Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-23 / 354. szám, hétfő

••••••••••n r y j iŕ i i ••••••••••o r ••••••••••• ••••••••••• ONIBABA (japán) A háború sokak szemében azért borzalmasabb minden más katasztrófánál, mert ember okozza embernek. A roppant természeti csapások láttán rettenetet érzünk, megborzongunk, elszörnyűlködünk, fájdalmunk kimondhatatlan, de némileg csökken is azáltal, hogy a megmástthatatlannal, az elemi végzettel állunk szemben. A háború viszont embereken múlik, tehát elkerülhető és értelmetlen. S ennek az elkerülhetőségnek és oktalanságnak a tudata csak fokozza keserűségünket. Kaneto Sindó Onibaba című, lesújtóan szuggesztív filmje nagy mértékben megerősít bennünket ebben a meggyőződésünkben. Sindő háború-Iszonyata megrendítő ítélet mindenfajta gyilkolás, embert állattá aljasító öldöklés felett. Elítéli az öldöklést embertelen oktalanságáért, de még inkább embertelen következményeiért, amelyeknek legszánalmasabb szenvedő alanyai nem is a borzalmasan gyilkolok, hanem ennek a gyilkolásnak a túlélői, a homályos háttérben puszta létükért rettegő, s ezért még gaztettekre is kényszerülő távoli szemlélői. A harcos ép bőrrel is kikerülhet a gyilkolás förgetegéből, s számára már a megmenekülés is győzelem bizonyos értelemben, viszont a lelki meghasonlás, az elembertelenedés sokkal Inkább osztályrésze azoknak, akik a háí-orú következményeit hosszú időn át viselik. Sindó filmjének története a szinte vég nélküli Japán feudalizmus egy közelebbről meghatározatlan korszakában Játszódik. Mindennapos dolog volt ekkor a kis császárok közötti csatározás. Szinte virtuskodásnak tűntek, s nem is tragédiákban, hanem inkább hőskölteményekben szokták őket megénekelni. De a háború ekkor is népirtást, az emberi erkölcs- és értékrend felrúgását jelentette, és Sindó éppen a hamis legendáknak ezzel a megcáfolásával vezet rá a háború mindenkori embertelenségére. A felismerést nem zajos csatajelenetek bemutatásával teszi meggyőzővé, hanem a háttérben maradt ember kínlódásával, felforgatott életével. Két nő maradt árván a félelmetesen suhogó, s a távoli csatazajt időnként még félelmetesebben visszhangzó nádrengetegben. A komor tónusú, túlnyomórészt sötét képek s az élő kulissza, a be- és átláthatatlan félelmetes náderdö, amely nyomtalanul képes elnyelni élőt és holtat, bűnt és gyönyört, a középkori dzsungel érzékletes kifejezői. A máról holnapra élő, földhözragadt ösztönember nyomorúságos világa ez. Nehezen elviselhető, gyötrődéssel, létküzdelemmel teljes még béke-időben ls. Csakhogy a béke ritka jóangyal ezen a tájon, s Így a nyomorúság csaknem mindig hatványozott — a véres dicsésőgre vágyó unatkozó nagyurak jóvoltából. A két nő úgy tartja fenn magát, hogy orvul meggyilkolja a szökött vagy megsebesült katonákat, s felszerelésüket elcseréli élelemért. A létfenntartásnak ez a borzalmas módja természetes életformájukká válik. A két n<5 anya és feleség. A harcoló fiú, illetve férj visszatértéig nincs más módjuk az élelemszerzésre. De a szomszéd meghozza a hírt: akit várnak, már nem jön haza. S a két nő tragédiája kiteljesedik. Az anya a tehetetlen öregségből következő éhhaláltól retteg, a fiatal feleség férfi társra, szerelemre vágyik. Az anyának nincs hatalmában menye vágyait megfékezni, ezért démoni közreműködést hív segítségül. De a csapdába, amelyet menye terAlkonyat — virradat Ezt a címet nem a szójáték miatt választottam. Valóban erről van szó, hiszen az ember életének is van alkonya: az öregkor. Bár nem tudtuk előre, hogy életünk napja mikor áldozik le, egyben mégis bizony osak vagyunk: eljö az alkonyat. Az évek múlásával egyre közelebb érezzük. Van, aki megbékélve várja, van, aki bonadva gondol rá. De olyan is akad, kl figyelembe sem veszi. Akt örökké fiatal marad. Aki élete alkonyán ts tud új életet kezdeni. nál jobbat elképzelni sem tudok — mondja s az újdonsült házasokra jellemző mozdulattal megfogja az asszony kezét. Aztán arról beszél, hogy az esküvőt gyorsan megtartották, mert feleségének több kérője Is akadt. S nemcsak a szociális otthonból, hanem a községből is. Az egyik még esküvőjük reggelén a fodrászhoz ls elment utána, hogy utoljára megkísérelje rábeszélni: lépjen vele házasságra. Az asszony frizurája most is gondosan fésült. Öltözése is jóízlésről tanúskodik. Demko bácsi ls ad a külsőre: arca frissen borotvált, hófehér bajúsza mértanian szimmetrikus, nyakkendője egyenesen áll, testtartása fiatalos. Demko Gustáv, a magyarbéll szociális otthon 80 éves lakója is ilyen örökifjú ember. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy rárom hónapja nősült. Hatvanhat éves felesége szintén meghazudtolja korát: fürgén mozog, "supa derű és vidámság. — Éppen a vidámsága tetszett meg nekem — mondja Demko bácsi. — Meg az okossága. Na meg a csinossága — teszi hozzá s rámosolyog a feleségére. Megismerkedésük körülményeiről faggatom őket. — Itt láttuk meg először egymást — emlékezik Demkó bácsi. — Egy diófa alatti padon ült. Újságot olvasott. Megkérdeztem, melléülhetek-e. Nagyon kedvesen válaszolt. Az igazat megvallva, már az első látásra megtetszett. Úgy tűnt, mintha réges-régen ismerném. — Én Is azonnal megnyerőnek találtam Demko urat — vallja be az asszony nevetve. A „Demko úr" megüti fülemet, s kissé értetlenül tekintek rájuk. — A világért sem szólítana a keresztnevemen — magyarázza Demko bácsi. Az asszony pedig elmondja, hogy maga sem tudja, mi ennek az oka. — Aztán igyekeztünk máskor is találkozni. Az ötödik találkán megkértem a kezét — folytatja Demko bácsi. — Előtte éppen arről álmodoztam, hogy ha magamhoz .aló nőt találnék, akkor megnősülnék. AnnuskáLakásuk az otthon egyik kis manzárdszobája. A rend Itt is példás. A berendezés két szekrény, két éjjeliszekrény, két ágy s egy rádió. A falon egy klasszikus festmény reprodukciója. A padlón kis futószőnyeg. A házastársak idővel felveszik egymás szokásait. Ugyanakkor bizonyos tulajdonságokról leszoknak. Ugyancsak kölcsönösen hatnak egymás életszemléletére. Kíváncsian érdeklődöm, vajon hogy van ez ilyen magas korban. Ismét Demko bácsi válaszol: — Kölcsönösen tiszteljük egymás nézeteit. A feleségem például Jár templomba, én viszont ateista vagyok. Ezért minden vasárnap elkísérem a mészetes ösztöneinek készített, végül maga esik bele. Embertelenséggel küzdött az embertelenség ellen, s végül 6 maga ls megszűnt ember lenni. Ezt okozza a háború. Kaneto Sindó egyike a legkiválóbb japán filmrendezőknek. Elsősorban háborúellenes filmjeivel (Hirosima gyermekei, Halálfelhő) vívta kl a világ elismerését, s művészetével nagyban hozzájárult, hogy a japán kinematográfia gazdagította a modern egyetemes kultúrát. Onibaba című filmje európai színvonalú művészi alkotás, melyben a mondanivaló KARÁCSONY ERZSÉBETTEL és a kifejezési forma bámulatos egységével döbbenetes hatást kelt. Céljának elérésében nagy segítségére volt a két kiváló főszereplő, Nobuko Otowa (anya) és Dzslcuko Jóstmura (feleség), akik számunkra is meggyőzően tolmácsolják a különben szinte hihetetlen egzotikus Japán drasztikumot. A leghatásosabb japán filmek általában a múltból veszik témájukat. Az Onibaba ls régi múltat Idéz, de hatásossága elsősorban abban van, hogy a múlton keresztül a mához szól. Siralmas múlttal figyelmeztet a Jelen siralmaira. (cseh) Vannak a művészeteknek örök témái, mint ahogy az életben is vannak örök problémák. Így például az, hogy ki-kl hol s hogyan találhatja meg helyét a társadalomban, van-e lehetőség az újrakezdéshez, ha utunk már valahol félresikerült, s akad-e társ, aki ebben az igyekezetünkben megért és támogat bennünket. Ehhez a problémához szól hozzá Jan Procházka és Karel Kachyiía, a nagy társadalmi elkötelezettségű műveiről ismert két filmművész a Karácsony Erzsébettel című alkotással. Szükségmegoldásként nyúltak ehhez a témához, ugyanis a január előtti politikai önkény meggátolta őket abban, hogy egy időszerű társadalmi mondanivalójú forgatókönyvet teljesen elkészítsenek. A kényszerválasztás, sajnos, meg is látszik az eredetileg nem tervezett filmen, bár valószínű, hogy ennek mondanivalója sem időszerűtlenebb és jelentéktelenebb, mint az el nem készültté lett volna. A Karácsony Erzsébettel nem annyira kimunkált, mélyen átgondolt és kifejezési formáiban sem annyira változatos, igényes film, mint Procházka és Kachyfia korábbi müvei. Erzsébet (a filmben rokonszenvesen derűlátó Pavla Kárnlková alakítja) egy Javítóintézetből kikerült, cinizmussal és szkepszissel eltelt, de ugyanakkor valamilyen jobb életre is vágyó lány. Egy áporodott levetemplomba, s mise után érte megyek. Mindketten tapasztalatokban gazdagon indultunk a házasságba, mivel özvegyek voltunk. Feleségem 36 évig élt első férjével, én pedig 56 esztendőt éltem első feleségemmel, aki itt halt meg tizenöt hónapja. A házasságunk előtti időkről a feleségem szívesebben beszél. Ez érthető is, hiszen én gyerekkorom óta sokat szenvedtem, gürcöltem. Szegény anyám hét fiúgyermeket nevelt fel. Igy már libapásztor koromban küzdelmes élet várt rám. Sok mindent megpróbáltam, mlg végül vasúti alkalmazott lettem. • Közben 1911-től 1918-ig a tengerészeknél szolgáltam. Erről verset is írtam, mely így kezdődik: „Hét évet az életemből elvett a Duna s az Adriaitenger, mert így akarta Ferenc Jóska, az a vén gazember." — Hát verseket ls fr? — csodálkozom. — Amióta megnősültem, nem Igen jut rá Időm, mert az én Annuskám elvárja, hogy állandóan csak vele foglalkozzam. De azért így Is írtam néhány verset, hozzá ... Szép szavak, bölcs életszemlélet, teljes megértés. Mindez a házasság nélkülözhetetlen kelléke. De csak akkor, ha fiatalos hév ls párosul hozzá. S ezt Demko bácsi ls tudja. — Igen, az nem maradhat el — válaszolja természetesen. — De arről talán „nyilatkozzon" ő — kacsint cinkosán, s a feleségére mutat. Az asszony hirtelen elpirul, majd szégyenkezve megjegyzi: — Hát igen, Demko úr nagyon fiatalos. Sok éves, de nem öreg! Az ember életének alkonya ls eljő egyszer. Az évek múlásával egyre közelebb érezzük. Van, aki megbékélve várja, van, ki borzadva gondol rá. De olyan is akad, aki figyelembe sem veszi. Aki örökké fiatal marad. Aki sosem tartja későnek, hogy az életét újra kezdje. FÜLÖP IMRE gőjű kisvárosban helyezkedik el. Különös beosztása éppoly rendellenes, mint amilyen különc jelenség közvetlen munkatársa, az agglegény életét élő Hubert. De a különlegességek és a véletlenek ezzel nem érnek véget, tulajdonképpen az egész film ezekből tevődik öszsze, s így akarva-akaratlanul hiányoljuk a történet életszerűségét, hitelességét. És mindemellett a film cselekményessége is túl szerény ahhoz a másfél őrához képest, ameddig vetítése tart. Figyelmünket talán csak Vlado Müller játéka köti le.- A tehetséges és sokoldalú színész eleven, életből másolt figurája a filmnek sok fogyatékosságát képes feledtetni. FANTASZTIKUS ÚT A francia—nyugatnémet—oiasx koprodukcióban született Angelika című kétrészes kalandfilm nemcsak izgalmas, ámulatba ejtfi cselekményének köszönheti nagy népszerűségét, hanem ama regénysorozat rendkívüli közkedveltségének is, amelynek alapján készült. Az immár nyolcköteto* Angelika-regény az általa egycsapásra világhíressé vált Golon Íróházaspár müve. Eddig mintegy hnsz országban több mint negyvenmillió példányban jelent meg. A filmet Bemard Borderie rendezte, s főszerepét a csodás Mlchele Mercier játssza. Angelika a klasszikusan bővérű királyi-nemesi kalandtörténetek tipikus bőse, amolyan romantikus női D'Artagnan, aki ezer veszélyen át Is lángolóan szerelmes és hűséges. (sz) (amerikai) Mint a címe is elárulja, fantasztikus látnivalókat ígér ez a film. Aki erre vágyik, annak nem is okoz csalódást. Egy majdani csodavilágba kalauzolja nézőit, abba, amelyben már az sem lehetetlen, hogy az embert és akár egy tengeralattjárót bacilus nagyságúvá zsugorítsanak, s ilyen állapotban expedícióra küldjenek az ember testébe. Richard Fleischer rendező bemutatja nekünk ezt az expedíciót, s az emberi test rejtelmes világát is a bacilus nagyságú teremtmény szemszögéből. Persze, a fantasztikus utazás nem valósulhat meg csak önmagáért, célja egy ember életének a megmentése. De ez az életmentés sem folyhat le bonyodalmak nélkül, szükség van az ellentábor gáncsoskodó ügynökeire. És természetesen az elbűvölő asszisztensnőre, akinek szerepét nem kisebb híresség, mint maga Raguéi Welch játssza. Ám mondhat ki mit akar, a Fantasztikus út csak fantasztikus, s mint minden fantasztikus, ez is vonz bennünket, közönséges, embernagyságú halandókat. (szó/ Tanuljunk meg hasznosat ajándékozni Az örök karácsonyi probléma ma újból felmerült. Mit vegyünk kedveseinknek, ami szép is, célszerű is, amit nem éreznek fölöslegesnek, mert hasznukra válik. Azt mondják, a nők jobban szeretnek vásárolni, mint a férfiak. A nők általában tapasztaltabb vásárlók, viszont általában kevéssé tájékozottak a férfiak érdeklődési körét és szükségleteit illetően. Azt hisszük, nincs férfi, nincs fiatal, akt ne örülne egy szép bőr-irattáskának, vagy aktatáskának. Hát még ha utazóbőröndről van szó, amit jó már jóval az utazási idény előtt megvásárolni. Viszont a feleség, a barátnő, a Jegyes ls szívesen cserélné fel eddigi kézitáskáját újjal. Változnak a formák, az ízlés, az anyag, a színek. Köztársaságunk csaknem minden áruházában bő választékban kaphatók az ilyen irattáskát, bőröndök, aktatáskák stb. Komáromban — Jókai Mór, a világszerte ismert mesemondó városában — egykor híresek voltak a csizmadiák, a bőrdíszműáru-készítők. Komárom kedvező fekvésének — a Duna mellett — köszönheti nagy kereskedelmi forgalmát. Talán kevesen tudják, hogy a komáromi Bőrdíszműipari (Kožená galantéria) kisipari Szövetkezet ls egyike az áruházak fő szállítóinak. Felkerestük a város központjában fekvő kisipari szövetkezetet, melynek irodái és műhelyei a Stelner Gábor a 75. sz. házban találhatók. Sagát István, a szövetkezet elnöke készséggel adja meg a szükséges felvilágosításokat. Ezerkilencszázhatvankettőben alakult a kisipari szövetkezet és azonnal nagy lendülettel kezdett működni. Ekkor még csak 152-en dolgoztak a szövetkezetben. Később egyre bővült és 1968-ban már 289 állandó munkást és a téli idényben 260 ún. „bedolgozó" házi munkást, javarészt csökkent munkaképességű munkaerőt alkalmaztak. Sok közülük a női munkaerő, ami Komáromban — ahol a hajógyár elsősorban férfiakat tud alkalmazni — mindig súlyos problémát okozott. Igy sikerült a nők foglalkoztatottságát bizonyos mértékben növelni. A szövetkezetet jó munkájáért és az elért eredményekért többször oklevelekkel és más kitüntetésekkel jutalmazták. A közeli Jövőben nagy terveket szeretne megvalósítani Olyan üzemi épület építését tervezi, amely képes lesz 500 munkaerő befogadására. A jelenlegi műhelyek ugyanis már nem megfelelőek. A szövetkezet vezetősége tehát elhatározta, hogy olyan korszerű, a higiéniai előírásoknak megfelelő gyárépületet bocsát alkalmazottai rendelkezésére, ahol kellemes, egészséges munkakörnyezetben, jobb kedvvel tudnak majd termelni. Minden bizonnyal sikerül a munkatermelékenységet is erősen fokozni. A beruházások vagy 10 millió koronába fognak kerülni. Szép összeg, de kifizetődik mert néhány éven belül visszatérül. A szövetkezet Komáromban a Steiner Gábor u. 2. sz. házban saját mintaboltját rendezte be, melyet Molnár Ilonka kitűnő szakértelemmel és a vevőközönség legnagyobb megelégedésére vezet. A Komáromi Bőrdíszműipari Kisipari Szövetkezet kettőzött gondossággal készült fel arra, hogy a boltokban és az áruházakban a karácsonyi vásár idején elegendő gyártmánya álljon rendelkezésére. A hagyományos ajándékcikkek mellé mindinkább felsoralíoznak a praktikus tárgyak. —gk— 1988. xn. 23.