Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-20 / 321. szám, szerda

Gustáv Husák elvtárs beszéde az SZLKP Központi Bizottságának plénumán (Folytatás ai 1. oldalról) is elkövetett. A pártban erősödött az az áramlat, amely a marxista gondolatok humánus tartalmának megtisztítására, a politikai, gazdasági, kulturális és a közéletben bekövetkezett torzulások kiküszöbölésére törekedett. Ez az áramlat azután a januárt követő időszakban nálunk marxista pozíciókból indult meg egyrészt az 50-es évek és a Novotný-rendszer alatt felgyülemlett rossz kiküszöbölésére, valamint a politikai, gazdasági, kulturális társadalmi célok korunknak megfelelő pozitív megfogalmazására Irányuló törekvésben. Nem lehet lekicsinyelni a gondolatok szárnyalását, ami nálunk január után nyilvánult meg. Ez hoszszú éveken át gyülemlett össze, legalábbis a Szovjetunió Kommunista Pártja 1956 évi XX. kongresszusától; számos nehézségbe ütközött, és nálunk Szlovákiában 1963-tól nyilvánult meg erőteljesen. Az emberek reményeit és vágyalt fejezte ki, akik egyetértettek a szocialista renddel, de elutasították a hatalommal való visszaélést, a deformációkat, az emberek és a gondolatok megnyomorítását. Azokat a célokat fejezte kl, amelyeket a munkásmozgalom régi időktől fogva a jobb, igazságosabb társadalom felépítésével azonosított. Mindez a január utáni fejlődés igen pozitív oldala volt, s nagy politikai aktivitást és elkötelezettséget keltett az emberek millióiban, a politikai porondra vezetve őket. Ez volt a csehszlovák kommunisták nagy történelmi lehetősége arra, hogy megtisztítsuk elméletünket és gyakorlatunkat, erősítsük tanaink humánus Szocialistaellenes Novotný és emberei személyi hatalmi rendszerének megszüntetésével fokozatosan egyre nagyobb tér nyílt meg a szocialistaellenes erők előtt. Naiv dolog volna azt hinni, hogy társadalmunkban nem voltak Ilyen erők és Ilyen irányzatok. Voltak, s amikor teret kaptak a politikai előtérbe tolakodtak, először bátortalanul, majd fokról fokra nyíltabban. Itt voltak az 1948. februárjában legyőzött erők, a burzsoázia és a kispolgárság osztálybázisának maradványai, ideológiai és politikai csökevényeik. Hatott a nyugati propaganda ls. Így megnyílt a tér a kispolgári radikalizmus előtt. Minden ilyen dinamikus időszak, mint amilyet Január után átéltünk, rendkívül hozzáférhető a követelmények radikális eszkalációjának. Ami ma radikális volt az holnap már egyes csoportoknak nem elég, és Így aránytalanul fokozódnak a társadalom politikai és gazdasági lehetőségeinek meg nem felelő követelmények, és válságos helyzetek keletkeznek. A történelemben erre számtalan példát találunk. Tág tere nyílt ennek a nyárspolgári radikalizmusnak. Magában a pártban ls fokozatosan kialakultak a Jobboldali oportunista erők és csoportok, amelyek a marxizmust, pártunk tanítását, céljait és elveit olyan széleskörűen magyarázták, hogy a szocializmusbői és a marxizmusból úgyszólván semmi sem maradt meg. Egyúttal úgyszólván az összes olyan társadalmi probléma ls felmerült, amelyről azt állították, hogy már meg van oldva: az osztályok közötti kapcsolatok, állásfoglalás az értelmiséggel kapcsolatban, gazdasági problémák, a nemzeteink közötti kapcsolatok stb. Most pedig, ebben a dinamikus időben, amikor a népmilliók politikai szerepet vállaltak és hatást gyakoroltak a politikai klímára, a problémák megoldására, rendkívül fokozódott az Igényesség, a párt és az állam vezetőségével szemben. Mire irányultak az antiszocialista erők, a különböző radikális, avanturista vagy utópisztikus körök és a jobbooldali opportunisták tendenciái a tartalmát, megszilárdítsuk a demokratikus emberi munkamódszereket és kormányzatot, más kapcsolatokat létesítsünk a társadalmi rétegek, a párttagok és a pártonkívüliek között. Nagy történelmi lehetőség volt ez gazdaságilag, politikailag és kulturális téren fejlett szocialista államunk és nemzeteink számára. A Január utáni fejlődésnek e reményét, amelyet konkrétabban jellemez egyrészt DubCek elvtárs beszámolója, másrészt a CSKP Központi Bizottságának ülésén hozott határozat, továbbra is magunkénak valljuk. Magunkénak valljuk a január utáni politika taarxi—lenini magvát, valamennyi torzulás kiküszöbölését társadalmunk életéből. A január utáni politikának e tartalmát politikánk tartós részének akarjuk tekinteni, s naponta az élet valamennyi területén meg akarjuk valósítani. A másik szélsőség a Január utáni politikát extenzíven, határok nélkül magyarázta, megfosztva a marxista szemlélettől, és nem engedte a január utáni fejlődés semminemű bírálatát. A párttagok és a többi polgárok körében még mindig a levegőben van a kérdés, hogy a nagy fellendülés, amelyet az emberek milliói támogattak, hogyan hozhatott olyan megrázkódtatásokat, mondhatjuk tragédiákat. Nekünk mint marxista—leninista pártnak kötelességünk szigorúan és önbtrálóan megvizsgálni munkánk fogyatékosságait és tévedéseit. Kötelességünk megállapítani, meglátni őket és tanulni belőlük. Ezt mondja a CSKP Központi Bizottságának határozata és DubCek elvtárs beszámolója is. erők tevékenysége pártban? Alapjában véve ez támadás volt a kommunista párt vezető helyzete, vezető szerepe ellen társadalmunkban. Ezek az eszközök arra törekedtek, hogy alapjában véve önálló hatalommá váljanak — bár állami eszközökről, a párt, a szakszervezeti mozgalom és más társadalmi szervezetek által kiadott folyóiratokról volt szó. Azok tartalmát, irányvonalát egyes csoportok irányították. A sajtó bírálatával kapcsolatban több újságíró azt mondotta nekem, hogy most áldozati bárányt keresünk az elmúlt hónapok nehézségelért, és ezt az áldozati bárányt a tömegtájékoztatási eszközök dolgozói között találjuk. Ez tévedés. Nem keresünk áldozatot és annál kevésbé keressük azt az újságírók körében. Az, hogy Ilyen állapot létezett, bár sok a kivétel a tömegtájékoztatási eszközökben, nem csupán az újságírók vétkének vagy ártatlanságának a kérdése. Ez a pártvezetőség munkájának hiányossága is, amely vezetőség Eljárásunk hiányosságai továbbá az államhatalom, a munkásosztály és a dolgozók hatalmának gyengülésében ls megnyilvánultak. A biztonsági szervekben végzett tisztogatás címén — amely tisztogatás helyes és múlhatatlanul szükséges volt, mivel azokat a személyeket, akik a múltban kompromittálták magukat, el kellett ezekről a helyekről távolítani — olyannyira demobilizálták a közbiztonsági és az állami biztonsági szerveket is, hogy egyes szakaszokon megszűntek teljesíteni funkciójukat. Ez a nyomás a hadseregben és az államhatalom többi szervében is kezdett megnyilvánulni és ily módon veszélyeztette a munkásosztálynak a politikai hatalomban való Jelentős részvételét és ezzel a párt helyzetét is az államban. Különböző formában megkezdődött a fokozatosan kikristályosodó szocialistaellenes erők hatalmi-politikai küzdelme, amely kezdetben szégyeakeJő, bátortalan volt, mikor is mindA párt veeető szerepét azonosították a Novotný által érvényesített gyakorlattal, az ötvenes évek gyakorlatával. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a párt helyzetét másképp kell felfogni, hogy a pártnak partnernek, a Nemzeti Frontban tömörült partnerek egyikének kell lennie, és társadalmunkban a politikai erők szabad Játékának kell megindulnia. A kommunista párt vezető pozíciója ellen Intézett támadás a szocialista társadalomban egyúttal támadás a munkásosztály és a dologzók politikai hatalma ellen. További politikai párt, egy ellenzéki politikai párt létesítésének, a Szociáldemokrata Párt felújításának 'szorgalmazása alapjában véve a párt vezető helyzetének, a társadalomban elfoglalt vezető szerepének megingatására irányul. A gyakorlatban ez több téren jutott kifejezésre. Elsősorban a párt és az állam vezetősége nem mérte fel a tömegtájékoztatási eszközök: a sajtó, a rádió és a televízió szerepét. Ezek az eszközök, bár bennük legalább fele részben párttagok dolgoznak, nem váltak a párt vezetőségének segítő társaivá, nem propagálták kellőképpen azt az Irányvonalat és feladatokat, amelyeket a párt vezetősége az adott Időszakban helyeseknek tekintett, hanem ellenkezőleg, szélesre tárták az ajtót a jobboldali opportunista, a radikális vagy antiszocialista erők és szándékok előtt. A tömegtájékoztatási eszközök: a sajtó, a rádió és a televízió mindennapi hatása a népmilliókra kétségbe vonta a társadalomról és a párt helyzetéről szóló marxi—lenini tan elveit, az emberek gondolkodásába különböző radikális Jelszavakat ültetett be, zűrzavart keltett ideológiai-politikai téren, ami gyengítette a pártvezetőség által kijelölt Irányvonalat. nem tudott a kommunistákkal ezekben az eszközökben együtt dolgozni, nem tudott úgy vezetni és törődni ezeknek az eszközöknek vezetésével és káderbiztosításával, hogy valóban új módszerrel érvényesítse a párt vezető szerepét ezeken a szakaszokon. Inkább a párt és a vezető pártszervek önbírálatáról, mintsem až újságírókat vagy e szakaszok dolgozóit érintő kritikáról van szó. És ezt a bírálatot azért gyakoroljuk, mert tudatosítottuk, milyen nagy hatalmat képviselnek az államban azok az eszközök, amelyek az emberek tudatára hatnak és mennyire fontos az egész pártmunkára nézve, hogy ki rendelkezik velük, ki befolyásolja azokat politikailag és ideológiailag, milyen szándékot és célt szolgálnak. Így kell értelmezni a mi hozzászólásunkat ls ehhez a kérdéshez. annyian azt hajtogatták, hogy a szocializmusért harcolnak, azonban később egyre Jobban megmutatkozott, hogy ezt a stádiumot átmenetinek tekintik, és más megoldásra fognak törekedni. A hatalmi-politikai küzdelem a párt kebelében is lejátszódott. A jobboldali-opportunista erők számos, nyomást gyakorló akcióival a párton belül, nevezetesen azzal is, hogy a sajtóban, a rádióban és a televízióban erős pozíciót foglaltak el, egyre újabb követelményekkel álltak elő, nyomást gyakoroltak olyan személyek eltávolítására, akik nem voltak ínyükre, illetve azoknak a kiemelésére, akik őket szolgálták. Ez a céltudatos kampány már számos helyen megnyilvánult a pártkonferenciák körül és a kongresszus előtt is. Ezekről a kérdésekről természetesen sokan tudtak. Sok szó esett róluk a párt vezetőségében, a kormányszervekben, és köztudomású volt, hogy ezt a küzdeli>.jt, ezt az összecsapást a párt kebelében és a társadalomban a párt marxista részének folytatnia kell. Január óta nálunk olyan sok probléma merült fel, hogy megoldásukat évekre kellett volna tervezni és következetesen végrehajtani. Azonban a nyomást gyakorló csoportok mindent azonnal kívántak megoldani. Társadalmunk azonban erre nem volt felkészülve, egész politikai életünkbe sok zűrzavar és türelmetlenség fészkelte be magát. Az említett nyomást kifejtő csoportok csupán a szabadság, a polgárjog kiterjesztésének szükségességét hangsúlyozták, viszont lebecsülték az ügy másik oldalát — az állampolgár felelősségét és fegyelmezettségét, amely nélkül a legszabadabb társadalom sem létezhet. E helyzet következtében a pártban Is meglazult a pártfegyelem, meggyengült a demokratikus centralizmus elve. Megbomlott a párt belső demokráciája szerveinek és értékeinek hierarchiája, amely a pártot operatívvá, harciassá és akcióképessé teszi. Ezeknek .az áramlaA párt vezetősége megkísérelte e szándékok és