Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-14 / 345. szám, szombat

.1968 Lesz-e pénzbeváltás? Elkerülhetö-e az infláció? Mi érvényes még az áprilisban elfogadott és oly erőteljesen támogatott akcióprogramból? Vajon hogyan alakul a jövőben a lakosság életszínvonala? Ezek azok a kérdések, amelyekről a politikai csúcsszervekben és a kisemberek között egyaránt a legtöbb szó esik mostanában. Ezekről a problémákról tárgyal ezekben a napokban a CSKP Központi Bizottságának a plénuma. A tanácskozás eredményeit — mert a vita még javában folyik — nem ismerjük. Viszont tudjuk, hogy az ország gazdaságának helyzete egyáltalában nem rózsás. Az évekkel ezelőtt bekövetkezett megtorpanás, stagnálás még tart. Ml több, sok népgazdasági ágazatban még az augusztus 20-a okozta sokktól se tértek magukhoz PÉNZREFORM NEM OLDANA MEG Mivel a KB ülése eredményeiről még nem számolhatunk be, vessünk egy-égy pillantást az egyéb forrásokból érkező értesülésekre. Például a vezető közgazdászok megnyilvánulásaira. A pénzügyminiszter a hét folyamán több nyilatkozatot is tett, melyben határozottan cáfolja, hogy a pénzreform megvalósítására akárcsak gondolt is volna az ország vezetése. Rámutatott, hogy a forgalomban levő pénzösszeg mennyiségének a csökkentésével tartósan semmit se oldanánk meg. A termelésben kell változásoknak bekövetkezniük. A közgazdasági szakértők az 1969-es évet a konszolidáció esztendejének tartják. A pénz elértéktelenedése ellen a vállalatoknak adott dotációk csökkentésével, a beruházások bizonyos megszorításával kívánunk védekezni. Mind az elsőként, mind a másodikként említett intézkedés a forgalomba kerülő pénz és áru arányának, struktúrájának előnyösebbé változtatására Irányul. Alapjában véve arról van szó, hogy az Intézkedés nyomán — amellett, hogy a lakosság bevétele továbbra is fokozódik — növelnünk kellene a piacra kerülő áru mennyiségét és javítani annak összetételét. A KISEMBER ÉRDEKÉBEN Az intézkedések nyomán az állampolgárok milliói teszik fel nap mint nap a kérdést: Az államháztartás mint egész szempontjából helyes, ha csökkentik a dotációkat. Csakhogy — mert a vállalatoknak ls élni kell valamiből — ez a kiskereskedelmi árak emelkedéséhez vezet. Vajon ki védi meg a kisfizetésű munkást, a szövetkezeti parasztot, a nyugdíjast a vállalatok árfokozó önkénye ellen? Megnyugtató, hogy a szakszervezetek e téren több mint hasznos munkát végeznek. Január szelleme még él. A Szakszervezetek Központi Tanácsa az életszínvonal kérdéseiben egyenrangú félként tárgyalt mostanában több ízben is a kormánnyal. Ennek eredménye, hogy árulistát állítottak össze. Az ezen szereplő termékek ára a megegyezés szerint 1969 folyamán nem változik. A listán az alapvető közszükségleti cikkek szerepelnek, amelyek vásárlása az átlagos és az átlagosnál kisebb jövedelmű családok költségvetését döntően befolyásolja. . Kedvező jelenség, hogy van szerv — elsősorban a szakszervezetek — ahol nemcsak globálisan szemlélik a forgalomba kerülő pénz, a lakosság jövedelmének az összegét. Több ízben ls rámutatott, hogy több, igen Jelentős lélekszámot képviselő réteg jövedelme stagnál, miközben az árszint emelkedő tendenciát mutat. A szakszervezet ilyennemű tevékenysége a viszonylagos szociális biztonság fontos záloga. Diszharmonikusan Jiat, hogy egyesek ezzel a gyakorlattal nem értenek egyet, mert kijelentéseik alapján Ítélve az ország e legnépesebb érdekvédelmi szervezetének — a Január előtti időszakhoz hasonlóan — megint csak az „erőátvivő", a mások által hozott határozatok kommentár és ellenvetés nélküli végrehajtóját szeretnék látni. A szakszervezetek azonban továbbra is a januári úton haladnak, egy lépésnyit se kívánnak feladni a demokratizálás folyamán elfoglalt területből. KONSZOLIDÁCIÓT - OPPORTUNIZMUS NÉLKÜL A héten tovább folytatódott a KB novemberi plénuma határozatának magyarázása és a pártszervezetekből beérkezett hozzászólások értékelése. A határozat alapvető tételeivel a pártszervezetek zöme egyetért. A hozzászólásokból az elemzésnél sok minden kiderül. Például az, hogy a párt sorait milyen alapokon lehet egyesíteni. A párttagság egyesítési platformja alapjában véve azonos azzal a platformmal, amelyet a novemberi plénumon a Központi Bízottság a határozatban kifejezett. Ennek alapvető vonása, hogy az egyesítést a szélsőséges elvek alapján lehetetlen végrehajtani. Viszont Itt nem a polgári értelemben vett, megalkuvó „arany középútról" van szó, hanem célravezető, józan tevékenységről. Gazdasági téren: az új gazdaságirányítási rendszer következetes bevezetéséről, az akcióprogram gazdasági vonatkozásainak teljesítéséről, politikai szempontból pedig a legjobb, tisztakezű, jóképességű emberek elképzeléseinek érvényesítéséről, a párt vezető szerepének nem művi úton való érvényre juttatásáról van szó. A \ párttagság — és nemcsak a párttagság — többségének ma ez a politika megfelel. KIKET AZ ÉLRE? Nemrég a sajtóban napvilágot látott a CSKP KB Elnökségének az évzáró pártgyűlésekkel kapcsolatos határozata. Van ennek egy pontja, amelyre sokan felfigyeltek. Ebben arról van szó, milyen párttagokat kell a jövő megbizatásl időszakra a vezetőségbe választani. A határozat szerint — ez természetesnek tűnik — az alapszervezetek tagságának bizalmát élvező, tehetséges tagokat kell a vezetőségbe választani, akik a magasabb pártszervek határozatainak érvényt tudnak szerezni. Január óta megtanultuk, hogy a vezetők kiválasztásának e kritériumok alapján kell végbemennie. Mindenütt így kellene ennek lennie. Hogy ezt az alapszervezetek ls igénylik, az a novemberi plénum határozatára beérkezett hozzászólásokból ls kitűnik. A „megkérdőjelezett" nevek — minden hozzászólásban ugyanazok a nevek szerepelnek (I) — viselőinek és a pártvezetőségnek végűi is színt kellene vallaniuk: Árulók voltak-e, vagy sem? Frakcióztak-e a kritikus napokban, vagy sem. Lehet, hogy a hozzászólásokban feltett kérdések csak mendemondákon alapszanak. Ha így van, akkor annál Ts inkább tisztázni kell az ügyet. A párttagság most két kérdést tesz fel a káderproblémákkal kapcsolatban. Az alapszervezetekben: kiket az élre? A felsőbb szervekkel kapcsolatban a kérdést így módosítja: Kik maradjanak meg az élen? AZ ALLAMBIZTONSAGIAK PERE A jogszolgáltatásban — főleg

1 a helyrehoznivalók tekintetében — teljes gőzzel folyik a munka. Ez is január szellemében történik. A rehabilitációs perek „szenzációi" mellett nagy megdöbbenéssel fogadta a lakosság a volt állambiztonsági dolgozók pere folyamán napvilágra került tényeket. Az illetők hatalmukkal viszszaélve az 1948. februárját követő időszakban meggyilkolták az akkori időszakban feloszlatott egyik politikai párt funkcionáriusait, ahelyett, hogy azokat a törvényeink szerint kihallgatták volna. Gyilkosság vádjával most eljárás indult ellenük. Tetteikért teljes mértékben felelniük kell. Figyelmeztető ez — úgy véljük — a Jövőre nézve is. TÓTH MIHÁLY Izgalommal teli érdeklődéssel várjuk, hogy az 1968. október 27-én elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény miként — s mikor — telítődik élettel. Bár konkretizálása érdekében eddig még nem sok történt, a Szlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi Bizottsága és titkársága napirenden tartja a kérdést, s kezdeményezően lép fel. Ennek köszönhető, hogy a közelmúltban tartott ülésen megtárgyalhatták azt a törvényjavaslatot, mely a nemzetiségi szervek felépítésének megoldását javasolja. A nemzetiségi bizottság tagjai — élénk és ellenvetéseket is tükröző vitafelszólalások után — egyhangúlag elfogadták a javaslatot. Ez gyakorlatilag annyit jelent, a törvényjavaslat a nemzetiségi bizottság kezdeményezéseként elindulhat útjára a hivatalos szervek, mindenekelőtt az SZNT jogi bizottsága felé, hogy végső döntésre aztán a Szlovák Nemzeti Tanács elé kerüljön. Persze, addig még hosszú az út, s nemcsak az ügyintézés időbelisége lehet^ igényes, hanem a nemzetiségek számára természetesnek tűnő intézményes megoldások javaslata is különböző mérlegelések tárgya lehet. Ettől függetlenül az olvasók érdeklődésére már ma számot tarthat a javaslat s felvetődhet a kérdés: MIT TARTALMAZ A TÖRVÉNYJAVASLAT? Az 144/1968-as számú alkotmány törvény 5. cikkelye alapján — mely a Cseb és a Szlovák Nemzeti Tanácsra hagyja azt a Jogot, hogy a nemzetiségi szervek és képviselet kérdésében döntsenek — javaslatot terjeszt ezen szervek lelépitésére. Ezen szervek legfőbb feladata, hogy a nemzetiségi jogok megvalósulását biztosítsák és ellenőrizzék, s ugyanakkor az egyes kérdések megoldásában kezdeményező javaslattal lépjenek ax állami szervek elé. A törvényjavaslat abból ax alapelvből indul ki, hogy a létesítendő nemzetiségi szervek axonos jogokat biztosítsanak a magyaroknak és az ukránoknak (ruszinokj egyaránt. A javaslat a csehszlovákiai képviseleti rendszerben ugyanakkor megoldja a nemzetiségi képviselet kérdését is. Ezek sxerlnt a Sxlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi Testülete a nemzetiségek hivatalos képviselője s egyben érdekvédelmi szerve. Ezt az SZNT hívja életre, ax SZNT sxerves részeként, mint kezdeményező, ellenőrző és munkaszervet. A testület tagjai ax SZNT nemxetiségi képviselői. A testület két tagozatból, magyarból és ukránból (ruszin) áll. Ax SZNT tanácsaihoz hasonlóan hatkísérlet tagú elnökség irányltja a testület munkáját, melynek élén elnök és alelnök áll, a nemzetiségi képviselet elve érvényesítésével. A nemzetiségi testület elnöke — a javaslat szerint — az SZNT egyik alelnöke. A testület működését az SZNT tárgyalási rendje és a statútuma szabályozza. Az SZNT oktatásügyi és művelődési bizottsága — éppúgy, mint a tervezési és költségvetési — nemzetiségi alhixottságot létesítenek, melyek ax illetékes bizottságok jóváhagyta štatútom szerint működnek. A kerületi nemzeti bizottságok mellett — a nemzetiségi képviselőkből, valamint további sxakemberekből — nemxetiségi testűletet hoznak létre. A bizottság elnöke egyben a KNB egyik alelnöke, titkára pedig rendszerint az általános hatáskörű nemzetiségi szakosztály vezetője. A nemzetiségi testület a kerület területén biztosítja a nemzetiségek jogainak érvényesülését, főleg azáltal, bogy a KNB plénumának, tanácsának és más szerveinek kezdeményező javaslatokat terjeszt elő a kerület nemzetiségei politikai, gazdasági és kulturális élete kérdéseinek megoldására; véleményt mond a nemzetiségeket érintő kérdésekben, s ellenőrzi az őket érintő határozatok teljesítését. Ax irányítás szempontjából a kettős alárendeltség elve érvényesül, egyrészt az illetékes KNB és szerveivel, másrésxt az SZNT Nemxetiségi Testületével szemben. Hasonló testületeket létesítenek axokban a járísokban — i JNB mellett —, ahol a lakosság aránysxáma 10 százaléknál több, de 50 százaléknál kevesebb. Azokban a Járásokban, ahol a lakosság arányszáma nem éri el a 10 százalékot, a nemzeti és a nemzetiségi képviselőkből egyenlő összetételű komisszió létesül. A KNB-k és JNB-k oktatásügyi és művelődési bizottságai mellett nemzetiségi albizottságokat hoxnak létre. Axon városi nemxetl bizottságok mellett, ahol legalább 10 sxixalék, vagy háromexernél több nemzetiségi állampolgár él, a nem xeti és nemzetiségi képviselőkből 6—8 tagú, egyenlő összetételű komisszlót hoznak létre. A NEMZETISÉGI VÉGREHAJTÓ SZERVEK A törvényjavaslat feltételezése szerint a nemzetiségi jogok biztosítása érdekében az államhatalom végrehajtó szerveiben is biztosítani kell a nemzetiségek képviseletét. A nemzetiségi kormányhivatal — mint végrehajtó szerv — elnöke a javaslat szerint a kormány alelnöki tisztségét ls betöltené, míg az oktatásügyi és művelődési miniszter első helyettese — a kormány tagjaként — ugyancsak a nemzetiségek képviselőiből kerülne kl. ök egyben az érintett minisztériumokon létrehozandó nemzetiségi főosztályok vezetői ls. Első lépés a nemzetiségi alkotmánytörvény megvaló> sitása felé A nemzetiségi kormányhivatal elsősorban szervezési, közgazdasági és szociális osztályokból, valamint a titkárságból áll. Ezek szorosan együttműködnek az egyes minisztériumokkal. A nemzetiségi kormányhivatal tevékenységében igazodik a kormány tárgyalásai és munkarendjéhez, valamint az elfogadott statútumhoz. Tekintettel a sajátos jellegű hatáskörre és feladatokra, szükségesnek mutatkozik, hogy a Belügyminisztérium és Igazságügyi Minisztérium (igazságügyi kérdések, fordítások stb.), valamint a Tervezési Ögyek és Földművelésügyi Minisztérium mellett külön részlegek alakuljanak a nemzetiség teljes és egyenjogú fejlődése biztosítására. Tevékenységüket a kormány munkarendje, illetve az illetékes minisztérium statútuma szabja meg. A nemzetiségi testülettel rendelkező KNB-k és JNB-k keretében nemzetiségi szakosztályt (általános hatáskörrel), továbbá oktatásügyi és művelődésügyi szakosztályt létesítenek. Mind az osztályok, mind a szakosztályok szerves részei az egységes államhatalmi irányításnak, ugyanakkor végrehajtó szervei a nemzeti bizottságok nemzetiségi testületeinek. Ezek esetében ugyancsak a kettős alárendeltség elve érvényesül. A törvényjavaslat indoklása végül kiemeli, hogy ezen elvek érvényesítése nem terheli az állami költségvetést. Nagy vonalakban ezek azok á legfőbb elvek, melyeket az SZNT Nemzetiségi Bizottsága által elfogadott törvényjavaslat felölel. A maga nemében nemcsak első lépés a nemzetiségek jogai rendezésében, hanem olyan kísérlet ls, amely külföldi vonatkozásban is párját ritkítja. S hogy e téren mennyiben lehetünk hazat vonatkozásban egy új hagyomány kezdetei, nemzetközi szempontból pedig egyedülálló példa, az elsősorban attól függ, a hivatalos államhatalmi, valamint politikai szervek mennyiben azonosítják magukat ezekkel az elképzelésekkel. A magunk részéről a realitás talaján állónak tekintjük ezeket az elképzeléseket, melyekről szeretnénk hinni, hogy nemcsak jámbor óhaj lehet, hanem megérhető valóság is. ... Az idő persze, előbb vagy utóbb ezt is megválaszolja. FÔNOD ZOLTÁN A

szlovák nép nemzeti felszabadító, függetlenségi harca történetének egyik határköve 1918. december 15. E napon Liptovský Mikulášon tízezrek gyülekeztek, hogy kifejezésre juttassák óhajukat: Az elszakadást az Osztrák—Magyar Monarchiától és a csatlakozást a Csehszlovák Köztársasághoz. Az ötven évvel ezelőtt lezajlott manlfesztáció mintegy folytatása volt az ugyancsak Liptovský Mikulášon 1918. május elsején megtarott népgyűlésnek, ahol első ízben hangzott el az önrendelkezési jog követelése a „csehszlovák törzs szlovák ága" számára. ötven évvel ezelőtt, 1918. december 15-én hatalmas tüntető menet vonult végig Liptovský MikuláS fő utcáján. A menet élén a rybárpolei munkások zenekara haladt. Egyes csoportok jelzőtáblái a község nevét hirdették. A népgyűlést a nemzeti himnusszal és a Marseillaise forradalmi dallal nyitották meg. Az első szónok Rázus evangélikus lelkész volt. A korabeli sajtó szerint „beszéde olyan haladó szellemű és demokratikus volt, amilyent ritkán hallani lelkésztől." Utána Kovái, a Szociáldemokrata Párt küldötte emelkedett szólásra. Beszédében pártja szerepével és követeléseivel foglalkozott az új államban, majd kitért az orosz forradalomra, s felszólította a népet, hogy haladjon az idők szellemével. A forradalom diadalútja megdönA Liptovský Mikuláš-i manlfesztáció 50. ÉVFORDULÓJÁRA tötte a cárokat, a királyokat, s megdönti a milliomosok bástyáit is — fejezte be beszédét. Ezután határozati javaslatot terjesztettek elő, melyben többek között ez áll: „A Szlovák Szociáldemokrata Párt megszakít minden kapcsolatot a Magyar Szociáldemokrata Párttal és függetleníti magát. Nemzetközi vonalon azonban szolidáris a Magyar Szociáldemokrata Párttal és a világ minden szociáldemokrata pártjával. Abban a meggyőződésben, hogy a szlovák dolgozók nemzetünk egy részét alkotják, nem akarunk a Csehszlovák Köztársaság fölösleges függeléke lenni, hanem a történelmi országrész népeinek egyenrangú partnere." A rezolúciő további részében kiemeli, hogy „amikor minden párt hallgatott, a SAiciáldemokrata Párt május elsején kiállt a szlovák nép nemzeti függetlensége és szabadsága mellett, amelyet a magyar hatóságok kemény üldözése követett." A rezolúció a továbbiakban a Szlovák Nemzeti Tanács 1918. október 30-i deklarációjával foglalkozik, amelyet a Szociáldemokrata Párt teljes egészében magáévá tett. A határozati Javaslat több időszerű követelést is tartalmazott: Szlovákia dolgozó népe követeli, hogy az új csehszlovák állam demokratikus államforma legyen, mely minden polgárnak biztosítja a politikai jogokat. A követelések nem kevésbé fontos része volt a szlovák dolgozó nép egyenjogúságának kérdése: „Követeljük, hogy a szlovák dolgozó nép egyenrangú és minden tekintetben fontos alkotó eleme legyen a mi csehszlovák családunknak, biztosítva legyen számukra a jogvédelem és részük legyen az ország vívmányaiban. Az intézkedéseket ne a munkások háta mögött, hanem azok közreműködésével hozzák." Sajnos, a Szlovák Szociáldemokrata Párt nem az osztályharc, hanem az osztálybéke útját követte. A szociális forradalom programjával szembeállította a polgári demokrata és nemzeti forradalom programját. Szlovákia és Kárpátukrajna forradalmi proletariátusa azonban nem állt meg félúton, nem elégedett meg a polgári nemzeti forradalom kivívásával, hanem kitűzte a végső szociális felszabadulás harcos útját, amely két évvel később a lubochftai kongresszus határozataiban jutott kifejezésre. RÓJÁK DEZSŐ