Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)
1968-12-29 / 357. szám, Vasárnapi Új Szó
At állampolgárság: meghatározott állam kötelékébe való tartozás. Az állampolgár élvezi az állam által biztosított Jogokat s köteles teljesíteni az állam által rárótt feladatokat. Az állampolgárok egymáshoz és az államhoz való viszonyát — jogalt és kötelességeit — törvények szabályozzák. Minden európai állam alkotmánya deklarálja az állampolgárok nemre, fajra, nemzetiségre, vallásra stb.. való tekintet nélküli egyenjogúságát. Ennek az egyenjogúságnak azonban nincsenek biztosítva mindenütt és mindig a feltételei, aminek következményeként nem teljes a polgárok gazdasági, politikai és kulturális egyenjogúsága sem. Az állampolgárok koruknál, nemüknél, osztályhelyzetüknél, nemzetiségüknél, világnézetüknél stb. fogva különböző társadalmi csoportokba — alakulatokba — tömörülnek és tartoznak. Közülük egyesek döntő módon meghatározzák az egyedet és annak helyzetét, elődleges jelentőségűek, mások meg átmeneti jellegűek, másodlagosak, nem alapvetően meghatározó jellegűek stb. Ezeknek a társadalmi csoportoknak az érdekel sok kérdésben azonosak, egyes kérdésekben eltérőek, megint másokban ellentétesek. Egyes csoportok Jellegükből s társadalmi helyzetükből adódóan érdekeik védelmére szerveket és Intézményeket kényszerülnek létrehozni, s kollektív Jogokat vívnak kl. Amelyik — e kategóriába tartozó — társadalmi csoportnak ez nem sikerül — Illetve a jogait elveszti —, a többi kollektív jogokkal s az ezeket biztosító intézményekkel rendelkező csoporttal szemben hátrányba kerül, történelmileg hoszszabb Idő elteltével szétesésre, megszűnésre van ítélve. Európai gond és csehszlovákiai gond a nemzetiségi kérdés mellett a nemzetiségek (nemzeti kisebbségek) kérdésének megoldása. Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy bár ez nemcsak államjogi kérdés, mégis, a jogi kérdések megoldása nélkül a nemzetiségek egyenjogú helyzetének és fejlődési feltételeinek megteremtése lehetetlen. Vagyis, ahogy az egy államon belül élő két vagy több nemzet egymáshoz való viszonyát csak törvények szabályozhatják, ugyanúgy a nemzetiségeknek [nemzeti kisebbségeknek J a nemzetekhez és az államhoz való viszonyát Is államjogilag kell rendezni, megteremtve kollektív jogalkat s e Jogok biztosításának Intézményes garanciáit: az államhatalmi képviseleti és végrehajtó szerveket. A nemzet államjogi helyzete, Illetve az állam és a nemzet, valamint az egy államban élő több nemzet viszonyának jogi meghatározása alapvetően kihat minden nemzet fejlődésére, s tagjainak — e társadalmi alakulatot alkotó egyedeknek — életére, mivel a nemzetiségi mozgalmak elsősorban is gazdasági okok következményei és a gazdasági törekvések megtestesítői. A társadalmi alakulatok kölcsönös helyzetének és ebből kiindulva az állam és a nemzet, valamint az egy államban élő nemzetek egymáshoz való viszonyából és törekvéseiből hármas kérdés adódik: 1. vonatkoztathatók-e ezek a következtetések a nemzetiségekre (nemzeti kisebbségekre)? 2. milyen a csehszlovákiai magyar nemzetiség jelenlegi államjogi helyzete? 3. milyen Irányban várható a csehszlovákiai magyar nemzetiség államjogi helyzetének fejlődése? A döntő fontosságú és jelentőségű első kérdés tartalmának lényege, hogy mi is a nemzetiség; rendelkezik-e a társadalmi csoport, alakulat, szubjektum olyan jellegzetes vonásaival, melyeknek alapján kollektív jogokra és ezek intézményes biztosítására tarthat igényt, mivel a fennmaradása érdekében ezekre szüksége is van. Mielőtt a kérdés tartalmi részének megválaszolásához kezdenénk, szükségesnek mutatkozik a nemzeti kisebbség és nemzetiség szóhasználat megmagyarázása, illetve értelmezése. A „kisebbség" nemzeti viszonyt jelentő meghatározását a szakirodalom és a köznyelv egyaránt a vallási kisebbség fogalomköréből vette át a nemzeti államok kialakulása után. Főképpen az első világháborút követően terjedt el és vált a Népszövetség alapokmányai alapján a nemzetközi jog és egyáltalán a jogszabályok általánosan elismert fogalmává. A nyugati jogforrások és irodalom ma is a kisebbségek kifejezést használja (les minorites = kisebbségek). Nézetünk szerint a kisebbség elnevezésről a nemzetiség elnevezésre való áttérés nem véletlen, hanem nagyon is megokolt. A nemzetek történelmileg különböző fajokhoz és törzsekhez tartozó emberekből fokozatosan alakultak ki. Az olasz nemzet például rómaiakból, germánokból, etrnszlcokMl, görögökből, ara bőkből stb. A kisebbséggé válás viszont nem fokozatosan történik. Egy adott nemzet tagjai egy másik nemzetállam keretében egyik percről a másikra válnak kisebbséggé. Az új feltételek között aztán fokozatosan újtlpusú társadalmi csoporttá alakulnak, melyek jelölésére már nem elég „a kisebbség" meghatározás, mely egyrészt részegész viszonyt, másrészt az új állam keretében élő nemzethez való számszerű kisebbséget s minden esetben kiszolgáltatottságot, alárendeltséget, jogi alacsonyabbrendűséget tükröz. Vagyis a „nemzetiség" szó új tartalmat fejez ki, új értelmet nyert s a nemzeti kisebbség magasabb típusának jelölésére szolgál. Hasonló következtetésre jutunk, amikor feleletet próbálunk keresni arra: ml a nemzetiség. Míg a nemzet fogalmára viszonylag elfogadott és elismert meghatározással rendelkeDr. SZABÓ REZSŐ: ÁLLAMJOG tartós közösségből s az Oj feltételek között ű] „kisebbségi" életformára kényszerülnek, bár megőrzik nemzetük nyelvét, hagyományait stb., de annak már nem szerves részel. Nem válnak azonban annak a másik történelmileg kialakult tartós közösségnek (nemzetnek) a tagjává sem, mellyel azonos lesz államuk, területük, gazdasági életük, politikai, társadalmi stb., viszonyaik. Ha a kisebbségek kialakulásának és felosztásának, valamint a nemzetiséggé válás genetikájának ezt az elméletét elfogadjuk, nagy lépést tettünk afelé, hogy a nemzetiség fogalmát meghatározzuk. A nemzetiség fogalmának meghatározásakor a következő elvekből indulhatunk kl: 1. A nemzetiség történelmileg része egy adott nemzetnek, melyet azonban már nem a rész-egész viszony, hanem az összetartozás testvéri es nemzetiségi KÉRDÉS zQnk, sémi a kisebbség, sem a nemzetiség fogalmának általánosan elismert és elfogadott meghatározása nincs. Próbáljuk ezt megközelíteni az eredet alapján, nézzük meg, mikor, hogyan, miért és hol keletkezik kisebbség, majd nemzetiség. Kisebbség keletkezik: L önkéntes településsel (legfőbb formája a gazdasági vagy politikai okok következtében előállott kivándorlás), 2. telepítéssel (főleg a feudalizmusban, a Jobbágyság telepítésével, mely azután a nemzetállamok kialakulása után nemzetiségi kisebbséggé válik), 3. a nemzetállamok megalakulásával (ha az országhatár nem esik egybe az etnikai határral), illetve — ami gyakoribb — a nemzetállamok határváltozásaival (abban az esetben, ha az új határ nem esik össze az etnikai határral). A kisebbségek kialakulásának említett három fő formája a ma is létező „nemzeti kisebbségek" három fő kategóriáját hozta létre. Ezek a következők: L egy adott állam területén szórványosan élő személyek közössége; 2. egy adott állam belsejében (határaitól távolabb) viszonylag kompakt egységben — legalább bázis helyeken — élő népcsoport; 3. egy adott állam határa mentén viszonylag kompakt egységben élő olyan népcsoport, melyet eredeti nemzetétől (anyanemzetétől) csak az országhatár választ el. Mind a három keletkezési körülményre és mind a három létező fő típusra Jellemző, hogy a nemzet egy része kerül — minden átmenet, fejlődési fokozat nélkül — új társadalmi körülmények közé. Egyedi, mivel kiváltak egy történelmileg kialakult tudata — azonos nyelv és történelem, valamint a közös kultúra és hagyományok — tesz megbonthatatlanná; 2. a nemzetiség más államszervező nemzet — vagy nemzetek — gazdasági, politikai, kulturális és államközösségében él, velük azonos termelésitársadalmi körülmények és közös ideológiai, kulturális hatások alatt; 3. a nemzetiség saját jellemjegyekkel és sajátos lelki alkattal rendelkezik, s társadalmi érdekazonosságra épülő, kollektív tudattal bíró csoportot képez. Ezek alapján azt mondhatjuk: a nemzetiség az emberek fokozatosan kialakult, relatíve konkrét egységben élő olyan csoportja, mely eredeti nemzetétől elválasztva, történelmileg viszonylag rövid idő óta más államalkotó nemzet közösségében, eredeti nemzetének tagjaitól eltérő társadalmi, gazdasági, államjogi, politikai, kulturális stb. feltételek között él. Nyelve, történelme, hagyományai nagyrészt az eredeti nemzetével azonosak, vagy közösek, társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális viszonyai és körülményei az eredeti nemzetétől eltérőek, s az adott államszervező nemzetével azonosak vagy közösek. Kultúrája az eredeti nemzeti kultúrának, az államszervező nemzet kultúrájának és saját kialakuló kultúrájának ötvözete. Lelklalkata formálódó és egyre önállóbb, sajátosabb arculatot ölt. Meg van benne az együvé tartozás tudata, és a nemzeti tudat megőrzésének, valamint a nemzetiségi tudat kialakításának akarata. Már utaltunk arra, hogy bár a modern európai államok alkotmányai deklarálják a polgárok nemre, fajra, nemzetiségre stb. való tekintet nélküli egyenjogúságát, a valóságban ez csak akkor biztosított, ha a társadalmi csoportok ls azonos Jogokkal rendelkeznek. Ha a polgárok egy csoportja, az állam egyik társadalmi alakulata olyan kollektív jogokból fakadó előnyökkel rendelkezik, amelyeket a nemzeti államjogi szervek felállítása biztosít, viszont az állampolgárok másik csoportja nemzetiségi léténél fogva Ilyen jogokkal és intézményekkel nem rendelkezik, akkor az egyedi egyenjogúság nem teljes. A nemzetek tagjai alkotta csoportot és a nemzetiségek tagjai alkotta csoportot nem lehet csak társadalmi, közösségi értelemben azonosnak tekinteni és államképződményi értelemben tagadni az azonosságot E szétválasztás, Illetve e két fogalom egymással való szembeállítása elméletileg ls hibás, gyakorlatilag pedig teljességgel tarthatatlan. Mesterkélt, felesleges, oktalan és Jogtalan minden olyan kísérlet, mely egy adott állam alkotmányban biztosított egyenjogú polgárait két, nem azonos jogú csoportra kívánja bontani: a nemzet és a nemzetiség államJogi megkülönböztetése alapján. E szerint az elmélet szerint az egyik csoportba tartoznak azok, akik az államiság hordozói, és ebből kifolyólag jogaik nemzeti létükből erednek, a másik csoportba pedig azok, akik bár ugyanolyan állampolgári kötelezettségekkel kötöttek (a termelésben, az állam védelmében és fenntartásában stb.), mint az „államszervező nemzet" bármely tagja, mégis, önhibájukon kívül, születésükből adódóan eredendő közösségi jogokkal s ezeket Intézményesen biztosító szervekkel nem rendelkeznek. A nemzetiség és a nemzet államjogi kérdései megoldási formájának nem kell azonosnak lennie, de ennek forrása nem lehet az az egyedeken kívül álló ok, hogy az egyik ember a nemzet tagjának született, a másik pedig nemzetiség tagjának. Tehát alapelvként a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságából — nemcsak egyéni, csak egyedekre vonatkozó, hanem érdekazonosságot kifejező, természetes társadalmi közösséget figyelembe vevő és elismerő egyenjogúságból — kell kiindulni s ezt az egyes nemzetiségek sajátos helyzetét figyelembe vevő alkotmánytörvénnyel, törvényekkel, intézményekkel és szervekkel biztosítani. Az állam csak Így tudja létrehozni és állandóan felújítani a társadalmi csoportok kölcsönös bizalmán alapuló demokratikus kapcsolatokat és megteremteni polgárai egyenjogúságának a feltételeit. Ami a területet Illeti: a terület nagysága vagy a terület formája (alakja) nem döntó. Csehszlovákia magyarlakta területénél kisebb területtel rendelkező nemzetek, sőt államok és léteznek. Ami a gazdaságot illeti: komplex nemzeti ekonómia egyetlen több nemzet alkotta államban sem létezik, sőt a gazdasági integráció az önálló államalkotó nemzetek saját nemzeti ökonómiáját ls fokozatosan megszünteti. Az eddig elmondottakhoz hozzá kell még venni a tudati-akarati tényezőt, hogy Csehszlovákia magyarságában, mint kollektív tudat él az összetartozás és a jellemJegyek megtartásának akarata. E tudat — hangsúlyozzuk — már nem egyedi, hanem kollektív, ezért objektív jegyként fogadható eL Ez a kollektív nemzetiségi tudat feltétlenül haladó szellemű tudat. Tükrözője a valóságnak, annak a ténynek, hogy a csehszlovákiai magyarok, mint egyedek objektív külső jegyekkel és szubjektív belső akarattal összekovácsolt érdekazonosságot kifejező természetes társadalmi alakulatot képeznek. Ez tükröződik az 1968. október 27-én elfogadott 144-es számú alkotmánytörvényben, mely a magyar nemzetiségről mint társadalmi csoportról szól, nem pedig, mint egyedekről, mint nemzetiséghez tartozó állampolgárokról. Az elmondottakból is láthatjuk, ahhoz, hogy a nemzetiséget képző egyedek egyenjogúsága a politikai, gazdasági és kulturális élet területén is biztosítva legyen, s hogy az asszimilálódást elkerülhessék, vagy legalább is reményük lehessen ennek elkerülésére, a legdöntőbb lépés annak a kivívása, hogy államjogi helyzetük biztosítsa: nem csak egyedi Jogokkal rendelkeznek, hanem a társadalmi alakulatok jogával és Intézményeivel is. A nemzetiségi lét tehát olyan folyt mat, mely objektív tényezők hatása alatt áll, külső erők befolyásolják, s az államszervező nemzetek akaratától erősen függ, de amelyre mégis a nemzetiség tagjai gyakorolják a legnagyobb befolyást. Ma, amikor a nemzetiségi kérdés konkrét megoldása kerül előtérbe, feltétlenül szükséges, hogy ezt a szempontot ls tudatosítsuk.