürokratikus politikájának kö­vetkezményeit, és kizárjunk mindent, ami visszavezetne a formális politikai demokráciá­hoz. A Szlovák Szocialista Köztár­saság kormánya Jelentős támo­gatásnak tekinti a Nemzeti Front tevékenységének kibőví­tését is. Tudjuk ugyanis, hogy a Nemzeti Front platformáján a kommunista párt vezetésével összpontosul, illetve közös ne­vezőre jut a politikai pártok­nak, a társadalmi szervezetek­nek, valamint Szlovákia vala­mennyi dolgozójának a szocia­lista országépftés és a szocia­lista demokrácia kibontakozá­sát célzó törekvése. A szocialista társadalom cél­ja, hogy sokoldalúan fejlessze az ember egyéniségét. Csak a lelkileg felszabadult ember, aki birtokában van mindazoknak az előfeltételeknek, amelyek lehe­tővé teszik céljainak és vágyai­nak elérését, elgondolásainak tettekre váltósát, kezeskedik a szocializmus humánus tartal­máról. Ma a tudományos-műszaki forradalom korszakában, ab­ban a korszakban, amelyben a társadalom struktúrális bonyo­lultsága mindjobban elmélyül, az egyén és a társadalmi réte­gek aktív hatóképessége egye­nes arányban van a kulturális érettségükkel. A nemzet magas kulturális színvonala nélkül el­képzelhetetlen az állam gazda­sági prosperitása is. Igaz, hogy a kulturális értékeket nem le­het sem számokban, sem gra­fikonokban kifejezni, de ennek ellenére közvetlen hatással van az anyagi alap fejlődésére. Azzal, hogy ma hangsúlyoz­zuk ezeket az összefüggéseket, olyan életképes programot aka­runk kialakítani, amelyet a nemzet, a nemzetiségek és az egész társadalom valamennyi osztálya, rétege és szociális csoportja elé terjeszthetünk. A modern tudomány, technika és civilizáció vívmányaira alapo­zott kultúra és műveltség hova­tovább jelentősebb tényezője lesz az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem, a közszolgáltatások fejlődésé­nek. A kormány tudatosítja, hogy a tudomány eredményei, ezek­nek megvalósítása és népszerű­sítése a fejlődés és az általá­nos kulturális haladás erőfor­rásai, s ennek következtében a társadalmi haladás egyik dön­tőbb tényezője. De ha el akar­juk érni a tudományos ismere­tek következetes érvényesítését a társadalom fejlődésének ér­dekében, akkor összhangot kell teremtenünk a tudomány fej­lődése és a politika gyakorlása között. Mindenesetre káros len­ne abból az elképzelésből ki­indulni, hogy a tudománynak csupán azok az ágai érdemesek a támogatásra, amelyek közvet­len gazdasági sikerrel kecseg­tetnek. A Szlovák Szocialista Köztár­saság kormánya az egész gaz­dasági, szociális és kulturális politikáját a nagy emberi cél­kitűzések szolgálatába akarja állitani. Évek hosszú során ke­resztül a népgazdaságot mint öncélú valamit értelmeztük, és közben összetévesztettük a célt az eszközökkel. Ezeknek a le­egyszerűsített elképzeléseknek a megtestesítője volt a népgaz­daság Irányításának direktív­adminisztratív rendszere. így történt meg, hogy Szlovákia eléggé dinamikus fejlődésének ellenére az utóbbi évtizedekben nem állt módunkban sok alap­vető társadalmi problémát meg­oldani. Azzal, hogy minden eszkö­zünket magára a gazdasági fej­lődésre fordítottuk, az Idők múltával ugyan gyors iramba lendültünk, de ugyanakkor ez a fejlődés egyre bonyolultabbá vált, és az effektivitása is egyre csökkent, amely az életszínvo­nalban is megmutatkozott. A súlyos szociális problémák ma már olyan méreteket öltöttek, hogy a gazdasági haladás kötő­fékjévé váltak. Mindezeknek következményeképpen váro­saink és falvaink eléggé elma­radott technikai színvonalon állnak, és ez polgáraink min­dennapi életét nehezíti meg (a közszolgáltatások tökéletlensé­ge, a kereskedelmi hálózat hiá­nyosságai, közlekedési nehéz­ségek stb.