Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-14 / 11. szám, kedd
Továbblépésünk feltétele: Az eszmei egység kialakítása Országszerte nagy visszhangot váltott ki a párt Központi Bizottsága elnökségének felhívása. A pártszervezetek állásfoglalásai — ahogy azt a napi sajtó is bizonyítja —, teljes támogatásról biztosítják a legfelsőbb pártszervet. Ezek az egységes állásfoglalások igen nagy Jelentőségűek a mai bonyolult belpolitikai helyzetben. E tény Is jelzi a pártszervezetek tömörülését, az eszmei egység formálódását, amely pozitíven hat a közvélemény további alakulására is. Vajon miként tükröződik ez a változás a lévai járás életében? E kérdésről beszélgettünk Jozef Supek elvtárssal, a lévai járási pártbizottság ideológiai titkárával. • Hogyan Értékeli titkár elvtárs a járásban kialakult helyzetet? — Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy járásunkban a múlt év utolsó hónapjaiban sem alakult ki valami „különleges", — a szlovákiai átlagtól eltérő — politikai helyzet, de ennek ellenére nagyon vártuk a Központi Bizottság novemberi ülését. A rendkívüli események után éreztük a feszültséget, a bizonyos fokú idegességet, s az embereket nyugtalanította a novemberi plénum Időpontjának eltolódása is. De az elfogadott határozat megnyugvást keltett. Az emberek kissé fellélegeztek. A pártgyűléseken úgy fogadták ezt a határozatot, mint az egyetlen lehetséges kiinduló pontot, amely a pártban és a társadalomban kialakult rendkívüli helyzet megoldására irányul. A kommunisták és pártonkívüliek döntő többsége egyetért a plénum határozatával, annak ellenére ls, hogy az egyes megállapítások nem eléggé konkrétak, és nem adnak választ minden felvetett kérdésre. Szerintem az a fontos, hogy az emberek a határozatban cselekvésre ösztönző pozitívumokat találtak. Az emberek döntő többsége híve a január utáni polltlkánnak, s bár sokakat bánt mindaz, ami történt, de elég erejük van a lenini szocialista eszmék megvalósításához. Bánt bennünket, hogy egyesek nem értették meg a novemberi plénum határozatát, nem segítenek a pártnak a rendkívüli helyzet felszámolásában. Pedig a határozat teljesítését elsősorban azoknak kellene szorgalmazniuk, akik a januári politika híveinek tartják magukat. E politikát nem szavakkal, hanem tettekkel kell megvalósítani. S ha pártmunkáról beszélünk, akkor nem utolsósorban arról is szólni kell, hogy a határozatok teljesítését a pártfegyelem, a kommunista becsület is megköveteli. • A Járási pártbizottság milyen feladatok megoldására irányítja a pártszervezetek figyelmét? Az igazat megvallva, nem akarunk egyszerre minddent megoldani. Ez a gyakorlat a múltban éppen elég fonákságot okozott a pártmunkában. Fő feladatunknak tartjuk a párt vezető szerepét megerősítő szervezési és irányító munkát. Jelenleg járási szinten olyan helyzet alakult ki, hogy nem beszélhetünk a helyi körülményekből adódó zavaró jelenségekről, így a járási pártbizottság és az apparátus a legfontosabb feladatok megoldására irányíthatja a figyelmét. A párttagoknak továbbra ls érezniük kell, hogy részt vesznek a párt politikájának kialakításában, s nemcsak a határozatok teljesítése a feladatuk. Az elvet, — hogy megfelelő teret biztosítsunk az embereknek a kezdeményezéseik megvalósításához —, a gyakorlati életben kell meghonosítani. Méghozzá minden szakaszon, s ez nem könynyű feladat. A pártbizottság ha egy egy problémát megtárgyal, elsősorban azoknak a véleményét kéri ki, akiket ez a kérdés közvetlenül érint. — Kidolgoztuk a pártapparátus új szervezeti felépítését, és változásokat eszközöltünk a Beszélgetés JOZEF SUPEK elvtárssal, a lévai járási pártbizottság titkárával munkaszervezésben ls. Feltételezem, hogy február elsejétől már az új szervezeti felépítés szerint dolgozunk. Itt említem meg a közigazgatási rendszerben várható változásokat, mivel járásunkban kísérletképpen megalakítják a nemzeti bizottságok körzeti irodáit. Reméljük, hogy ez-a változás rugalmasabbá teszi a közigazgatást és megkönnyíti a lakosság ü^yes-bajos dolgainak az Intézését. Elvárjuk, hogy a nemzeti bizottságokban dolgozó kommunisták az ügy fontosságának megfelelő igyekezettel vállalnak részt e munkából. — A pártbizottság gyakran tárgyal fontos gazdasági kérdésekről. Az elmúlt évben járásunk dolgozói teljesítették a tervezett feladatokat, de a beruházás üteme lassúbb a tervezettnél. Nagyon várjuk már a szocialista vállalatokról és a szocialista vállalkozásról szóló törvény megjelenését. Persze ezzel párhuzamban szilárdítani kell a munkafegyelmet és a munkaerkölcsöt is. Ez utóbbi a pártszervezetek szervező és nevelő munkájának egyik feladatát képezi. E tevékenységük aktivitásának és hatásának növelése, igen Igényes feladat. • A napokban megkezdődnek a pártalapszervezetek évzárói taggyűlései. Milyen célt tűztek e tanácskozások elé? — Az évzáró pártgyűlések lényegében a januári politikánk egy bonyolult esztendejét teszik a mérlegre. Már maga e puszta tény is növeli jelentőségüket. Célunk, hogy ezek a tanácskozások szilárdítsák a párt eszmei egységét, és a Központi Bizottság határozatai alapján konkrét feladatokat tűzzenek az alapszervezetek elé, s ennek teljesítését egységes eljárással biztosítsák. Nemcsak arról van szó, hogy helyesén értelmezzük a párt vezető szerepét, hanem arról is, hogy helyesen valósítsuk meg a gyakorlati életben, az üzemekben, szövetkezetekben, minden munkaszakaszon. A párt vezető szerepének érvényesítése nem a központi szervek kiváltsága, hanem minden pártszervezet és kommunista legsajátosabb feladata. Azt akarjuk, hogy az alapszervezetek pártbizottságai ilyen szempontból értékeljék tevékenységüket, minden egyes kommunista munkáját, és az évzáró gyűléseken konkrét intézkedéseket hozzanak a határozatok teljesítésére. — Nagyon fontos, hogy az alapszervezetek pártbizottságaiba becsületes, jellemes, képzett és tapasztalt elvtársakat válasszanak. Az elnöki tisztséget olyan elvtársra bízzák, aki munkájával már tekintélyt szerzett. Mi senkit nem „jelölünk ki" és nem „választatunk meg", a kiválasztás a pártszervezet tagjainak joga és kötelessége. Ök ismerik egymás képességeit, munkáját, ők mondják meg, ki alkalmas a pártelnöki tisztségre. Azt válasszák akiben a legtöbben bíznak. — A taggyűlések előkészítésével kapcsolatos kérdésekről tanácskozunk a pártelnökökkel és a pártbizottság aktivistáival. Ezután a pártelnökök munkaszakaszonként — ipar, mezőgazdaság, iskolaügy stb. —• az illetékes titkárokkal konkretizálják a feladatokat. A pártbizottság aktivistái a helyszínen segítenek előkészíteni az évzáró tanácskozást. — Tudjuk, hogy az alapszervezet pártbizottságának összetétele bizonyos fokig már eleve meghatározza a további tevékenységüket. Azért hangsúlyozzuk, hogy az elnöki tisztségre, és a bizottságokba olyan elvtársakat válasszanak, akiknél megvan az előfeltétel: képesek lesznek mielőbb kialakítani a pártszervezetben az eszmei egységet. Mert a munkahelyeken ez az egység a feltétele a párt vezető szerepe érvényesítésének. CSETŐ JÁNOS ISMÉT AZ ELSQ HÚNAPOT írjuk, amely tavaly annyi reményt csillantott meg és annyi távlatot nyitott előttünk. Egy év elteltével is nehéz mérleget vonni. Egyrészt korai lenne, mert a tavalyi január végső és teljes kihatásai még nem ismertek. Másrészt még sok-sok mesterséges korlát nehezíti az igazi értékelést. Az eseményeket visszaforgatva nem nehéz megállapítanunk, hogy a magyar nemzetiségi Irontot január felkészületlenül érte. Ez a felkészületlenség nem véletlen. Teljes két évtizeden át többnyirre csak pozitív hangnemben eshetett szó köztársaságunkban a nemzetiségi kérdésről. A hibák, a problémák nyilvános felvetését politikai és adminisztratív eszközök gátolják. A cél az volt, hogy a hazai és a külföldi közvéleményben megerősödjék a tudat: új társadalmunk véglegesen megoldotta a nemzetiségi kérdést. A bírálat, a problémafelvetés ezt az állítást nem támasztotta volna alá. Nem voltak, nem is nőhettek ki cselekvésre kész, tapasztalt politikusaink. Ilyen nemzetiségi politikusokat január előtti közéletünk nem Igényelt, mert a centralizált politika mindennemű kezdeményezést a központi vezetésnek tartott fenn. Nem meglepő hát, hogy a magyar nemzetiségnek január előtt nem volt átfogó, összegezett programja saját problémáinak megoldására. A január előtti kísérletek az égetővé vált részkérdések felvetésére, feszegetésére szorítkoztak csupán. A program kidolgozására a CSEMADOK tisztségviselői vállalkoztak a rendelkezésükre álló nagyon rövid idő alatt. Ez sem véletlen. Éveken át a CSEMADOK volt az egyetlen szervezet, amely tevékenységének megszabott határait is túllépve intézményesen foglalkozott a magyar nemzetiség problémáival, különféle kérdések megoldását javasolta és sürgette az illetékes állami és pártszerveknél. Korántsem e szervezet törekvésének hiányával magyarázható, hogy a felvetett problémák nem nyertek megoldást. Ismert dolog, hogy több mint húsz éven át a szlovák nemzet jogos igényei sem találtak kellő megértésre. A szlovák nemzet azonban — lényegesen nagyobb értelmiségi tartalékkal — már éveken át dolgozott a nemzeti fejlődés programján és január után készen állt a problémák megvitatására, sőt megoldására. A CSEMADOK javaslatának közzététele után alig néhány héttel került sor a CSKP Központi Bizottságának emlékezetes ülésére, amely elfogadta az akcióprogramot. Ez a nagyjelentőségű program szolgált alapul a magyar nemzetiségi kérdés megoldásához, mert tükrözi a nemzetiségi élet kibontakozásának objektív követelményeit. NEMZETISÉGÜNK PROBLÉMAINAK programba foglalása csak azért vált lehetségessé, mert ki volt dolgozva egy konkrét javaslat és ezt sikerült időben továbbítani az akcióprogramot előkészítő bizottságba. Ennek hiányában a pártokmányban aligha került volna több a megszokott általános megállapításoknál. Tagadhatatlan, hogy a magyar nemzetiség problémáinak nyílt, határozott felvetése és a megoldásra tett konkrét javaslatok a szlovák frontot váratlanul érték. Elsősorban szokatlanul hatott, hogy a két évtizeden át hangját alig hallató nemzetiségi csoport a demokratizálódási folyamat keretében követelményekkel, méghozzá megalapozott követelményekkel áll elő. Valljuk be őszintén, a háború utáni könyörtelen nemzetiségi politikát követően sokak nehezen tudták megérteni, hogy a magyar nemzetiségnek egyáltalán követelményei lehetnek. Mások — bizonyára a többség — viszont meglepődtek, mert éveken át nem hallottak efajta problémákról. Sőt, sokan azt hitték, hogy nemzetiségünk más ország nemzetiségeinek helyzeA R téhez viszonyítva több joggal rendelkezik, mint az hasonló társadalmi keretek között általában szokásos. Magyar vonalon a kedvezőtlen szlovák visszhang keserűséget váltott ki és kiábrándultságot keltett. Ha a magyar nemzetiségi kérdéshez szlovák részről nem is a leghivatottabbak szóltak hozzá, a közhangulat lassan feszültté vált. Annál InVAGY kább, mert heteken át hiába vártuk, hogy illetékes szervek vagy személyek határozott elvi hozzáállásukkal megakadályozzák a szenvedélyek továbbszítását. így nem maradt más fegyverünk, csak a sajtó, amelyen keresztül próbáltuk felvenni az egyenetlen harcot a nemzetiségi kérdésben elhangzó, érdekekeinket sértő káros nézetek s meg nem értés ellen, és mozgósítottuk a közvéleményt a kétségbe vonták, vitára hívtunk. És hogy hazai magyar sajtónk e vitában hathatós fegyverré vált, szintén január szellemének köszönhetjük. Nem állt felettünk ellenőr mint a múltban, aki magasabb érdekekre hivatkozva azelőtt annyiszor torkunkra fagyasztotta a szót. Január hozta meg azt a tisztulást is, hogy a közéletből sok olyan személynek kellett távoznia, akik hosszú éveken át megakadályozták a problémák feltárását, és a hibák elkendőzését szorgalmazták. JANUÁR NÉLKÜL elképzelhetetlen lett volna, hogy a CSEMADOK a magyar nemzetiség érdekeinek képviseletében új erőként lépjen a politikai színtérre. Csak január után válhatott lehetővé, hogy nemzetiségi szervezetünk képviselőit az állami és pártszervek — más képivselet hiányában — illetékes tárgyalófélnek tekintették. A CSEMADOK-ja vaslat különbizottságok és parlamenti bizottságok tárgyalásainak alapját képezte s a hosszú megbeszéléseknek, a nézetek kölcsönös tisztázásának eredménye, hogy AUGUSZTUS? CSEMADOK-ja vaslat támogatására. A nyílt, sokszor szenvedélyes vita szokatlan volt idehaza ls, külföldön is. Sok olyan tanácsot kaptunk — minden bizonnyal őszinte szándéktól és jóakarattól vezérelve —, hogy ez az adott helyzetben egységet, sorokat bont. Akkor is az volt, ma is az a nézetünk, hogy a némaság, a problémák két évtizeden át történt halmozódása és további elhallgatása a legélesebb vitánál is nagyobb veszéllyel fenyegetett. Ha a nemzetiségi frontot húsz éven át idillikusnak ábrázoltuk, ez hamis, rózsaszínre mázolt felszín volt. Mesterségesen táplált illúzió, saját magunk és mások ámítása. Épp ideje volt e téren is megszabadulni az illúzióktól és becsülettel hozzálátni az egyre nyomasztóbb problémák tisztázásához. Társadalmunk és a szocializmus nagy eszméjének érdekében. AZ AUGUSZTUSI ESEMÉNYEK után a vita nemzetiségi frontunkon is megszűnt. Egyszeriben több megértést tapasztaltunk problémáink iránt. Az addig úszító hangok elnémultak. És sokakban felmerülhet a kérdés: vajon augusztus huszonegyedike nélkül is számolhattunk volna hasonló megértésre, problémáink megoldására, a meg nem értés felszámolására? Régi keletű megállapítás, hogy a hadsereg ott folytatja a politikát, ahol a politikusok és a diplomaták csődöt mondanak. Am a hadsereg nyomában szükségszerűen újra csak politikusok érkeznek, mert a politikai és társadalmi problémák megoldását a hatalmi eszközök pillanatnyilag ugyan szolgálhatják, de az erőszakot nem igénylő, a társadalom széles körű támogatásán alapuló tartós feltételek kizárólag politikai síkon teremthetők meg. Az események nem ítélhetők meg egymástól elszigetelten, a nagy folyamatból kiragadva. Tény marad, hogy január adta meg számunkra a lehetőséget problémáink felvetésére. Januárig a problémák létezésének igazolása, bizonyítása is ezernyi mesterséges akadályba ütközött. Az új szellem, az új vezetés elszántsága, hogy a társadalmunkban felgyülemlett nehézségeket megoldja, lehetőséget adott soraink mozgósítására, problémáink nyilvános feltárására és megoldásának sürgetésére. Ugyanakkor lehetőségünk nyílt a megoldás általunk elképzelt útjainak, módjainak felvázolására. Természetesen, nem várhattunk, hogy simán, nehézségek nélkül, egycsapásra minden megoldódik. De a múlttal ellentétben meg volt a lehetőségünk ország és világ előtt védelmezni követeléseink jogosultságát. Mindazokat, akik ezt a nemzetiségi jogok rögzítése alkotmánytörvényben nyert kifejezést. A nemzetiségi alkotmánytörvény akkor is jelentős politikai vívmány a januárt megelőző időszak után, ha e törvény nem elégít ki bennünket maradéktalanul. Fogyatékosságai viszont annak tudhatók be, hogy a közbejött események és idő hiányában nem volt lehetőség e problémák teljes és végleges tisztázására. Igaz, augusztus után néhány probléma konkrét megoldása talán gyorsabb fordulatot vett. A megoldás azonban nem azon az emlékezetes éjszakán érkezett, hanem egy január óta tartó politikai folyamat kikristályosodása. Augusztus csak nyomatékosan aláhúzta a problémák belső megoldásának szükségességét Az alkotmánytörvény ereje és értéke éjjpen abban rejlik, hogy belső rendezés, politikai kikristályosodás és nem külső erők beavatkozásinak az eredménye. J Persze augusztus után sem oldódott meg minden. Naiv állítás az. hogy valami nagyobb veszély árnyékában megszűnt minden nemzetiségi nézeteltérés. Az új helyzetben a tegnapi súrlódások ma már kicsinyeseknek tűnhetnek, az új körülmények az egy sorsközösségben élő nemzetek sorait tovább tömörítették, ám a hosszú éveken át felgyülemlett problémák megoldása felé nemzetiségi jogaink törvénybe iktatásával csak az első lépést tettük meg. Ezen az úton még sok-sok akadállyal kell szembenéznünk Lehetséges, hogy egy-egy megoldás majd újra csak szenvedélyes viták hevében születik. Nem ettől kell félni. A vita a megoldás eszköze. A felek őszinte szándéka, egymás problémáinak megértése, kölcsönős segíteni akarása a megkezdett út folytatásának egyedüli záloga. Az idei úl esztendő is januárral kezdődött .. S ez arra a reményre jogosít mindanyiunkat, hogy szelleme áthatja az elkövetkező h'ínannV eseményeit is. ÚJ KÉPVISELŐINK a föderáció életbelépésével újjászervezett állami szervekben már elfoglalták .helyüket. További tisztségek még betöltésre várnak. Ojabb lehetőségekkel, ezért nagyobb felelősséggel kezdik társadalmunk s benne a magyar nemzetiségünk felvirágoztatását szolgáló munkájukak. ZSILKA LÁSZLÓ