Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-07 / 308. szám, csütörtök

HUSZEVES a Királyhelmeci Állami Gazdaság Ezekben a napokban ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját a Királyhelmeci Állami Gazdaság, Szlovákia egyik legnagyobb szocialista mezőgazdasági üzeme. Kilenc éve Irányítja Lejkovics József igazgató, tőle kaptunk tájékoztatást a jubiláló gazdaságról. A volt királyhelmeci járásban a leleszi és a fejszési papi birtok 1300 hektáros területén 1948-ban elsőként alakult meg a a Hslmeci Állami Gazdaság, jelenleg közel ötezer hektárral nagyobb területen gazdálkodik Helmec, Battyány, Nagytárkány, Bély, Dobra, Perbenylk határában. Többnyire a rosszul gazdálkodó szövetkezetek belovadásával bővült a jubiláló gazdaság. Tudvalevő, az ilyen bővülés tömérdek problémával jár. Ennek ellenére jelentős fejlődésen ment át. Míg például az 1948-as és a 60-as években búzából 21, rozsból 18,7, árpából 23 3, kukoricából 19,2, cukorrépából 197 mázsát termelt hektáronként, az idén búzából már átlagosan közel 30, rozsból 24, árpából 30.4, kukoricából 40, cukorrépából 484 mázsás hektárhozamot ért el. Talán még szembetűnőbb sikereket ért el a gazdaság az állati termékek termelése terén. Például 1962bsn hárommillió 775 ezer korona értékű, 1968-ban már 5,5 millió korona értékű tejet termelt. A marmahús termelése az említett időszakhoz viszonyítva megkétszereződött, sertéshúsból 1962-ben 3 millió 307 ezer, az idén pedig 5 millió 749 ezer korona értékűt termeltek. Tekintettel arra, hogy a Helmec! Állami Gazdaság — amint említettük — rosszul gazdálkodó szövetkezeteket vett át, ami nagyon sok problémával járt, hosszadalmas, körültekintő szervező munkát igényelt és ezért az ÁG éveken át ráfizetéssel gazdálkodott. 1967-ben azonban már hétmillió korona terven felüli haszonnal zárta a gazdasági évet, s hasonló eredmények mutatkoznak az idén is. A gazdaság vezetősége igen nagy gondot fordít a gazdaság üzemegységeiben dolgozók életés munkakörülményeinek megjavítására, szociális berendezések és lakások építésére, a termelési folyamatok korszerűsítésére, valamint a tervbe vett szakosítás megvalósítására. Figyelemre méltó sikereket ért el a szocialista munkaverseny terén is. Ez év harmadik negyedében elért eredményeik alapján elnyerték a tőketerebesi járás állami gazdaságainak versenyében az első helyet, a vándorzászlót és a 8000 koronás jutalmat. lik) m üiabb üveggyár a láthatáron A csehszlovák üvegipar a világpiacon jó hírnévre tett szert. Igy hál természetes, hogy a meglevő üveghutákat korszerűsítjük és új üveggyárakat építünk. Az egyik ilyen létesítmény Poltáron épült. Az eredeti terv szerint a 67 millió korona beruházást igénylő gyárban káliumkristály-üveget gyártottak volna. A világpiac felmérése után megállapítást nyert, hogy nagyobb keletje vas az ólomkristálynak. E szerint dolgozták át az üzem építkezési és technológiai tervét, s így a beruházás több mint 123 millió koronát vesz igénybe. Eddig az építészeti dolgozók mintegy 30 millió korona értékű munkát végeztek el. Elkészültek a bekötő utak, a magasfeszültségű villanyvezeték-hálózat, a termelési csarnok, a tanoncközpont és több raktárhelyiség. Az energiaközpontot jövőre készítik el és a műszaki berendezéseket 1970-ig szerelik be. Az egész üzemet — a tervek szerint — 1971 első felében adják át rendeltetésének. A költségek hét éven belül megtérülnek. Mintegy 1300 ember — köztük 500 nő talál majd itt munkalahetőséget. Az üzem átadásának határideje azonban veszélyben forog. A Banská Bystrica-i Štavoindustria munkaerőhiánnyal küzd. Ez az állapot több mint egy éve tart és ezért mintegy 5 millió korona értékkel kevesebb munkát végeztek el, mint ahngy azt a harmonogram előírja. Ez a tény elgondolkoztató, és járási, esetleg kerületi szinten megfelelő intézkedés megtételét sürgeti. -njÖTVEN EV — KEPEKBEN Ez a címe a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában megrendezett kiállításnak, mely gazdag képanyagot tár a látogató elé köztársaságunk ötvenéves történetéből. A képek jó része egykori újságokból való. Egyebek közt láthatjuk a köztársasági elnök 1944. december 4-i dekrétumát az ideiglenes Nemzetgyűlés és a nemzeti bizottságok létrehozásáról. Az ország fejlődéséről, a jelentős építkezésekről is bőven akad anyag a kiállításon. Figyelemmel kísérhetjük, hogy egyes kerületekben hogyan gondoskodnak a nemzeti bizottságok a történelmi értékekről, emlékművekről. Kiemeli a kiállítás a nemzeti bizottságok népművelő és népnevelő tevékenységét is. Láthatjuk, hol létesültek honismereti múzeumok stb. — jó lenne, ha a kiállítás anyaga könyv formájában is megjelenne; a Csehszlovák Köztársaság története oktatásának gazdagon illusztrált tankönyve lehetne. — f. — Van elegendő só? Az augsztusi eseményeket követő vásárlási láz után különösen a sóellátás terén jelentkeztek problémák. Később már úgy látszott, van belőle elegendő, majd újból eltűnt az üzletekből. A sóhiány okait keresve Juraj Sopko mérnöktől, a Potraviny kelet-szlovákiai vállalatának igazgatójától kértUnk magyarázatot. Véleménye szerint auugsztus után a fogyasztók olyan nagy mennyiségű sót vásároltak, ami egyébként négv évre elegendő. Az eperjesi sófőzde csaknem az egész ország sószükségletének felét biztosítja, de a jelenlegi megnövekedett igényeket nem képes kielégíteni, ezért Olomoucból is rendeltek sőt. Tudvalevő, hogy sóból is létezik „vastartalék", melyből csupán bizonyos indokolt körülmények között lehet elvenni. Ha a szükség megkívánja, ez a tartalékalap is hozzáférhetővé válik. Tehát az ideiglenes és indokoltan lázas vásárlás következtében beállt sóhiány miatt nincs ok az aggodalomra. jik) FOKOZÓDÓ ÉRDEKLŐDÉS a gyors- és a gépírás iránt Minden évben bajnokság Az utóbbi időben egyre többen tanulják a gyors- és gépírást. Ez érthető is, hiszen ismeretük nélkül ma már kevés hivatalnok állja meg a helyét. A bratislavai Szlovák Gyorsíró Intézetben tavaly 1080 hallgató fejezte be sikerrel tanulmányait. Ez idén 1361 hallgatója van az intézetnek. A gyors- és a gépíráson kívül szlovák nyelvet és adminisztráció-technikái is tanítanak. Az intézet a mellékes gazdasági tevékenység keretében elfogad megrendeléseket jegyzőkönyvek gyorsírására és szövegek gépírására. Az intézet érdemei közé tartozik, hogy minden évben megrendezi a gyors- és a gépírás szlovákiai bajnokságát. Az idei bajnokságra október végén került sor. A gyorsírás 1968. évi bajnoka VI. Molnár, a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság hivatalnoka lett, aki percenként 150 szót jegyzett le. Gépírásban A. Vávrov»i í hlohovecl drótgyár alkalmazottja nyert bajnokságot, aki percenként 461 tiszta leütést ért el. -füGondok és gondolatok a SZÉP körül Cz év júliusában a háromnapos nyitrai ér~ tekezleten a szlovákiai parasztok képviselői megalakították a Szlovákiai Egységes Parasztszövetséget. A SZÉP programtervezete szerint „A szövetség létrehozása történelmi lépés, amellyel a földművesek kezükbe veszik saját ügyeiket". A nem mezőgazdaságban dolgozók közül talán sokaknak furcsa ez a megfogalmazás, és többen feleslegesnek is tartják a szövetség létrehozását, mondván, hogy van a parasztoknak egységes földművesszövetkezetük, van járási mezőgazdasági társulásuk, mire kell tehát az egységes parasztszövetség. Nos, próbáljunk erre választ adni ugyancsak a programtervezet bevezetőjének egyik szakaszával, amely így hangzik: „A szövetkezeti parasztság képviselői — tehát annak az osztálynak a képviselői, amely a falu szocialista termelési viszonyainak megalapozása és fejlesztése során társadalmunk progresszív szocialista osztályává alakult — világosan kifejezték, hogy a szövetkezeti parasztság olyan helyzetet kíván biztosítani, amilyen megfelel jelentőségének és részarányának a társadalmi javak termelésében. Társadalmilag szervezett erőként aktívan részt kíván venni a közéletben, a társadalmi és a gazdasági életben, ennek állandó fejlesztésében, s nemcsak a mezőgazdasági politika kialakításában, hanem a közös ügyekben, államunk egész irányításában is." Azt hiszem, hogy ez az érthető és jogos kitétel legalább annyira kritika, mint amennyire követelés. Mezőgazdasági politikánk több mint másfél évtizedének kritikája. Hiszen, a lakosság ellátásában és a nemzeti jövedelem képzésében olyan jelentős szerepet betöltő parasztságnak szervezett erőként nem volt érdekképviselete sem a társadalmi, sem a gazdasági életben. Ezért is érhette annyi méltánytalanság a mezőgazdaságot, a parasztságot. A megalakult parasztszövetség központi bizottsága megkezdte ugyan munkáját, ezzel persze még nem oldódott meg a mezőgazdaság és a parasztság sok-sok problémája. Nem is oldódhatott meg, hiszen még csak most szerveződik a szövetség tagsága. A parasztszövetség programtervezete ugyan megjelent lapunk szeptember 24-i számában, de úgy gondolom, nem fog megártani, ha újra papírra vetjük a parasztszövetség leglényegesebb feladatát. A lényeget legszemléltetőbben az fejezi ki, hogy: érdekképviselet. Például az EFSZ-ekkel szemben a felvásárlási szervek, a mezőgazdasági gépgyárak, a műtrágyagyárak és nem utolsósorban a kereskedelem úgy léphetett fel, ahogyan csak akart. A mezőgazdaság valamennyi partnere erős monopólium, szervezett erő. Ezzel az erővel szemben csak egy olyan szövetség tudja érvényesíteni a követeléseit, az őt megillető jogokat, amelyik legalább egyenrangú társadalmi-gazdasági erő. S ez lenne a parasztszövetség. Mint említettem azonban, ennek a szövetségnek a tagsága még csak szerveződik. A megválasztott központi bizottság magától értetődően azt szeretné, ha mielőbb egységesen együtt lenne a tagság, Szlovákia valamennyi egységes földmüvesszövetkezetének tagsága, s úgyszintén valamennyi egyéni gazdálkodó mielőbb elküldené belépési nyilatkozatát. A belépéssel általában nem is lenne baj, ** hiszen a szövetkezetesek s az egyénileg gazdálkodó földművesek maguk is nagyon érzik az érdekvédelmi szervezet szükségességét. Legtöbb helyen, így például a galántai járásban, már eddig is komoly munkát fejtett kl a járási konferenciát előkészítő bizottság. Súlyt helyez többek között arra is, hogy a szakképzettség figyelembe vétele mellett a vezetőség nemzetiségi összetétele se szenvedjen csorbát. S hogy a járási mezőgazdasági társulás vezetőiből alakult előkészítő bizottság tökéletesebben, megbízhatóbban, demokratikusabban végezhesse fontos munkáját, a járás szövetkezeteinek képviselőit is bevonják a járási alakuló konferencia előkészítésébe. Már csaknem minden járásban teljes ütemben folynak az előkészületek, hogy a tervezett időre tető alá hozzák a szövetség járási szervezetét. Több járásban és sok-sok EFSZ-ben minden elismerést megérdemlő az igyekezet. Megértik, hogy a már megalakult központi bizottság életképessége teljes mértékben csak az alapszervezetek, illetve a járási szövetségek megalakulása után bontakozhat ki. Ennek az aránylag sikeres szervező igyekezetnek azonban néhány szépséghibája is kiütközik. Legalábbis ezt bizonyítja néhány megjegyzés, melyek a szervezést illetően a szövetkezetesek részéről elhangzanak. Ök képezik a szlovákiai Egységes Parasztszövetség alapját, miért ne lenne joguk véleményt mondani, főképp ha azok egyikét-másikát még menet közben ís érdemes lenne átültetni a gyakorlatba. Az egyik megjegyzés: Ha már a parasztszövetség társadalmi-gazdasáqi érdekképviselet lesz, akkor a járásokban miért éppen a járást mezőgazdasági társulások vezetőiből alakítják az előkészítő bizottságot. Azaz. hogy egyáltalán ki alakítja. A gyakorlati ember szemszögéből nézve úgy hat, hogy az előkészítő bizottság önmaqát nevezi ki. Január óta megszoktuk, hogy ki is mondhatjuk, amit gondolunk. Az azonban még nem eléggé vált gyakorlattá, hogy az érdemleges megjegyzésekből tőkét is kovácsoljunk. Például ebben az esetben mi is a helyzet? Tény és érthető, hogy minden szervezet vagy szövetség megalakítását valahol, illetve vala* kinek el kell kezdeni. Az egységes parasztszövetség sem lehet kivétel. Az is érthető, hogy a szervezés oroszlánrészét a járásokban a mezőgazdasági társulás vállalja, hiszen már a társulásban is megvolt az érdekvédelem magva, ugyanakkor a szervezési kérdésekben is otthonos emberek állnak rendelkezésére. Olyanok, akik már eddig is sokat tettek a mezőgazdaságért, főképp ami a mezőgazdasági termelés fejlesztését illeti. \/ an egy másik tényező is, ami a szerve* zés kivitelezésében mellettük szól. Az, hogy