Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-29 / 357. szám, Vasárnapi Új Szó

Il^iíí­Amikor négy-öt évvel ezelőtt a nemzetközi film­fórumokon megjelentek a cseh „új hullámhoz" tar­tozó alkotók első filmjei, a filmvilág igen gyorsan megismerkedett Formán, Chytilová, Schorm, Né­mec, Juráček, Passer és Menzel nevével — hogy csal- az ismertebbeket említsük. Első filmjeik je­lentős szerepet játszottak a „csehszlovák filmcso­da" kialakulásában, amiről az idő tájt egyre több szó esett a film berkeiben. A külföldi szakemberek véleménye szerint éppen e nevekhez fűződnek az utóbbi évek legmutatósabb, legüdébb és legerede­tibb csehszlovák filmalkotásai. Felvetődött a kérdés, vajon honnan került a fel­színre egyszerre annyi kiváló tehetség, akik közül nem egy bármely külföldi filmgyártás díszére vál­na. Talán szerencsés véletlen volt ez? Igen is, meg nem is. Véletlen volt az alkotók szempontjá­ból, vagyis hogy éppen arra az időre esett a fiatal feltörekvő erők találkozása. Ezt elősegítette a tár­sadalmi fejlődés, mely — feloldva az előző évek különböző korlátozásalt — tág teret biztosított a művészi alkotásnak, s lehetővé tette az alkotók egyéni, sajátos életszemléletének kifejezésre Jutta­tását. Ez a tény nagymérvű érvényesülési lehetősé­get nyújtott azoknak, akik tehetségükkel rászol­gáltak erre. Bizonyos mértékig a véletlennek minősíthető az ls, hogy egyszerre annyi érvényesülésre váró fiatal tehetség Jött össze a filmművészeti főiskolán. Vagy talán nem ls volt ez annyira véletlen: hiszen az „alkalmas pillanatra" váró fiatalból nyilván több volt, mint azokból, akik már befutottak. Az viszont már aligha volt véletlen, hogy a főiskoláról szak­mai szempontból tökéletösen felkészülve kerültek ki a fiatal alkotók. Ez minden bizonnyal a főiskola érdeme; s ugyanígy az is, hogy az iskola megtaní­totta őket mindenre, ami a szakmához tartozik, de nem erőszakolt rájuk meghatározott művészi prog­ramot, nem kényszerítette őket, hogy bizonyos sé­ma, valamilyen kialakult minta szerint alkossa­nak, vagy a már kialakultat, kipróbáltat fejlesz­szék tovább. Ellenkezőleg: a nevelés kimondottan arra irányult, hogy támogassa és fejlessze egyéni hajlamaikat. Nem véletlen, hogy a fiatal és ma már neves alkotók közül nem egy hálával emlé­kezik Otakar Vávra, a kiváló pedagógus érdemeire. Mert Vávra sajátos rendezői egyéniség, aki soha­sem törekedett arra, hogy növendékeiből „Ifjú Váv­rákat" faragjon. Átadta nekik tapasztalatait, meg­tanította őket mindarra, amit tudniuk kell, de min­dig arra buzdította és nevelte őket, hogy egyént utakat keressenek. Az sem volt véletlen, hogy a barrandovl stúdió olyan sokrétű lehetőségeket nyújtott a cseh új hullámnak. Ily módon a filmstúdió céltudatos po­litikát folytatott. Nagy vol a tét — de megértei Amikor a világ lassan tudomásul vette az Ifjú cseh alkotók megjelenését a színen, és „cseh is­koláról" beszéltek, gyakran a különböző áramlatok is szóba kerültek az „új hullámon" belül. A fia­tal alkotókat azonban közös vonás jellemezte: a szocializmusban nőttek fel, innen merítették egész élettapasztalatukat. S ez a tapasztalat arra ösztö­nözte őket, hogy szálljanak szembe minden kon­vencióval, művészeti és társadalmi téren egyaránt. Harcoljanak a hazugságok és a frázisok ellen mind a művészetben, mind pedig a politikában. Arra kényszerftette őket, hogy vonjanak párhuzamot a szocializmus alapjáról és értelméről az Iskolában tanult eszmények és a gyakorlat közt, amely oly ' sok mindenben eltért ezektől. Ennek ellenére azonban nem voltak szocialistaellenesek, mint ahogy azt egyes elfogult külföldi kritikusok állí­tották, Ilyen Jelzőkkel megbélyegezve alkotásal­kat. Ellenkezőleg: a szocializmus nevelte e nem­zedéket, mely nem ls akart más lehetőséget vá­lasztani, csupán az elkerülhetetlennek feltüntetett deformációk ellen tiltakozott, élesen bíráló néző­pontjával az eszmények és az igazi szocializmus összhangjának megteremtését akarta szorgalmas­ul. Ezenkívül megegyeztek az alkotók filmmel kap­csolatos ismeretei is. Nem véletlenül Járták meg a francia „új hullám" útját, amely megújította a film látásmódját, nem hiába élték meg a clnema verité térhódítását, mely a hamisítatlan valóság közvetlen ábrázolását hangsúlyozta. A szerzett ismereteket azonban nem vették át gépiesen, hanem tehetségüknek és alkotóerejüknek megfelelően továbbfejlesztették és érvényesítették. Volt azonban egyéb közös vonásuk ls: az élmény eredetisége és a gondolatok filmbeli kifejezésének sajátossága. Ugyanis sohasem figyelt volna fel rá­juk a világ, ha nem hoztak volna valami egészen újat, olyat, amit helyettük senki más nem tudott volna kimondani. Oj felismeréssel gazdagították a világot: nyíltan feltárták a szocializmusban élő ÚJ hullám Fend képünkön: Oj hullámunk egyfk Uo» JrtmttMbb képviselője, Evőid Schorm n» dezé ezúttal a színész szerepében - kórtér*® Járomit Jiref a Tréfa efmfl filmj'éíxwv Lenti képünkön: Jaroslav Fapousek gips** kollegája mellett nevet A felvétel Mven tfife téri azt a légköri, amelyben Papouiefc fot> gótja humoros bepillantását a Sífte! képző* művének és modelljeik életébe, a Legsiebfc kor dm fi filmben. emberek és a szocialista társadalom problémáit. Rendkívül érzékenyen, fiatalos lendülettel reagál­tak a világ eseményeire. Ennek a feladatnak az idősebb nemzedék képviselői maradéktalanul már nem tettek volna eleget. Ez volt fő érveink egyike, amikor külföldön nekünk szegezték a kérdést: mikor merül ki ez az új hullám, mikorra fullad ki, mint az előzőek, mondjuk a francia. Nem félünk attól, hogy kifogy a lélegzete. Elsősorban azért, mert a mi új hullámunk nem egyetlen iskolát kép­visel, hanem különböző és egymástól Igen eltérő egyéniségek csoportjából áll. Mert minden közös vonás ellenére vannak művészi egyéniségek, köz­tük Formán „pongyola életével", Némec, kaffkai stillzáclójával, Menzel megértő, de melankólikusan komédiázó filmvilágával. S éppen ebben fedeztük fel az új hullám erejét: a művészileg igen eltérő impulzusok állandó összjátékában, amely állandó véleménycserét, versengést, konkurrenciát teremt Ez viszont nem játszódhat ügy, mint egy állandóan ismétlődő hanglemez. Gondolom, igazunk volt: az új hullám sikeresen átesett a tűzpróbán, az egyes személyiségek külön­váltak egymástól. Az alapító generációhoz továb­biak csatlakoztak. S az igazat megvallva, nincs okunk, hogy e kiemelkedő nemzedékért akár nap­jainkban is aggódjunk. Még akkor sem, ha sikerük láttán a külföld kivetette a „koprodukciós hálót", melyben némelyikük kiváló lehetőséget látott. S tulajdonképpen kl dolgozik közülük napjaink­ban a barrandovi stúdióban? Formán és Passer pil­lanatnyilag külföldön tartózkodik, hogy eleget te­gyen a külföldi partnerei iránti szerződéses kö­telezettségeinek. Azonban Jaroslav Papoušek a Fe­kete Pétert és az Egy szöszi szerelmeit alkotó cso­port egyik tagja rendezőként színre lépett. Papou­šek most rendezi első filmjét, a Legszebb kort, melynek története a prágai képzőművészeti főis­kola környezetében játszódik, s a forgatókönyv alapján ítélve, a film közös alkotásaik méltó foly­tatása lesz. Erre utal egyébként nemcsak stílusa, hanem számos „műkedvelő" szerepeltetése ls, amit már Formán korábbi filmjelből ismerünk. Nem színészek, pontosabban, a libereci Naiv Színház „művészei" játsszák a főszerepeket Véra Chytilová A paradicsom fáinak gyümölcsét esszük című filmjében is. A rendezővel operatőrként együttműködik a férj is, Jaroslav Kučera, akinek oroszlánrésze van e generációhoz tartozó néhány rendező sikerében. Szorgalmasan dolgozik Evald Schorm ls, akinek Mindennap bátorság című film­jét az őszi plzeňi Finále 1968 versenyen az utóbbi évek legjobb hazai filmalkotásának minősítették. A közelmúltban fejezte be a Plébános végzete el­mű tragikomikus történetét, Brodskýval a fősze­repben. A film Josef Skvorecký regénye alapján ké­szült. Hynék Bočan befejezte a 30 éves háború Idejé­ben játszódó Becsület és dicsőség című film forga­tását, Rudolf Hrušinskýval a főszerepben. Jaromil Jireš bosszú szünet és az egykor oly sikeres Kiál­tás című film után a Tréfával jelentkezik, mely M. Kundéra Ismert regénye alapján készül. Jura] Herz — R. Hruäinský főszereplésével — Fuks Hul­laégető című regényét filmesíti meg, mely arról szól, hogyan válik egy kiegyensúlyozott polgár fa­natikus nácivá. Jan Schmidt Grln forgatókönyve alapján szovjet együttműködéssel a Lanfierí koló­niát forgatja. Csakhogy az említett „új hullám" mellett újak ls Jelentkeznek. S hogy a „hullámzás" nem szűnik meg, vagy nem pezseg túl, erre ls van Jótállás. Itt van például Bratislavában a fiatal Hanák és Havetta, akik már a dokumentumfilmben bebizo­nyították tehetségüket. Vagy Prágában Schorm kortársa, Petr Turöek. Arra a kérdésre, vajon az új hullám átcsapott-e a zeniten, vagy teljes erejében van-e, nehéz lenne válaszolni. Am, ha mégis megpróbálkoznánk, az esetben is csak a kérdés második részére válaszol­hatunk, mégpedig azt, hogy ez mindenekelőtt a feltételektől függ, melyeket az alkotók számára lehetővé tesznek, Illetve lehetővé kellene tenni, hogy elképzeléseiket és alkotó képességüket a Jö­vőben is szocialista kultúránk Javára hasznosíthas­sák és realizálhassák. MIT.O? FIALA

Next

/
Oldalképek
Tartalom