Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-01 / 302. szám, péntek

Hol állunk? Elmondtuk gyűléseken és megírtuk az újságban ,hogy a csehszlovákiai magyarság a legválságosabb napokban is helytállt. A múltban elszenvedett sok-sok keserűség és megaláztatás ellenére— akkor is, mikor a tájékoztatás bénultsága miatt nem tarthatott kapcsolatot a központi szervekkel — tudta, hogy hol a helye, tudta, hogy mit kell tennie. Elítélte a túlkapásokat, távoltartotta magát a rendzavarástól és a szélsőségektől. Ugyanakkor megtalálta az emberség és a humánum hangját, az egyedül helyesnek bizonyult cselekvés irányvonalát, nagyfokú műveltségről, határozottságról és politikai éleslátásról tett bizonyságot. Az augusztusi napokban a csehszlovákiai magyarok szinte kivétel nélkül olyan magatartást tanúsítottak, amelyre a magyarsággal szemben előítélettel viseltetők gondolni sem mertek és amely alapvetően megváltoztatta több embernek a csehszlovákiai magyarokról korábban hirdetett véleményét. A helytállás tudatát jó érzéssel könyveltük el és örülünk a szlovákok és a csehek részéről elhangzó méltatásoknak. 11a most mégis arra próbálunk válaszolni, hogy hol állunk, azért tesszük, mert találkozni olyanokkal, akik egyrészt hamis hangot pengetnek, másrészt félreértik magatartásunkat. És akadnak olyanok is, akik az elvi kiállás miatt hősnek érzik magukat. Augusztus második felében rendkívüli viszonyok uralkodtak és igen nehezen tájékozódtunk. Mégis, aki kiállt a törvényesen választott, vagy kinevezett állami és pártszervek vezetői mellett, az nem hősiességet hajtott végre, hanem elemi állampolgári kötelességét teljesítette. A hősiességet — és a tényleges segítséget — a munka frontján tettekkel kell bizonyítanunk. Mindenekelőtt úgy, hogy az említett szervek célkitűzésének érvényt szerzünk a gyakorlatban. Ha valaki csak a mellét veri, hogy ő támogatja a párt és a kormány vezetőit, de a párt és a kormány elvének gyakorlati realizálásáért a maga hatáskörében semmit sem tesz, ez az Illető akarva, akaratlanul nem a kibontakozás, nem a helyesen értelmezett konszolidáció elősegítője, hanem csak gáncs, visszahúzó erő. Olyan, mint a rossz pap: bort iszik és vizet prédikál." A csehszlovákiai magyarok helytállása nem azért bizonyult elismerésre méltónak, mert teljesítették állampolgári kötelességüket, hanem azért, mert tettekkel bizonyították, s józanságukkal, és megfontoltságukkal számos alaptalan vádat és rágalmat oszlattak el. Az elmúlt„ Időszakban gyakran elhangzott az a minősíthetetlen kijelentés, hogy a csehszlovákiai magyarok nacionalisták, soviniszták, sőt irredenták és csak az adandó alkalomra várnak, hogy szétverjék a republikát. Augusztusban bebizonyosodott, hogy nem vagyunk nacionalisták, soviniszták, irredenták és nemcsak a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot nem akarjuk szétverni, hanem hajlandók vagyunk ennek a köztársaságnak az egységéért, a boldogulásáért, és a szabadságáért küzdeni is. Büszkék — ha ilyesmi egyáltalán szükséges — elsősorban arra lehetünk és vagyunk, hogy tiszta az erkölcsi bizonyítványunk és akkor nyújtottunk baráti jobbot, amikor a barátság mindennél többet mondott és jelentett. Hamis hangot azok fújnak, akik kétségbevonják a csehszlovákiai magyarok állásfoglalásának a helyességét, az elmulasztott ,,alkalom"-ról beszélnek, és akik úgy vélik, hogy más, „perspektivikusan" nagyobb előnyt igérő lehetőség ls kínálkozott ... Félre azok értenek, akik csak a külsőségeket nézik és nem veszik figyelembe magatartásunk tartalmát és lényegét, azt, hogy a vox humana népe — nagyon kevés kivételtől eltekintve — a hďladás híve, a nemes eszmék elkötelezettje és nem a „divat", hanem a történelem kohójában érlelt igazság oldalán állt és áll. Január után a „progresszív" és a „konzervatív" jelző vált felkapottá. Mostanában inkább a „balos" és a „jobbos" kifejezés járja. Többen, rendszerint azok, akik néhány hete előszeretettel mondták ki emberekről, hogy „konzervatív", most tiltakoznak, ha azt hallják, hogy ennek, vagy annak az egyénnek a magatartása „jobbos". „Miért akarjuk megbontani az egységet?" „Mire jó az, hogy csoportokra osztjuk az embereket?" — hallani itt is, ott is. A pozitív előjelű egység megbontása valóban káros. Helytelen az is, ha valaki eszmei tévelygést, zűrzavart tételez fel ott ls, ahol ilyesmi nincs. Szektás baloldali és jobboldali irányzat azonban a január utáni időszakban is volt és van ma is. Mivel abszolút értéknorma erre vonatkozólag sincs, a pontos határvonalat lehetetlen meghúzni. Nehéz megmondani, hogy ki mikor „balos" és ki mikor „jobbos". A két fogalom szerintünk nemcsak a világnézet és a politikai meggyőződés, hanem a mentalitás, az életstílus, a mindennapi magatartás — tehát nemcsak az elvek, hanem a gyakorlat kérdése is. A csehszlovákiai magyarság többsége az augusztusi napokban tanúsított állásfoglalásával — de előbb és utóbb is— nem tekintette követendő példának semmilyen megnyilvánulásban a „balos" és a „jobbos" elméletet és gyakorlatot. Arról tettünk és teszünk bizonyságot, hogy a tudományos világnézet által irányított, tényleges progresszív erőket támogatjuk, a hármasegységre — a munkások, a parasztok és az értelmiség szövetségére — épülő hatalom, valamint az ezt kifejező törvényesen választott vezetők oldalán állunk, a hibamentes szocialista demokráciát igényeljük, a nemzetek és a nemzetiségek teljes egyenjogúságáért küzdünk. BALAZS BELA A lakatos-utcában apró kira»» kat vonja magára az arrajáró figyelmét; mézeskalács és gyertya van benne. Márts két ágon futnak a gondolatok: mézeskalácsot régen láttam, legutóbb egy faluban, búcsún, tlz éve. Gyertyát és mézeskalácsot együtt árulni? Fut tovább a mástk ágon a gondolat, s a végeredmény; egy szempillantás alatt benn vagyok a kirakata méreteivel arányosan terjeszkedő helyiségben. Idős apóka jön ki egy ajtón. Termetre inkább zömök, mint középmagasságú, szemüveget visel és jóságos tekintetű. Jobb szeme vöröses, a szemhéj feltűnően piros. — Mit parancsol, aranyoskám? Csak érdeklődni szeretne? Hát kérem, én vagyok az utolsó kassai mézeskalácsos. Nyolcvannégy esztendeje élek, ebből tizenhat évet katonáskodással töltöttem, bejártam ám én a félvilágot, aranyoskám, voltam a Szentföldön is. A szememel Piavénái lőtték meg. Az volt az egy szerencsém, hogy az orvosunk szemész volt, így aztán nem vakultam meg, de azóta is fáj. Ogy bizony, aranyoskám. Sokan itthagyták a hazájukat, de én mindig visszajöttem, mert itt tanultam ki Kassán a mézeskalácssütő-mesterséget. Ankarában katonai iskolát végeztem, voltam BoszniaHercegovinában ls, és Egyiptomban ls, aranyoskám. A boltba tíz év körüli fiúcska somfordál be, a mézeskalácsos apóka megkérdi, mivel szolgálhat? A fiúcska csupán nézelődni szeretne. — Szedd az irhádat, aranyos kám, mert nézelődni a kirakatban is lehet, az előbb is elloptak két gyertyát a pultról, és nem látom pontosan, ki Jön be, meglőtték a szemem Piavénái, én már nyolcvannégy éve élek Itt, nem tudok utánatramodnt a tolvajnak. A fiúcska kisomfordál. — Ml mindenen mentem én keresztül, aranyoskám, nemrég Amerikából Járt itt egy öregember, mézeskalácsot venni, hát ahogyan néz, azt kérdezi: nem te vagy a Mancák fóska? De bizony én, feleltem. Akkor Gyertyák és kalácsok mi együtt voltunk a Szentföldön, mondja az amerikai. Az meglehet, mondtam. Neki olyan farmja van ott, hogy kétszáznyolcvan tehene legelész és annyi a pénze, mint a szemét. En is mehettem volna, aranyoskám, de én hazajöttem. A feleségemet tizenegy éve temettük el, karácsony napján. Áldott ló asszony volt. Azt mondja reggel: te János, azt álmodtam, hogy elmegyek én ebből a világból nemsokára. Ne bolondozz, felkeressük az orvost. Ogy is volt, de a rendelőben háromnegyed tizenkettőkor meghalt. Éppen harangozni kezdtek. El is temettük szegényt, neki már jó, én meg itt ülök a rossz szememmel, kinek van belőlem haszna? Újabb vevő érkezik. Egy ötvenéves asszony, gyertyát kér. — Tessék csak kiválasztani, Jő lesz-e a piros vagy inkább fehéret adjak? Ezeket én csináltam, a drogériában dobozosat is tetszik kapni, tessék megnézni ott előbb, én olyat úgysem tudok csinálni. Vissza lehet hozni, ha mégsem lesznek jók a gyertyák, én visszaveszem, nem akarom rátukmálni senkire sem az árut. Az ötvenéves asszonynak már attól is ragyog a szeme, hogy fiatalnak szólítják, nem bánja, hogy kicsit lassabban megy a számolás, sűrűn hálálkodva hagyja el a helyiséget. — Sajnos, aranyoskám, ma már nem nagyon érdeklődnek a mézeskalácsos-szakma Iránt, pedig szép mesterség, higgye el. A lányomat kitanítottam, ő is tudja a receptet, mert recept szerint készül ám a kalács. En több mint tízezer búcsún Jártam, aranyoskám, de most már nem tudok elmenni, mert nem bírom az utazást, ráz a vonat is, az autó is, és érzékeny a szemem. Az apóka gyűrött fényképet mutat, afrikai és törökországi katonáskodása idejéből. Aranyoskám, én akkor csupa Izom voltam, majdnem nyolcvan kiló. Most nézzem rám. A szemem mindig fáj, nem haragszik aranyoskám, hátat fordítok két percre, belecsöpögtetek az orvosságból. Nemrég fárt itt egy prágai orvos, valaha együtt voltunk Egyiptomban, azt mondta, ne hagyjam megoperáltatni, mert megvakulhatok, jó lesz éz így ts, csak vigyázni kell rá, de én már alig látom a vevők arcát, aranyoskám, kinek van így haszna belőlem? A kts boltban mézeskalácsok, gyertyák és egy szürke kályha társaságában élő öregből, azt hiszem, így is sok embernek van haszna. Emberséges viszonyulása a vásárlókhoz, őszintesége és előzékenysége ritkaságszámba megy ma, mint az áruja. Lám, egy újabb foglalkozási ág, egy érdekes mesterség, amelynek pusztulását saját szemeinkkel láthatjuk. Egy világot Járt, érdekes, nyolcvannégyéves emberrel kihal Kassán és környékén a mézeskalácssütő-mesterség. A mesterért és a szakmáért ls kár. (bt) A vil lág mezőgazdaságából Mérgező anyagok a foszfátokban Több országban latolgatják, vajon a műtrágyafoszfátokat érdemes-e fölhasználni takarmányozásra? Ugyanez vonatkozik a nyersfoszfátokra is, melyeket részben előkészített állapotban adnak az egyes takarmánykeverékekhez. Nemcsak a foszfor értékesítésének alacsony fokát kifogásolják, hanem mindenekelőtt a vegyületben előforduló toxikus mellékanyagokat. Úgy vélik, ezek közé elsősorban a fluór tartozik. Az utóbbi években az USA-ban a hasznosság csökkenését a vanádium káros hatásának tulajdonítják. Ügyelnek rá, hogy a takarmányfoszfátokban minél kevesebb legyen a vanádium. A Német Szövetségi Köztársaságban javasolják, hogy az új ásványos takarmánykeverékeket tüzetesebb ellenőrzésnek vessék alá. Románia Reform motorokat gyárt Románia szabadalmat szerzett a Reform 158 Suj>er motoros kaszálógép gyártására. A feltételezések szerint az 1969-es évtől kezdve évente 20 000 darabot gyárt belőle. Az osztrák piacon az eladott kaszálógépeknek több mint a felét a „Reform" motoros kaszélógépek teszik ki. Tizenkét országba exportálják. Ezek a motoros kaszálók a hegyekben is lehetővé teszik a szénakaszálás gépesítését. A többi munkát ugyancsak a Reform cég által gyártott gépek könnyítik meg. A Reform cég sikeresen kifejlesztett és a mezőgazdasági dolgozók rendelkezésére bocsátott olyan önmozgó munkaeszközöket, melyekkel a szénabetakarítás különböző munkái gépesíthetők. A gépek segítségével, kényelmesen és ülve, a munka 60 százaléka elvégezhető. A Reform gépsorozat alkalmazásával a szénabetakarítás gépesítése a hegyekben is hasonló szintre emelkedik, mint a síkságokon. Nedves gabona tárolása Az angliai mezőgazdasági gépesítő intézet munkatársai két éven át kísérték figyelemmel a nedves gabona tárolási lehetőségeit. Kísérletezéseik alapján a következő végkövetkeztetésre jutottak: 1. Légmentesen elzárt silóban, eredményesen tárolható a nedves gabona (26 százalék nedvességtartalomig). 2. A feltöltés időtartama (5—6 hétre is) meghosszabbítható olyan esetben, ha az egyes töltési időszakok között a silót légmentesen lezárják. 3. A siló és záróberendezése rendszeres ellenőrzésre szorul (legalább évente egyszer), és a vizsgálatokat okvetlenül igénybe kell venni a gyártó vagy szállító üzem szolgálatát. 4. Nehézséget a siló kiürítése okozhat, különösen ha a gabona nedvességtartalma 24 százaléknál nagyobb. Ez rendszerint a kiürítés vége felé mutatkozik, amikor több levegő jut a silóba, s emiatt emelkedik a belső hőmérséklet. 5. A kiürítésre legalkalmasabb a csigatengelyes szállító, melyet úgy kell felszerelni, hogy légmentesen lehessen vele a munkát elvégezni. B. A siló alját ajánlatos száraz gabonával megtölteni, ez megkönnyíti a nedves gabona kiszedését. A kiürítés nem jelent gondot, ha a silótorony 18 méternél nem magasabb, és ha a gabona nedvességtartalma nem haladja meg a 24 százalékot. A tisztátlan gabona megnehezíti a kiürítést. 7. A mikrobiológiai vizsgálatok igazolják, hogy a nedvesen tárolt gabona kevés baktériumot és penészt tartalmaz. Kielégítő eredmények a szovjet mezőgazdaságban Tavaly a Szovjetunió mezőgazdasági termelése egy százalékkal volt nagyobb a tavalyelőttinél. Az 1961—1965-ös évek átlagával összehasonlítva viszont 17 százalékkal emelkedett a termelés. A növénytermesztés területén végzett odaadóbb munka, a több műtrágyafogyasztás és egyéb közbeavatkozások mérsékelték a természeti viszonyok kedvezőtlen befolyását és egyben elősegítették a nagyobb hozamok elérését. Gabonafélékből összesen 147,6 millió tonnát takarítottak be, ami az 1961—1965-ös évek átlagához viszonyítva 13 százalékkal több. A rizstermés 894 000 tonnát tett ki, s 25 százalékkal haladta túl a tavalyelőtti hozamot. A mezőgazdasági üzemek az állami felvásárlási tervet gabonából, cukorrépából, napraforgóból, burgonyából, gyümölcsből és más termékekből túlteljesítették. Gabonából tavaly 57,2 millió tonnát vásároltak föl, ez ugyan kevesebb a tavalyelőtti mennyiségnél, de 11 százalékkal több az 1961—1965-ös évek átlagától. Tavaly a szarvasmarha-állomány hasznossága is növekedett. A tejtermelés a kolhozokban és a szovhozokban 5 százalékkal volt nagyobb a tavalyelőttinél. A gyapjúhozam juhonként 3 százalékkal, a tojáshozam általában pedig 70 százalékkal emelkedett. Az állatállomány létszáma — az 1968 január 1-i összeírás alapján — 97,1 millió szarvasmarha (ebből 41,6 millió a tehén), 50,8 millió sertés és 143,9 millió juh, Illetve kecske. A hasznosság növekedése, valamint a létszám emelkedése eredményeként számottevően fokozódott az állattenyésztési termékek termelése, amit az alábbi táblázat áttekintően szemléltet: az 1961—65-ös 1966-os 1967-es évek átlaga év átlaga évi termelés hús (tiszta súly — mii. tj 9,3 10,7 11,4 tej (tiszta tonna) 64,7 76,0 79,3 tojás (milliárd darab) 28,7 31,7 33,7 gyapjú (ezer tonna) 362,0 371,0 395,0 Az elmúlt évben javult a kolhozok anyagi helyzete is. Összjövedelmük 21 milliárd rubelt tett ki, s ez 5 százalékkal több a tavalyelőttinél. Ennek ellenére a kolhozok munkájában mindig akadnak olyan fogyatékosságok, melyek némely esetben a bevétel nem teljesítését, esetleg ráfizetést okoznak. Tavaly a szovjet mezőgazdaság gépi felszerelése tovább szaporodott. Az állam és a gazdaságok befektetése elérte a 13,1 milliárd rubelt, azaz 10 százalékkal többet mint tavalyelőtt. A mezőgazda- LiJ»to ság 285 000 traktort, 146 000 teherautót, 96 000 gabonakombájnt, 6000 burgonyakombájnt, 10 000 cukorrépa kombájnt, 6000 gyapot- 19BR. • betakarító és más gépeket kapott. A műtrágya-gyárak 33,7 tonna műtrágyát gyártottak a szovjet mezőgazdaság számára, azaz 3,2 XI. 1. millió tonnával többet, mint 1966-ban. liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii &