Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-01 / 332. szám, Vasárnapi Új Szó

A Nobel-díj és alapítója Minden kutatómunka végső célja a kultúra és a civilizáció elöbbrevitele, az emberiség ügyének a szolgálata. Ma a kutatók nagy anyagbázissal és jól felszerelt laboratóriumokkal rendelkeznek, és a sikeres eredmények a kutatóknak is megfelelő előnyöket biztosítanak. Régebben a tudósok nemegyszer anyagi gondokkal küzködtek, meg nem értésben volt részük, és bizony sokszor mellőzték őket E

problémákat látva Alfréd Nobel svéd tudós a múlt század végén alapítványt létesített, amellyel azt a célt óhajtotta szolgálni, hogy legalább részben jutalmazza azokat az emberi nagyságokat, akik a kultúra és a tudomány terén áldoztajc az emberiség jövőjéért. Alfréd Nobel maga is a XIX. század egyik nagy feltalálója volt. Rendkívüli adottságokkal rendelkezett, szerencsés csillagzat alatt született és a találmányainak az értékesítésével meglehetősen nagy vagyont szerzett: több részvénytársaság főrészvényese és több vállalat tulajdonosa volt. 1833. október 21-én született Stockholmban. Apja, műszaki vállalkozó volt, előbb Stockholmban, majd Oroszországban, Pétervárott rendezett be egy üzemet, amely főleg a hadiiparnak termelt. Alfréd harmadik fiúként született és magánoktatásban részesült. Különösen a nyelvekben tűnt ki, anyanyelvén kívül beszólt angolul, németül, franciául és oroszul. Érdeklődését a műszaki tudományok, elsősorban is a kémia kötötte le, és ez szabta meg életpályáját. Egyetemet nem végzett, mint autodidakta képezte magát, amiben nagy mértékben segítségére volt nyelvismerete. Fiatal korában Európa akkori jelentősebb laboratóriumaiban dolgozott és mivel anyagiakban nem szűkölködött, hoszszabb tanulmányutat tett Amerikában. Ezeken az útjain jelentős tudást és gyakorlati felkészültséget szerzett. Korszakalkotó felfedezés Alfrédnek, mint vegyésznek a robbanóanyagok kötötték le a figyelmét. Zinin professzor megbízásából a nitroglicerinnel kezdett foglalkozni. Ezt a szerves vegyületet A. Sobrero, torinói vegyész fedezte fel 1847-ben, de gyakorlati jelentősége nem volt, mert a legkisebb ütésre is robbant. Nobel igyekezett ezt a vegyületet valamilyen formában stabilizálni és biztonságos robbanóanyagként felhasználni. Fáradozásait siker koronázta. A nitroglicerint 25% izzított kovaföldel és 0,5 % szódával itatta fel és ezzel elérte, hogy a folyékony nitroglicerin szilárd anyaggá vált. Ezt a találmányt 1867-ben „dynamite" néven szabadalmaztatta. 1864ben gyárat alapított Stockholm mellett robbanóanyagok gyártására. Itteni laboratóriumaiban dolgozta ki és szabadalmaztatta az ütésre érzékeny robbanóanyagok egész sorát, az indítógyújtásra alkalmas durranó higany gyutacsot (1867). Legjelentősebb tanulmánya a robbanó zselatin volt, amelyet még ma is gyakran használnak az iparban. Nobel biztonsági robbanóanyagai forradalmasították az ipari pirotechnikát, főleg a bányászatban és az olajmezők feltárásában. Sorra alakultak Európában és Amerikában a vállalatok, amelyek Nobel szabadalmai alapján ipari robbanóanyagokat gyártottak. Nobel a robbanóanyagokkal végzett kutatások eredményeit az iparban, főleg a bányászatban óhajtotta értékesíteni, Amint azonban a találmányai megjelentek a szabadalmi piacon, a világ militarista körei azonnal felfigyeltek, és igyekeztek azokat hadicélokra felhasználni, amit maga Nobel sem tudott megakadályozni. Az alapítvány Kísérleti munkahelye Bofors volt, ahol laboratóriumaiban nagyszámú kutatógárdát foglalkoztatott, üzleti vállalkozásait párizsi palotájából irányította, megpihenni viszont az olaszországi Šan Remoba tért meg. Itt luxus villát építtetett, amelyben különépületben voltak a kor minden vívmányával felszerelt laboratóriumai jelentékeny szakkönyvtárral kiegészítve, Főleg élete alkonyán gyakran tartózkodott itt, filozófiai kérdésekről elmélkedve és az emberiség sorsán töprengve. Alfréd Nobel egész életében szabadgondolkozású volt. Nagytőkés létére a szociáldemokrácia ezsméit vallotta. Halála előtt egy évvel érlelődött meg benne a gondolat és végrendeletében rögzítette, hogy mai 150 millió svéd korona (kb. 30 millió dollár) értékű vagyonából 28 millió akkori svéd koronát kitevő alapítványt tesz. Ennek mai alaptőkéje kb. 40 millió svéd korona (8 millió dollár),amelynek a kamataival a tudomány és a kultúra legkiválóbbjait óhajtotta jutalmazni, mintegy az egész emberiség nevében. Nobel alapítványa sok vitára adott alkalmat, sokan nem értették meg célját, félremagyarázták és bírálták, különösen a békedíjat. Politikusok és militarista körök békefantasztának nevezték. Az alapítvány körül jogi és gazdasági jellegű kérdések is felmerültek. Bárhogy vélelkedtek Nobel elhatározásáról kortársai, tény, hogy olyat alkotott, ami kiállta évtizedek kritikáját, és napjainkra a legtekintélyesebb intézménnyé vált. Ma, az idők távlatából nehéz eleJ. Heyrovský csehszlovák tudós 1959-ben a svéd királytól átveszi a Nobeldijat mezni azokat az indítékokat, amelyek Nobelt elhatározásához vezették. Ez a realitás síkján mozgó észember elért mindent, ami az emberi törekvés célja lehet: szaktudást, tudományos és műszaki eredményeket, gazdaságot és hírnevet, de lelkében bizonyára maradtak kielégítetlen vágyak. Magába zárkózott legényember volt, szűkebb baráti kör vette, körül. Mélyebb lelki kapcsolat kialakulására enged következtetni levelezése Kinsky Berta grófnővel, Suttner Alfréd báró későbbi feleségével. Talán a meleg családi otthon hiánya is közrejátszott elhatározásában, Megalakul a Nobel-bizottság A viták lassan lecsillapodtak, a századfordulóra tisztázódtak a jogi kérdések is, s megalakult a Nobel-bizottság (Nobel kommittée) és kidolgozta az alapítvány alapszabályait, amelyeket a svéd király és a koronatanács 1900 június 29-én hagyott jóvá. Külön alapítvány rendelkezik tudományos kutatóintézetek felállításáról és azok fenntartásáról. Ezek a mai napig is léteznek Svédországban. Az alapszabályok meghatározzák azokat az intézményeket, amelyek Nobel elképzelése és végrendelete szerint a díjakat odaítélik, továbbá a jelöltekkel szemben támasztott követelményeket, a közjogi kérdéseken kívül a formalitásokat, (a szertartások és dátumok). Ezek szerint a Nobel-díjra felterjeszthető minden tudós, író és békeharcos nemzetiségi, faji és vallási különbség nélkül. A felterjesztést meghatározott intézmények, pl. egyes egyetemek, tudományos akadémiák, de Nobel-díjjal kitűntett személyek is eszközölhetik. A felterjesztettek közül választják ki a jelölteket, és a Nobel-bizottság tárgyilagos mérlegelés alapján ezek közül a legérdemesebbeknek Ítéli oda a díjakat. A jelöltek már kb. egy évvel előbb előadás keretében számolnak be a szekterületükön elért eredményeikről a Svéd Tudományos Akadémián. Minden év december 10-én A Nobel-díj kiosztására minden év december 10-én kerül sor a stockholmi Koncertpalotában, illetve Oslóban (békedíj). Az előírt szertartás szerint a Nobel-tanács egyik tagja ismerteti az egybegyűlt ünneplő közönség előtt a kitüntetendő jelölt pályafutását és munkásságát, majd az illető a svéd kfrály kezéből átveszi az aranyplakettet, az oklevelet és a díjról szóló csekket. A kitűntetett azután rövid beszédben mond köszönetet a kitüntetésért. Az első Nobel-díjakat 1901-ben osztották ki és nem kisebb egyéniségek kapták meg, mint W. Röntgen német fizikus, a röntgensugarak felfedezéséért, Van t'Hoff német kémikus a kémiai reakciósebességek vizsgálatáért, E. Behring német bakteriológus a szérumterápia bevezetéséért és a diftériaszérum felfedezéséért kapta meg az orvosi díjat. Az első irodalmi díjat Sully—Prudhomem francia írónak, a békedíjat pedig J. H. Dunantnak, a Nemzetközi Vöröskereszt svájci származású megalapítójának ítélték oda. MOLNÁR LÁSZLÓ a kémiai tudományok kandidátusa