Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-29 / 357. szám, Vasárnapi Új Szó

BOROTVA A férj váratlanul hazatér a lyaralásból. Amikor megpil­antja zavarba jött, fülig piros eleségét és az ágy alól kikan­likáló férficipöt, elővesz egy éles borotvát. — Mit akarsz csinálni?! — kérdezi rémülten az asszony. — Ha ebben a cipőben nincs senki, akkor meghorotválkn­— Apunak csak akkor mutatom meg a bizonyítványomat, ha már szívott egy kis marihuanát . . . (Leo Garel — Die Weltwoche) S«VEJ,ÉS Kanászovicsot meginvitálja egy föl­blft'kant régi ismerőse egy fröccsre. — Sajnálom, kérlek, de én nem fo­ldhatom el. Először is az orvos szigo­rúan eltiltott a szesztol, másodszor neg már magamtól is rég antialkoho­lista lettem, harmadszor pedig épp most dobtam be egy dupla szilvát. — És az egész évi szabadságom bent maradt a vállalatnál (Réber László karikatúrája) GESZTUS Az angol lord dolgozószobájába a következő bejelentéssel lép be a komornyik: — Sir, egy úr várakozik a kapu előtt, aki a keresetképtelen alko­holisták részére gyűjt... — Rendben van, John — feleli a lord —, hozzon fel neki egy üveg whiskyt a pincéből! NYOMOS OK Az operáció után az orvos gyengéden érdek­lődik a pácienstől: - Hogyan érezte ma­gát az altatásnál? - Érdekes - nyögi a beteg - , az volt az ér­zésem, mintha bunkóval vágtak volna fejbe. Ügy is volt. Saj­nos, kifogyott a kloro­formunk ... SVÁJCI ANEKDOTA Az Úr megteremté az első svájcit. Megkérdezte tőle: — Mit kérsz? — Hegyeket — hangzott a válasz. Az Űr megteremté Svájc hegyeit. Majd újra megkérdezte az első sváj­cit: — Mit kérsz még? — Teheneket — hangzott a válasz. Az Or pedig megteremté a svájci teheneket. Majd a svájci megfejte a teheneket. Az Ornak nyújtó az első pohár tejet. Az Or megkóstolta. — A tej igazán finom. Mit kérsz még? — Egy frank húszat — mondta a svájci. HIERARCHIA Az elsőéves egyetemista mo­hón érdeklődik felsőbb évfolyam­beli társától az első kollokvium táján, hogy mil/enek a vizsgái követelmények. - IMézd - szól a tapasztalt bölcsész - , a hallgatónak min­dent tudnia kell, ami a jegyze­tekben és a könyvekben találha­tó. A tanársegédnek azt kell tudnia, hogy mi hol található a könyvekben és a jegyzetekben. A professzornak viszont csak azt kell tudnia, hogy hol található a tanársegéd. PÁRBESZÉD — Vajon a férj butasága szerepelhet-e válás­nál okként? — Azt nem tudom, de házasságkötésnél va­lószínűleg ... ÉVTIZEDEK MÜLVA — Vidd az ernyőt, mert berozs­dásodsz! (E. Gurova rajza — Krokogyil) SAKKPARTI SÍPOSS ERNŐ: KÜLÖNBSÉG A monte-carlót játékkaszinóból két férfi távozik. Az egyik teljesen mez­telen, a másikon csaik alsónadrág van. A meztelen rulettező felsóhajt: — Magának az a szerencséje, hogy mindig tudja, mikor kell abbahagyni a játékot. .. Nevető színház A jubiláló MATESZ humorából Színházunk, a Magyar Területi Színház az idén ünnepli fennállá­sának 20 éves jubileumát. Egy színház életében nemcsak sikerek vagy bukások, nagy tettek és eredmények vannak, de sok-sok hu­moros epizód is, ezért talán nem lesz szentségtörés, ha a komoly hangú megemlékezések mellé ezekből is átnyújtunk egy kis cso­korra valót. Mindegyik történet úgy esett meg, amint leírtain — hiszen az élet a legjobb humorista. rERl BÁCSI Ki ne emlékeznék a néhány éve lhunyt színésztársunkra, a kedves .(órai Feri bácsira. A közönség si­keres szerepeit őrzi emlékezetében, mi meg azonfelül szellemes kiszó­lásait is. Egyébként csendes, jó kolléga volt, ám ha kedve kereke­dett, csak úgy sziporkázott, szinte vég nélkül élcelődött, s mindig teli volt történetekkel. Többek kö­zött háborús történeteivel gyakran keltett derültséget. Mesélte, hogy egy alkalommal a tizedes ásót nyo­mott a kezébe, azzal az utasítás­sal, hogy az egyik katonatársával egyetemben ássanak száz méter hosszú, egy méter mély lövészár­kot. Egy magyar királyi altiszttől kitelhető furfanggal, egymástól száz méternyire állította fel őket, mondván: majd találkoznak, ha meglesznek az ötven-ötven méteres lövészárok kiásásával. Feri bácsi, aki mindent tudott, csak ásni nem — hiszen ékszerész volt —, csen­des malíciával szólt oda a másik­nak: — Isten veled. Perl, ml az élet­ben többé nem találkozunk ... A színháznál is sok tréfa őrzi az emlékét. Egyszer az egyik drá­maíró — saját darabja szépségétől megtáltosodva — az olvasópróbán kijelentette: — Higgyék el, kérem, ez olyan gyönyörű darab, hogy a végén a közönség sírni fog! Mire Feri bácsi csendesen meg­jegyezte: — Pedig hiába sírnak, a jegy árát nem kapják vissza ... Egy másik alkalommal valami nem ment a próbákon, s már min­denki nagyon ideges volt — ren­dező és színészek egymást marták ingerültségükben —, szóval, min­den azt mutatta: nagy vihar ké­szül kitörni! Feri bácsi aranyos humora mentette meg a helyzetet. Hosszabb hallgatás után felállt, és így szólt: — Ne idegeskedjetek, fog ez menni! — Hogyan? — ámult el a ren­dező. — Hát úgy, mint én . .. — szólt vissza mosolyogva, és sajátságos sántikáló járásával kiballagott a fo­lyosóra. kül összecsuklott. A dolog hátte­rében az volt, hogy a kellék-sámli valahol elkallódott, a kellékes meg a szomszédban lakóktól hamarjá­ban kölcsönkért egy valódi, fából készült sámlit, a nagy sietségben azonban már nem volt ideje fi­gyelmeztetni a színészeket erre a veszedelmes mellékkörülményre. Abban a faluban állítólag éve­kig emlegették, hogy micsoda nagy művészek a MATESZ színészei . .. Hogy tudnak azok összeesni! Tiirner Zsigmond A FELKIÁLTÁSOK Nagyon sokszor előfordul, hogy a „kedves néző", a színmű okozta műélvezet önfeledt állapotában, felkiabál a színpadra. Saját sze­repléseim alkalmával is többször tapasztaltam már. Egyszer Lőrincz Margitka mint Lujza haldoklott a színpadon, az Ármány és szerelem c. Schiller-drámában. A kollégák meghatottan figyelték. a nézők szemében könnyek csillogtak — még a tűzoltó bácsi is szipogni kezdett a színfalak mögött. Ám az ihletett perc varázsát egy né­nike törte meg váratlanul, amint könnyben úszó szemekkel emígy kiáltott fel a színpadra: — Halj már meg, te szegény, ne kínlódj annyit! — Mondtam, hogy majmot csi­nálok belőled! (Hídvégi Ferenc karikatúrája) Gyurkovics Mihály A SÁMLI Első bemutatónk alkalmával, a Tűzkeresztség egyik vidéki előadá. sán történt, hogy Gyurkovics Misi leütötte a színpadon Turner Zsigát. Az eset úgy történt, hogy volt a darabnak egy jelenete, amelyben a megvadult egykori csendőrt — azaz Turner Zsigát — a darab hő­sének — tehát Gyurkovics Misi­nek — le kellett ütnie egy sám­lival. Pontosabban szólva: egy kel­lék-sámlival, amely bőrből készült, s a festése is híven utánozta a nyers deszka erezését, hogy a né­zőnek megmaradjon a valósághű­ség illúziója. A szóban forgó jele­netben Misi úgy vágta kupón a sámlival Zsigát, hogy az szó nél­Lörincz Margit A SZÍNÉSZ HIÚSÁGA Önhitt művészünk büszkén jelen­ti ki az öltözőben: — Fiúk, én ebben a darabban úgy fogok játszani, hogy lángra gyújtok minden művelődési hú­zat! ... Az egyik kolléga csendesen meg­jegyzi: — S aztán miben fogunk majd játszani? Jellemszínészünk próba alatt ész­reveszi, hogy a színfalak mögött valamelyik színésztársa többször elneveti magát. Véget ér a próba, a jellemszínész alig várja már, hogy felelősségre vonhassa kollé­gáját. — Mi volt az a gúnyos röhögés ott a színfalak mögött? Talán raj­tam nevattél? Mi?! — ront rá. — Rajtad? Ugyan, öregem ... — feleli nyugodt hangon a kolléga — a te alakításaidon legfeljebb csak... sírni lehet! A karikatúrák KONRÁD JÖZSEF MUNKÁI

Next

/
Oldalképek
Tartalom