Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-08 / 339. szám, Vasárnapi Új Szó

Mi a véleménye? A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetisegeinek helyzetét szabályozó 1968. okt. 27-i alkotmánytörvényről Erre a tőrvényre az országban élő nagyszámú nemzetiségi kisebbség ötven évet várt. Szükségességét a humánusan gondolkodó csehek és szlovákok is érezték. Nem csoda tehát, ha jóváhagyását kitörő örömmel fogadtuk. Lapunkban már többször elemeztük, cikkeztünk róla, helyet adtunk véleménynyilvánításoknak is. Ennek ellenére úgy éreztük, hogy meg kell szólaltatnunk a legilletékesebbeket is, azokat, akik az elkövetkező időszakban intézményesen irányítják majd az itt élő nemzetiségek életét. Fábri István, az SZNT nemzetiségi bizottságának elnöke Egy álltamon belül minden embernek egyforma jogokat kell élveznie Hogy mit vártam a nemzetiségi törvénytől? Nem ér váratlanul ez a kérdés, mert már sokat gondolkodtam róla, most mégis zavarban vagyok. Nem ís olyan egyszerű a válasz, mint az első pillantásra látszik. Ha egy szőban kellene válaszolnom, azt mondanám: többet. A több átvitele azonban nem könnyű feladat. Még mindig nagyon sok olyan ember él ebben az országban, aki képtelen igazi humanista, meggyőződéses kommunista módjára gondolkodni. Ebből adódik, hogy nehezen barátkozik meg a nemzetköziség elvével, nem kívánja, sőt, gátolja hazánkban a nemzetiségi kérdés megoldását. Vonatkozik ez mindkét félre. A törvényről magáról. Ogy fogom fel mint kerettörvényt Mint egy képrámát, amelybe képet kell helyeznünk, s most rajtunk múlik, milyen képet teszünk bele, vagyis milyen tartalommal töltjük meg. Ennek a kerettörvénynek az alapján ki kell dolgoznunk az egyes cikkelyekkel kapcsolatos konkrét törvényeket. Ez nem csekély feladat. Viszont még ez sem minden. Voltak nekünk a múltban is jó törvényeink, csakhogy gyakorlati jelentőségük a homályba veszett. Ezzel azt akarom mondani, hogy a nemzetiségi törvénynek, az ebből eredő törvényeknek csak akkor lesz értelmük, ha a gyakorlatban érvényesítik őket, ha a legfelsőbb szervektől a végrehajtó szervekig, egész vonalon élünk jogainkkal. Tisztában vagyok azzal is, hogy a realizálás a múltban berögződött helytelen nézetek miatt, a pillanatnyi politikai helyzet miatt, nem lesz könnyű. Bízom azonban abban, hogy Lenin mondását: „Sohasem lehet huzamosabb ideig erős az a nemzet, amely más nemzeteket, nemzetiségeket elnyom" — egyre többen vallják majd. Minden nemzetnek és nemzetiségnek megvan a Joga az „élethez". Nemzetiségi vonalon nem lehet kérni, könyörögni, meghunyászkodni és megalázkodni, mert amit akarunk az nekünk jár: egy államon belül minden embernek egyforma jogokat kell élveznie. Nem hivatkozhatunk Itt a múltra sem, nem argumentálhatunk azzal, hogy ekkor és ekkor PZ és ez a nemzet visszaélt prioritásával, elnyomta a másikat. Ami volt, az a múlté. Nem tehetjük felelőssé a ma élő nemzedéket apáink osztályharcáért, a burzsoá politikáért. A bosszú újabb bosszút szül, végeláthatatlan láncolatának pedig végeláthtatlan következményei lehetnek. Nagyra értékelem, hogy ötven év múltán végre, mégis megszületett a törvény. Bízom abban, hogy legalább elméletben sok problémát megoldunk majd. Persze gyakorlati megvalósításuk nem lesz olyan egyszerű. Minden rajtunk múlik, — nem a nemzetiségi bizottságon és a nemzetiségi titkárságon, hanem az embereken: munkásokon, parasztokon, fiatalokon, értelmiségieken, szlovákokon, magyarokon, ukránokon, lengyeleken, — szóval rajtunk, becsületes, dolgos, a szocializmushoz hü embereken. Sok türelemre, megértésre és kitartásra van szükségünk Peter Dupej, az SZNT nemzetiségi bizottságának alelnöke Nagyon helyesnek tartom, hogy a Nemzeti Front a föderációs törvénnyel egyidejűleg Jóvá hagyta a nemzetiségi törvényt Is. Ogy vélem, hogy annak hatását még idő előtti volna értékelni. Ugyanis azt a nézetet vallom, hogy egy törvény elfogadása, életbeléptetése önmagában még nem oldja meg az évek folytán felgyülemlett problémákat. Még nem egy kérdést kell tisztáznunk az elkövetkező időszakban, meg kell őket tárgyalnunk más intézményekkel, társadalmi szervezetekkel. S mivel — mint már mondottam — a törvény Jóváhagyását rendkívül fontosnak tartom, minden erőnkkel, képességünkkel arra kell törekednünk, hogy elérjük valóra váltását. A törvényből nem lehet kiragadni egyes cikkelyeket, nem lehet meghatározni fontossági sorrendjüket, szerintem a törvény nyújtotta lehetőségeket teljes egészükben ki kell aknázni, az adott lehetőségek között az utolsó pontig teljesíteni kell a benne foglaltakat. Tndatában vagyok annak, hogy a megvalósítás útja nem lesz könnyű, számtalan nehézségbe Útközünk majd. Egyrészt azért, mivel az emberek gondolkodása a nemzetiségi probléma terén még mindig nem a legkedvezőbb számunkra, másrészt azért som, mert egyes Intézményeinkben, hivatalainkban gyakori még a bürokratizmus, vaskalaposság. Ettől függetlenül, vagy éppen ebből a valóságból kiindulva azt állítom, hogy minden rajtunk múlik: segíteni akarásunkon, jóindulatunkon, igazságszeretetünkön, humanizmusunkon. Fontosnak tartanára, hogy a megvalósításból a Nemzeti Front szervezetei is kivegyék részüket. A nemzetiségi törvény hozzájárul a köztársaságunk területén élő nemzetiségi kisebbségek önrealizálásához, szélesebbkörű kibontakozásához. Fontosnak tartom, hogy a kulturális, szervezeti, iskolaügyi problémák mellett a fő hangsúlyt az elmaradott országrészek — éppen az a terület, ahol a nemzetiségi kisebbség él — iparosítására, felvirágoztatására helyezzük, nagyobb munkalehetőséget adva az ott élőknek, emelve életszínvonalukat. Mert nem várhatjuk el tőlük, hogy művelődjenek, megfelelő ideológiai szintre emelkedjenek, amikor lényegébon minden erejüket a létfenntartásra fordítják. A törvényt tehát csak akkor tudjuk életbeléptetni, jobban mondva, csak akkor van gyakorlati jelentősége, ha megteremtjük hozzá a törvény kihasználásának a lehetőségét is. Nem vagyok pesszimista, de ezzel a kérdéssel kapcsolatosan nem lehetek maradéktalanul optimista. Tudom, hogy amit eddig, ötven éven keresztül figyelembe sem vettünk, sőt, gátoltunk, azt nem lehet egyik napról a másikra Jóvá tenni. A feladatok teljesítése során sok türelemre, megértésre, kitartásra lesz szükség. Bízom abban, hogy van hozzá erőnk. m m O N 71 W Tolvaj Bertalan, 8 az SZNT nemzetiségi Y titkárságánál* vezetője Intézményesítjük a nemzetiségi életet Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a nemzetiségi törvény létrejöttét — hiszen ötven éven keresztül semmi hasonlóról még csak nem ls beszélhettünk — rendkívül pozitívan értékelem. A CSKP Január utáni Központi Bizottsága rövid Idő alatt képes volt megvalósítani azt, amit fél századon keresztül egyetlenegy kormány, vezető párt sem volt képes. Ennek ellenére, meg kell mondanom azt ls, hogy a törvény konkrét formája nem azonos eredeti elképzeléseimmel, és sokunk elképzelésével. Elvártam volna, hogy a törvény ne mondjon semmivel sem kevesebbet, mint a CSKP Központi Bizottságának akcióprogramja. Az Itt élő magyarok ls azt remélték, hogy kifejezésre Jut benne az önálló döntés és az Önigazgatás joga. Sajnos, nem került bele az egyenjogúság kifejezés sem, amit rendkívül fontosnak tartok, még akkor is, ha ez az 1960-ból származó alkotmányunkban benne van. Korlátozódott az anyanyelv használatának Joga is. Ezt azzal Indokolták, hogy az Itt élő magyarok nem kívánhatják a szlovák hivataloktól, hogy ügyirataikat anyanyelvükön intézzék el, illetve válaszolják meg. Természetesen ezt ml sem képzeltük, a gyakorlatban erre aligha akadt volna példa, s éppen ezért az a véleményem, hogy de Jure ezt a jogot mégiscsak biztosítani kellett volna. Egyúttal ennek a ténynek kihatása van a nyelvi törvény megfogalmazására ls, mert eleve leszűkítené a lehetőségeket. Helytelen volna azonban, ha kiemelve hangsúlyoznánk a hiányosságokat. Ahhoz nem fér kétség, hogy ami a januárban megindult demokratizációs folyamatban a szlovákok számára a föderáció létrejöttét Jelenti, ugyanazt Jelenti a magyarok számára a nemzetiségi törvény. A jövőben több lehetőség nyílik a nemzeti lét kiteljesülésére, a nemzeti élet sajátos vonásainak kibontakoztatására. A törvény biztosítja a nemzetiségi élet intézményesítését. Minden valószínűség szerint hozzájárul a széles néptömegek politikai, kulturális, gazdasági aktivitásához. Ezzel kapcsolatban azonban meg akarom jegyezni, hogy ne várjuk a fentről Jövő direkciókat, ne ringassuk magunkat olyan tévhitben, hogy a nemzetiségi titkárság létrejötte egy csapásra megold minden problémát. Életbelépésünk, a törvény meghonosulása elsősorban tőlünk mindannyiunktól, a széles néptömegektől függ. Szükséges volna, hogy a meglevő képviselőkből, máris, halogatás nélkül hozzák létre a nemzeti bizottságok mellett a nemzetiségi bizottságokat, a nemzetiségi titkárság alapsejtjeit. Számolunk kezdeményezésükkel, meg akarjuk hallgatni és helyet akarunk adni hangjuknak. Az interjúkat OZORAI KATALIN készítette.