Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-10 / 311. szám, Vasárnapi Új Szó

c A francia főváros arculata megfiatalodik €> Majdnem minden második épület könyvesbolt ® Drágulás a mozik utcájában © A Sonescu-darab túl van a négyezredik előadáson f Nyelvek, fajok színes forgataga. „Párizs őrök, s azok emlékezete, akik itt éltek, más, mint bárki másé." (Hemingway) H

emingway, e század egyik leghűségesebb Párlzsrajongója Irta ezeket a sorokat. Legeslegutolsó könyve, a Vándorünnep legeslegvégén. Van valami szimbolikus abban, hogy ez a világjáró amerikai, aki saját bevallása szerint legszebb napjait töltötte a Szajna-parti városban, csak élete végén mert hozzányúlni itteni emlékeihez. A Vándorünnep Hemingway egyik legszebb könyve. Utána már csak a puskagolyó következett. Csodálatos élmény volt számomra Hemingway könyvét olvasni. Hiszen Jómagam ls testközelből Ismerem az általa leirt utcákat, házakat, kocsmákat, tereket. S abban mindig van valami természetellenesen szép, ha az ember Ismerősként lép be egy könyvbe, vagy lép ki egy könyvből. S necsak Hemlngwayt említsem? Említsem Villont vagy Balzacot? Baudelairet vagy Rimbaudot? Apollinalre-t vagy Marcel Proustot? Igy hát itt vagyok megint Párizsban, a világ városéban, amelyről annyian szóltak már utolérhetetlenül szépen, amelybe annyiszor voltak már reménymit Ugyanazok a mozgékony, kicsit komoly, de inkább vidám párizsiak, akik mindig is voltak. Két évvel ezelőtt, húsz évvel ezelőtt, kétszáz évvel ezelőtt A clocharcjűk az utcákon, a diákok a cafékban, a kereskedők üzleteikben. A metróban, az útkereszteződéseknél még mindig fergetegesen tudnak csókolózni a fiatalok, s a messziről Jött, gátlásokkal teli idegenek ugyanúgy irigylik őket ezért, mint mindenkor irigyelték. Hát a Salnt Denis szép lányai? Meg vannak azok ls. Ahogy a Notre Dame vagy az Eiffel-torony nem mozdult a helyéről, ugyanúgy megtalálhatók a lányok ls az ismerős utcasarkokon. S az írók és a miniszterek, a színészek és a házmesterek, a diákok és a profeszszorok ugyanúgy. Apropó: a diákok. Lesz még rá thódunk, az az érzésem, hogy lesz még rá módunk, hogy róluk ls bővebben szóljunk. S a májusi eseményekről. Egyelőre annyit, hogy a hosszú vakáció után Ismét gyülekezik a alákság és követeli a Jussát. Minap az orvosi fakultáson volt egy kis „buli". Én mindebből sajnos csak annyit telenül szerelmesek, hogy róla szólni eleve csak epigonként lehet. Van valami valószínűtlen abban, hogy az ember — legalábbis a magunkfajta, komplexumokkal teli közép-európai ember —, Párizsban él. Emlékszem rá, amikor három évvel ezelőtt, 1995 október elején megérkeztem a nevezetes Gare de l'Estre, a lélegzetem ls elállt a meghatódástól. S bizony hetekig tartott, amíg el tudtam hinni, hogy nem álmodom csupán az egészet, hogy valóban párizsi lakos lettem. S most kezdhetem újfent az Ismerkedést. Egykori Párizs-járók, akik tízhúsz-harminc esztendő múltán látják viszont szerelmetes városukat, egyként hangoztatják, hogy Párizs megöregedett. S egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy voltaképpen saját maguk öregedtek meg, és az emlékeik, nem pedig a város. S hogy épp ellenkezőleg, a város nem öregszik, hanem fla• talodik. A csak két évvel ezelőtti vendég is alig-alig Ismer rá meglfjult arcára. Mi történt itt tulajdonképpen? Az történt, hogy André Malraux, kultuszminiszter, megfiatalíttatja az ódon falakat. Valljuk be őszintén, nagyon szükséges volt már ez, de Igaz hogy fájdalmas is: aki az ósdi, évszázadok patináját magukon hordozó falak Párizsát szerette, az ugyanúgy nem tud hozzászokni a modern frizurához, mint ama szerelmes, akinek szerelme egyszerre csak átfesteti eredeti haját Egyelőre ennyit e témáról, lesz még tán mődunk arra, hogy visszatérjünk rá v Az emberek Most pedig lépjünk tovább: a város titán nézzük az embereket. Vajon völtoztak-e sokat? Nem változtak láttam, hogy megszaporodtak a Quartier-latlnben a rendőrök, a hogy a félelmetes fekete rendőrautók bevetésre készen sorakoznak a rue Soufloton, a történelmi Pantheon előtt Könyvek városa Hát a könyvek? Rltkultak-e, szaporodtak -e a könyvek két esztendő alatt? Inkább szaporodtak. Kell-e külön hangsúlyozni, hogy Párizs, a diákok meg a bohémok, a széplányok meg a kiskocsmák mellett elsősorban a könyvek városa? Soha még én annyi könyvesboltot, s annyi könyvet nem láttam, mint Párizsban, a Latin-negyedben. Hiszen csak a Szent Mihály útján majd mlndtn második épületben könyvesbolt van. A közbeeső páratlanokban meg kocsma. Vagy café, ahogy Itt nevezik őkAt, belenyúlva egyenesen az utca forgatagába, úgyhogy az ember, ha J61 kifogja a helyet, azt érzi, hogy benne lüktet a párizsi forgatagban. A könyvek egyébként annyira lényeges tartozékai a városnak, hogy róluk több ízben is kell majd szólnunk. Hisz ahol hetente több száz új könyv Jelenik meg; nem szólva a nevezetes zsebkönyvek egész áradatáról, ott semmiképpen sem lenne illő elkerülni e témát Érdeklődés most egyelőre az Iránt van, hogy kik lesznek az idei irodalmi díjasok. Jelölt van rengeteg, de mint ahogy a svéd akadémikusok ls szigorúan őrzik titkukat az utolsó másodpercig, ugyanúgy nem tudja a legszemffllesebb párizsi újságíró sem kipuhatolni előre a győzteseket Magyar filmsikerek S ha egy utcával arrébb állunk, a moziknál vagyunk. Van egy kis utcája a Quartler-latlnnefc a rue ChampolUon. Hát ezt a Jellegzetes kis párizsi utcát nyugodtan elnevezhetnék a mozik ntcájának. Mert szószerint minden házában filmet játszanak. A diákok kedvenc filmszínházai ezek, azért ls létesítették őket, hogy ftt olcsóbban láthatják a diákok a filmeket. Az már a sors Iróniája, hogy az utóbbi napokban, sajnos, errefelé ls megdrágult a vflá& s a hajdani két-három frankos Jegyek ára ma 5—6 frank. Addig ls, míg a filmekről bővebben szólhatok, említsem meg, hogy az utóbbi hetek egyik legnagyobb filmsikere Itt a „Csillagosok, katonák". „Vörösök és fehérek" címmel Játsszák Jancsó Miklós filmjét, s a kritika szinte hozsannázlk róla. A „Szegénylegények" meg a „Tízezer nap" után rövid Időn belül Immár a harmadik magyar film az, amely meghódítja a Jó filmekben különben egyáltalán nem szűkölködő, kényes ízlésű párizsiakat Kevés Q jó színdarab Ha már párizsi körképet festünk, szóljunk a színházakról is. A színházi élet nagy botránya a Barrault-ügy. JeanLouls Barrault, a vtlághfrű művész kilenc esztendeje Igazgatja az Odeonszínházat, s most a májusi események során elkövetett „bönetért" (szimpatizált az Odeont megszálló diákokkal) menesztették funkciójából. Párizsban egyébként színházból ls van rengeteg, s Igy színdarabból ls. Korántsem állítható azonban, hogy rengeteg a Jó darab. Sót, épp az ellenkezője Igaz. Újdonság, nevezetesen újdonság voltaképpen alig van. A tájékozatlan érdeklődő még mindig a Huchette-színházba megy, ahol immár tizenkettedik esztendeje Játsszák megszakítás nélkül a két Ionescu-darabot, a „Kopasz énekesnőt" meg a „Leckét*. A produkció túl van a négyezredik előadáson. S az Alpha 347ben felújított Beckett-dráma, a Játszma vége is tizenegynéhány éves immár. Az október nevezetes eseménye lesz a Grotowskl lengyel kísérleti színház venr dégszereplése. Negyvenezer festő S ha még a képzőművészet világáról ls .akarok valamit mondani, akkor már allg.-allg jut helyem egyébre. Márpedig erről semmiképpen sem szabad elfeledkeznünk. Egy hajdani statisztika szerint Párizsban állítólag negyvenezer festő él. Hogy miből, az rejtély. Az azonban bizonyos, hogy Párizs még mindig vonzza a művészeket, ugyanúgy, mint ötven évvel ezelőtt. Igaz viszont, hogy ebben a vonzóerőben egyre többen Igyekeznek kételkedni. A Musée d'Art Moderne-ben például a legfrissebb esemény a pop-art atyjának kikiáltott amerikai Rauschenberg kiállítása. Az expozíciónak meglehetősen nagy a visszhangja, s én is szólok majd róla, egyelőre maradjunk annál, hogy pop-art Ide, Rauschenberg oda, a negyvenezer festő még mindig legszívesebben a Szajna pártján tanyázik, vagy fent, a Montmartre romantikus negyedeiben. „Párizs örök, s azok emlékezete, akik Itt éltek, más, mint bárki másé — idéztük az elején Hemingwait. Röpke kis körképünk aligha érzékeltethetett ebből többet, mint csöppet a tengerbőL Egyet azonban bizonyosan érzékeltetett: a fantasztikus sokszínűséget, a szinte elképzelhetetlen sűrítettséget Van egy máslí elmélet, amely szerint, ha az Irodalmi műfajokat jelekkel lehetne kifejezni, a vers jele a pont lenne. Egyetlen .pontba sűrítve az egész világmindenség. Nos, ha a városok szimbólumalt lehetne jelekkel kifejezni, akkor ez az egy pontba való sűrítettség elsősorban Párizst Illetné meg. Mert Itt valóban kicsiben a világ lélegzik. Ha végigsétálsz délután a Szent Mihály útján, akkor szinte bizonyosra veheted, hogy nincs a világnak olyan országa, amelynek legalább egy polgárával ne találkoztál volna útközben. Vagy például a Sorbonne. Van a Sorbonnenak egy Idegenek számára létesített francia nyelvtanfolyama. Hát ezen a tanfolyamon megtalálható Japántól Argentínáig minden ország fia. Gondolom, ezért írta Hemingway, hogy azok emlékezete, akik Itt éltek, más, mint bárki másé. CSELÉNYI LASZLO