Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-24 / 325. szám, Vasárnapi Új Szó

Nevető delfin? Tudományos érdekességek A delfineket az állatvilág legintelligensebb tagjai kö­zé sorolják. Nemcsak Játé­kosságukról ismerjük őket, hanem arról is, hogy igen tanulékonyak, s úgyszintén sajátos „beszédük" is a tu­dósok érdeklődésének kö­zéppontjában áll. A képen látható Slndbab nevű delfin a távoli Floridából Ham­burgba érkezett, hogy itt ör­vendeztesse az állatkert lá­togatóit. A kamera abban a pillanatban fényképezte le, amikor gondozónője a fogait tisztította. Stonehenge — a régészet rejtélye NAGYSZERŰ ÉPÍTÉSZETI MO A tudósok máig is kutatják: miként építette fel a brit szigetek régi népe Stonehengot. Tud­juk, hogy körülbelül húsz mérföldnyire észak­ra Malborough dombjain a természet hatalmas homokkő sziklatömböket hozott létre. Az egy­m 'i i'i'fii -£S mmm m < O 2 < H H kJ O S a « m M a M Z o S Számos történelmi, a régmúltból származó emléke van N^gy-Britanniďnak, de talán egyik sem áll közülük oly mértékben a történészek és a régészek figyelmének központjában, mint a Wlltshire grófságban fekvő Stonehenge. Ha­talmas építmény romjairól van szó, amelynek küldetését, s hasonlóképpen keletkezési idejét ls ez Ideig homály fedi, tudományos kutatás tárgya és egyúttal fantasztikus következteté­sekre ad okot. A Stonehenge ötventonnás oszlopai kör alak­ban helyezkednek el, s hattonás kőlapok hidal­ják át őket. A környék lakossága még nemré­giben is hitt azokban a mondákban, amelyek szerint a hatalmas oszlopsor a druidáknak, a pogány kelta papoknak a műve. A kelták tud­valevőleg az időszámításunk előtti első évszá­zadokban hatoltak be Angliába. A tudósok azonban nem elégedtek meg a mondákkal és legendákkal. Hosszú évekig tar­tó kutatás, ásatások, a temetők maradványai­nak, a fazekascserepeknek, s nem utolsósorban maguknak az építményeknek a tanulmányozá­sa után sok száz bizonyítékot szereztek arra nézve, hogy a titokzatos néma kövekről szóló mondák tévednek. VALLASI SZERTARTÁSOK HELYE? A képen is látható kör alakú kőépítmény egy sokkal nagyobb kerületű kör közepén áll. Ex utóbbi egykor árok volt, melynek belső oldalán a kiásott földből és kőanyagból sáncot alakítot­tak kl. A régészek a fazekaskészítmények ma­radványaiból megállapították, hogy L e. 2300 körül pásztorkodással és földmüveléssel fog­lalkozó nép érkezett az európai szárazföldről az angol szigetre. Minden ősszel, amikor a le­gelőkön elfogyott a fű, a sziget új lakosai né­hány kijelölt helyre összpontosították csodái­kat. Erre szolgált minden valószínűség szerint az említett kör alakú, mintegy 75 hektárnyi térség is. Az i. e. 200 év körül további beván­dorlók érkeztek, összekeveredtek a pásztor­néppel s más célra módosították a bekerített helyet: itt gyülekeztek össze, itt tartották val­lási szertartásaikat. A lakosság számának növekedésével szaporo­dott a kör alakú gyülekezési helyek száma is. Az eredeti sánc belső töltése mentén gödröket mélyítettek kL Ilyen gödröt fedeztek fel 1949­ben a Temze melletti Dorchesterben, sőt John Aubrey már a XVII. században Stonehengeben ls rábukkant ilyen gödrökre. Évekig senkinek sem jutott eszébe, hogy átvizsgálja őket. Csak nemrégiben állapították meg, hogy tele vannek elégetett emberi csontokkal. A radioaktív szén segítségével végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a csontokat az Időszámításunk előtti 1850. év körül égették el, vagyis mintegy 1500 évvel a druidák megérkezése előtt. Felmerült a kérdés, hogy az Aubrey által feltárt gödrök és a külső töltés valóban Sto­nehenge legrégibb részei voltak-e? A tudósok Igennel válaszolnak erre a kérdésre. Az egye­düli mód, ahogyan az egykori emberek kijelöl­hették a pontos köröket, az volt, hogy hosszú kart forgattak egy földbe vert cölöp körüL kor itt élt nép kiválasztott belőlük 81 tömböt, a helyszínen durván megmunkálták őket, majd faszánokon és doronghengereken szállították az építkezési helyre. Atkinson professzor becs­lése szerint 1500 megtermett férfi Izomerejére volt szükség, hogy öt és fél év alatt eljuttas­sák a szóban forgó 81 kőoszlopot rendeltetési helyére. Az eredetileg kék kőből — dolerltből — ké­szített régi sziklatömbök eltávolítása után a történelemelótti építészeknek meg kellett ta­lálniuk az eredeti körsánc közepét (az L e. 1700 körüli bevándorlók semmisítették meg az eredeti Stonehenget), s ki kellett jelölniük egy kisebb kört az új építmény számára. A körön kimélyítettek harminc gödröt, amelyekbe nagy fáradsággal, emelők, faállványzatok és támasz­tékok segítségével felállították a homokkő oszlopokat. A kőfaragók közben kialakították a kőtartók pontos Iveit. A csapokat és a csaplyukakat a kők kövek maradványaiból készítették el. A Stonehenge utolsó változata az időszámításunk előtt kb. 1400-ban készült el. A tökéletes és művészi szempontból tiszta stílusú építmény — a tudósok véleménye szerint — nagyon tapasz­talt építésvezető közreműködésére vall, egyes vonásai a görög építészet stílusára emlékeztet­nek. Máig sincs azonban véglegesen tisztázva: ülyen célt szolgált Stonehenge? Csupán val­lási szertartások végzésére-e, avagy egyéb sze­repet ls Játszott-e az egykori nép életében? Uj Barnard professzor? rranz zjegier, a nyugat-nemetországi Ans­bach tlzenötéves diákja kísérleteket végez egerek szívátültetésével, s állítása szerint az új szívvel „ellátott" egér él és jó egész­ségnek örvend. A fiatal „sebész" szerint a műtét 2,5 óra hosszat tartott, s azonos korú egerek segítségével végezte a kísérletet. A sebészek, akik elbeszélgettek a fiúval a kísérleteiről, meglepődtek, mily széles körű Ismeretekkel rendelkezik, s afelett is, ho­gyan altatta el „páciensét", s miként hozta működésbe az átültetett szivet egy tizenhat voltos elemből adott elektromos sokkal. A fiú ragaszkodik ahhoz, hogy természetes ha­láláig élni hagyja „páciensét", ezért mű­téti beavatkozásának eredményét csak az egér kimúlása és boncolása után állapíthat­ják majd meg. — A képen a mikroszkóp fölött Franz Ziegler, mellette barátja, Ri­chard Geisler, aki olyan készüléket szer­kesztett, amely a műtét közben gondosko­dott az állat vérellátásáról. B %l •ÉEgl ä- '} ' * » • :;.. ,,, ŕ:­Orvosságok a tengerből A tudósak már régebben felfedezték, hogy a tengeri növények és állatok sok gyógyszeraaya­got tartalmaznak. Kialakult a gyógyszerészet 6] ága: a tengeri farmakológia. A New York-t nagy akvárium laboratóriumá­ban egész sor kutatást végeztek a tengeri far­makológia területén. A tenger fenekén 61ő ten­geri uborkából olyan anyagot vontak ki, amely lassítja, sőt néha meg is állítja a rosszindulatú daganatok növését. DK. DÁVID JENSEN hosszú időn keresztül fog­lalkozott a csendes-óceáni mizinával. Ennek az állatnak három szíve van. Kiderült, hogy a „fű* szí a másik kettőtől függetlenül működik. Hosszas kutatás után sikerült azt az anyagot kinyerni, amely a mizina szívét lüktetésre kény­szeríti. Ezt az anyagot heptatretlnnek nevezték el. Dr. Jensen az ÚJ készítményt először né­hány gyengén verő békaszíven próbálta kL A szívritmus minden esetben normálissá vált. Ex­ntán a heptatretint egy szívelégtelenségben szenvedő kutyának adták be. A kutya Vérke­ringése és vérnyomása normálissá vált. Más tengeri állatokban is találtak olyan anyagokat, amelyek a szívgyógyászatban alkalmazhatók. A tenger egyik érdekes állata a tengeri sün. Testét tüskék borítják. Ha támadás éri, fel­emelkedik a víz felszínére, teleszívja magát le­vegővel és felfúvódik. Tüskéi felborzolódnak és az egész állat a háromszorosára nő. Ebben az íllatpotbaa fájdalomcsillapító anyagól fedeztek fel benne. A kntatők azt ls felfedezték, hogy a tengeri illatok kevésbé szenvednek fertőzésektől, mint a szárazföldiek. Az óceán egyes körzeteiben a halak és más állatok általában nem betegsze­nek meg. DR. SOPHIE JANOWSKA megfigyelte, hogy a szivacstelepek körül a víz mindig tisz­ta marad, még akkor is, amikor sok szivacs elpnsztnl. A különléle szivacsok által kibocsá­tott anyagok hatását kórokozó mikroorganizmu­sokon próbálták ki. Az anyagok igen sok mik­róbát megöltek: a leghatékonyabbnak a szub­tróplkus „vörösszakállű" szivacs által termelt anyagok bizonyultak. A tengeri kígyóból vérzéscsillapítót, a Sargas­so tenger egyik vízinövényéből antibiotikumot feontak ki. Meg kell Jegyeznünk, hogy a farmakológusok a tengeri élőlényeknek még csak igen kis ré­zzét vizsgálták meg, « igy még Igen sok gyógy­nyag felfedezése várható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom