Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-02 / 1. szám, csütörtök
Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1969. január 2. Csütörtök # XXII. évfolyam, 1. szám £ Ára 40 fillér Ludvík Svoboda köztársasági elnök újévi beszéde legyen ez az év a béke, o halódás, az eredményes munkn esztendeje Kedves Polgártársaimi Tegnap véget ért a hatvannyolcas év, amely beíródott nemzeteink történelmébe. Az ú] esztendő első óráiban szólok Önökhöz, és úgy érzem, mintha mindazok, akik szavaimat hallgatják, Itt volnának velem. Látom szemükben a kíváncsiságot, az érdeklődést és a bizakodást, egyesek szemében az aggodalmat is. Megértem az Önök érzelmeit. Hiszen nemcsak Önökkel vagyok, hanem egy vagyok Önök közül. Érdekeik az én érdekeim is, gondjuk az én gondom is. Mindjárt bevezetőben meg akarom mondani, hogy mélységesen hiszek mindannyiunk boldog holnapjában. A prágai várból beszélek Önökhöz. Arról a helyről, amely a nemzeteink történelmében előforduló minden dráma ellenére valamennyiünk számára bizonyos szimbólumot, biztonságot jelent. A prágai várban nemcsak a koronaékszerek aranya és drágakövei, függetlenségünk jelképei láthatók. Láthatók :tt háborúk tüzében megperzselődött kövek is, a kedvezőtlen Idők néma szemtanúi. És itt szeretném megmondani azt az egyszerű tényt, hogy magában a világ középpontjában élünk, abban a részben, amely sohasem tűnt ki nyugalmasságával és idillikusságával. Nem egy nagy és világformáló esemény kezdődött vagy végződött ebben az országban. Államunk nemegyszer volt Jelentős háborús és politikai események színtere. Az év elején el szoktunk gondolkodni mindarról, amit az elmúlt évben átéltünk. Nem volt ez könnyű év egyikünk számára sem. Nem volt könnyű nekem sem. Gondolatainkban még frissen élnek a tapasztalatok és a benyomások, amelyek arra késztetnek minket, hogy feltegyük a kérdést: a múlt év milyen helyre kerül majd történelmünkben és évkönyveinkben. Nem hiszek a sorsban. A történelmet az emberek formálják, s mindegyikünk legalább bizonyos részt vesz a jövő alakításában. A jövő olyan lesz, amilyennek mi magunk előkészítjük. Tgen, mi közösen. Az elmúlt év történelmi gondolata csakis az lehet, amire népünk, kommunista pártunk és az egész Nemzeti Front törekedett. £s ez egészséges, áldozatos és haladó igyekezet volt. Azt a célt követte, hogy hazánkban a szocializmus valóban méltó legyen a nevére. Így kezdődött a múlt év, és ennek Jegyében fejeződött is be, ugyanúgy, mint ahogy az új év a tavalyi Január gondolataival kezdődik. Az elmúlt év országunkban a nagy társadalmi kritika éve volt. Néha túlságosan szenvedélyes, néha túlhajtott, de lényegében pozitív volt ez. Kevesen maradhattak közülünk közömbösek a múlt súlyos fogyatékosságaival és hibáival szemben, amelyek meggyengítették a szocializmus építésének eredményeit. Az ország gazdasága sok éven át kedvezőtlenül fejlődött. Felháborodással figyeltük, mily sokszor tönkreteszik a nép szorgalmas munkájának gyümölcseit. Fájó szívvel láttuk, hogy az emberek hogyan vusztik el lendületüket, aktivitásukat és bizalmukat, hogy fokozatosan miképpen élnek vissza a szocializmus nagy művével. Hiszen a szocializmust mi saját akaratunkból választottuk. Benne láttuk mindig jövő vágyaink beteljesülésének és biztonságunknak zálogát. Mindaz, ami egy évvel ezelőtt, januárban és utána történt, nem csupán a vezetésben bekövetkezett változás. A nép elszántságának kifejezője volt, hogy véget vessen mindannak, ami fékezi társadalmunk fejlődését. Polgártársaink elsöprő többsége helyesen értelmezte, hogy hazánk új felvirágzása csakis a szocializmus alapelveinek következetes érvényesítésén alapulhat, demokratizmusának, annak a mélységes emberi lényegének fejlesztésén, amelyet a világtörténelembe hozott. Ebből indult ki a mi őszinte igyekezetünk is, hogy a jogtalanságnak és a törvénytelenségnek soha ne legyen helye többé országunkban. Annak érdekében, hogy teljes mértékben kaput nyissunk a nép minden alkotó erejének hazánk javára, s a világ haladó erőinek és a békének előnyére. Ez volt az alapja a nagy nemzeti aktivitásnak. Múltunk legfényesebb hagyományaihoz, a régi nemzedékek küzdelmeiből örökölt alkotó, forradalmi értékekhez kapcsolódott ez az aktivitás, amely a szocializmus építése müvének folytatása volt. Jól tudjuk, hogy minden nagy cél nehezen valósul meg. Népünk nagy törekvése is a megrázkódtatások és a bonyodalmak nehéz útján ment át. Kísérletek történtek arra is, hogy szándékainktól idegen törekvések érdekében visszaéljenek vele. Nem voltunk mentesek a hibáktól és következetlenségektől sem. Sokszor előfordult a könnyelműsködés is, és kevéssé vettük figyelembe a világ fejlődését, és belső eseményeink nemzetközi összefüggéseit. Ezután nehéz, igen nehéz próbát éltünk át. Azonban becsülettel és méltósággal éltük át. Népünk, a felnőttek és a fiatalok, ebben a próbában megértek és kifejlődtek. Köszönet érte mindnyájuknakl Ma jogosan mondhatjuk, hogy január utáni politikánk pozitív szándékai és céljai tartós, szilárd és kötelező értékeket jelentenek. Megnyerte népünk támogatását és bizalmát és a nemzetközi elismerést is. Ez a múlt év nagy eredménye. Kötelezettség is, hogy a tapasztalatokból okulva, ezen az úton haladjunk az új évben is. Mit hoz számunkra ez az esztendő? Ezt a kérdést valamennyien feltesszük, Önök is, ón is. Higygyék el, örömmel válaszolnám, és örömmel ígérném meg, mi minden valósul meg hamarosan. De nem tehetem ezt felelősségem tudatában. Nem ígérhetek Önöknek könnyű utat. Meg kell mondanom, hogy az idei év nem lesz könnyű. Nem lesz mentes a nehézségektől. A mi elszántságunktól és becsületes munkánktól függ azonban, mily gyorsan küzdjük le ezeket. Tőlünk függ, milyen lesz országunk holnapja. És mivel a mai nap a jókívánságok napja, azt kívánjuk, hogy ne csalódjunk önmagunkban. Hazánk jövőjét a szocializmusban látjuk. Számunkra nincs más út. Abból indulunk ki, hogy a mi nemzetközi támaszunk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való egyenjogú együttműködés. Ebben a szellemben akarjuk kölcsönösen előnyös kapcsolatainkat és barátságunkat elmélyíteni. Minden nemzettel békében és barátságban akarunk élni és együttműködni. Ezek között a nemzetközi feltételek ^Folytatás a 2. oldalon) Köztársaságunk elnöke kinevezte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új kormányát (CSTK) — Ludvík Svobod a köztársasági elnök 1969. január 1-én a csehszlovák föderációs alkotmánytörvény 61. cikkelyének 1. bekezdése alapján kinevezte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új kormányát a következő összetételben: Oldrich C e r n ( k mérnök, miniszterelnök, Dr. Peter C o 1 o t k a, miniszterelnök-helyettes, Dr. Sámuel Falfan, miniszterelnök-helyettes, František H a m o u z, miniszterelnök-helyettes, Václav Valeš mérnök, miniszterelnök-helyettes, fán M a r k o mérnök, külügyminiszter, Martin Dzúr mérnök, vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, fan P e 1 n a f, belügyminiszter, Dr. František V 1 a s á k, tervezésügyi miniszter, Bohumil Sucharda mérnök, pénzügyminiszter, fán T a b a č e k mérnök, külkereskedelmi miniszter, Michal Š t a n c e 1 munkaügyi és népjóléti miniszter, firl T y p o 1 1 mérnök, miniszter, az Árbizottság elnöke, Miloslav Hruškovič mérnök, miniszter, a Műszaki és Beruházási Fejlesztési Bizottság elnöke, fosef K r e j č í mérnök, miniszter, az Ipari Bizottság elnöke, Dr. Koloman B o d a profeszszor, miniszter, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottság elnöke, Dr. František R e h á k, miniszter, a Közlekedésügyi Bizottság elnöke, Milan S m o 1 k a mérnök, miniszter, a Posta- és Távközlésügyi Bizottság elnöke, Dr. Jaroslav H a v e 1 k a miniszter, a Sajtó- és Tájékoztatásügyi Bizottság elnöke, Dr. Bohuslav K u £ e r a, miniszter, Jan Pauly miniszter, Václav Pleskot, külügyminisztériumi államtitkár, Dr. Ján Majer ezredes, belügyminisztériumi államtitkár, Ján Kraus mérnök, a Tervezésügyi Minisztérium államtitkára, Jozef G a j d o š i k, pénzügyminisztériumi államtitkár, Ludvík Obi mérnök, a Külkereskedelmi Minisztérium államtitkára, Dr. Vlasta Brablcová, a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium államtitkára. A Nemzetvédelmi Minisztérium államtitkárát utólag nevezik ki. Kinevezés (ČSTK) — Ludvík Svoboda köztársasági elnök 1969. január l-én a köztársasági elnöki irodáról szóló 1968. évi 176. sz. törvény 2. paragrafusa alapján dr. Ján Pudlákot a köztársasági elnök államtitkárává nevezte ki. Beteljesült a szlovák nép legsajátabb vágya ÖRÖMÜNNEP BRATISLAVÁBAN (ČSTK) — Bratislavában 1969. Január l-re virradó éjszaka, pontosan éjfélkor felcsendült a várban a csehszlovák himnusz, az árbocra felhúzták a csehszlovák állami zászlót és a Szlovák Szocialista Köztársaság lobogóját és eldördültek az ágyúk díszlövésel. O ndre f KI ok o č, az SZNT elnöke üdvözölte az év első percében az újonnan megalakult Szlovák Szocialista Köztársaság lakóit. Az ünnepélyen jelen voltak: FrantiSek Barbirek, František Haqara, Jozef GajdoSík, Ladislav KompiS, dr. Matej Lučan, dr. Félix VaSečka, Petronella ViStíovcová, dr. Jozef Zvara és a politikai pártok képviselői: Jozef M j art a n, Michal Zákovič, továbbá Jozef Kríž, az SZNT alelnöke, dr. Ladislav KoSta, az SZNF KB vezető titkára, valamint a társadalmi szervezetek képviselői: Irena Durišová, Vojtech Daubner, dr. Szabó Rezső, Svetozár Štúr, Simon Zbirka és Albert KoStal, a nyugat-szlovákiai KNB elnöke. Ondrej Klokoč elvtárs beszéde Kedves Barátaim, a Szlovák Szocialista Köztársaság Polgárai! Engedjék meg, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szlovák Nemzeti Front nevében az új, 1969-es év első perceiben Üdvözöljem önöket. Engedjék meg, hogy üdvözöl|em önöket a bratislavai várnak ezekből a történelmi jelentőségű helyiségeiből, ahol két hőnappal ezelőtt aláírták a csehszlovák föderációs alkotmánytörvényt. Ezekben a percekben ez a törvény életbe lépett és éppen most alakult meg a Szlovák Szocialista Köztársaság. A Nagymorva Birodalom időszaka óta eltelt ezer év alatt a mai bratislavai vár helyén őseink szava hangzott és ez alatt az ezer esztendő alatt népünk a szabadságról álmodott. És amikor ez ötven évvel ezelőtt elérkezett, nagyon hamar láthatóvá vált, hogy ez nem a teljes szabadság. Ezt az egész fél évszázadot a szlovák népnek a nemzeti államiságért folytatott vágya és küzdelme Jellemzi. Csak 1963 januárja nyitotta meg az utat a teljes nemzeti szabadságnak állami formában valő megnyilatkozásáért folytatott ezeréves küzdelem betetőzéséhez. Ma a szlovák nemzet állama itt van — éspedig nem a világ hatalmasainak szeszélyéből és ármánykodásából keletkezett, hanem a szlovák nép, az egész nemzet akaratából, munkájából, verejtékéből, szorgalmának eredményeként teljesülve a legsajátosabb vágya. A Szlovák Szocialista Köztársaságot szoros szálak fűzik a testvéri cseh nemzethez. A köztársaság a közös csehszlovák államiság egyenjogú és szilárd oszlopaként kezdi meg életét, mint a csehszlovák föderáció, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyenjogú tagja. Ezzel valósággá vált a CSKP múlt évi áprilisi akcióprogramjának egyik leglényegesebb pontja. Teljesült és valósággá vált az 1968-as évben elénk tornyosuló minden akadály ellenére. Vajon nem azt bizonyítja-e ez is, hogy hasonlóképpen valóra válthatjuk további szándékainkat is. Ha azok valóban nemzeteink és a szocialista jövő felé vezető út érdekeit szolgálják? Olyan esztendőbe lépünk, amelyben ezeket a szándékainkat fokozatosan szeretnénk megvalósítani. Ez nem lesz könnyű munka, és utunk nem lesz rózsákkal szegélyezve. Egyedül csak az könnyítheti meg ezt számunkra, és egyedül csak az segíthet, ha egységesek leszünk, és a CSKP KB múlt évi novemberi és decemberi határozataiban megjelölt úton haladunk. Józanul nézzük országunk életét, amely nincs és nem is lehet elszigetelve a környező világtól, hogy utunkon feleslegesen ne botladozzunk, hogy feleslegesen sebeket ne kapjunk, hanem bátran dolgozzunk szeretett hazánk gazdagabbá tételéért, a Szlovák Szocialista Köztársaság felvirágoztatásáért és ezzel egész csehszlovák hazánkért és annak népéért. Légy üdvözölve megalakulásod alkalmával szeretett Szlovák Szocialista Köztársaságunk! Legyenek üdvözölve az új élet kezdete alkalmából polgáraid! Kedves barátaim, jó egészséget, sok sikert a munkában, a magánéletben pedig nyugalmat és boldogságot kívánok. Boldog új éveti