}. Szlovákiában a mo­dern életkörülmények és ipar kialakítását még a városépít­kezés alacsony foka is hátrál­tatja. Az iparosítás folyamatának utolsó szakasza, amely ma Szlo­vákia előtt áll, egyúttal a nagy szociális problémák megoldásá­nak szakaszát is kell jelente­nie. Ezt a gazdasági politika tervezetének alapvető megvál­toztatásával lehet elérni. Meggyőződésünk, hogy ezeket a törekvéseinket állampolgá­raink támogatni fogják, mert megértik, hogy ennek a politi­kának célja az ő egyéni érde­keik kielégítése, s csak ez a politika teremti meg az egyé­nek, a kollektívák és az egész nemzet sokoldalú önrealizálá­sát. Sürgős megoldást igénylő szociális problémák Szlovákia felvirágoztatása szorosan összefüggött a gyors ütemben mindnagyobb mérete­ket öltő foglalkoztatottsággal az iparban és népgazdaságunk más ágazataiban. Ami a foglal­koztatottság rétegezödését ille­ti, megközelítettük az ipari or­szágokat, munkát adtunk az embereknek, és megoldottuk a szlovák társadalom régóta fájó pontját. Az eddigi gazdaságpolitika és irányítási rendszer azonban újabb égető problémát idézett elő: olyan helyzetbe jutottunk, hogy a foglalkoztatottságot sok esetben társadalmi problémának tekintették, ez pedig nem egyez­tethető össze a népgazdaság hatékonyságának növelését céŕ­zó törekvésekkel. Az anyagi termelés minden ágában — ami a munka által elért jövedel­mek alakulását illeti — hovato­vább eltünedeznek a gazdasági vezető szempontok. Háttérbe szorultak az elért teljesítmé­nyek és eredmények, ugyanak­kor előtérbe nyomult a szociá lis nézőpont — az átlagos ke­resetek biztosítása. Az ilyen jellegű foglalkoztatottság, a nem kielégítő munkafegyelem a csekély munkaerkölcs és a felelőtlenség forrása. Minden­nek következtében csaknem megoldhatatlan problémák me­rültek fel, és ez egyaránt vo­natkozik a munkatermelékeny­ség növelésére a vállalatok gazdasági hatékonyságának nö­velésére, a kétkezi munka he­lyettesítésére gépi munkával, a munka eredményeinek mérésé­re és értékelésére ls. Ennek az állapotnak kísérő jelenségei azok az irányzatok, amelyek a díjazásban az egyenlősdit szor­galmazzák és meggátolják a va­lóban tehetséges, alkotóképes, becsületes és szorgalmas em­berek érvényesülésének lehető­ségét. Probléma a munkaerők mondhatjuk mozdulatlansága, ami oda vezet, hogy a jól jö­vedelmező s hatékonyan terme­lő vállalatokban nincs elegendő munkaerő, de ugyanakkor nem tudjuk kellőképpen hasznosíta­ni a szabad munkaerőforráso­kat. Aggasztó problémát jelent az ifjúság érvényesülési lehetősé­ge is, különösen azért, mert most kapcsolódnak be gazda­sági életünkbe az erős populá­ciós évfolyamok. A problémát az jelenti, hogy késedelmesen s nem elegendő mértékben gon­doskodtunk a fiatalok előkészí­téséről a gazdasági életbe. Meg kell adnunk minden lehe­tőséget a kiváló szakképzettsé­gű fiataloknak, hogy megismer­hessék a korszerű tudomány és technika eredményeit és így közgazdaságunk korszerű dina­mikus fejlesztésének mozgató erői lehessenek. Gazdaságunk nagyon sok ágazatában — a kereskedelem­ben, a közszolgáltatások terén, a közszükségleti iparban, a közoktatásbon, az egészségügy és a kulturális élet terén ér­demdús tevékenységet a nők fejtenek ki. Tudatosítanunk kell azonban, hogy az alkalmazás­ban levő nőknek nagyon fontos társadalmi feladatot kell telje­síteniük, különösen az anyaság idején. Rájuk hárul a gyermek­nevelés és a családról való gondoskodás feladata. A nők e kettős küldetése okozta prob­lémákat a gyermekek és az if­júság számára szükséges léte­sítmények építésével és a szol­gáltatások fejlesztésével, töké­letesítésével kell megoldanunk. Egyidejűleg jobban kell gon­doskodni a nők szakképzettsé­gének növeléséről és szorgal­maznunk kell, hogy képessé­geiknek megfelelő munkahelye­ken — a vezető funkciókban is — nyerjenek beosztást. A legsürgősebb megoldást igénylő, legfontosabb felada­taink közé tartozik a lakás­probléma megoldása, városaink és falvaink megfelelő ellátott­sága. Gazdasági lehetőségeink­hez mérten Szlovákiában éven­te 34 000 lakás építésére számí­tunk. Habár ez évente 4000 la­kással többet jelent mint az előző években, így is kevés a legközvetlenebb igények kielé­gítésére. Ugyancsak sürgős megoldást váró probléma a már létező lakásalap felújítása és korszerűsítése. A lakásproblé­ma az egész nemzetet érintő feladat, így tehát megköveteli, hogy erre a célkitűzésre irá­nyítsuk gazdasági erőnk jelen­tős részét és felhasználjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel az állam, a válla­latok, a szervezetek, a nemzeti bizottságok és polgártársaink rendelkeznek. A kormány ezt a fontos fel­adatot tudatosítva, már a leg­közelebbi hónapokban megteszi a szükséges intézkedéseket, és az 1970—75 évekre szóló terv­ben a legfontosabb feladatok közé sorolja a lakásprobléma megoldását. Kellő összhangba kell hozni a lakások adta lehe­tőségeket a munka, a pihenés, a közlekedés, a szolgáltatások s a kulturális élet lehetőségei­vel. Ezért felül kell vizsgál­nunk a lakóházak építésének területi adottságalt, s erőtelje­sen kell támogatnunk a váro­siasodás folyamatát, úgyhogy valóban összhangban legyen az Ipari központosítással. A kor­mány ezért kidolgozza azokat a gazdasági jellegű Intézkedé­seket, amelyeknek céljuk, a la­kásépítés iránti érdeklődés és a családi házak építtetőinek hathatós támogatása. A társadalombiztosítás terén évek hosszú során át megnyil­vánult fogyatékosságok kikü­szöbölése több évi munkát igé­nyel. Egyte romlik a szociális helyzet — és ez különösen a lakosság kisebb jövedelmű cso­portjaira vonatkozik — amit az árak emelése és feltételez­hetően ez idei módosítása is okoz. Ezt azonban nem tudjuk megakadályozni, mivel a cseh­szlovák népgazdaság általános leromlásának következménye, s az előző gazdaságpolitika fo­gyatékosságait tükrözi. A tár­sadalombiztosítás terén felme­rült nehézségek enyhítése érde­kében már tavaly megtettük az első lépéseket. Emeltük a kis nyugdíjakat, meghosszabbítot­tuk a dolgozók fizetett szabad­ságát és jobban támogatjuk a többgyermekes családokat. Tőr­vénybe iktattunk számos intéz­kedést, melyek közül a legfon­tosabbak: minden nyugdíj eme­lése, külön pótlék a nyugdíja­sok létfentartási költségeire és annak az elvnek érvényesítése, hogy