Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-11 / 342. szám, szerda

Nagyüzem az egykori szűkös fonodában? # Miért olvas Toušková asszony meséket? £ Füles Pif Párizsban, Mackó Dani Brüsszelben vendégszerepel # Ki ül majd a kará­csonyfa alatt: Pif, Dani vagy a nagyszemű cirmos Kandúr? FÜLES PIF, MACKÓ DANI ÉS A TÖBBIEK... A tervező: Látja, itt dolgozom. Tizedmagammal. Négyen vagyunk tervezők, a többiek kivitelezők, ök gyártják a nulla szériát. A minta alapján kiszab­ják és megvarrják az üj játéktigurát... Nagyon szeretem ezeket a- Játékállatokat... Kedvesek és fegyelmezettek. Szüntelen gondolkodásra, ész­csiszolásra késztetik az embert. Általában így, munka közben születnek az új ötletek. Termé­szetesen, van úgy is, hogy otthon vagy éppen munkába menet ötlik fel bennem a gondolat, amit aztán papírra vetve próbálok megtervez­ni... Fiatal lánykoromban bizsutervezéssel kezdtem. Abban a korban könnyen tanul az em­ber, nekem is gyorsan ráállt a kezein — Most már tíz esztendeje lesz, hogy ebben a műhely­ben játékokat tervezek ... Szép, változatos mun­ka, szívesen végzem... Egyetlen napra sem hagyja elkényelmesedni az embert, hiszen a gyerekek fantáziája különösen élénk, lelkületük pedig nagyon érzékeny. Játékaikban mindig az ízléses változatosságot, az újat kedvelik ... Né­ha-néha egy kisgyermek ösztönös, született ízlé­se jobb, mint szüleié!... Lánykorom óta szere­tem a gyerekeket. Szívesen vagyok közöttük, ér­tem a gondolataikat, lncselkedéseiket... Nem véletlenül akartam valamikor tanítónő vagy óvó­nő lenni... Az én lurkóim azonban, sajnos, már kinőttek a mesék és a játékok bűvös világából. Amíg azonban fölcseperedtek, mindig velük pró­báltattam kl elsőkként az új ötleteimet. Ha egy hónap alatt' elkoptatták az Új játékdarabokat, úgy biztos voltam benne, hogy a többi gyerek­nek is tetszeni fog. Ha ellenben kedvetlenül félredobták, többnyire nem is gyártottunk belőle többet a szokásos próbaszériánál... ötletforrás: A tervező harmincöt év körüli, érett asszony. Neve: CHARLOTTE TOUŠKOVÁ. Ápolt arcán nyoma sincs annak, hogy két „lurkót" nevel. El­lenkezőleg: az ö pillantásában van valami gyer­mekiesség. Tervezőasztala nem egyéb, mint egy szokásos hivatali asztal, rajta számtalan színes rongy-, bőr- vagy müanyagdarab. (E tarka lát­vány saját gyerekkoromat juttatta eszembe, ami­kor fiú létemre néném varrógépe mellett, én is sokszor naphosszat babarongyoknak valót gyűj­tögettem, vasalgatttam ...) Az asztal fölött ros­kadásig telt könyvespolc. Kézimunkaszakköny­vek, meséskönyvek, két-három éves csöppségek­nek szánt keményfedelű képeskönyvek ... Ilyen a tervező munkakörnyezete, Itt születnek a me­sevilág legendás hősei által ihlétett újabb és újabb játékfigurák. Hadd jegyezzem meg: után­zásról vagy másolásról szó sincs, de egy-egy könyv jól sikerült illusztrációja rengeteg új öt­letforrást adhat, melyeket a tervezők saját elkép­zeléseik szerint ötvöznek, varázsolnak új formá­ba! Itt van például a FÜLES PIF, a hosszú lábú, hosszú kezű, piros szőrű, pisze kutya. Az ötlet, egy cirlllbetűs orosz gyerekkönyv lapozgatása közben született, ahol a derék Pif fiatal gazdá­jának leghűségesebb társa és pajtása volt. Ere­detileg tömzsi, sima szőrű, lógó fülű, fekete ku­tya volt. Egy mozzanat vagy egy vonás megra­gadta azonban Toušková asszony figyelmét, s eb­ből született az a jellegzetes Pif, „aki" egy kül­földi játékkiállításon annyira megtetszett egy francia üzletembernek, hogy önálló sorozatot in­dított vele a francia tévé gyermekadásában. Ha­sonlóképpen született MACKÖ DANI is, „aki" vi­szont, hála fitos orrának és vidám kerek szemé­nek, csaknem egy esztendeje már Brüsszelben vendégszerepel... A tervező: Azt kérdezi, hogyan születhetnek egy felnőtt­nek naponta újabb „játékos" ötletei...? Nehéz szavakba foglalni. Ogy érzem, a játéktervezés már a véremben van, bár ezt a munkát nem le­het gépiesen csinálni. Higgye el, csaknem min­den gyermekadást végignézek a televízióban, ar­ról nem ls beszélve, hogy ma is még mennyi mesét olvasok. Van olyan mese is, amit már tíz­tlzenötször elolvastam. Ogy ismerem Ezópus, Grimm vagy Andersen munkáit, mint mások He­mingwayt vagy Shakespearet... Többnyire a pozitív hősök kötik le a figyelmemet, akiket az­tán egyéni fantáziám szerint, gyerekes egysze­rűséggel személyesítek meg. Mire ügyelek mun­ka közben? Nagyon fontos, hogy a leendő játék­figura valami sajátos jellemzővel megragadja a gyerek figyelmét, belopódzék emlékezetébe. Csak így állítja majd meg szüleit a kirakat előtt, meg­mutatva nekik a Füles Pifet, Mackó Danit és a többieket... S ha megkapja valamelyiket? Játék közben a legszebb érzelmeket kell fibresztenie új gazdájában... Ha pedig esetleg szaporodik a já­tékfigura-család, úgy minden „tagnak" külön­külön egyéni varázsának kell lennie .. .1 Ezen fá­radozom itt napról napra, nehogv elszürkülje­nek az általam tervezett játékok. Munka közben ezért nem jut időm másra gondolva, esetleg köz­napi, családi kérdéseket eldönteni, összpontosí­tok, s közben élvezem, hogy ismét játékokkal bíbelődő gyerek vagyok Küldetés és ökonómia: Az üzem a keskeny brnól utcák egyikében, egy régi magánfonoda szűkös helyiségeiben szorong. Cirmos Kandúrt, Mackó Danit és társaikat milliós értékrendű tételekben gyártják itt évente. Való­ságos nagyüzem, esténként mégis közönséges kapukulccsal zárják. Boltíves főkapu természete­sen nincs, amint kerítés, éjjeli őr, portás vagy gyűlésterem sincs... A kész termékeket a meny­nyezetlg nyúló polcokon tárolják, míg a nyers­anyaggal szinte soha sincsenek ilyen gondjaik, mert hiánya miatt többnyire nem is tudják fe dezni a keresletet. A belföldi piacon kívül ex­portálnak innen csaknem minden szocialista or­szágba, ezenkívül Franciaországba, Ausztriába, Belgiumba, Angliába és Nyugat-Európa többi or­szágába is. Az egykori fonodában szorongó „já­tékgyár" azonban nem állami vállalat. De hadd tegyem rögtön hozzá: nem is néhány ügyes, fürge kezű asszony magánkisipari műhelye, ha­nem az iparunkban egyre nagyobb szót kérő termelőszövetkezetek első cégeinek egyike. Köz­társaságunknak ezekben a vonatkozásaiban is hazánk cseh és morva országrészeiben valahogy gyorsabban olvadt a jég mint Szlovákiában, s így itt már egy évtizeddel ezelőtt megalakultak az első kisipari termelőszövetkezetek, egészsé­ges versengésre kényszerítve az állami vállala­tokat. A brnói játékgyár sikerei láttán az ember akaratlanul is mosolyra kényszerül, hogy akko­riban olyan „szakavatott közgazdászaink" vol­tak, akik egy egy ilyen fogyasztási szövetkezetet «— annak még csak puszta gondolatát is főbenjá­ró bűnnek tartva — kapitalista csökevénynek minősítették. A sors iróniája, hogy időközben sa­ját gazdasági problémáinkon tanultuk meg: az efféle vállalkozások csak segítik belföldi pia­cunk mérlegét, sőt, mértékkel még a magán­kisipar ls jó a „háznál"... Érthetetlen hát, miért kell például egy tlyen eredményes üzem­nek ls, mint éppen a brnói játékgyár, szinte állandó nyersanyagbeszerzési gondokkal küzde­nie. Anyagbeszerzőinek néha — egy-két havi meddő utánjárás után — joggal tűnik már-már úgy, mintha munkaadójuk nem ugyanannak az államnak hozna hasznot, amelynek az állami cé­gek is gyártanak. A leggyakoribb kifogás: ko­molytalan termékeket gyártanak, a játékokkal szemben más üzemeket illet az elsőbbség... A ki­fogás mesterkéltségének bizonyítására kár szót vesztegetni. Az UNESCO éppen a közelmúltban tett közzé egy új fölmérést, mely szerint a gé­pesedés gyors ütemű terjedésével világviszony­latban nő a játékfogyasztás is, s különösen a hagyományos, egyszerű játékok iránt nagy a ke­reslet ... Ráadásul Füles Pifet, Mackó Danit és a többieket manapság már nemcsak a gondtalan gyerekek kedvelik, hanem egyre inkább vásárol­ják talizmánként a felnőttek is ... A pszichológus: Lélektani vizsgálatok bizonyítják, hogy a játé­koknak alapvető fontosságú szerep jut a gyere­kek testi és értelmi fejlődésében. Neveli a meg­ismerési funkciót, a játékos tevékenység örömét, kielégülést jelent a korai gyermekkorban. Min­den kornak — természetesen — sajátos játék­típusai vannak. A csecsemőkor elsősorban az ér­zékszerveit fejleszti velük, miközben a kezével tapintani tanul. A járás és a beszéd elsajátítása után már megszemélyesíti játékait, s ezzel a fan­táziája fejlődik, csiszolódik. Az iskoláskor előtt MSS^fifóSSíSgS: sss J Ilii - - 1 .ÍK TERVEZÉS KÖZBEN már „felnőttként" kezeli őket. A társas kapcso­latok, a gondolkodás, a gondozás, a szeretet ér­zete fejlődik kl ilyenkor nála. Tulajdonságokkal ruházza föl, feladatokkal látja el kedvenc játé­kait, melyek ezért — különösen a valósághűek — elmaradhatatlan kellékel a gyermekkornak. A tervező: Cserélnék-e valaha állást? Nehezen, nagyon nehezen. A szívemhez nőttek már ezek a kis babák, állatkák, melyek a gyerekek szemében óriásokká nőnek játék közben. Ma is még éppen olyan gonddal készítek egy-egy darabot, mintha a saját gyerekeimnek vinném haza kipróbálni... Higgye el, a gyerekek mind egyformák. Nincs jó és rossz gyerek. A szülőktől, a környezettől, a neveléstől függ, hogy a múló évek során mi­lyenné válik. Nagy szerep jut az emberke jelle­mének kialakításában az itt készülő játékoknak is. Hát erre szoktam gondolni munka közben, ha néha-néha mégis elkalandoznak a gondola talm ... MIKLÓSI PÉTER MEGERTE avagy Milyen az elnök a tagok szemében? BATO JÁNOSSAL szerettem volna beszélgetni többéves te­vékenységéről. Elsősorban ar­ról, hogy a kezdeti nehézségek leküzdése után hogyan jutott el a Munkaérdemrendig, ami­vel május elsején kitüntették. De nem volt otthon. Már-már arra gondoltam, hogy másnap keresem fel. Farkas Jőzsefné­nak, a szövetkezet könyvelőjé­nek figyelmeztetése után azonban lemondtam elhatározá­somról. — Az elnök úgy sem fog be­szélni magáról — mondta a fiatalasszony és javasolta, hogy inkább másoknál érdek­lődjem munkája felől. Legyen karácsony vagy hús­vét, olyan nap nincs, hogy az elnök be ne járná a gazdasági udvart. Magáénak tartja, szivén viseli a közös ügyét. Dióhéjban így lehetne összefoglalni a tor­naijai szövetkezet elnökéről mondott véleményeket. Persze, mondanak róla mást is. Több vélemény közös voná­sa, hogy az „erélyes" vagy a „szigprú" jelző nem hiányzik belőle. De az a megjegyzés sem, hogy az erös kézre szük­ség volt és van ma ls. Egyesek viszont azt említik, hogy az elnök néha talán többet ls meg­enged a kelleténél. Bevallom, nehéz volna kibogozni, melyik fél oldalán van az Igazság." Ba­tó elvtárs nemcsak mint gazda, hanem mint pedagógus ls helyt­áll. Tudja, mikor hogyan kell eljárnia, és mondani sem kell, hogy ésszerű irányításával, az emberekhez való jó viszonyával tekintélyt szerzett. Közben az is kiderült, hogy egy gazdaságvezető sorsa a kezdeti nehézségek átvészelése után sem irigylésre méltó. A közös gondja elsősorban az ö vállát terheli. Ottjártamkor ls egy eléggé nehézügyet intézett a Tamásfalai Baromfifeldolgozó Üzemben. A felvásárlók 10 300 pecsenyecslrkét hagytak a szö­vetkezet „nyakán". Már 2 hónap­ja etetik fölöslegesen, s abrak­juk nem ls olcsó, 2200 koroná­ba kerül naponta. Az elnök ettől a borsos kiadástól szeret­né megszabadítani a szövetke­zetet. Szó, ami szó, egy vezetőnek annak idején is voltak hasonló gondjai és ma is vannak. Azzal a különbséggel, hogy akkor a kevés termelés okozta, most meg időnként az árufölösleg okozza a fejtörést. Meg kell hagyni azonban, hogy az áru­értékesítésből eredő ráfizetések ellenére ls gazdagodik a szö­vetkezet. Tavaly és tavalyelőtt a prémiummal együtt már 29 koronát tett kl a munkaegység értéke, ami a háztáji föld ho­zamával és a természetbenivel kiegészítve szép jövedelemnek számít. De térjünk vissza a Munkaérdemrendhez és a rá­vonatkozó vélemények közül hadd ragadjam ki Varga Júliá­ét (a keltetőben dolgozik], — ismerjük be úgy, ahogy van — mondja megfontoltan a fiatal asszony —, hogy az egye­sítéskor a mi szövetkezetünk (mármint a sajókirályi) sem állt jól, s a tornaijai még gyen­gébb volt. Az elnöknek mégis sikerült rendbehozni a közös gazdaságot. Mások véleménye is hason­ló. Bató elvtárs azzal érdemel­te ki a kitüntetést, hogy az egyesülés óta, 1962-től a szö­vetkezet évről évre szebb ered­ményeket ért el. Igy látta a já­• rási termelési igazgatóság ls, amit az is igazol, hogy vándor­zászlóját az utóbbi két évben a tornaijai szövetkezetnek ítél­te oda. És hogy a közös gaz­daság így rendbejött, az első­sorban Bató János érdeme. A' tornaljaiak már a két szövet­kezet egyesítésekor elismerték a sajókirályi szövetkezet elnö­kének az ügyességét, és a tag­ság őt bízta meg a gazdaság további irányításával. AKI KORÁN REGGELTOL ké­ső estig a határt meg a gazda­sági udvart Járja, jól szervez, s ha módjában áll, az emberek ügyes-bajos dolgait is orvosol­ja, arra nem iš lehet panasz. Lép­ten-nyomon kitűnik a közös ügy iránti vonzalma. Háztáji földjét árpával veti be, hogy kevesebb legyen vele a munka és több időt tölthessen a kö­zös portán. Nincs is ellene sen­kinek kifogása, kivéve a fele­ségét, aki többek között azt állítja a férjéről, hogy többet tartózkodik a gazdaságban, mint otthon, ö sem szemrehá­nyásként említi, mert elvégre férje munkájának megvan az eredménye, s az megéri az ál­dozatot. BENYUS JÓZSEF 'i-''. ...,« • . rtO Nagyszabású vízszabályozás Dél-Morvaországban öntözés 37 000 hektáron # Megszűnik az árvízveszély # Kifogástalan ivóvízforrások # A harmadik legnagyobb víztároló hazánkban # Halastavak és üdülőközpontok A hodonínt, a bfeclavi és a znojmói Járás mintegy 1700 négyzetkilométernyi területén a vízgazdálkodás szempontjából módfelett szélsőséges viszonyok uralkodnak. Ez hazánk leg­melegebb része, kitűnő termőfölddel. Sajnos, a mezőgazdasági termelés fejlődését gátolja a nagy szárazság és a tavaszi árvi­zek. Az árvtzek csupán a bfecl avi Járásban az utóbbi tíz év fo­lyamán egymilliárd korona kár t okoztak. Ezért született meg az a döntés, hogy ezen a vidéken egy nagyszabású vízszabá­lyozást kell végrehajtani. Az idén megkezdődött az ak­ció. Először a Dyje folyó sza­bályozását kezdték meg. Mint­egy 22 kilométeren új mederbe terelik a folyót. Az új meder létrehozásánál tekintettel van­nak arra, hogy a Duna—Odera —Elba-csatorna kiépítése után Brnóig legyen hajózható. A mederszabályozást 1972-ben fejezik be. Ezáltal 2900 hektár szántóföld és 1620 hektár erdő szabadul meg az árvízveszély­től. S ha teljesen elkészülnek a folyómedrekkel, a víztárolók­kal, a szivattyútelepekkel és a csatornákkal, 37 000 hektárnyi terület öntözése válik lehetővé. A munka második szakaszá­ban víztárolót létesítenek No­vý Mlyn közelében. 3400 hek­táros vízfelületével ez lesz ha­zánk (Orava és Lipno után) harmadik legnagyobb víztároló­ja. A víztároló megépítése után javulás remélhető a lakosság vízellátásában, mely eddig sok kívánnivalót hagyott maga után. A víztároló és a folyómedrek szabályozása után következnek azok a beavatkozások, melyek az akció gazdasági vonatkozá­sán túl a lakosság kulturális és életszínvonalában is mélyreha­tó változásokat hoznak. Elsősorban megoldódik a víz­ellátás. Eltűnnek a mocsarak, a szúnyogok és betegségek egyéb fészkel. Helyettük új üdülő­központok létesülnek. Sőt a dél­morvaországi vízrendészet ter­vezői — erre még aligha volt példa — tekintettel voltak a vi­dék felszíni képződményeire, és jellegzetes élővilágénak megőr­zésére is. P. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom