Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-11 / 342. szám, szerda

Mit szólna hozzá Jókai ? Kultúrpalota... ez a szép megnevezés Komáromban a múzeum épületét jelölt, jelenleg azonban a Jókai szobrával díszített és a várost korzóra nyíló udvar — de maga a borostyánnal bejuttatott 1913-ban hat hónap alatt j III] megépített palota — inkább a háború utáni évek romos, megtépázott épületeire, mint a kultúra palotájára hasonlít. A város nagy írószülöttjének pompás szobra mellett malterkeverőgépek forognak, az ablakrámák pedig több helyütt üveg nélkül, a gazdátlanság látszatának bánatával búslakodnak a decembert hidegben. — Pedig most éli — azaz kezdi élni — fénykorát a múzeum és válik majd igazi palotává, ahogy azt a komáromiak mondják, tájékoztat Ginzery Arpád, okleveles bölcsész, a komáromi Dunamenti Múzeum szaktörténésze. A Jelenlegi „rumli" — a port és a zajt leszámítva — mindannyiunknak örömet Jelent, ugyanis az épületen nagyjavítást végeznek és utána — megközelítőleg 1969 nyarán — valóban kultúrpalota, pontosabban szólva múzeum lesz a múzeum. • Miért, eddig talán nem volt az? — Csak részben, mert korábban a nagy épületben különféle hivatalokat helyeztek el, ős, (gy a kultúrpalota gyakorlatilag minden volt, csak múzeum nem. De most már végre az lesz. Ismét folytatódhat annak a tudományos munkának a szélesebb skálájú folytatása, amelyet dr. MikuláS DuSek kezdett meg 1950-ben, amely azután érthetetlen és értelmetlen módon megszakadt. Ginzery Arpád szavat nyilván több gondot ébresztenek a komáromlakban és országszerte azokban a szakemberekben, akik figyelemmel kísérik a muzeológial tevékenységet hazánkban. Önkéntelenül is felmerül a kér( Vs: Miért kellett Jókai szülővárosában, a kultúrájáról minden időkben híres Komáromban csak 1968-ban kezdeni hozzá egy olyan ténykedéshez, amelyet már réges-régen el kellett volna v\j

03zni? — Vannak itt kényesebb kérdések is — folytatja Ginzery Arpád. Olyanok, amelyekre nem tudunk válaszolni ml sem az érdeklődőknek. Itt van például a múzeum tulajdonát képező és Komárom kulturális múltjához szervesen hozzátartozó 61 festménynek már régebben Bajmócra történő elszállítása?! Nagymesterek műveiről van szó. Hogy csak néhányat említsek: Barabás, Rippl-Rónai, Ferenczy Károly, Mednyánszky, Komáromi Kacz Endre, Feszty Arpád és még mások. Ez sok gondot okoz nekünk, mert múzeumunk dolgozói tudományos kutatómunkát végeznek, amely elválaszthatatlan a széles néptömegekkel való kapcsolattól. Értékeket gyűjtünk és ennél a munkánál nyomravezetőkre van szükség, az emberek pedig bilalmatlanok velünk szemben, saondván: Azért adjak át valamit a múzeumnak, hogy annak is nyoma vesszen .. .1 Az ember álmélkodva és boszszankodva hallja ezeket a szavakat, továbbá azt, hogy a vá rosnak és a Járásnak — ahol valaha a Mindenes Gyűjtemény, a Komáromi Lapok jelent meg — nincs sajtóorgánuma. Egy év alatt három újságot szüntettek meg, azután életrehlvták a negyediket — a külön szlovák és magyar nyelven megjelenő Horizontot —, hogy azután azt is megszüntessék. — Pedig a ml munkánkhoz is nagy segítséget jelentene — mondja Ginzery Arpád. Az új ság hasábjain keresztül állandó kapcsolatot tarthatnánk a város és a Járás lakosainak ezreivel, akik segíthetnék munkánkat. • Nézete szerint mi szükséges ahhoz, hogy a múzeum régt nevéhez méltóan dolgozzon? — összpontosítani és szakmai szinten kellene rendezni a jelenlegi három levéltárat. Több tudományos szaktársulatot kellene életrehivnl a vidéki központokban, amelyek az egymással való állandó szerves együttműködés kapcsán biztosítanák a nemzetiségi kultúrmunka folytonosságát. Figyelemre méltóak voltak az Ilyen és hasonló irányú korábbi pozsonyi törekvések, de vidéken a mozgalom nem tudott gyökeret ereszteni és Pozsony maga ls amolyan Irodalmi szigetté lényegült. Az űj államjogi elrendezés nézetem szerint tág teret biztosit a tudományos és nemzetiségi-kulturális tevékenység kiszélesítéséhez. • Milyen érdekességekkel vár la maid a látogatót nyáron a külsejében ts széppé varázsolt Dunamenti Múzeum? —- Eredeti Jókai-kéziratok megtekintésének a lehetőségével (Aranyember, Fekete gyémántok). Van Itt egy történelmi márványtábla Komárom 1848-as kapitulációjáról, sok szép török fegyverünk van, ős értékes a múzeum kerámia-gyűjteménye is. Nemrég megtaláltuk a Beöthy Zsoltot ábrázoló domborművet, értékes római oltárköveink és szarkofágjaink vannak és nem utolsósorban kiállítjuk egy római fogat (hintő) hazánkban egyedülálló vasalását. Megtekinthetik az érdeklődők a római provinciális jellegű művészet több maradványát, no és remélem, addigra megvalósul régi álmunk ls: az állandó kultúrtörténeti kiállítás a régi festményekkel és szobrokkal együtt... A kultúrpalotát tehát tatarozzák és Ismét visszaadják mlízeálts jellegét. Olyan pompával ragyog majd, mint jókat idejében. Most már csak a múzeum dolgozóin, az ú f Igazgatón, Kajtár Józsefen, azután Ratlmorszky Jánosnén, Vavrovtcs Istvánnén, Vladimír Strochneren, Kuczman Bélán és Lakatos Veronikán, valamint a komáromi tényezőkön és az országos szerveken múlik, hogy a nagy író — ha egy időre Ismét elfoglalhatná régt lakhelyét — mit mondana: Elégedett lenne-e, vagy sem? KOMLÚSI LAJOS Természetesen Jől Ismerjük az akkori évek direktív gyakorlatát, az adminisztratív módszereket. Harcoltunk is ellenük eleget. Ami volt, volt, de a komámároml képeknek most már valóban a kultúrpalotában voina a helyük. — Annál is inkább — folytatja Ginzery Árpád —, mert a múzeum 20X11 méteres dísztermében állandó kultúrtörténeti kiállítást szándékozunk rendezni, amely bemutatná a Dél-Sziovákia kultúráját, művészetét, Ehhez azonban szükségesek az említett festmények és a múzeum tevékenységére utaló és annak működésével összefüggő levéltári anyagok. • Miért, talán ezek sincsenek a múzeum birtokában? — Sajnos, az összes, tehát a múzeum munkájára utaló levéltári anyagok, levelek, okmányok és más iratok egy, a második világháború utáni — és akkor hasznosnak mondható — Intézkedés következtében a járási levéltárba kerültek és Igy nem rendelkezhetünk velük szabadon. Tudományos célokra megkapjuk, de állandó jellegű kiállításra már például nem. A kultúrpalota Komárom kellős közepén helyezkedik el. Napjában fiatalok és öregek haladnak el előtte. Főleg ez utóbblaknak jut eszükbe sok minden. Például a Jókai »* « r művelődési Társaság több, mint 40 ezer kötetből álló híres könyvtára. Sokakban merül fel a kérdés: Ml lett a sorsa a páratlan értékű könyvtárnak, rendezik-e, gondozzák-e? — Igen lassan és körülményesen — mondotta Ginzery Arpád. Pedig nagy szükség lenne a könyvtárra, amely a többi között tartalmazza az összes valaha Komáromban megjelenő újságot, hivatali rendelkezést. Komárom hisztográfiai szempontból elmarad