Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-05 / 306. szám, kedd

AKINEK A KÉPZŐMŰVÉSZET A HITVALLÁSA MARTIN BENKA JUBILÁRIS KIÁLLÍTÁSA Martin Benka nemzeti mű­vész 80-ik születésenapját némi késéssel, de megindító benső­séggel, meleg szeretettel ünne­pelték köztársaságunk 50-ik év­fordulójának előestéjén a Nem­zeti Galériában. Benka mester életének és müvének harmóni­kus egységéről tanúskodnak al­kotásai. A tárlat száznál jóval több olajképet, sok toll-, ceru­za-, és kréta rajzot, remek váz­latokat és tanulmányokat, könyvillusztrációkat, ex librise­ket és plakáto­kat mutat be. Mindezekből plasztikusan rajzolódik ki Benkának, a mo­dern szlovák festészet egyik nagynevű meg­alapítójának küzdelmes, de egyre emelkedő életpályája. Malacka kö­zelében Kiripol­cán született. Apja ács és al­kalmi munkás volt. Martin, a legfiatalabb tagja a sok­gyermekes csa­ládnak, négy­éves, mikor a párától homá­lyos ablaküve­gen s a homok­kal felszórt föl­des padlón megjelennek el­ső rajzai. Majd krétára tesz szert, s egy ácsce­ruza csonkjával már papírra veti a háztája és mező állatait, s mind azt, amit kis világában megfigyel. A szűkös viszonyok között is derűs, játékos gye­rekből szorgalmas, jó tanuló válik. Rajzkészsége meglepi ta­nítóját, s a faluban dolgozó templom-festőket ls. A nincste­len szülők jobb megoldás hí­ján Hodoninba, egy szobafestő­höz szerződtetik tanoncnak, ami főképp az első években egész­napi nehéz házimunkát, s ke­vés szakmabeli képzést jelen­tett. Végülis az ügyeskezű fiú gyorsan megtanulja a mester­ség fortélyait. Hodoninban ez idő tájt megnyílik a morva kép­zőművészek kiállítása, ami nagy hatással van a szépre szomjas fiúra. Ámulva nézi a nép éle­tét ábrázoló képeket, szobrokat. — Mint segéd Bécsbe kerül, ugyancsak egy épületfestőhöz. Szabadidejében buzgón látogat­ja a képtárakat. Minden vágya, törekvése, hogy művész módjá­ra maga is képbe foglalhassa élményeit. Bámulatos energiá­val igyekszik tájékozódást és tudást meríteni a művészettör­téneti könyvekből. Fogékony értelemmel és érzéssel közele­dik a műalkotásokhoz. Szünte­lenül rajzol, festeni próbál és muzsikál. Végre 1909-ben Prágá­ban, Kalvoda impresszionista festő magániskolájában tanul­hat, ahol titkár és háziinas is egyszemélyben. Mesterétől el­sajátítja a piktúra alapvető el­méleti és gyakorlati ismereteit. De a zsarnokoskodó Kalvoda nem engedi érvényesülni a ta­nítványa egyéniségét és vitatha tatlan tehetségét. — 1913-ban önállósul Benka s szerény kis­műtermében fagyoskodik. Majd elindul első szlovákiai útjára. Az otthoni Morva-menti síkság után páratlan élményt jelente­nek az árvái hegyek, a sebes folyású Vág, a Fátra s az Ala­csony-Tátra-i táj élő szépségei. Nyitott szemmel járja a termé­szetet s tanul belőle. A 14-es háború pusztításától távol, Šumava vidéki ismerő­söknél él, s festi korai, még impresszionisztikus tájképeit. Szüntelenül művelődik, esztéti­kai s filozófiai munkákat olvas. Szembeszáll Platón felfogásával aki szerint a művészet szép, de értéktelen játék. Benka nem játszani akar, hanem a művé­szet magasztos eszméivel nem­zetének, ^z emberiségnek kíván szolgálni. 1918-tól az immár nemzeti önállósággal rendelkező köztár­Saoágunkban szellemi és művé­szi képességeit valóban népe szolgálatába állítja. Prágában telepszik meg, ahol jóformán minden Nyugatról jövő művészi Irányzat képviselve van. Benka érzelmileg legközelebb áll a szlovák természethez és néphez. Saját szemével néz és lát. Teljesen felhagy Kaldova lágy tónusaival, panoramatikus dekorativizmusával. S olyan fel­fogásban, színakkordokkal s ritmikus kompozícióval ábrá­zolja a hazai hegyvidéket s né­pe életét, mint előtte senki más. (A síkság dala). Merész vonású sziklatömbök, havasi rétek, domboldalak, és völgyek nehezen művelhető földecskéi, szántó-vető parasztok, súlyos A hegyek hangja. (1942 olaj) batyukat hordó asszonyok tűn­nek fel vásznain, (öszi napok, Gereblyézők, Kettős teher, A szállás felé.). Hirtelen kanyaró­dó folyók, tutajok erdők és ir­tások, óriás szálfákkal küzdő favágók töltik be a képsíkját. (Az Árva folyó, Favágók a Sza­latin alatt). Dinamikusan tük­rözik a valóságot, s a reális lá­tás mellett expresszív torzítá­sok teszik a hatást szuggesztí­vebbé. 1922 felé Benka mester Itá­liába látogat. 25-ben állítják ki első vásznát Párizsban a Deko­ratív Művészetek kiállításán. Ezt még számos európai és amerikai bemutatkozás követi. A világ egy eddig nem ismert festői látással s a sajátos szlo­vák táj és ember átköltött ké­pével Ismerkedik meg. — Ismé­telten visszatér Párizsba, meg­csodálja Ausztria, Németor­szág, Belgium, Hollandia, a Szovjetunió képtárait és tájait. Jugoszlávia čszak-Afrlka festői szépségei ls megnyílnak a ter­mészet s a művészet lelkes és érzékeny csodálója előtt. S közben Szlovákia mindig más és más tájain barangol vázlatkönyvével. Figyelme 1930 tói inkább az ember és munká­ja felé fordul. A hullámzó táj most kissé háttérbe szorul. S a képtérben hatásosan komponált alakok élnek és mozognak (A hegyi visszhang, A szépségben elmerülve). Figurái mindinkább jelképessé és általánosítottá válnak, s a megélhetésért a ter­mészettel vívott harcban való győzelem szimbólumává emel­kednek. 1939-ben Martinba he­lyezi át műtermét s a pozso­nyi Technikai Főiskolán szak májának vezető tanára. A Szlo­vák államban lemond minden tisztségéről. 45-után háborún emlékeket (Partizán-család), s az ű] élet Jeleneteit veti erő­teljes ecsetvonásokkal vászon­ra. (A remény útján, Elszánt lépéssel.) 1960-tól napjainkig ismét a táj, a Felkelés színhelyei jut­nak előtérbe. Kisebb méretű vázlatos, frissen odaveszett összefogott képei változatlan művészi hevületről, s alkotó készségről vallanak. Kívánjuk, hogy még sokáig így jellemez­hessük Benka mester alkotá­sait. BÄRKÄNY JENŰNÉ • MATT CLIMBER olasz filmrendező, a néhai Jayne Mansfield egyik férje, meg­nyerte azt a pert, amelyet azért indítottak ellene, mert filmjei nudista Jeleneteket tartalmaz tak. A bíró megtekintett hat inkriminált filmet, majd eluta­sította a pornográfia vádját. fl»!i!li;c Vezető nélkül az országúton Az utóbbi években egész sor megoldást fejlesztettek ki a járművek önműködő irányítására. A vasút és ál­talában a sínhez kötött jár­művek problémája könnyeb­ben megoldható — s rész­ben már meg ts oldott kér­dés —, mert a kötött pálya következtében a járművek kormányozására nincs gond. lényegesen sokrétűbb jel­adat a közúti forgalom au­tomatizálása, ahol a jármű­nek nagyobb a szabadsága és nagyobb a szabályozásra szoruló paramé:erek száma. önműködő szabályozók Az ember, mint valamely jár­mű vezetője, kölcsönhatásba kerül egy rendkívül komplex, dinamikus rendszerrel, amely­nek része a jármű, a közleke­dés körülményei, valamint a többi, a . közlekedésben részt vevő jármű és személy visel­kedése és annak hatása a köz­lekedés menetére. Ennek a rendszernek az elemzése két, egymástól egészen független szabályozási körhöz vezet. Ezek egyike a keresztirányú mozgások köre, amelynek ál­lító tagja a kormánymű, a má­sik pt'dig a hosszirányú szabá­lyozás a gázzal és fékkel, mint állító tagokkal. A közúti forga­lom automatizálása azt eredmé­nyezné, hogy az ember szabá­lyozási funkciótt önműködő szabályozók helyettesítenék. A keresztirányú mozgások automatizálására egyelőre egy realizálható és részben már meg is valósított javaslat is­meretes. Több kísérleti pályát láttak már el az úttestbe le­fektetett vezetökábellal, ame­lyet az autóba szerelt érzékelő tapogat le, s irányító hatását ogy szabályozó közvetítésével adja át a kormányműnek. Az ilyen típusú keresztszabályozás tehermentesítené az embert, különösen kedvezőtlen külső körülmények között — mint például ködben, rossz időben — biztonságos és gyors haladást tenne lehetővé, különösen ak­kor, ha a követési távolságot is sikerülne vele egyidejűleg sza­bályozni. Segít a lézersugár? A hosszszabályozásban két alapvető szabályozási Jellemző kerül előtérbe: a szabad pályán megengedhető sebesség és a követési távolság egy zárt köz­lekedési oszlopban. A sebesség szabályozása ma már nem je­lent különösebb problémát: megvalósították egész sor kü­lönleges kivitelű gépkocsitípus­nál. Más a helyzet azonban a követési távolsággal, amelynek automatikus szabályozása, azon kívül, hogy a vezetőt tehermen­Ködoszlatás ultrahangos szirénával A tengeri, szárazföldi ős légi­közlekedésben a korszerű ra­dartechnika alkalmazása elle­nére még ma ls sok zavart okoz a látótávolságot erősen csökkentő sűrű köd. Ezen kíván segíteni egy szabadalmazott lengyel találmány, az ultra­hangot sugárzó ködoszlató szi­réna. Maga a módszer nem új: Már régóta ismeretes, hogy a leve­gőben lebegő 0,05 mm alatti átmérőjű vízcseppekből álló köd eloszlatható úgy, hogy gyors rezgésszámú hanghullám hatására a részecskék egyesül­nek, és így saját súlyuknál fog­va lehullanak. Ezt az elvet fel­használva, eddig repülőtereken végeztek ultrahangos ködoszla­tást. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a nagy intenzitású ultrahang ká­ros kísérőjelekkel jár, minde­nekelőtt fiziológiai zavarokat okož a kezelőszemélyzetnél. A lengyel szabadalomnak számos előnye van a már is­mert repülőtéri ködoszlató ult­rahangos szirénákkal szemben, ezért kecsegtető. A találmányt eddig 12 országban szabadal­maztatták. A prototípus Len­gyelországban már elkészült. tesítené, lehetővé tenné rövi­debb követési távolságot kon­vojban haladó autók számára is, tehát növelné az utak átbo­csátóképességét, Jelentős gaz­dasági hasznot hozva ezzel. A követési távolság szabályo­zása kétféle módon lehetséges: az egyik szerint az úttestbe épített érzékelő huzalok meg­állapítják a jármű jelenlétét, s jeleket adnak az utána haladó kocsinak. A jeleket különleges vevőkészülék értékeli, s ennek megfelelően befolyásolja a há­tul haladó kocsi sebességét. A másik megoldás nem igényel különleges pályaberendezése­ket. A tényleges követési tá­volságot a hátul haladó autó előtt haladó járműről vissza­vert jel haladásának az időtar­tamából határozza meg. Erre a célra a legmegfelelőbb a szűk nyalábban kibocsátott lézersu­gár. Alkalmazkodni kell a meglevő műutakhoz Az önműködő kereszt- és hosszszabályozás önmagában természetesen még nem jelenti a teljesen automatizált autópá­lyát. A sávváltás, az előzés és az oldalról való becsatlakozás még nyitott, megoldásra váró problémák, amelyek gyakorlati megoldása még messze van, de technikai megvalósulásuk elv­ben teljes mértékben lehetséges. A teljesen automatizált műút létrehozásának egyik feltétele az új megoldásoknak a régi, meglevő rendszerekkel való összeegyeztethetősége, mert hi­szen arra gondolni sem lehet, hogy az összes meglevő Jármű­vet egy csapásra teljesen át le­hessen alakítani. Darmstadti tapasztalatok A darmstadti műszaki egye­tem szabályozástechnikai inté­zetében megvizsgálták a jármű­oszlopok haladási dinamikáját, különös tekintettel a követési távolságokra. Arra az ered­ményre jutottak, hogy az em­berek által vezetett járművek­nél is megvannak a technikai eszközök a járműoszlop hossz­dinamikája olyan fokú megja­vításának, ami lehetővé teszi majd a követést távolság betar­tásának automatizálását. A sok Járműből álló autókí­gyó nem tekinthető stabilnak, de gyakran előfordul, hogy megközelíti a stabil állapotot. Ennek az állapotnak a megza­varása meglehetősen messzire kihat, s a csillapítási tényező elég csekély. Minden gyakor­lott autós tapasztalta már: mi­lyen érzés az, zárt oszlopban haladva minduntalan fékezni, s azután újra gyorsítani. A köz­lekedési kígyónak ez az insta­bilitása az oka az oly gyakran előforduló tömegszerencsétlen­ségeknek. A haladó autóoszlop stabilis zálásának egyike lehetősége a, nagyobb követési távolságok betartása, ami azonban az utak átbocsátóképességét csökkenti. Ennél jobb megoldás volna, ha a vezetők .mérőberendezések út­ján információt kapnának a legmegfelelőbb sebességet és követési távolságot illetően. Ezzel megszüntethetnénk azt a bizonytalanságot, amely abból származik, hogy a vezető az előtte haladó kocsi sebességét és távolságát csak optikai ész­lelés küszöbértékén túl képes megítélni. Pedig ilyen műsze­rek alkalmazása annál is fon­tosabb lenne, mivel a közleke­dés egész, bonyolult rendsze­rének leggyengébb pontja az ember. Ezt mutatják a baleseti statisztikák is, hiszen a balese­tek nagy részének nem a gép, hanem a vezető az oka, ami azt bizonyltja, hogy a sűrű és egyre csak növekvő forgalmon az em­ber már nem képes úrrá lenni. Ezért lenne annyira fontos a a közlekedést segítő automati­kus berendezések létrehozása, ami bizonyos fokig tehermente­sítené a vezetőt. Kilátások ^ A közúti közlekedés automa­tizálását három fokozatban le­het elképzelni: a vezető infor­málása (érzékelés), a vezető In­formálása és a közlekedést helyzet értékelése (érzékelés, döntés) és harmadszor az egész közlekedést folyamat automati­zálása (érzékelés, döntés és cselekvés)!" Ezeknek a fokoza­toknak a megvalósítására ké­szültek már különféle, kísérle­tezésre kipróbált műszerek és modellek. Még a teljesen automatizált müutakon is lesznek majd ter­mészetesen hagyományos mó­don vezetett járművek, amelyek a közlekedés menetét nagymér­tékben befolyásolják. Az auto­matizált közlekedés bevezeté­sének ezért egyik fontos felté­tele a hagyományos közlekedés körülményeinek alapos Ismere­te. A közúti közlekedés teljes mértékű automatizálása nem tartozik a közeli jövő gya­korlati feladatai közé. Még" is számos országban, így a Szovjetunióban, Angliában, Franciaországban, az Egye­sült Államokban és az NSZK­ban a kutatók egész sora foglalkozik a problémával. Indokolttá teszt ezt nemcsak a közutak zsúfoltságának fokozódása, hanem ezzel összefüggésben az ijesztő baleseti statisztikák is. Min­den megtett lépés, vagy részmegoldás, amely a köz­lekedés dzsungelében az em­bert tehermentesíti, köze­lebb visz a biztonságosabb közlekedés megvalósításá­hoz. EO V A MM ARANYÉRMESEK KÖZÜL Aranyérmet kapott az őszi brnói vásáron a 200 megawattos gőzüzemű turbóberendezés is, amelynek legkiemelkedőbb része a képen látható. Szerkezeti megoldásával — saját kategóriá­jában — a világ legrövidebb gé pei közé tartozik, s ezért nagy helymegtakarítást eredményez. Hasonlóképpen fajlagos hőfo­gyasztásával a világcsúcsra küzdötte fel magát. A berendezést a plzeňi Skoda Müvek gyártfa. 196R.. XI 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom