Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)
1968-12-29 / 357. szám, Vasárnapi Új Szó
Ismét túléltem a halálom..." A hatvanas években aztán „megharagudtak" a kézre, és minden hagyományt mellőzve egyszerűen hátra tették, a combokhoz szorították. Hogy volt-e ennek valami értelme? Éppen csak annyi, hogy tizenöt-húsz méterrel távolabbra repültek a síugrók. S ebben a sportágban ez az elsődleges cél. Félnek-e a sírepiilők? A fantasztikusnak tűnő ugrások után jöttek pá, hogy tulajdonképpen ez már nem is síugrás, hanem sírepülés. S ekkor mammutsáncokat kezdtek építeni, melyeken 110 kilométeres átlagsebességgel siklanak az ugrók, hogy aztán elrugaszkodás után a levegőben 135 kilométerre növekedjék a gyorsaság. A repülés időtartama ikb. hat másodperc. Amikor a csehszlovák Jiŕi Raška 164 méteres világcsúcsát ugrotta, 5,7 másodperc alatt „repülte" be ezt a távot. Tata j fogásánál 134 kilométeres átlagsebességet mutattok az órák. Felmerült most a kérdés, nem íélnek-e a sírepülők szárnyak és ejtőernyő né lik ü 1 a levegőben? Azt mondják, hogy ég és föld között általában senki sem fél, mert akkor rajthoz sem állt volna. Az idei négysáncverseny után azonban a következőket olvashattuk: a résztvevők közül csak nagyon kevesen tekintették meg közelebbről a kolosszálissá és gyorssá átalakított oberstdorfi mammutsáncot, amelyen néhány hét múlva bonyolítják le a második sírepülő világbajnokságot. Az egyébként merész Ikaroszokat egyszerűen elfogta a félelem ... Minden bizonnyal úgy vannak ezzel a sírepíilők, mint a pardubioei nemzetközi lóverseny félelmetes taxisárkával a lovasok. Ha verseny előtt megmutatnák a • lónalk, annyira megrémülne, hogy nincs az a „huszár", aki átugrásna kényszeríthetné a derék paripát. Szóval így. Senkinek sem volt nagy kedve megtekinteni az oberstdorfi mammutsáncot, habár végül is mindenki ott lesz a március eleji sírepülő világbajnokságon. Az idén 165 m-en felül? Amikor 1969. március 23-án az NDK-beli Manfréd Wolf a világ legtökéletesebb és leggyorsabb sáncán, a jugoszláviai Planicán elérte a 165 métert, így nyilatkozott az újságíróknaik: „Az ugrás valósággal öszszenyomott. Nem hinném, hogy ennél sokkal nagyobbat ls lehet ugrani, repülni." Vannak azonban, akik rendíthetetlenül hiszik. Például a szakemberek. Ök azt mondják: a planlcai sánc csak addig volt a világ legtökéletesebbje és leggyorsabbja, amíg az oberstdorfit nem alakították át. Véleményük szerint ezen a mammutsáncon márciusban 170 métert, sőt távolabb is repülhetnek a síugrók. Nos, majd meglátjuk. Addig is nézzük a sírepülés világcsúcsának fejlődését: 101,5 m Bradl (osztrák) 107 m Bradl (osztrák) 108 m Gehring (német) 109 m Mair (német J 111 m Lahr (német) 112 m Kraus (német) 118 m Gehring (német) 120 m Tschanen (svájci) 124 m Gantschnigg (osztrák) 127 m Weller (német) 135 m Netzel (svéd) 139 m Luiro (Finn) 141 m Sljibar (jugoszláv) 142 m Motejlek (csehszlovák) 144 m Zandanel (olasz) 145 m Lesser (nyugatnémet) 146 m Wirkola (norvég) 147 m Grini (norvég) 148 m Sjöberg (svéd) 150 m Grini (norvég) 154 m Bachler (osztrák) 156 m Wirkola (norvég J 164 m Raska (csehszlovák) 165 m Woif (NDK-beli) A fejlődést nem lehet megállítani Évről évre nagyobb, gyorsabb mammutsáncokat építenek, évről évre tudományosabb alapokon készítik fel a sírepülőket is a szinte lehetetlen távolságok elérésére. Svájcban szélfolyosóban edzenek a versenyzők, ahol minden kockázat nélkül kereshetik a repülés közben a legoptimálisabb testtartást. Mert vannak ugrók, akik azt egész életükön keresztül nem találják meg, s ez méterek elvesztését jelenti a versenyeken. A tudomány Itt is segít. A szélfolyosóban töltött egy perc ötven ugrásnak felel meg, s amint már említettük, nem kell kockáztatni testi épségüket sem; az edző segítségével könnyebben megtalálja azt a bizonyos legoptimálisabb pontot. Hogy ez a drága edzésmódszer (a szélfolyosóban töltött egy óráért 6000 frankot kell fizetni) mennyire eredményes, azt éppen a svájci Steiner esete bizonyítja a legjobban: a sapporói olimpián ezüst-, a planicai sírepülő-világbajnokságon aranyérmet szerzett. A sírepülés világcsúcsa évről évre javul, mert az ember vágya, hogy minél tökéletesebb, gyorsabb legyen, „különb" az előző nemzedéknél. Mennyivel lehet azonban „különb"? Hol is van tulajdonképpen az emberi teljesítőképesség határa a sírepülésben? A kérdés annál is inkább időszerű, mert a sírepülés egy bizonyos fokon életveszélyessé válik, akárcsak számtalan más sportág a rekordhajhászás közben. Nem vitás, hogy a hátborzongató obertsdorfi mammutsánc után még nagyobbakat, még gyorsabbakat építenek majd. (A Nemzetközi Sí Szövetség eddig csak öt maminutsánc építéséhez járult hozzá: Kulin— Ausztria, Oberstdorf—NSZK, Wilkersund—Norvégia, Irenwood—USA, Planica—Jugoszlávia. A szövetség által engedélyezett hatodik sáncot Csehszlovákiában, a Krkonošéban építik fel.) A sáncok valószínűleg mind addig 'fognak tökéletesedni, amíg el nem érkezünk a 175 kilométeres maximális átlagsebességhez, ahogy a szabad esés fizikai törvénye kimondja. Hogy ekkor 200 vagy 250 métert fognak repülni, nehéz megmondani. Manapság csak egy dolog látszik biztosnak: a fejlődést senki sem állíthatja meg. Akinek szédül a feje, nem mehet a 190—200 méter magas ugrótoronyba. A sírepülés csodálói remé lik: a versenyzők még sokáig nem fognak szédülni, kísérleteiket sikeresen, sérülések nélkül megússzák, bizonyítva ezzel, hogy szorgalommal, kitartással, az akadályok leküzdésével, merészséggel mindenki több lehet a többinél. Annak ellenére is, hogy földetérés után bizonyára többen is felsóhajtanak majd: „Hát ismét túléltem a halálomat..." TOMI VINCE m'ím Ml\h\ Planica 1936 Planica 1938 Planica 1941 Planica 1941 Planica 1941 Planica 1941 Planica 1941 Planica 1948 Oberstdorf 1950 Oberstdorf 1950 Oberstdorf 1950 Oberstdorf 1951 Oberstdorf 1961 Oberstdorf 1964 Oberstdorf 1964 Mitterndorf 196í Drammen 1966 Oberstdorf 1967 Oberstdorf 1967 Oberstdorf 1967 Wilkersund 19G7 Planica 1963 Planica 1969 Planica 1939 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava. Gorkij Utco 10. Telefon: 169, 312 52, 323-01, föszeikesztő- 532 20. titkárság: 550-18. sportrovat 505 29 gazdasági ügyek 506-39. Távíró: 09308. Pravda Kiadóvállalat. Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállaiat bratislavai üzeme. Brat.siovo Štúrovo 4 Hirdetőiroda, Jesenského 12 Teleion: 551-83. Előfizetési dfj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi 0j Szó negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálat Előfizetéseket elfogod minden postahivatal és postol kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlače. Bratislava. Gottwaldovo námestie 48/VII. A zt mondják, a síugrás a világ legszebb látványa, és a legszebb érzések egyike. Olyan, mint az álom: az emberiség évezredes álma arról, hogy repülni tud. Mindennemű segítség, ejtőernyő nélkül, karcsú sílécekre hajolva lebegnek ég és föld között a modern Ikaroszok, hogy elérjék az addig elérhetetlent, megfogják az addig megfoghatatlant. Mert a síugró olyan ember, aki állandóan keres valamit, a magunkfajtától eltérően — a levegőben. A levegő számára a heverő, amelyre ráfekszik, amely a sikerekhez és bukásokhoz, érmekhez és sérülésekhez röpíti. Sámson, a pékinas A 19. száaad közepén Bécsben tanult egy norvég pékinas, aki történetesen a Sámson névre hallgatott. Arról nincsenek feljegyzések, milyen sikereket ért el a pékmesterségben, viszont a sívilágban csodálatos újdonságot vezetett be: az ugrást! Mürzschlagban, Közép-Európa első síversenyén „óriási világrekordot" állított fel: valami szédületesen nagyot, hat métert repült, s akkoriban ezen csodálkozott a fél kontinens. Ma már 165 méter a világcsúcs ... Sámson, mint a világ első síugrója meghonosította a világ első ugróstílusát is. Ez ma már nagyon egyszerűnek tűnik: vigyázzban állva illendiil, s addig repül, míg a fizikai törvények vissza nem hozzák a földre. Az állandóan újító norvégokat azonban ez a légellenállásra nem figyelő „vigyázzállás" nem elégítette ki, s megteremtették az aerodinamikus stílust, melynek lényege: az ugró figyelembe veszi a levegő ellenállását, valósággal ráfekszik a levegőre. Nincs tévedés, a levegőre: Gyönyörű és főleg hasznos stílus. A nyújtott testtel (korábban betört derékkal} előrelendülő ugró homlokával majdnem érinti a síléc csúcsát. Mindez ma is uralkodó elve a síugrásnak, feltalálása óta csupán kisebb, bár újra nagyon hasznos változások történtek — a kéztartásban. Régebben úgy tartotta az ugró a karját, hogy szabályozni tudja vele egyensúlyát. Ebből persze furcsa, sokszor nevetséges mozgások, körözések, kapkodások lettek. Az NDK síugrója, Recknagel már párhuzamosan előretartott kézzel repülte át a métereket.
