Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-03 / 304. szám, Vasárnapi Új Szó

Egy olimpiával gazdagabbak Az elmúlt vasárnap ünne­pélyes keretek között fejezték be a XIX. nyári olimpiai játé­kokat a távoli Mexikó főváro­sában, amely a dél-amerikai­akra jellemző szívélyességgel és túláradó lelkesedéssel tö­rődött a világ ifjúságának gi­gászi vetélkedésével, ízig-vé­rig házigazda volt. A részvevők, a sportrajon­gók, de mások is még sokáig fogják emlegetni ezt az olim­piát, amelyet talán minden eddiginél több aggodalom előzött meg a különleges me­xikói éghajlat és a sportolók minden előzőt felülmúló lét­száma miatt is. A sötéten lá­tóknak nem lett igazuk. A rit­kább levegő előnyei és hát­rányai kiegyenlítették egy­mást, s a nagy megerőltetést igénylő számok esetleges gyengébb teljesítményeiért bőségesen kárpótoltak a vi­lágcsúcsok. Az olimpiai gondolat ugyan nem ismer hivatalos rangso­rolást, de világszerte valami­lyen módon kiértékelik az eredményeket. Az arany,— ezüst és bronzérmek mögött bár szerényebb helyet kapnak a helyezések, gazdáik szá­mára szintén elismerést jelen­tenek. Lehet, hogy nálunk is, másutt is akadnak elégedet­lenek, mert általában ilyen az ember természete, ha sokat kap is, lehetőleg még többet akar. Ugyanezt a kiküldött sportolók zöme is megtette, csakhogy a részvevők számá­nak hatványszerű emelkedése nagyon nehézzé tette még ai esélyesek helyzetét is. Min­den olimpia túltesz az előd­jén, úgyhogy egy-egy sikernek az értéke is olimpiáról-olim­piára nagyobb és nehezeb­ben elérhető. Az egyre nagyobb méretek láttán sokan szerényebbre sze­retnék zsugorítani az olimpiai versenyszámokat, de ez igaz­ságtalan megkülönböztetés lenne egyik,-vagy másik sport­ág szempontjából. A sokat vitatott amatőrség kérdése is új megfogalmazást, értelme­zést igényel, mert a változó időben a sport keretein belül is sok minden változik. Az eredeti megfogalmazású amatőrizmus bizonyos mérté­kig már utópiának számit. Az olimpiának nemcsak az a jelentősége, hogy porond­ján a világ legjobb sportolói vetélkednek, hanem az, hogy a fiatalok figyelmét felhívja a sportra. Mexikó már törté­nelem, s a legközelebb Mün­chen hívja még az eddiginél is nagyobb méretű erőpróbá­ra a földkerekség legjobb sportolóit. Csak azt kívánhat­juk, hogy az ifjúság ezentúl is csak a sportpályákon mér­je össze békés vetélkedés ke­retében tudását, rátermettsé­gét. m z előző olimpiákon a tornászok ve­í\ télkedését még sosem kísérte oly hatalmas érdeklődés, mint most Mexikóban. A gyönyörű Auditore Natio­nal-ban megrendezett versenyeket csak­nem 90 000-ren tekintették meg. A leg­többen — 17 000-ren — a női szerenkéntt döntőkre voltak kíváncsiak. A mexikóiak egyáltalán nem titkolták, hogy ezt első­sorban Véra Gáslavskának köszönhették. Mi ezen nem csodálkozunk, hiszen többször voltunk jelen olyan nagyszabá­sú versenyen, amelyen személyesen gyö­nyörködhettünk Čáslavská remek gyakor­lataiban, Véra az idei olimpiára a lehető legnagyobb szorgalommal készült, mert tudta, hogy szovjet ellenjelel sem töltik tétlenül napjaikat. A szoros küzdelem az egyéniben elmaradt és Čáslavská csak­nem 2 pont előnnyel jlj nyerte az össze­tett versenyt Voronyina és Kucsinszka előtt. A szerenkénti döntőkben szerzett három aranyérmével pedig bebizonyítot­ta: nem véletlenül győzött az összetett­ben. A mexikói újságok kommentárjai szerint gerendán is ő volt a legjobb, és ttt is neki járt volna az aranyérem. Čáslavská azonban így ts nagyon elé­gedett volt, hiszen négy aranyérmével 0 lett a mexikói olimpia legsikeresebb ver­senyzője. Bár az Auditore National kaput bezárultak, Čáslavská személyével