Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-13 / 344. szám, péntek

Oldfich Černík minisztere (Folytatás a 4. oldalról) son visszatérünk a CSKP KB legközelebbi ülésén. Ezzel kapcsolatban mér • ma érdemes elgondolkozni azon," milyen típusú problémákkal találkozhatunk a Jövőben és milyen szempontokat vegyünk figyelembe az előkészítésük során. Célunk a népgazdaság egyensúlyának elérése Jelenlegi célunk, hogy megszüntessük a mostani egyensúlyhiányt, elérjük a népgazdaság állandóan megújuló és ebben az értelembe tartós egyensúlyát, amelyet mint piaci egyensúlyt fogunk fel, az ismert három területen: a belső és külföldi piacon és a beruhá-. zási piacon. Ez az egyensúly nem mérlegszerű kiegyenlítése a bevételt forrásoknak, mert mint ismeretes mindig érvényes volt és érvényes, hogy a társadalom szükségletei gyakorlatilag korlátlanok, de a szükségletek fedezésére szolgáló források korlátozottak, célunk tehát, hogy elsősorban megteremtsük az egyensúlyt a termelői szférán belül, másrészt a vállalkozói szféra is az állami közötti kapcsolatokban, ami lehetővé teszi, hogy az állam fedezni tudja a társadalom valamennyi fontos szükségletét a javak újraelosztásának keretében. Ezt még eddig nem értük el és nem érhettük el, ez lényegében hosszabb lejáratú probléma, s megköveteli, hogy necšak a megfelelő gazdasági, pénzügyi stb. ösztönzőket találjuk meg, hanem helyesen válasszuk meg a vállalkozói szférában való állami beavatkozások módját és mértékét, ami a világ iparilag fejlett államaiban is egyre jobban terjed. Ez a szükséglet egyre nyilvánvalóbb. Érthető, hogy a szocialista gazdaságban ez a prolematika annál bonyolultabb és fontosabb, amennyivel a szocializmus céltudatosabban és tudományosabban fejleszti gazdaságát. Ezzel kapcsolatban szeret-* ném hangsúlyozni, hogy egyáltalán nincs igazuk azoknak, akik 'úgy vélik, vagy állítják, hogy mi Itt, Csehszlovákiában vissza akarunk térni a tőkés gazdasági elemekhez. Ettől messze vagyunk. Utunk az előrehaladás keresése a fejlett szocialista társadalom építése felé, kiküszöbölése mindannak, ami fékezi a szocializmus fejlesztését. Ezért számunkra bármely út visszafelé elképzelhetetlen és lehetetlen. Igaz, hogy terv és a piac ^kapcsolatai, a programozott, tervezett gazdaságirányítás és áruviszonyok kapcsolata igen bonyolult dolog, s eleddig csak leegyszerűsített elképzelésekig Jutottunk el. Ez a bonyolultság abban rejlik, hogy a gazdasági reform megkívánja egyebek között a deformációk helyrehozását, azaz változások végrehajtását; márpedig minden változás mindig érint valakit, legyen az ter- ' melő, vagy fogyasztó. Ez is egyik oka annak, hogy miért nem lehet bevezetni a gazdasági reformot elhamarkodott gyorsasággal, hanem csak nagyarányú érzékenységgel. Egyesek úgy vélik, vagy — jobban mondva — azt képzelik, hogy a reformot már régen bevezethettük volna valamilyen „cél" formában. De azok, akik ezeket az illúziókat táplálják, nem tudják, mi a reformnak az a célformája. Már maga ez az elképzelés is illúzió. Mert egy ilyen, gazdaságilag és politikailag ennyire mélyreható, bonyolult dolgot nem lehet spekulatívan előre kigondolni, mert új eddig ki nem próbált rendszer ez, amely állandóan fejlődni fog, amely megköveteli, hogy száz számra hajtsunk végre igen fontos gazdasági, pénzügyi, adóügyi, árpolitikai, szervezési, jogi és számos más rendszabályt. Tehát hosszan tartó folyamat ez. amelyben minden további lépést csak az előbbi lépések eredményének és hatékonyságának gondos értékelése alapján lehet megtenni. Harmadszor: megfeledkeznek a tárgyszerű és a gazdasági problematika kapcsáról, pedig ezeket nem lehet erőszakkal külön választani egymástól, mert az egyik feltételezi a másikat. Sok esetben azok, akik a reform gyors végrehajtását sürgetik, félnek ettől a reformtól, mert amint érzik kihatásait, az eddigi deformációk helyrehozásában a nem hatékony termelésre gyakorolt nyomását, ellenállnak minden népszerűtlen, jóllehet a gazdaság helyreállítása érdekében elkerülhetetlenül szükséges rendszabálynak. Ha elhatároztuk, hogy a gazdasági reformot nem a fogyasztók kárára valósítjuk meg, akkor mindenekelőtt a termelők érdekeihez kell hozzányúlnunk. Másként ez nem megy, tudnunk kell ezt megymagyarázni az embereknek. De ezt csak akkor értik meg, ha tudni fogják, hogy a pártnak világos programja van, hogy lépései céltudatosan öszszehangoltak, és hogy e lépések eredménye az emberek és a társadalom szükségleteinek nagyobb mértékű kielégítése lesz. Akkor megértik az ún. népszerűtlen Intézkedéseket is. Ezért azt ajánlom, hogy mér ma jelöljük ki az elvtársaknak e csoportját, amely meghatározná azoknak a problémáknak a körét, amelyeket ki kellene dolgozni a Központi Bizottság számára, s ez a munkacsoport vezetné a szükséges anyagok előkészítését. E munkák keretében átgondolt javaslatokat kell kidolgozni e három alapvető probléma megoldására, mind: 1. Az állami dotációk különféle formáinak csökkentése, az anyagi eszközök átdiszponálása a vállalatok fölötti szférában, és egyúttal a legjelentősebb feladatok kedvezménye rendszerének átértékelése elsősorban a lakásépítésben. 2. Hatékonyabb inflációellenes állami politika, beleszámítva az adórendszert és az árak racionalizációját, és 3. a vállalatokra, a szocialista vállalkozásra és a dolgozók részvételére vonatkozó törvény kidolgozása és jóváhagyóEgy nagyon időszerű kérdés 19BS rt: 13. Engedjék meg, hogy ez alkalomból egy nagyon időszerű kérdésről is szóljak. Egyesek azt mondják, hogy a mai helyzetben nincs értelme jobb gazdasági eredményekre törekedni, mivel úgy sem dolgozunk magunknak. Tanúi vagyunk a piacra háruló rendkívüli nyomásnak, a termelés és a kereskedelem nem tudja kielégíteni a rendkívül megnövekedett keresletet. A többszöri cáfolat ellenére még mindig olyan hírek keringenek, hogy pénzreform van előkészületben stb. Az emberek még mindig nem biztosak a jövőt illetően, és kétségeik vannak, hogy a párt és az állam megtartja-e Ígéretét, hogy folytatjuk-e a januárban választott politikai irányzat fejlesztését. Nézetem szerint ez természetes, mivel az emberek január előtt szerzett tapasztalataik alapján inkábba tetteknek hisznek, mint a szavaknak. Sokan elvesztik illúzióikat, és sokan vannak olyanok, akik kézlegyintéssel akarnak mindent elintézni, és újból a magányba kívánnak vonulni. Elkerülhetetlen ez? Meggyőződésem, hogy nem. Biztos vagyok abban, hogy idővel azok is ezen a nézeten lesznek, akik még ma másképp gondolkoznak. A január utáni fejlődést az emberek aktivitásának növekedése jellemezte. Felszabadult a légkör, az emberek az uniformizált nézetek és az elnyomott kezdeményezés évei után részt kezdtek venni a politikai döntésekben. Már akkor figyelmeztettünk arra, hogy a nagy szavak nem elegendők. Eljön majd az az idő, amikor az emberek ráébrednek arra, hogy a szabadságnak és a demokráciának is van halára, a demokráciának is megvan a kevésbé népszerű oldala, és a fejlődés súlyos létfontosságú problémák megoldását veti fel. Nem akarom, hogy szavaimat olyan kategorikusan értelmezzék, mint ahogy kimondtam őket. Eddig azonban már túl sok nagy szó hangzott el, itt az ideje a munkának, az apró mindennapi munkának, amikor téglát téglára rakva építjük a szocializmust Csehszlovákiában magunknak és a jövő nemzedékeknek. Ha ölbe tett kézzel ülnénk, ez azt jelentené, hogy megfeledkeztünk a szocializmus nagy eszméiről, megfeledkeztünk 1968 januárjárról. A nemzetek történelmében a legrövidebb időszakot sem lehet kitörölni. Január után mi sem maradtunk egy helyben állva, társadalmunk tovább fejlődött, hisz senki sem akarhat-. Ja, hogy megtorpanjunk. A népgazdaságban súlyos problémák állnak előttünk, a gazdasági reform fejlesztésében ez évben gyakorlatilag egy lépést sem tettünk előre, 1968 gazdasági szempontból is nagy veszteségeket jelentett. Sok munka vár még ránk a föderatív rendezés befejezésében, fejleszteni akarjuk a polgárok demokratikus jogainak biztosítására vonatkozó terveinket. Minden eredmény a nép munkájából születik Mindezt azonban csak akkor valósíthatjuk meg, ha valamenynyien, minden egyes polgár tudatosítja, hogy a siránkozás nem hoz gyümölcsöt, ez csak a munkások, a parasztok és az értelmiségiek munkájából születik. Ojból elismétlem: teljes mértékben megértem az emberek érzéseit, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért mondom ki ezeket a szavakat melyek egyesek szerint talán túlságosan kemények. Senki sem vette el tőlünk és nem is vesszi el azt a lehetőséget, hogy hazánkat virágzó gazdasággal, gazdaságilag fejlett szocialista orzsággá fejlesszük. Arra a nemzedékre gondolok, mely utánunk következik. Ne enged- / jük meg, hogy szegény országban jöjjön a,világra. Néha nagyon nehezen érünk el eredményeket, utunkon bonyolult hibák és tévedések kísérnek, de megéri, hogy ne csüggedjünk és felemelt fejjel haladjunk. Ezért fordulunk elsősorban az üzemek dolgozóihoz, a munkások, a műszaki szakemberekhez, a közgazdászokhoz, az irányító szervek dolgozóihoz, a mezőgazdasági dolgozókhoz, az iskolaügy a kultúra és a művészet dolgozóihoz. ök adhatják meg a választ arra ,milyen gyorsan haladunk majd előre, milyen sikerrel szabadítjuk meg népgazdaságunkat a merevség páncéljától. Minden eredmény, amivel büszkélkedhetünk, népünk munkájából született. Sem ma, sem holnap senki sem ad nekünk semmit ingyen. Tekintsük ezt valamennyien szívügyünknek a munkásoktól kezd egészen a miniszterelnökig, és e szerint cselekedjünk. Az állam vezetői által elfogadott intézkedések lényegében mindig csak keretül szolgálnak, csupán általános irányelvek. Hogy miként valósulnak meg, milyen lesz végleges eredményük, az azoktól függ, akik megvalósítják őket. Vannak olyan problémák, melyek az állam lehető legjobb gazdasági politikája esetén is csakis a dolgozók teljes támogatásával és érdekeltségével oldhatók meg. Az olyan kérdésekre gondolok, mint az erkölcs és a fegyelem megszilárdítása, a munkaidő kihasználása, a tartalékok felhasználása stb. A világpiaci szigorú versengésben csakis gyártmányaink jó minőségével és ötletességünkkel érvényésülhetünk sikerrel. Kétségtelenül jó dolog a „jő minőség évének" megtartása, de nem szabad csak ennél maradnunk. Munkánkat mindig és mindenütt a minőségnek kell jellemeznie, ugyanúgy, mint a haladó irányzat a műszaki megoldásban és a találékonyság az üzleti tevékenységben. A mai ülésen megvitatott problémák teljes mértékben a CSKP Központi Bizottságának novemberi határozatára támaszkodnak. Amennyiben egyes területeken konkretizálják a pártnak a legközelebbi időszakra tervezett munkáját, ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyják a pártmunka más területeit, melyeket a novemberi határozat kiemel. A mai tárgyaláson felvetett alapvető kérdések — az állam megszilárdításának, a kormányszervek intézményes elrendezésének problémái, valamint gazdaságpolitikánk fő problémái — annak következtében vetődtek fel, hogy pártunk szocialista társadalmunk sokoldalú felvirágoztatására törekszik. Már elérkeztünk abba a szakaszba, amikor bizonyos előkészítő munkákat elvégeztünk, de a politikai és szervező munka java — a központban és az egész pártban is — még előttünk áll. Az állam megszilárdítása és a kormányszervek elrendezése terén már kidolgozták az elvi törvényes intézkedéseket, s ezzel megalapozták a további eljárást. Központilag még számos kiegészítő és végrehajtó intézkedést kell kidolgoznunk, a szervezés és a káderkérdések terén el kell látnunk a szövetségi és a nemzeti szerveket, de elsősorban a központban, az egész pártban és az egész társadalomban meg kell tanulnunk, dolgoznunk abban a szellemben, mely az új államjogi rendezés előkészítésekor vezérelt. Pártunkra nagy szervezői, de elsősorban nagy politikai munka vár. Újból ismétlem, hogy egyedül a párt lehet a föderalizáció eszméjének hordozója, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kialakítására szövetkezett két nemzet teljes egyenjogúságának kifejezője, ezt csak a párt tudatosíthatja a központi szervekben dolgozó emberekben, de más iránv'tó szinteken is, mind a gazdasági, mind a kulturális szférában. Ha tudatosítjuk, hogy az egyenjogúság ötven éven át gyakorlatilag nem volt teljesen biztosítva, akkor azt is megértjük, hogy csak nehezen fogunk megszabadulni attól a gyakorlattól és szemlélettől, amelyek az elmúlt ötven év alatt az emberek tudatában kialakultak. Lehet, hogy nem tudjuk kikerülni a bizalmatlanságot vagy a másik nemzet magatartása iránt tanúsított kételkedést. Ilyen nézetek léteztek néhány ember gondolatvilágában és léteznek ma is, és nem feltételezhető, hogy január 1-től kezdve eltűnnének. Ez nem lenne a helyzet reális szemlélete. Mindenekelőtt a kommunistáktól függ, hogy az emberek tudatában és ebből eredően a gyakorlati tevékenységben mii ven gvorsan megy majd végbe a két nemzet kimondottan egyenlő kapcsolata kialakításának folyamata, hogy milyen következetesen és idejekorán reagálunk az esetleges hibákra, és hogyan tudjuk azokat kiküszöbölni. Még így is elkövethetünk egyes esetekben vagy bizonyos helyeken különféle hibákat, tehát ez egy olyan folyamat lesz, amellyel a pártnak számolnia kell. Végső fokon ezt Igazolják azok a tapasztalatok ls, amelyeket gazdasági gyakorlatunkban a gazdasági reformok eddigi megvalósításának néhány elsődleges eleméből szereztünk. Két fajtája van, mégpedig egyrészt a türelmetlenség, másrészt a következetlenség. Amikor néhány évvel ezelőtt a gazdasági reformok bevezetéséről döntöttünk, elhatároztuk, hogy csak fokozatosan valósítjuk meg, elkerülendő azokat a megrázkódtatásokat, amelyek az elhamarkodott bevezetés szükségszerű kísérőjelenségei lennének. Ma is helyesnek tartjuk a CSKP Központi Bizottságának ezt a határozatát, és úgy vélem, hogy ez az itt ülők döntő többségének a véleménye is. Nincs jogunk tehát afelett siránkozni, hogy a gazdasági reformok realizálásának eddig elért foka még nem oldotta meg mindazokat a kérdéseket, amelyek megoldására számítottunk. Másrészt fel kell tennünk a kérdést, vajon a válságos helyzeteket kikerülni akaró törekvéseinkben — minden lépésünk elég következetes volt-e, vajon nem engedtük-e meg túlzott óvatosságból vagy következetlenségből olyan szubjektív szemléletek megismétlődését, amelyek mindenkor gátolják a fejlődést. Amikor határoztunk, már a kezdet kezdetén tudatában voltunk annak, hogy a gazdasági törvényszerűségek objektív hatásának és e törvényszerűségeknek megfelelően kialakított gazdasági feltételek jelentősen előnyösebb előfeltételeket teremtenek a népgazdaság effektivitősának hatékony növelésére és ezzel a lakosság életszínvonalának növelésére is. De annak is tudatában voltunk, hogy a reformok hatása fokozottabban érinti a válalatokat — sokszor nem az ő hibájukból —, és hogy szükségszerűen bekövetkeznek majd olyan válságos helyzetek is, amelyeket meg kell oldanunk. Valljuk be őszintén, meg tudtunk-e már ilyen válságos helyzeteket oldani? Ez ideig többnyire úgy hidaltuk át, hogy eltértünk a vállalat és a társadalom egyenjogú helyzetéről szóló alapelvtől és megengedtük, hogy a gazdasági eszközök olyan mértéktelen differenciálódására kerüljön sor, amelyek révén ezen eszközök rendszerében ismét helyet kaptak a szubjektív elemek, tehát a megelőző rendszer maradványai, bár ma már új formákban. Ennek ellenére Így cselekedtünk vállalati szinten is, holott tudtuk, hogy a fejlődés mozgatóereje a válságok helyes megoldása és minden más eljárás csak stagnálást eredményezhet. Helyesen kell kihasználni a közgazdasági eszközöket A jelenlegi gazdasági és politikai helyzet elemzése egyönte- • tűén azt mutatja, hogy igen gyorsan át kell hidalni a közgazdasági eszközök lágyításának jelenlegi szakaszát, de ezzel egyidejűleg céltudatosan és következetesen fel kell számolni a közgazdasági eszközök mértéktelen differenciálódását. Ezzel sem fenn, sem lenn nem lehet formálisan egyetérteni. Az alapelv elfogadtatása a termelő számára nehéz lesz. A kivételek, a több tagú küldöttségek nem oldhatják meg az ügyet úgy, hogy az mindenki szőmára kielégítő legyen. A termelő előnye a fogyasztóval szembeni beavatkozást igényli. Ez a rendszer logikája, amit semmivel, semmiféle erőszakos szóval nem lehet megkerülni. Ez a feladat, amit meg kell oldanunk, és az ötödik ötéves terv javaslatával egyidejűleg elő kell készíteni és be kell terjeszteni a közgazdasági reform további folyamatának javaslatát is, amely a termelő számára megközelítőleg hasonló helyzetet biztosít. Ezzel támogatja az effektív munkát ls, elnyomja a nem effektív termelést. A megoldás elől nem térhetünk kl, akarva, nem akarva ezt a megoldást tartom társadalmunkkal szemben egyedül helyesnek és becsületesnek. Ma különféle nehézségeink vannak. Ha azonban megengednénk a közgazdasági reform további felaprózását, olyan helyzetet teremthetnénk, amely csak két lehetséges irányba torkolhatna: vagy visszatérés a direktív irányítási rendszerhez és a keletkezett aránytalanságok erőszakos kiegyenlítéséhez, vagy egy olyan gazdasági bomláshoz, amely az életszínvonal hosszan tartó csökkenését jelentené. Mind az egyik, mind a másik elfogadhatatlan, tehát csak egy utunk van, az eddiginél sokkal következetesebben kell folytatnunk a párt gazdasági programjának megvalósítását. Ez a kategorikus parancs, nemcsak a Központi Bizottság, de az egész párt számára. Hatalmas tartalékaink vannak az egész népgazdaságban, amelyeket nagyon gyorsan kihasználhatnánk a lakosság szükségleteinek Jobb kielégítésére, kül(Folytatás a 8. oldalon)!