Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-22 / 353. szám, vasárnap

Meghitt, meleg otthon Édesanya helyett pótmama család helyett gyermekfalu (4. OLDAL) Boldogság nekem is jár... Nők és férfiak véleménye a boldogságról (3. OLDAL) Történelem viaszban elbeszélve (15. OLDAL) Évforduló A bratislavai Teslában jövőre elkészül a hárommilliomodik rádió f6. OLDAL) A Csehszlovákiái magyarság helyzete a számok tükrében (5. OLDAL) BÉKESSÉGET! Az ember-vágy küldte karácsony mai. Krisztus-korú ünnepét is a béke gondja, gondolata uralja. Nincsenek évek, korok, de jóformán hónapok s napok sem az emberiség történelmében, amikor ne szomjúhozta volna a Magasságot: az igazi békét. A legendák Krisztusával, vagy nélküle, de mindig ott élt a jóakaratú emberekben a béke vágya, óhaja. A békét óhajtozta, az élet elejét, minden törekvés leglényegét... Mégis, szinte az emberiséggel egyidősen nagy, fájó gondolat ma is. „Mindig volt titkos, valamis Názárethje az emberi Jónak". A „Jó álmáért" esdeklő emberiség bombák robbanása és fegyverek ropogása, vagy a pillanatnyi fegyvernyugvás közepette egyaránt magáénak érzi a már igévé lényegült gondolatot: Békesség a Földönl Az idők végtelenjén át a béke karácsonyi üzenete szereietet is mond, testvériséget is hirdet a világnak. Az ordas eszmék ellenében a felismerést, hogy: „az emberélet aljas játékok tétje nem lehet". Mégis minden korok legfőbb tanúságaként adódik a máig érő összegezés: a bizakodás, a hit megtartó és reményt adó erején túl csak a jóakaratú emberek összefogása lehet az az erő, mely lefoghatja a heródesek kezét. Bízó Tegnapjaink, s a „szent árú Holnap"-nak hozsannázó hitünk évezredek óta BÉKÉT mond, mégis mindig a háború és a békétlenség Csúfsága fészkelődik közénk. A Magasságot hívjuk, mégis „a mások könnye árán* élő heródesi törpeség és tekintetnélküliseg terpeszkedik közénk. Pusztuló emberéletek, jogaikban megalázottak, romokba hulló városok... hirdetik a szeretetlen és békétlen világ mai csúfságait. Megtanulja azonban hovatovább azt is, hogy a heródesi törpeség, s az emberiség legnemesebb vágyaira naponta „feszítsd meg*-et kiáltó elvakult gyávasággal szembe a békét akaró jóakaratú emberek lebírhatatlan erejét állítsa... Mert háború*, erőszak- és bombamentes világot akar, és érdemeli Olyat, ahol az ember embersége nem legendákba kívánkozó sosem-volt álom, mesebeli királyság, hanem az élet eleje és EREJE ... Heródesek és Pilátusok nélkül. Karácsony legfőbb üzeneteként — soha fontosabbat — mi is csak BÉKÉT mondhatunk... Az emberiség összefogásra érett erejében biiva egy szíweJ és szájjal valljuk: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD I FONOD ZOLTÁN KELLEMES KARÁCSONYI