még napokon át foglalkoztak az újságok, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az olimpia befejeztével feleségül megy josef Odlo­íilhoz, Csehszlovákia egyik legfőbb kö­zéptávfutójához. Az esküvőt ünnepélyes keretek között bonyolították le, csaknem 500 vendég jelenlétében. Az „olimpiai" házaspárt jókívánságokkal, ajándékokkal halmozták el. A többi között az Olasz Olimpiai Bizottság meghívta őket Capri szigetére nászútra. Ódloíilék azonban úgy határoztak, hogy a többi csehszlo­vák sportolóval együtt visszatérnek Prá­gába és csak azután mennek nászútra. Ami a női tornaversenyeket illeti, a múlthoz hasonlóan ezúttal is a csehszlo­vák és a szovjet versenyzők szoros vetél­kedésének jegyében zajlottak le. A csa­patversenyt minimális különbséggel a szovjet lányok nyerték. Egyéniben Kraj­čírovától többet vártunk, viszont megáll­ta a helyét a fiatal SkleniCková és Ŕlm­náčová. A szovjet csapatban Voronyina jobb teljesítményt nyújtott Kucsinszká­Négy arany után olimpiai esküvő nál, ami meglepetésnek számít. Az olim­piai versenyeken látottakról arra lehet következtetni, hogy a csehszlovák—szov­jet párharc a jövőben ls tovább tart majd. A férfiaknál a csapatversenyt több mint 4 pont különbséggel nagy fölénnyel a ja­pánok nyerték, egyéniben S. Kato végzett az élen a világbajnok Voronyin előtt, s így megismétlődött a tokiói olimpia eredménye. A szerenkénti döntőkben Vo­ronyin és Nakajama 2—2 aranyat szer­zett. Az összetett verseny győztese, S. Kato csupán talajgyakorlatával nyert aranyérmet, kérdés slkerül-e ez neki, ha a világ egyik legfőbb talajtornásza, az olasz Mentchelll nem szenved a kötelező során achilles ínszakadást. A jugoszláv Cerar már hagyományosan végzett az el­ső helyen a lólengésben. Evek óta nagy mestere ennek a számnak. Mind a nők, mind a férfiak versenyel során a közönség remek bemutatóknak, szinte tökéletesen előadott gyakorlatok­nak lehetett szemtanúja, ami egy életre való élményt jelentett számukra. Az aranyérmes magyar labdarúgó-válogatott, amelynek tagjai közül a csapatkapi­tány Nováknt (jobbról az első), valamint Szűcsöt, az olimpiai torna legjobb fut­ballistáját (jobbról a harmadik) veszik számításba a világválogatott felállításá­nál. Van-e helye a labdarúgásnak az olimpián? 7 Ez a kérdés szinte minden olimpia utá­ni visszapillantás refrénje. Többnyire azok teszik fel, akiknek együttese vagy nem szerzett jogot a szereplésre, vagy pedig a vártnál mérsékeltebb teljesít­ményt nyújtott. Kissé ugyanaz sugallja, mint a kész müvet vajmi kevésbe vevő gyereket, aki úgy hiszi, hogy amit lát, egyszerű és ő is meg tudta volna csinál­ni. Az nem vitás, hogy az olimpiai labda­rúgó-torna fajsúlyát tekintve nem azonos a VB-vel, de ezt nem is várják tőle. De ugyan miért lenne éppen a földkerekség legnépszerűbb sportja, a labdarúgás a mostohagyerek, mikor az olimpia a sport­vetélkedések legnagyobb méretűje, s az azon való részvétel minden sportoló ál­ma. Sokan a mexikói döntő miatt szeretné­nek lándzsát törni az olimpiai labdarú­gás felett. Nem indokolt. A bolgár együt­tes saját maga okozta, hogy fegyelme­zetlen játékosai közül 2:l-es magyar ve­zetés után háromnak idő előtt kellett hű­sítenie az öltözőben forró fejét. Azután a magyar csapat, amely híres arról, ho] kiméli „megrokkant" ellenfelét, valóban félgőzzel játszott, meg akarta kimélni az azt meg nem érdemlő vetélytársat a sú­lyos vereségtől. Az eredmény azt bizonyítja, hogy a ma­gyar csapat volt a legjobb, még legkép­zettebb játékosa, a disszidens Varga nél­kül is, s helyette társai nevét kapja szár­nyára a világhír. A győztes magyar vá­logatott selejtező nélkül vebet részt az 1972-ben Münchenben megrendezésre ke­rülő olimpia labdarúgó-tornájának 16-os döntőjében, mert ennek a sportnak épp­úgy helye van és lesz az olimpiai nap alatt, mint minden édes, és mostohának vélt testvérének! A sikerek fő fettéfďe a megfelelő edzéslehetőség Két amerikai világcsúccsal kezdődtek az Alberca Olimplca pazar medencéjében a mexikói olimpia úszóversenyei. Minden­ki meg volt győződve arról, hogy az úszóversenyek során az amerikaiak arat­ják a legtöbb babért. így is lett. Igaz, azért akadt néhány vaskos meglepetés is. Az elsővel Mike Wenden szolgált. Az ausztrál gyorsúszó 52,2 másodperces fan­tasztikus világcsúccsal győzte le a ver­senyek előtt még oly magabiztos három amerikait. Talán még ennél is nagyobb meglepe­tést keltett a mexikói Felipe Muňoz. A 17 éves mellúsző a 200 méteres távon mind­három szovjet versenyzőt legyőzve meg­szerezte az olimpia első mexikói arany­érmét, s ezzel ő lett az ország legünne­peltebb hőse. A helyi vélemény szerint ilyen ünneplésben még a legnagyobb tor­reádorokat sem részesítették eddig Me­xikóban. Az úszóversenyek egyik nem várt meg­lepetése a szovjet versenyzők kudarca volt. Tőlük ^ elsősorban a mellúszó számokban — lényegesen jobb szereplést vártak. Ez azonban nem következett be. A 100 m-es mellúszásban a jugoszláv Bje­dov több esélyest utasítva maga mögé nyert aranyérmet, a 200 m-es távon pe­dig az amerikai Wichmann mögött a má­sodik helyen végzett. A férfiak mezőnyében Mark Spitztől olimpia előtti teljesítményei alapján 4—5 aranyérmet vártak. Legerősebb számá­ban, a 100 m-es pillangóúszásban is csak a 2 hely megszerzésére tellett erejéből, a 100 m-es gyorsúszásban pedig a 3. he­lyen végzett. Csupán a 4X100 és a 4X200 gyorsváltó tagjaként jutott 1—1 aranyéremhez. Az európaiak közül az NDK-s Matthes mind a 100, mind a 200 m-es hátúszás­ban imponáló versenyzéssel győzött. A holland Kok a 200 méteres pillangóban szerzett aranyérmet. A magyarok közül elsősorban a 14 éves Gyarmati Andrea szereplése érdemel dicséretet, aki a 100 méteres pillangóban, a 100 méteres hát­úszásban ós a 4X100 m es gyorsváltó tagjaként az 5. helyen végzett. Turóczy a várakozáson alul szerepelt. A csehszlovák színeket az úszóknál csupán Kozičová képviselte, aki a 200 m­es gyorsúszásban nagyon erős mezőny­ben bejutott a döntőbe, ott azonban az utolsó helyen végzett. Kellemes meglepe­téssel szolgált Duchková, aki aranyérmet nyert a női toronyugrásban. Végezetül röviden annyit, hogy egy­egy sportágban világraszóló eredménye­ket úgy lehet elérni, ha a versenyzők megfelelő feltételekkel rendelkeznek. Ar­ról már írtunk, hogy Amerikában 400 000 (I) uszoda áll azok rendelkezésére, akik e sportág iránt érdeklődést tanúsítanak, így mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy tudását gyarapítsa, s később olyan edző kezei alá kerüljön, aki azután világviszonylatban is számottevő verseny­zőt nevel belőle. Az amerikaiak elsősor­ban ennek köszönhetik az olimpiai úszó­versenyeken elért átütő sikereiket. iütámpi ÚJ szú Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Küzpontl Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szer­kesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 537-18, 512-23, 335-88, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasá­gi ügyek: 508-39. Távíró: 09308. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkij utca 8, telefon: 503-89. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenský utca 12, tele­fon: 551-83 Előfizetést díj havonta: 12,40 korona, a pénteki duplaszámra (Vasárnapi Oj Szóval) negyedévre 18,20 korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom