Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-01 / 302. szám, péntek

Hol állunk? Elmondtuk gyűléseken és megírtuk az újság­ban ,hogy a csehszlovákiai magyarság a legvál­ságosabb napokban is helytállt. A múltban el­szenvedett sok-sok keserűség és megaláztatás el­lenére— akkor is, mikor a tájékoztatás bénult­sága miatt nem tarthatott kapcsolatot a közpon­ti szervekkel — tudta, hogy hol a helye, tudta, hogy mit kell tennie. Elítélte a túlkapásokat, távoltartotta magát a rendzavarástól és a szél­sőségektől. Ugyanakkor megtalálta az emberség és a humánum hangját, az egyedül helyesnek bizonyult cselekvés irányvonalát, nagyfokú mű­veltségről, határozottságról és politikai éleslátás­ról tett bizonyságot. Az augusztusi napokban a csehszlovákiai ma­gyarok szinte kivétel nélkül olyan magatartást tanúsítottak, amelyre a magyarsággal szemben előítélettel viseltetők gondolni sem mertek és amely alapvetően megváltoztatta több embernek a csehszlovákiai magyarokról korábban hirdetett véleményét. A helytállás tudatát jó érzéssel könyveltük el és örülünk a szlovákok és a cse­hek részéről elhangzó méltatásoknak. 11a most mégis arra próbálunk válaszolni, hogy hol állunk, azért tesszük, mert találkozni olya­nokkal, akik egyrészt hamis hangot pengetnek, másrészt félreértik magatartásunkat. És akadnak olyanok is, akik az elvi kiállás miatt hősnek érzik magukat. Augusztus második felében rendkívüli viszo­nyok uralkodtak és igen nehezen tájékozódtunk. Mégis, aki kiállt a törvényesen választott, vagy kinevezett állami és pártszervek vezetői mellett, az nem hősiességet hajtott végre, hanem elemi állampolgári kötelességét teljesítette. A hősies­séget — és a tényleges segítséget — a munka frontján tettekkel kell bizonyítanunk. Mindenek­előtt úgy, hogy az említett szervek célkitűzésé­nek érvényt szerzünk a gyakorlatban. Ha valaki csak a mellét veri, hogy ő támogatja a párt és a kormány vezetőit, de a párt és a kormány el­vének gyakorlati realizálásáért a maga hatáskö­rében semmit sem tesz, ez az Illető akarva, aka­ratlanul nem a kibontakozás, nem a helyesen ér­telmezett konszolidáció elősegítője, hanem csak gáncs, visszahúzó erő. Olyan, mint a rossz pap: bort iszik és vizet prédikál." A csehszlovákiai magyarok helytállása nem azért bizonyult elismerésre méltónak, mert tel­jesítették állampolgári kötelességüket, hanem azért, mert tettekkel bizonyították, s józansá­gukkal, és megfontoltságukkal számos alaptalan vádat és rágalmat oszlattak el. Az elmúlt„ Időszakban gyakran elhangzott az a minősíthetetlen kijelentés, hogy a csehszlová­kiai magyarok nacionalisták, soviniszták, sőt ir­redenták és csak az adandó alkalomra várnak, hogy szétverjék a republikát. Augusztusban be­bizonyosodott, hogy nem vagyunk nacionalisták, soviniszták, irredenták és nemcsak a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaságot nem akarjuk szét­verni, hanem hajlandók vagyunk ennek a köztár­saságnak az egységéért, a boldogulásáért, és a szabadságáért küzdeni is. Büszkék — ha ilyesmi egyáltalán szükséges — elsősorban arra lehetünk és vagyunk, hogy tiszta az erkölcsi bizonyítványunk és akkor nyújtottunk baráti jobbot, amikor a barátság mindennél töb­bet mondott és jelentett. Hamis hangot azok fújnak, akik kétségbevon­ják a csehszlovákiai magyarok állásfoglalásának a helyességét, az elmulasztott ,,alkalom"-ról be­szélnek, és akik úgy vélik, hogy más, „perspek­tivikusan" nagyobb előnyt igérő lehetőség ls kí­nálkozott ... Félre azok értenek, akik csak a kül­sőségeket nézik és nem veszik figyelembe maga­tartásunk tartalmát és lényegét, azt, hogy a vox humana népe — nagyon kevés kivételtől elte­kintve — a hďladás híve, a nemes eszmék elköte­lezettje és nem a „divat", hanem a történelem kohójában érlelt igazság oldalán állt és áll. Január után a „progresszív" és a „konzervatív" jelző vált felkapottá. Mostanában inkább a „ba­los" és a „jobbos" kifejezés járja. Többen, rend­szerint azok, akik néhány hete előszeretettel mondták ki emberekről, hogy „konzervatív", most tiltakoznak, ha azt hallják, hogy ennek, vagy annak az egyénnek a magatartása „jobbos". „Miért akarjuk megbontani az egységet?" „Mire jó az, hogy csoportokra osztjuk az embereket?" — hallani itt is, ott is. A pozitív előjelű egység megbontása valóban káros. Helytelen az is, ha valaki eszmei tévely­gést, zűrzavart tételez fel ott ls, ahol ilyesmi nincs. Szektás baloldali és jobboldali irányzat azonban a január utáni időszakban is volt és van ma is. Mivel abszolút értéknorma erre vonatkozólag sincs, a pontos határvonalat lehetetlen meghúz­ni. Nehéz megmondani, hogy ki mikor „balos" és ki mikor „jobbos". A két fogalom szerintünk nemcsak a világnézet és a politikai meggyőző­dés, hanem a mentalitás, az életstílus, a minden­napi magatartás — tehát nemcsak az elvek, ha­nem a gyakorlat kérdése is. A csehszlovákiai magyarság többsége az au­gusztusi napokban tanúsított állásfoglalásával — de előbb és utóbb is— nem tekintette követendő példának semmilyen megnyilvánulásban a „ba­los" és a „jobbos" elméletet és gyakorlatot. Ar­ról tettünk és teszünk bizonyságot, hogy a tudo­mányos világnézet által irányított, tényleges progresszív erőket támogatjuk, a hármasegység­re — a munkások, a parasztok és az értelmiség szövetségére — épülő hatalom, valamint az ezt kifejező törvényesen választott vezetők oldalán állunk, a hibamentes szocialista demokráciát igé­nyeljük, a nemzetek és a nemzetiségek teljes egyenjogúságáért küzdünk. BALAZS BELA A lakatos-utcában apró kira­»» kat vonja magára az arra­járó figyelmét; mézeskalács és gyertya van benne. Márts két ágon futnak a gondolatok: mé­zeskalácsot régen láttam, legu­tóbb egy faluban, búcsún, tlz éve. Gyertyát és mézeskalá­csot együtt árulni? Fut tovább a mástk ágon a gondolat, s a végeredmény; egy szempillan­tás alatt benn vagyok a kiraka­ta méreteivel arányosan ter­jeszkedő helyiségben. Idős apó­ka jön ki egy ajtón. Termetre inkább zömök, mint középma­gasságú, szemüveget visel és jóságos tekintetű. Jobb szeme vöröses, a szemhéj feltűnően pi­ros. — Mit parancsol, aranyos­kám? Csak érdeklődni szeret­ne? Hát kérem, én vagyok az utolsó kassai mézeskalácsos. Nyolcvannégy esztendeje élek, ebből tizenhat évet katonásko­dással töltöttem, bejártam ám én a félvilágot, aranyoskám, voltam a Szentföldön is. A sze­memel Piavénái lőtték meg. Az volt az egy szerencsém, hogy az orvosunk szemész volt, így aztán nem vakultam meg, de azóta is fáj. Ogy bizony, ara­nyoskám. Sokan itthagyták a hazájukat, de én mindig vissza­jöttem, mert itt tanultam ki Kassán a mézeskalácssütő-mes­terséget. Ankarában katonai is­kolát végeztem, voltam Bosznia­Hercegovinában ls, és Egyip­tomban ls, aranyoskám. A boltba tíz év körüli fiúcska somfordál be, a mézeskalácsos apóka megkérdi, mivel szolgál­hat? A fiúcska csupán nézelőd­ni szeretne. — Szedd az irhádat, aranyos kám, mert nézelődni a kirakat­ban is lehet, az előbb is ellop­tak két gyertyát a pultról, és nem látom pontosan, ki Jön be, meglőtték a szemem Piavénái, én már nyolcvannégy éve élek Itt, nem tudok utánatramodnt a tolvajnak. A fiúcska kisomfordál. — Ml mindenen mentem én keresztül, aranyoskám, nemrég Amerikából Járt itt egy öreg­ember, mézeskalácsot venni, hát ahogyan néz, azt kérdezi: nem te vagy a Mancák fóska? De bizony én, feleltem. Akkor Gyertyák és kalácsok mi együtt voltunk a Szentföl­dön, mondja az amerikai. Az meglehet, mondtam. Neki olyan farmja van ott, hogy kétszáz­nyolcvan tehene legelész és annyi a pénze, mint a szemét. En is mehettem volna, aranyos­kám, de én hazajöttem. A fe­leségemet tizenegy éve temet­tük el, karácsony napján. Ál­dott ló asszony volt. Azt mond­ja reggel: te János, azt álmod­tam, hogy elmegyek én ebből a világból nemsokára. Ne bolon­dozz, felkeressük az orvost. Ogy is volt, de a rendelőben háromnegyed tizenkettőkor meghalt. Éppen harangozni kezdtek. El is temettük sze­gényt, neki már jó, én meg itt ülök a rossz szememmel, kinek van belőlem haszna? Újabb vevő érkezik. Egy öt­venéves asszony, gyertyát kér. — Tessék csak kiválasztani, Jő lesz-e a piros vagy inkább fehéret adjak? Ezeket én csi­náltam, a drogériában dobozo­sat is tetszik kapni, tessék meg­nézni ott előbb, én olyat úgy­sem tudok csinálni. Vissza le­het hozni, ha mégsem lesznek jók a gyertyák, én visszave­szem, nem akarom rátukmálni senkire sem az árut. Az ötvenéves asszonynak már attól is ragyog a szeme, hogy fiatalnak szólítják, nem bánja, hogy kicsit lassabban megy a számolás, sűrűn hálálkodva hagyja el a helyiséget. — Sajnos, aranyoskám, ma már nem nagyon érdeklődnek a mézeskalácsos-szakma Iránt, pedig szép mesterség, higgye el. A lányomat kitanítottam, ő is tudja a receptet, mert recept szerint készül ám a kalács. En több mint tízezer búcsún Jár­tam, aranyoskám, de most már nem tudok elmenni, mert nem bírom az utazást, ráz a vonat is, az autó is, és érzékeny a sze­mem. Az apóka gyűrött fényképet mutat, afrikai és törökországi katonáskodása idejéből. Aranyoskám, én akkor csupa Izom voltam, majdnem nyolc­van kiló. Most nézzem rám. A szemem mindig fáj, nem ha­ragszik aranyoskám, hátat for­dítok két percre, belecsöpögte­tek az orvosságból. Nemrég fárt itt egy prágai orvos, valaha együtt voltunk Egyiptomban, azt mondta, ne hagyjam meg­operáltatni, mert megvakulha­tok, jó lesz éz így ts, csak vi­gyázni kell rá, de én már alig látom a vevők arcát, aranyos­kám, kinek van így haszna be­lőlem? A kts boltban mézeskalácsok, gyertyák és egy szürke kályha társaságában élő öregből, azt hiszem, így is sok embernek van haszna. Emberséges viszo­nyulása a vásárlókhoz, őszinte­sége és előzékenysége ritka­ságszámba megy ma, mint az áruja. Lám, egy újabb foglalko­zási ág, egy érdekes mesterség, amelynek pusztulását saját sze­meinkkel láthatjuk. Egy vilá­got Járt, érdekes, nyolcvan­négyéves emberrel kihal Kas­sán és környékén a mézeska­lácssütő-mesterség. A mesterért és a szakmáért ls kár. (bt) A vil lág mezőgazdaságából Mérgező anyagok a foszfátokban Több országban latolgatják, vajon a műtrágyafoszfátokat ér­demes-e fölhasználni takarmányozásra? Ugyanez vonatkozik a nyersfoszfátokra is, melyeket részben előkészített állapotban ad­nak az egyes takarmánykeverékekhez. Nemcsak a foszfor érté­kesítésének alacsony fokát kifogásolják, hanem mindenekelőtt a vegyületben előforduló toxikus mellékanyagokat. Úgy vélik, ezek közé elsősorban a fluór tartozik. Az utóbbi években az USA-ban a hasznosság csökkenését a vanádium káros hatásá­nak tulajdonítják. Ügyelnek rá, hogy a takarmányfoszfátokban minél kevesebb legyen a vanádium. A Német Szövetségi Köz­társaságban javasolják, hogy az új ásványos takarmánykeve­rékeket tüzetesebb ellenőrzésnek vessék alá. Románia Reform motorokat gyárt Románia szabadalmat szerzett a Reform 158 Suj>er motoros kaszálógép gyártására. A feltételezések szerint az 1969-es évtől kezdve évente 20 000 darabot gyárt belőle. Az osztrák piacon az eladott kaszálógépeknek több mint a felét a „Reform" motoros kaszélógépek teszik ki. Tizenkét or­szágba exportálják. Ezek a motoros kaszálók a hegyekben is lehetővé teszik a szénakaszálás gépesítését. A többi munkát ugyancsak a Reform cég által gyártott gépek könnyítik meg. A Reform cég sikeresen kifejlesztett és a mezőgazdasági dol­gozók rendelkezésére bocsátott olyan önmozgó munkaeszközö­ket, melyekkel a szénabetakarítás különböző munkái gépesít­hetők. A gépek segítségével, kényelmesen és ülve, a munka 60 százaléka elvégezhető. A Reform gépsorozat alkalmazásával a szénabetakarítás gépesítése a hegyekben is hasonló szintre emelkedik, mint a síkságokon. Nedves gabona tárolása Az angliai mezőgazdasági gépesítő intézet munkatársai két éven át kísérték figyelemmel a nedves gabona tárolási lehető­ségeit. Kísérletezéseik alapján a következő végkövetkeztetésre jutottak: 1. Légmentesen elzárt silóban, eredményesen tárolható a ned­ves gabona (26 százalék nedvességtartalomig). 2. A feltöltés időtartama (5—6 hétre is) meghosszabbítható olyan esetben, ha az egyes töltési időszakok között a silót lég­mentesen lezárják. 3. A siló és záróberendezése rendszeres ellenőrzésre szorul (legalább évente egyszer), és a vizsgálatokat okvetlenül igénybe kell venni a gyártó vagy szállító üzem szolgálatát. 4. Nehézséget a siló kiürítése okozhat, különösen ha a ga­bona nedvességtartalma 24 százaléknál nagyobb. Ez rendszerint a kiürítés vége felé mutatkozik, amikor több levegő jut a si­lóba, s emiatt emelkedik a belső hőmérséklet. 5. A kiürítésre legalkalmasabb a csigatengelyes szállító, me­lyet úgy kell felszerelni, hogy légmentesen lehessen vele a mun­kát elvégezni. B. A siló alját ajánlatos száraz gabonával megtölteni, ez meg­könnyíti a nedves gabona kiszedését. A kiürítés nem jelent gondot, ha a silótorony 18 méternél nem magasabb, és ha a ga­bona nedvességtartalma nem haladja meg a 24 százalékot. A tisz­tátlan gabona megnehezíti a kiürítést. 7. A mikrobiológiai vizsgálatok igazolják, hogy a nedvesen tárolt gabona kevés baktériumot és penészt tartalmaz. Kielégítő eredmények a szovjet mezőgazdaságban Tavaly a Szovjetunió mezőgazdasági termelése egy százalékkal volt nagyobb a tavalyelőttinél. Az 1961—1965-ös évek átlagával összehasonlítva viszont 17 százalékkal emelkedett a termelés. A növénytermesztés területén végzett odaadóbb munka, a több műtrágyafogyasztás és egyéb közbeavatkozások mérsékelték a természeti viszonyok kedvezőtlen befolyását és egyben elősegítet­ték a nagyobb hozamok elérését. Gabonafélékből összesen 147,6 millió tonnát takarítottak be, ami az 1961—1965-ös évek átlagához viszonyítva 13 százalékkal több. A rizstermés 894 000 tonnát tett ki, s 25 százalékkal haladta túl a tavalyelőtti hozamot. A mezőgazdasági üzemek az állami felvá­sárlási tervet gabonából, cukorrépából, napraforgóból, burgonyá­ból, gyümölcsből és más termékekből túlteljesítették. Gabonából tavaly 57,2 millió tonnát vásároltak föl, ez ugyan kevesebb a ta­valyelőtti mennyiségnél, de 11 százalékkal több az 1961—1965-ös évek átlagától. Tavaly a szarvasmarha-állomány hasznossága is növekedett. A tejtermelés a kolhozokban és a szovhozokban 5 százalékkal volt nagyobb a tavalyelőttinél. A gyapjúhozam juhonként 3 százalék­kal, a tojáshozam általában pedig 70 százalékkal emelkedett. Az állatállomány létszáma — az 1968 január 1-i összeírás alapján — 97,1 millió szarvasmarha (ebből 41,6 millió a tehén), 50,8 millió sertés és 143,9 millió juh, Illetve kecske. A hasznosság növekedé­se, valamint a létszám emelkedése eredményeként számottevően fokozódott az állattenyésztési termékek termelése, amit az alábbi táblázat áttekintően szemléltet: az 1961—65-ös 1966-os 1967-es évek átlaga év átlaga évi termelés hús (tiszta súly — mii. tj 9,3 10,7 11,4 tej (tiszta tonna) 64,7 76,0 79,3 tojás (milliárd darab) 28,7 31,7 33,7 gyapjú (ezer tonna) 362,0 371,0 395,0 Az elmúlt évben javult a kolhozok anyagi helyzete is. Összjöve­delmük 21 milliárd rubelt tett ki, s ez 5 százalékkal több a tavaly­előttinél. Ennek ellenére a kolhozok munkájában mindig akadnak olyan fogyatékosságok, melyek némely esetben a bevétel nem tel­jesítését, esetleg ráfizetést okoznak. Tavaly a szovjet mezőgazdaság gépi felszerelése tovább szaporo­dott. Az állam és a gazdaságok befektetése elérte a 13,1 milliárd rubelt, azaz 10 százalékkal többet mint tavalyelőtt. A mezőgazda- LiJ»to ság 285 000 traktort, 146 000 teherautót, 96 000 gabonakombájnt, 6000 burgonyakombájnt, 10 000 cukorrépa kombájnt, 6000 gyapot- 19BR. • betakarító és más gépeket kapott. A műtrágya-gyárak 33,7 tonna műtrágyát gyártottak a szovjet mezőgazdaság számára, azaz 3,2 XI. 1. millió tonnával többet, mint 1966-ban. liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii &

Next

/
Oldalképek
Tartalom