a többi hasonló nagyságú szlovákiai városoktól, mert — legalábbis eddig — nem tudtak a múzeum dolgozói hozzájutni azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek egyébként kéznyújtásnyira itt vannak körülöttünk és szükséMegjelent az Irodalmi Szemle 8. száma kou y vek •)£ December elején kézbesítette « posta az ISZ legújabb számát, mely a folyóirat 10-éves évfordulójára készült. Elsősorban a lap munkatársai mondják el véleményüket az eltelt 10 évről. Mivel Irodalom elképzelhetetlen fórum folyóirat nélkül, Igy az ISZ elsődleges szerepe ls abban nyilvánult meg, hogy a hazai magyar irodalom számára ösztönzést adjon s a nyilvánosságot is Jelentse. Ebből a szempontból a folyóirat Jelentős szerepei töltött be. Nem egyszer foglakozott a közéletünket érintő időszerű kérdésekkel is, sajnos, rendszeresség híján ezek az anyagok nagyobb nyilvánosságot nem vonzottak, s a „csak" irodalmiság számlájára írhatjuk — feltehetően — azt ls, hogy & folyóirat példányszáma alul marad a hazai lehetőségeken. Az elmúlt tíz év alatt azonban kialakultak azok a szerkeztésl elvek, melyeknek következetes érvényesítése, s újakkal való feltölése hasznos lehet a folyóirat további évfolyamai számára. Nem véletlenül Írja hát Fábry Zoltán a Köszöntőben „Valami vagyunk. Valakik lettünk: hoztunk és adtunk valamit". Amit az évforduló kapcsán elsősorban sürgetnénk: az a folyóirat szerkesztés korszerű elveinek (tartalomban és formában) érvényesítése, s a kimondottan Irodalmi Jellegű anyagon túl a közéletiség és esztétikai szemlélet erősítése. Feltehetően ez lehet az alapja annak Is, hogy az ISZ az irodalom elkötelezettjel mellett egy kissé tömeg-lappá is váljék. Anélkül persze, hogy ez a színvonal szempontjából a legkisebb engedményt is Jelentené. A folyóirat a testvérlapok köszöntői mellett szemléletes képet ad a 45 előtti irodalmi és tudományos lapokról, melyek nemcsak előzmények, de számára egyben hagyományt ls jeléntenek. A munkatársak közül Rácz Olivér, Egri Viktor, Szalatnal Rezső, Duba Gyula Írásai foglalkoznak a Szemlével s az irodalmunkkal összefüggő kérdésekkel. A szerkesztés szempontjából elsősorban Szalatnai Rezső ad hasznos, megszívlelendő tanácsokat. Érdekes, s problémalátásában ugyanakkor figyelmet érdemlő Koncsol László Szellemi és kritikai életünk kédéselről Írott esszészerű tanulmánya, mely vázlatosan érinti azokat a kérdéseket, melyek hátráltatják a kibontakozást. írása kapcsán nem indokolatlanul tolakszik elő a kérdés: miért Jelentkezik oly ritkán Koncsol, s a szerkesztés miért nem törekszik megszüntetni azokat a bosszantó „üresjáratokat", melyeket szellemi életünkben s hazai irodalmunk kritikai fogadtatása körül tapasztalhatunk. Az a tény ugyanis, hogy olyan hazai irodalmi alkotások ls léteznek, melyekről az ISZ említést sem tesz — elsősorban kritikára, recenzióra gondolunk — azt mutatja, hogy a látleleten túl a megelőzés érdekében is tenni kellene valamit. Mert enyhe vigasz a paszszlv mérleg, vagy a tények puszta rögzítése. Ma már ennél több kell. A folyóirat közli Fábry Zoltán A vádlott megszólal című tanulmányának befejező részét ls. Ugyanakkor érdeklődésre tarthat számot Kósa László A csehszlovákiai magyar néprajzkutatás feladatai című fejtegetése, mely jobbára szűzterületet érint. Az egyetemes magyar kultúra kárára a néprajzkutatás ugyanis — a felszabadulás után — számottevő eredménnyel nem dicsekedhet. Befejezésül ml is csatlakozunk a 10-éves Irodalmi Szemlét köszöntők táborához. További alkotősikereket, s jó művek ben gazdag éveket és olvasótábora gyarapodását kívánjuk az ISZ szerkesztőinek, munkatársainak. —dz— -»• a. U \ Fábry Zoltán: Stószi délelőttök A csehszlovákiai magyar írás európai rangot adó személyiségének legújabb kötete elsősorban az Irodalmi élet és történés eseményeit öleli fel. Az esszégyűjtemény bevezetője az „ősökön és rokonokon" — Csokonain, Ibsenen, Gorkijon, Tömörkényen — át eljut a régóta dédelgetett, önálló kötetként tervezett „Ady igazá"-lg. A második rész, a „Cantata profanaval Bartóknak, József Attilának, Balázs Bélának, Gaál Gábornak, a Kanadába szakadt gömöri születésű Szőke Istvánnak, Balog Edgárnak, Illés Bélának, Sípos Béla műépítésznek és Kodály Zoltánnak állit emléket. A harmadik fejezetben úf regényeket taglal (Palotai Boris, Petrőcl, Rácz, Olivér, Dobos László, Szabó Béla), valamint a Mécs Lászlóról szóló vitában megjelent Írás látott napvilágot. Az ezt követő fejezetben Masaryk magyar emlékét Idézi s megvédi HaSek Svejkjét az indokolatlan támadástól, valamint Llsohorský lah költő Jelentőségét méltatja. A továbbiakban a „világirodalom — világbéke" gondolatot tükröző írásokat találjuk, majd az Antisematizmusról annakidején az Irodalmi Szemlében magjelent írását olvashatjuk. A könyv függelékként közli Fábry Zoltán közkézen forgó, nyomtatásban azonban eddig még meg nem jelent Írását A vádlott megszólal elműt, mely 1947-ben íródott. Ebben a szerző a magyarság jogfosztottsága ellen tiltakozik, bizonyítva a kollektív bünhödtetés embertelenségét. Azokban a napokban íródott ez az Írás, amikor Jura] Zvara szavaival élve „nemcsak a nyelvi jogot, hanem minden Jogot megtagadtak a magyarságtól". A kötet kötésterve Csáder László munkája. (Madách Könyvkiadó, 448 old.) (24,— korona) Ludvík Vaculík: Szekerce Én-formában elmondott vallomások tulajdonképpen korképpé, világképpé tárulnak Vaculík regényében. Vaculík fiatalon, de már ítéletre képesen érte meg a régi világ összeomlását, s az új társadalmi viszonyok kialakulását. Regénye cselekménye az 50-es években Játszódik le, s középpontjában egy közismert prágai újságíró áll, akinek sorsáról magasabb helyeken döntenek. Vaculík őszinte társadalomblrálatát szellemesen, könnyedén önti formába, s hozzásegíti a letűnt évek s ezen keresztül a mai napok társadalmi történései megértéséhez is. A kötetet Bábi Tibor fordította magyarra. (TATRAN, 240 old.) (13,— korona) Vincent Šikula

: Rozárka A tehetséges szlovák prózaíró müvét a Pen Club nemzetközi irodalmi pályázatán a fiatal írók első díjával tüntették kl. Sikula kis regénye lebilincselő, s tömör mondatai célratörőn szolgálják mondanivalóját. A Rozárkában egy szellemi fejlődésben visszamaradt lányról Ír, aki 18 éves kora ellenére képtelen megérteni a felnőttek világát. Az írás arra keres választ, az ember tud-e emberien viszonyulni a másikhoz, s feledtetni vele az élet mostohaságát, a sorsot, melyben született. A Rozárkához hasonlóan a kötetbe foglalt Koldusok ls periférián mozgő emberek életét öleli fel, akiket a társadalmi pátosz ugyan elfelejtetett, létük ezzel azonban nem szűnt meg. A kötet írásait Mács József fordításában kapja kézhez az olvasó. (TATRAN, 200 old.) (14,— korona) Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő Thomas Mann, korunk egyik legnagyobb gondolkodója Irta a német fordításban megjelent könyvről: ez a mű több, mint a kultúra s egy nemzeti vagy akár európai színvonal terméke ... Egyéni merészség jelét viseli homlokán, bátor magányból született s olyan emberséggel indítja meg lelkünket, amely fáj, annyira igaz." A hatalommal párosult dilettantizmusnak, a tébolyig fokozódó, de tartalmatlan művészi nyugtalanságnak Izgalmas rajza ez a regény. A vérengző költő az erőszakosság megtestesítője, s igazi remeklése Kosztolányi Dezsőnek. A kötet az MKBK keretében jelent meg. (Madách Könyvkiadó, 288 old.) (16,— korona) Tájfun (Klasszikus angol kisregények) A Világirodalom Remekel sorozatban Jelent meg ez a kötet, mely az angol irodalom legjavából válogat, s a kisregény műfajában sikereseket adja közre. A kötetben Maria Edgeworfh. Walter Scott, Charles Dtcke.;i, Mrs. Gaskell, W. M. Thackeray, George Meredlth és Joseph Conrad Írásait olvashatjuk. (TATRAN, 848 old.) (23,50 korona) Jókai Mór: Egy magyar nábob Kárpáthy Zoltán A Jókai-regények húsz kötetes sorozatában jelent meg ez a két legismertebb regény, mely a halhatatlan nagy magyar mesélő végtelenül gazdag, sok színű világát mutatja be. (Szépirodalmi Könyvkiadó 580, és 510 old.) (30,— koronái Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai A töredékben maradt mű hőse tökéletes figura, szélhámos, de nem a szélhámosság kedvéért, hanem azért, mert tudja, a „normális" élet elsorvasztja az embert. Egyben paródiája ls ez a mű a 18. század nagy memoár-Irodalmának. A kötet a Világirodalom Remekel sorozatban Jelent meg. (TATRAN, 382 old.) (22,— korona) Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője Wibra György és Bélyl Veronika egymásra találásának története a mű. A kincskeresés Izgalma s a glogovai papklsaszszony tiszta szépsége és önzetlen szerelme bájos és érdekes történet, kedves olvasmány ma is. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 256 old.) (15.— korona) Szép asszonyok egy gazdag házban A mesés Kelet világát jobbára Naszreddin Hodzsa, vagy az Ezeregyéjszaka meséin keresztül ismerjük, holott a realista nagyepika kiemelkedő alkotásaként ismert Csín Ping Mej (mely magyarul: „Arany vázában szilvavirágok"-at jelent), érthetőbben a „Szép asszonyok egy gazdag házban" mindennél jobban megteszi ezt. A szerző nevét homály fedi, bár különféle találgatások, legendák keltek róla szárnyra. Az egyik legenda szerint a 16. században élő Vang Sl-csen Irta, mégpedig családi ellenségéről, Jen Sifan-ról (apja megölette Van SIcsen apját), akinek elküldte művét. Lapjait azonban gyilkos méreggel kente be, s a türelmetlen olvasó, ujját nyálazva lapozgatott s mire a végére ért a könyvnek meg ls halt a ma regtől. Ez a legenda azonban semmiképpen sincs alátámasztva. Tény, hogy a regény 10. század második felében keletkezett, s Idők folyamán meglehetősen sok vita volt körülötte. A 18. században rendeleti úton tiltják be, mint pornográf-Irodalmat. (TATRAN, I—II. kötet) (37,50 korona) Rácz Olivér és Lénárd Lóri: A Rezeda-cirkusz A Puffancs, Göndör és a többiek szerzője ismét ifjúsági regénnyel jelentkezett. Winnetoucsapat alakítása, Illetve egy cirkusz izgalmai, az oroszlánok kal s a kis csimpánzzal való ismerkedés s nem utolsó sorban a Másfél Orvos remek történetei egyaránt érdekessé teszik a könyvet. (Madách Könyvkiadó, 216 old.) (19,50 korona) —dl—