okvetlenül emelni kell az alacsony nyugdíjakat. Emeltük az öregségi járadék felső hatá­rát az esetben, ha a nyugdíjas továbbra is munkaviszonyban marad. Nagyon fontos intézke­dés a nemzeti ellenállási harc résztvevői nyugdíjának emelé­se. A kormány nagyra becsüli hősi magatartásukat és azt, hogy életüket kockáztatták né­pünk s a jövendő nemzedékek szabadságáért vívott nemzeti felszabadító harcokban. Nagyra becsüli kitartásukat és határo­zott fellépésüket a szocialista haza építésében. Lelkesedésük és áldozatuk örök Időkre be­íródtak nemzetünk történetébe és mindenkor csodálatra kész­tetik a jövő nemzedékeket. A kormány arra törekszik, hogy mindenütt s mindenkor kellő­képpen méltányolják ezeket az áldozatkész hazafiakat. A kor­mány megtesz mindent, hogy a társadalombiztosítással össze­függő törvényerejű intézkedése­ket mindenütt következetesen életbe léptessék, s hogy a tár­sadalombiztosítás állandó gon­doskodás tárgya legyen s egyre jobban kiaknázhassuk a gazda­sági életünk rendeződéséből adódó lehetőségeket. Felül kell vizsgálnunk azokat az igazság­talan intézkedéseket, amelyek alapja a szociális törvényeknek 1964-ben történt módosítása. Polgártársaink Indokoltan utal­nak ezekre az igazságtalansá­gokra. Egyidejűleg biztosíta­nunk kell minden szociális szolgáltatás jobb minőségét, a színvonalasabb gondoskodást polgártársainkról a szociális intézményekben s a gyermekek­ről a gyermekotthonokban. Kedvezőbbé akarjuk változ­tatni a népesedés és a csalá­dokról szociális gondoskodás feltételeit. Mivel Szlovákia gazdasági színvonala az országosnál ala­csonyabb, nálunk sürgősebb megoldást Igényelnek a szociá­lis problémák. Tudatában va­gyunk annak, hogy az Idős em­berek helyzete kedvezőbbé vál­toztatásának kulcsa az ifjú nemzedék hatékonyabb részvé­tele az új értékek megteremté­sében. A szövetségi kormánnyal és a Cseh Szocialista Köztársaság kormányával szorosan együtt­működve arra törekszünk, hogy mindenre kiterjedő javaslatot dolgozhassunk ki a lakosság szociális biztosításának tökéle­tesítésére. A gazdasági fejlődés irányza­tai azonosak a szocializmus emberi célkitűzéseivel, és ez a tény új megvilágításba állítja a közoktatást, az egészségügyet, a tudományos és kulturális éle­tet, valamint a testnevelés adta lehetőségeket is. A közgazda­ság öncélú értelmezése a ter­melésnek a termelés kedvéért való elburjánzását eredményez­te s így egyrészt összezsugorí­totta az előbb említett ágaza­tok fejlesztéséhez szükséges gazdasági alapot, másrészt nem biztosította az ahhoz szükséges feltételeket, hogy gazdasági életünk fellendítésének állandó tényezőivé válhassanak, és sa­játos küldetésükkel formálják a szocialista embert, arculatát, életstílusát, öntudatosságát s erkölcsi felfogását. A kormány tudatában van annak, hogy a most napirendre kerülő problémák már hosszabb időn át felhalmozódtak. Meg­oldásuk éppen ezért nem lehet­séges a legközelebbi napokban, sőt a legközelebbi években sem. Nem mellőzhetjük az olyan mélyreható elemzést, amely feltárja e problémák gyö­kereit és rámutat megoldásuk módjára, eszközeire. A kormány tekintettel erre, most csak kör­vonalazhatja szociális, gazda­sági és kulturális politikájának legfontosabb célkitűzéseit és csupán a legközelebbi konkrét intézkedéseire utalhat. A kor­mány politikája célkitűzéseit és irányzatait ismerve s megál­lapítva, mindenkor számításba veszi tudományos és kulturális erőnket, és így akarja elérni, hogy politikájának megvalósítá­sa társadalmunk minden osztá­lyának, minden szociális cso­portjának szívügye legyen. Szlovákia jelenlegi gazdasági problémái Szlovákia jelenlegi gazdasági helyzete a legutóbbi évtizedek­ben rendkívül gyors, ellent­mondásos és bonyolult fejlő­désre vezethető vissza. Szlová­kia említett gazdasági fejlődé­se világviszonylatban is szokat­lan egyrészt ütemével, másrészt azzal is, hogy aránylag rövid idő — néhány évtized — alatt valósul meg iparosítása. Mind­ezt együttvéve azzal lehet ki­fejezni, hogy Szlovákiában 3,5­szeresére nőtt a lakosonkéntl nemzeti jövedelem. Rövid Idő alatt és gyökeresen változott meg Szlovákia gazdaságának összetétele, és jelentősen nő az országos gazdaságban betöltött szerepe. Szlovákia ipari ország­gá változott, és számos olyan ágazattal rendelkezik, amelyek mind szlovákiai, mind pedig országos viszonylatban a leg­korszerűbbek közé tartoznak. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk annak a ténynek, hogy Szlovákia a kiváló szakképzett­ségű műszaki ismeretekkel ren­delkező értelmiségiek új nem­zedékét állíthatja a gazdasági élet arcvonalába. Kiváló a munkaerők szakképzettsége, akik így nagyon sok ágazatban tudják teljesíteni a korszerű közgazdasággal kapcsolatos fel­adatokat. Lendületes fejlődé­sük egyik igen fontos alapja a lakosság műveltségének szín­vonala. A fő- és a szakiskolák, a Szlovák Tudományos Akadé­mia intézetei, a kísérlett inté­zetek, a tervező- és fejlesztési munkahelyek széles hálózata a szlovákiai értelmiség olyan hátországa, amely húsz évvel ezelőtt még nem létezett. Mezőgazdaságunk a háború utáni években oly mértékben növelte a termelést, melyhez hasonló a földkerekség kevés országában vált lehetővé, s ea jelentősen járult hozzá a köz­élelmezés színvonalának emo léséhez. Minden elismerésre és hálára érdemesek földműve­seink a legutóbbi években elért eredményeikért, amelyek lehe­tővé tették, hogy a mezőgaz­daság népgazdaságunk megszi­lárdításának fontos tényezőjé­vé változzék. Szembetűnök a mezőgazda­ság kollektivizálása, a talaj termővé tétele, a beruházások s a jövedelmi politika e terén elért eredmények, nemkülön­ben azok a lehetőségek is, amelyeket tökéletesedő gazda­sági rendszerünk és az bizto­sít, hogy társadalmi helyze­tünkben földműveseink ls fo­kozatosan egyenjogúak lesznek a többi dolgozóval. Szlovákia legfontosabb terü­leteire a gazdasági aktivitás jellemző, erősödnek ipari köz­pontjaink és egyre újabbak jönnek létre. A Szlovákia eddigi gazdasá­gi fejlődésében észlelhető el­lentmondások és fogyatékossá­gok különösen arra vezethetők vissza, hogy nem voltak tisz­tázva a fejlődéssel kapcsolatos általános elgondolások, nem vált be gazdálkodásunk régi modellje, egyszintű volt az ál­lam politikai szervezettsége, s mindez gépiesen érvényesül a gazdasági életben is. A gazdaságfejlesztés terén érvényesített elgondolások tel­jesen egyoldalúan támogatták az alapvető fontosságú ipari ágazatokat, minek következté­ben a szociális problémáknál említett kiéleződésen kívül egyéb, sajátságos gazdasági problémák is felmerültek. Az (Folytatái a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom