Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-01 / 332. szám, Vasárnapi Új Szó

A költészetei akartam az ételben megvalósítani, i • avagy: JIRÍ KROHA, A CSEH LE CORBUSIER SZÉP ÉLETE A prágai Wallenstein palotában székel. A park felől egy márványba vésett kentaur 6rzi miniatűr birodalmát, magát a szentélyt pedig Liliana, egy okos, energikus és kedves titkárnő védi. Liliána különben kiválóan beszél magyarul. Amikor belépek a hetvenötéves óriás olyan széles karmozdulattal üdvözöl, amilyennel csupán a reneszánsz géniuszának Dávidja üdvözölhette hálás honfitársait azon a csillaghulló éjszakán. A megszokott, banális udvariasságok helyett pedig azzal fogadott: „Mélyen tisztelem és nagyon szeretem a magyarokat." Ez pontosan délelőtt tizenegy órakor történt és este hétkor búcsúztam — addig tartott ugyanis beszélgetésünk, amelyben Jiŕf Kroha, a két világháború közti baloldali avantgarde egyik kiválósága ismét bebizonyította, hogy nemcsak szellemileg, de testileg is a reneszánsz tfpusú hősök közé tartozik, akiket az örökkévalóság méreteiben gondolkodó végtelen idő tévedésből avagy tréfából felejtett a XX. században. Hogy kicsoda Jirí Kroha? Festő ás szobrász,, szinész és rendező, néptribun, publicista és tudós, egyetemi tanár és sztrájkvezér, de főleg építész, aki hetvenötéves korában is meghatóan szép naivitással vallja, hogy „a költészetet akartam a gyakorlati életben megvalósítani, mint művész és ember egyaránt. Kommunista vagyok és szerintem a kommunizmus az életöröm nélkülözhetetlen alapfeltétele, amely rabszolgák millióinak adta és adja vissza emberi mivoltát." D rágában született és Plzefiben érettségizett, majd 1911-ben a prágai cseh műegyetemre iratkozott be. Tanárai (J. Kovla, J. Fanta. A. Baláánek meg mások) kiváló pedagógusok, tekintélyes építészek és nagyszerű emberek voltak és rövidesen igen megszerették ezt a robbanékony, rendkívüli tehetségű fiatal embert, aki hosszú ideig nem tudta elhatározni magát: festő legyen-e vagy szobrász, vagypedig építész. Kópéságból elment néhányszor az orvosi kar anátómiai intézetébe és ott egy bizonyos idő műlva nemcsakhogy nagy érdeklődéssel kísérte Wenig professzor előadásait, de egy szemináriumon tudásával annyira megelőzte a medikusokat, hogy Wenig professzor nem akarta neki elhinni, építésznek készül és nem orvosnak. Majd mindenáron meg akarta őt győzni, hagyja ott a műegyetemet és pártoljon át hozzá. A fiatal Kroha azonban közismert tréfacsináló és szenvedélyes vitázó hírében állott a műegyetemen is. Egy huszárcsínjével érte el azt, hogy a kedves Koula professzor — tanártársainak és a diákságnak nagy megrökönyödésére — az ornamentális rajznak, mint kötelező tantárgynak egy teljes szemeszterét elengedte a fejmosásra felkészült Krohának. A háború után szobrait és építészeti műveit többízben állítja ki, közben pedig Kosmonosy-ban, ahol mint a Tartományi Közigazgatási Bizottsági műszaki hivatalnok, természetesen magánszorgalomból, műkedvelő színjátszó csoportot szervez. Mindez azonban nem elégíti ki, elvállalja a prágai Montmartre mulató díszítését, amely azt bizonyítja az utókor számára, hogy Jlfí Kroha volt tulajdonképpen az egyetlen cseh futurista építészszobrász. A Montmartre mulató, majd több más későbbi tervrajza biztosan mutatja fejlődésének útját a futurizmustói a kubizmusig, sőt még tovább is, az orosz konstruktivizmuson keresztül egészen az expresszionizmusíg. Ezerkílencszázhűszban Jifí Kroha, aki a szociáldemokrata párt kettészakadásakor a kommunistákkal tart, egyike a prágai Szocialista Színpad megalapítóinak. Ez a kimondottan baloldali csoportosulás a berlini Volksbühne mintájára jött létre és a színházat igyekezett közelebb hozni, hozzáférhetővé tenni a csehszlovák főváros proletártömegei számára. Műkedvelők és a prágai Nemzeti Színház színészei közösen játszottak a munkáspublikum előtt. A Szocialista Színpad tagjai havi 4—6 korona tagsági díjért, illetve a megvásárolt kommunista pártbélyegekért havonta négyszer látogathatták azokat a színelőadásokat, melyeket a Szocialista Színpad vezetősége (többek közt Helena Majerová, prof. Zdenék Nejedlý, Jirí Kroha, dr. Dvofák és mások) szervezett meg. A csoportosulásnak, vagy talán helyesebben mondva egyesületnek átlag 3000 tagja volt, az általa megszervezett színielőadásokat azonban vagy százezer ember nézte meg. Jirí Kroha itt gyakran mint színész is fellépett vagy szavalt, de elsősorban rendezett, mégpedig olyan kitűnően, hogy Hilar, a Nemzeti Színház főrendezője felfigyelt rá. Játszott, rendezett, színpadot épített és egyik életrajzírója meg is jegyzi, hogy azokban az időkben egész szokatlan valami történt: a közönség az üres színpadot tapsolta meg, azaz annak művészi felépítését, architektonikáját, ami Jifí Kroha dicséretét jelentette. Igaz, más is történt azokban az időkben. Jirí Kroha hogy, hogy nem, bejutott T. G. Masarykhoz, az akkori köztársasági elnökhöz és az állandó pénzzavarral küzdő Szocialista Színpad részére szubvenciót kért. T. G. Masaryk meghallgatta a lelkes Kroha elképzeléseit, tetszett neki az okos érvelés és a fiatalos hév és 150 000 koronát bocsájtott a Szocialista Színpad rendelkezésére. Igaz, először meg akart győződni arról, hogy nem kommunisták kaparintják meg ezt az összeget. És a kommunista Kroha így felelt: „De elnök úr, hiszen már maga a Szocialista Színpad elneveizés is azt bizonyítja, hogy szocialisták vállalkozásáról van szó s nem a kommunistákéról. Jifí Kroha energiájából azonban még arra is tellett, hogy eljárjon a prágai gyárakba, agitálni a Szocialista Színpadért, s ugyanakkor a kommunista pártért is. Egy ilyen alkalommal, amikor a CKD (Českomoravský Kolben-Danék) udvarán egy petroleumos hordón állt és szónokolt, a rendőrség letartóztatta. Ezerkilencszázhuszonkettőben a Prágai Nemzeti Színháztól hivatalos meghívót kap mint rendező. Jifí Kroha a meghívást elutasítja, nem hajlandó lekötni magát az ország officiális színházához. Hű marad a Szocialista Színpadhoz, ami a későbbiek során majdnem a vesztét okozza. Huszonötezer korona kölcsönt vesz fel a Szocialista Színpad számára a prágai Légióbanktól, a bukást azonban így sem tudja megakadályozni. K. Dvpfák „Az új Orestea" című játékának bemutatásán nem tudják kifizetni a színészek honoráriumát, az egyesület csődbe jut és Jifí Krohát felelőtlenségből származó csőd bűntettével vádolva a bíróság elé állítják. Hosszú évekig folyik a per és csak jónéhány év • múlva mentik őt fel a vád alól. Közben büntetésből vidékre küldik, ahol viszont Ismert és kiváló építésszé érik, akinek számos akkori alkotását a csehszlovák architektúra igaz gyöngyének tartják. Nagy tehetsége és végtelen teoretikus tudása végül is érvényesül, 1925-ben a brnói Cseh Műegyetem tanárává nevezik ki. Jifí Kroha ebben a funkcióban is hü marad a párthoz, eszméihez, emellett tudományos munkákat publikál a kortársi müépítészetrői. Ezerkilencszázharmincban tanulmányútra megy a Szovjetunióba. Hazatérte után az előadások, beszámolók végtelen sora következik. Két év múlva már mint a Rosice-Oslavany-1 szénvidék bányászainak sztrájkját segítő bizottság elnöke buzdítja kitartásra a sztrájkolókat. • A pohár ezzel már betelt, a rendőrség csupán az első alkalomra vár, hogy a lázító egyetemi tanárral, a kiváló funkcionalista építésszel leszámoljon. Ezerkilencszázharmincnégyben egy Szovjetunióról szóló előadása miatt letartóztatják és három hónapi súlyos börtönre ítélik, további 1000 korona pénzbüntetésre és tanári állásától megfosztják. Három évig tartott a harc Kroha büntetésének hatálytalanításáért s végül a nemzetközi szolidaritás meghátráltatta a rendőröket és a bírákat, úgyhogy Jifí Kroha visszatérhetett a brnói műegyetemre s továbbra is előadhatott. A rettenhetetlen Kroha azonban felfüggesztése alatt sem tétlenkedik, kiállításokat rendez a lakáskérdésről, tanulmányt ír a szovjet építészetről, amelyben elítéli a sztálini időszak építészeti klasszicizmusát és akadémizmusát. Ugyanakkor folytatja a pártmunkát, harcol az egyre agresszívebben fellépő hazai és idegen fasizmus ellen. Ogy hogy mindenki, Krohát sem kivéve, törvényszerűnek minősíti, amikor 1939-ben megfosztják őt egyetemitanári állásától. Az indoklás a következő: „ ... foglalkoztatása állami és társadalmi érdekek szempontjából nem kívánatos, mivel ténykedése a kommunista mozgalomban közIsmert ..." Nemsokára rá a Gestapo letartóztatja. Először a brnói Spielberken, majd Dachauban és Mauthausenben tartják fogva. Egy év múlva egyre súlyosbodó fülbetegsége miatt szabadon bocsátják és Jirí Kroha a háború végéig fest és a lakáskérdés problémáit tanulmányozza. A felszabadulás után negyvennyolcban a brnói műegyetem rektorává nevezik ki és a nemzeti művész rangos titulussal tüntetik ki. Néhány év múlva Prágában kap műtermet, több nagyszabású építkezést tervez (Szláv mezőgazdasági kiállítás, az Első Országos Spartakiádnak a fő tervezője...) Jelenleg a Művelődésügyi Minisztérium Műemlékvédelmi tanácsadójának a szerepét tölti be ez a 75 éves örökifjú, akit a cseh Le Corbusíernek hívnak és aki ma is a nagy francia építész, szobrász és festő szavait idézi: „Az építész ott kezdi, ahol a mérnök végzi... Az építész nem gyárthat mechanikusan kaszárnyastílusban lakóházakat ..." Valóban nem, főleg nem Jifí Kroha, a harcos életű kommunista, aki azt állítja, hogy az építésznek előre kell néznie és látnia ls, mint ahogyan ő ls előre látta a győzelmet, még akkor, amikor a legreménytelenebb helyzetben volt. BARSI IMRE