a termelési igazgatóságból minden zökkenő nélkül át tudtak állni a társulásba. Most pedig már a parasztszövetség alapszervezeteinek és járási szervének megalakításán buzgólkodnak. Ismerjük el, hogy nagy és áldozatos munkát végeznek. De nem érezné-e még inkább a magáénak a parasztszövetséget az a többszázezres tagság, ha az előkészítő bizottságot az ő választott képviselőik alkotnák? Vagy legalább választott képviselőket is beosztanának az előkészítő bizottságba? Dél-Szlovákia vegyes lakosságú járásaibán, méginkább a csak magyarul beszélő falvakb;nr az a gondolat is felvetődött, hogy miért ne alakulhatna a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség mellett magyar szövetség, vagy legalább magyar szekció az egységes szövetség keretén belül. Hiszen megközelítőleg százezer magyar nemzetiségű földművelő dolgozik a szövetkezetekben és Szlovákia mezőgazdasági termelésében számarányuknál is sokkal jelentősebb a szerepük, mivel éppen a déli járásokban a legbelterjesebb a gazdálkodás. Érthető, hogy a vegyes lakosságú járásokban a nemzetiségeknek sajátos problémáik is vannak és a nemzetiségi alkotmánytörvény értelmében ezt önállóan is akarják intézni. Joguk van rá. A kérdés gyakorlati kivitelezése azonban nem egyszerű. Ha ez a Nemzeti Front keretében működő érdekszövetség csupán társadalmi jelleggel bírna, akkor a nemzetiségek nyugodtan alakíthatnának külön szövetséget Ám a tetemes vagyonnal rendelkező szövetkezetek nem elégedhetnek meg azzal, hogy társadalmi érdekvédelmi szervezetet alakítsanak, hiszen mint korábban említettem, nekik partnereikkel szemben elengedhetetlen a gazdasági érdekvédelem. Ha pedig gazdasági-társadalmi érdekvédelmi szervezetté alakul a parasztszövetség (már pedig csak ennek van értelme), akkor a külön nemzetiségi szövetségek létrehozása szinte elképzelhetetlen. Hiszen akkor a közös vagyont is el kellene osztani! Vagy például: Hogyan oldanák meg egy termelést szempontból egységes területen (vegyes lakosságún ) mondjuk az egész járást érintő beruházást? A magam részéről teljesen természetesnek ** tartom, hogy a társadalmi-gazdasági érdekképviseletű parasztszövetség egységes legyen. Ám arra is szükség van, hogy a nemzetiségek a sajátos problémákat önállóan, önigazgatással oldják meg. Az október 27-én kiadott nemzetiségi alkotmánytörvény erre meg is adja a jogot, bűn lenne, ha nem élnénk vele. Ebből következően vetődik fel az a kérdés, milyen törvényes szervezeti formában valósuljon meg a nemzetiségi önigazgatás a parasztszövetségen belül, hogy az országos egység se szenvedjen csorbát? Már dolgozik egy munkabizottság, amely ma^d javaslatot terjeszt elő a szervezeti modellt illetően. Annyi bizonyos, bármilyen szervezeti forma mellett döntenek is, csakis a számarányos képviselet biztosíthatja az eredményes munkát mind a járási bizottságokban, mind a központi bizottságban és természetesen azok végrehajtó szerveiben is. Persze ahhoz, hogy az arányos képviseletet törvényesen, demokratikus módon biztosítani is tudjuk, ismerni kell az alapszervezetek és ezen keresztül az egész járás nemzetiségi összetételét. Nem tartom magam illetékesnek a tanácsadásra, hogy az alapszervezetek milyen módon állapítsák meg a tagság nemzetiségi összetételét. Annyi azonban bizonyos, hogy nem lenne helyes és még kevésbé lenne demokratikus, ha ezt a megállapítást a szövetkezetekben egyetlen ember végezné el. C ok alapszervezet már beküldte a jelentkezést a nemzetiségi összetétel feltüntetése nélkül. Nem lenne helyes, ha ennek a megállapítását egyszerűen az előkészítő bizottságra bízná. Mint ahogy azt sem helyeselhetjük, ha az előkészítő bizottság nem egészül ki az alapszervezetek választott képviselőivel. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a konferenciákon rendszerint azokat választják meg, akiket az illetékes bízottság javasolt. S ki a legilletékesebb arra, hogy javasoljon, ha nem az, akit majd képviselni fog a járási, illetve központi bizottság? Azt szeretnénk, hogy a járási bizottság munkája ne legyen formális, több legyen minden eddiginél az új szövetség. Ezt követeli a parasztság érdeke. HARASZTI GYULA