Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-19 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
L apomnak, a Hírharsonának megbízásából a Holdra érkeztem. A szálloda, amelyben lakom, tele van újságírókkal: még a szekrények tetején is alszanak. Minden világlap elküldte a tudósítóját, fotoriporterét. Reggeltől estig és éstétől reggelig szólnak a telefonok, kopognak az írógépek. Mindenki rohan, mindenki izgatott, bábeli zűrzavar, bolondokháza. A szenzációéhes, mindenlébenkanál nyugati újságírók egész délelőtt a szakácsot faggatták: mi lesz ebédre, mit esznek a holdlakók, mivel eszik, és hogyan eszik, és hányszor esznek naponta stb„ ftb. Még a konyhalányokat is ostrom alá vették. Megkérdezték tőlük, hogy milyen műanyagból készült a fejük, miért használnak rugót nyak helyett, és Hordanak-e kombinét a holdbeli nők? Komolyan mondom, szégyenkeztem o kollégáim helyett. Kinek mi köze hozzá, hogy milyen műanyagbál készült valakinek a feje, és miért használnak rugót nyak helyett. Ezek magánügyek. Ami olvasóink arra kíváncsiak, hogyan tekintenek a holdlakók a jövőbe? A délutáni sajtóértekezleten, mint mondani szokták, gombostűt sem lehetett leejteni. öt óra után egy perccel megjelent Xm úr, aki hajlandó volt válaszolni kérdéseinkre. Egyes külföldi újságírók lázasan jegyezték: milyen üvegbúrában jelent meg az előadó, milyen színű konnektort hordott hozzá, milyen elmés szerkezet volt a szeme helyén, és hogyan fogja fel a hangokat. Én nem jegyeztem, mert tudom, hogy o mi olvasóinkat nem ezek a kérdések izgatják, a mi olvasóink arra kíváncsiak, hogyan tekintenek a holdlakók a jövőbe? A sajtóértekezleten száznál több kérdés hangzott el, és Xm úr minden kérdésre türelmesen megfelelt. Volt, aki azt kérdezte, van-e bajuszuk a holdlakóknak, és ha van, miből van, és pödrik-e, vagy nem pödrik, és ha pödrik, mivel pödrik. Ez a fajta újságírás már idegen tőlünk. Ezek a lényegtelen kérdések már nem izgatják a mi olvasóinkat. Ezek magánügyek, az ő dolguk, kinek mi köze hozzá? Egy újságíró azt kérdezte: hogyan csókolóznak a Holdon? A választ nem írom le, mert tudom, hogy o mi olvasóink azt mondanák magukban: hagyjuk az intimpistáskodást! Kit érdekel ez?! Volt, aki azt a kérdést tette fel: hogyan születik a Holdon a kisgyerek? Őszintén bevallom, felháborodtam. Kinek mi köze hozzá, hogyan születik a Holdban egy kisgyerek? A választ nem jegyeztem fel, mert úgy is tudom, hogy a Hírharsona olvastáborát nem érdekli ez a kérdés, a mi olvasótáborunkat az izgatja: hogyan tekintenek a holdlakók a jövőbe? Sok mindenfélét kérdeztek még a pletykára éhes újságírók: szeretik-e a holdlakók a makarónit, mennyi a Hold leghíresebb színésznőjének a mellbősége, ha egyáltalán van a Holdon színésznő, mellbőség és hirnév. Hány pótfüle von egy átlag holdlakónak, ismerik-e a futballt, és igaz-e, hogy a nők sokkal szerényebbek, mint a Földön? A válaszokat nem jegyeztem fel, mert a mi olvasóinkat nem érdeklik a pletykák. Amikor végre szóhoz jutottam, feltettem a kérdésemet: — Hogyan tekintenek a holdlakók a jövőbe? Xm úr a következőket válaszolta: — Bizakodva. Megköszöntem a választ, és a következő űrhajóval visszamentem a Földre. MIKES GYÖRGY Méf? hogy korlátolt — Nos, Nyálek elvtárs, hallottunk valamit? — Bizony hallottunk. A munkaértekezlet után nagyon sok megjegyzés hangzott el. Azt mondják, az értekezleten nem szólalnak fel, mert úgyis felesleges. — A személyemre már nem tesznek megjegyzéseket? — Sőt, egyre többet. Es egyre többen. Ojabban már a Varga is. Meg a Mészáros, meg a Faragó. Igaz, hogy ő már a múltkor is... No, meg a többlek, akik mindig morognak. — A Varga mit mondott? — Hogy ... megkövetem ... hülye tetszik lenni. — Es a Mészáros? — Hogy ... ismét megkövetem ... dilis tetszik lenni. Mármint a Mészáros szerint. — Szóval így... Hát a többiek? A többiek mit mondanak? — A Faragó újra kifejtette azt a nézetét, — természetesen téves nézetéti —, hogy okosabb igazgatóra lenne szükségünk. Meg, hogy az igazgató elvtársnak nincs meg a szükséges iskolai végzettsége. —• S mit szóltak hozzá a többiek? — Ö, nagyon tetszett nekik ez a ... ez a ... nem is tudom, minek nevezzem? Ez a hülye lázításI Főleg annak a két taknyosnak — tetszik tudni, kire gondolok. Borzasztó nagyra vannak az egyetemi diplomájukkal. — Szóval már megint az iskolai végzettségembe szeretnének belekötni. — Hogy legalább érettségije lehetne — mondogatták. Meg, hogy nem elég, ha valakinek „pofaérdemel" vannak ... — Mészáros megint mondta, hogy félhülye vagyok? — Nem. Most azt mondta, hogy teljes hülye tetszik lenni. Persze, az a hülye, akt mondjál... Ilyet mondani az Igazgató elvtársra! Hová jutottunk? Mi lesz velünk?! — Szóval már mindenki szerint korlátolt, hülye vagyok? — Nem, a Vinkler szerint nem. — 0 elismert? — A Vinkler azt mondja, hogy ha hülye tetszene lenni, akkor nem tetszene mindig hangsúlyozni az igazgatói tisztség hátrányait. — Tehát már minden beosztottam szerint hülye vagyok. — Bocsánatl En is az Igazgató elvtárs beosztottja vagyok. — Persze, persze ... Mindenesetre, jó tudnom, hogy állunk. Köszönöm Nyálek elvtárs az információt.. . Hát ha így van, így van. Tudom mtt kell tennem ... — Csak nem tetszik lemondani az igazgatói tisztségről? — Hát már ön is hülyének né7.?m FÜLÖP IMRE HIRDETÉS „Eladom az értelmező szótáramat. Jelige: Mária, a feleségem mindent jobban tud!" ANGLIÁBAN SKÓT VICC Nem szégyel|ed magad, hogy akkor, amikor az egész világ figyelme hazánkra összpontosul te berúgsz nint egy disznói? i rajza) LÁTOGATÓBAN Az Edinburg — Londoni gyorsvonaton egy skót házaspár utazik. A férfi minden megállónál kiugrik a vonatból a jegypénztárhoz rohan és a következő állomásig két jegyet kér. A kalauz egy ideig kíváncsian figyelte, és így szólt hozzá: — Mondja uram, ön hova utazik? — Londonba — felelte a skót. — Hát akkor miért nem vett mindjárt odáig két jegyet? —Tudja a feleségem rosszul érzi magát, és ezért nem vagyok biztos benne, hogy eljut egészen Londonig. — Aztán hadd hallom, édes fiam, kiféle-miféle az a lány, akitől elválsz? (Szegő Gizi rajza) VENDÉGLŐBEN Egy előkelő vendéglőbe jól öltözött ember tért be. A főpincér rögtön odament és így csevegett hozzá: — Uram, ez egy rendkívül előkelő vendéglő, Itt kedvére ehet, ugyanis mindent megkaphat. — Ha így van, — mosolyodott el a vendég —, akkor kérek fokhagymás elefántfület. A pincérnek arcizmä sem rándult meg, szótlanul meghajolt és elment Egy idő múlva a vendég megrökönyödve látta, hogy a vendéglő elé egy elefántot vezetnek. Ekkor ismét megjelent a főpincér és így szólt: — Elnézést uram, de sajnos nem teljesíthetjük a kérését, mert elfogyott a fokhagymánk. Egy angliai férfitársaságban a sebész, az építész és a diplomata beszélgetett arról, hogy melyikük mestersége a legősibb. A sebész azt állította, hogy az övé, hiszen mielőtt Éva világra jött Ádámnak ki kellett operálni az oldalbordáját. — Tévedés, — szólalt meg az építész. Nem gondolják, hogy mielőtt Ádám és Éva megjelent, az általános zűrzavarból valakinek meg kellett teremteni a világot? Ezt csakis egy építész tehette! — No de, uraim, mosolyodott el a diplomata. Valakinek a zűrzavart is meg kellett teremteni nemde? DIAVETÍTÉS — Ez pedig az Eiffel-torony az ablakomból. (Mészáros András rajzq)