Irányzatok, a növekvő nacionalista Irányzat korlátozását. Pártunk és munkánk szempontjából a tanulság az, hogy a párton belüli és az államon belüli problémák megoldásánál olyan kis nemzetek, mint ml nem hagyhatják figyelmen kívül a nemzetközi összefüggéseket. A párt vezetősége és a CSKP Központi Bizottsága ezt teljes mértékben megerősítette. Ezekből a nemzetközi összefüggésekből, a bratislavai nyilatkozat elveiből, a moszkvai megállapodásból, a fegyveres erők hazánk területén való ideiglenes tartózkodásáról és a csapatok többi részének elszállításáról szóló szerződésből indul ki. Ez a pártjaink, államaink közötti nemzetközi együttműködés irányvonala, a katonai, politikai, gazdasági szövetség és barátság irányvonala. Nem élhetünk állandó feszültségben és viszályban a szomszédos és szövetséges áltoknak szabályozása sem a pártban, sem a társadalomban nem volt kielégítő. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ezért a Január utáni fejlődés értékelésekor a legfőbb veszedelmet a Jobboldalról jövő veszedelemben látja. Ez a pártban a Jobboldali-opportunista veszedelem, a párton kívül pedig a növekvő szocialistaellenes erők veszedelme. A szocialista államot a szocialista tábor szilárd részeként építettük. Pártunk testvéri, elvtársi kapcsolatokat szilárdított meg a többi munkás- és kommunista pártokkal. Nemzeteink és államunk biztonsága a Szovjetunióval és a többi állammal kötött szövetségi szerződéseken alapul. A január utáni fejlődésben a Jobboldali-opportunista irányzatok, az antiszocialista erők megcsorbították ezt a nemzetközi összefüggést; szovjetellenes irányzatok, a Szovjetunió és a kölcsönös kapcsolataink bírálata kapott lábra. lamokkal. Rendeznünk kell ezeket a kapcsolatokat. S minél előbb elérjük ezt, annál több lehetőségünk lesz belső problémáink megoldására. Ezt diktálja a Józan ész. Tudjuk, idehaza még mindig milyet erők állnak ezzel az irányzattal szemben, hogyan nehezítik meg a párt és az állam vezetőségének munkáját. Világosan meg kell mondani, hogy nemzeteink egész egyszerűen nem élhetnek és nem létezhetnek másként mint egyetértésben és együttműködésben a szomszédos államokkal és népekkel, a szocialista táborban, a Szovjetunióval szövetségben. Ha ezt a tézist helyesnek tartjuk, akkor habozás nélkül következetesen meg kell valósítanunk. Minden kommunistának előre kell néznie, tudnia kell az embereket meggyőzni a szomszédainkhoz fűződő kapcsolataink normalizálásának feltétlen szükségességéről és meg kell nyerni ehhez a legszélesebb rétegek támogatását. Egységes szilárd irányvonalat, vezetést, fegyelmezett szervezetet és tagságot A fő veszély jobboldalról fenyegetett Dubček elvtárs beszámolója és a CSKP KB határozata konkrétan megjelöli pártunk fő feladatait. Ezeket nem fogom megismételni. Teljes mértékben helyeseljük e feladatokat. Most arról van szó, hogy ezt az irányvonalat mindenféle jobboldali, vagy baloldali magyarázat nélkül egységesen értelmezzük, egységesen vigyük be egész pártunk életébe. Ennek alapján kell egyesülniük a kommunistáknak. Ha részletkérdésekben az egyénnek más nézete is lehet, pártunkban mindig az volt a gyakorlat, hogy a kisebbség, az egyén aláveti magát a párt kollektív irányvonalának. Ha egy kissé túlozhatok, azt mondanám, hogy az irányvonal jóváhagyása után pártunk ne legyen többé vitaklub, hanem legyen újból a munkásosztály és a többi dolgozó harcos, politikai szervezete. Harcos szervezet csak akkor lehet, ha egységes szilárd irányvonala, egységes szilárd vezetése, fegyelmezett szervezete és fegyelmezett tagsága lesz. Másként e helyzetből nem kerülhetünk ki. Újból vissza kell térnünk a párton belüli demokrácia és a demokratikus centralizmus érvényesítéséhez, fel kell hagynunk a végeláthatatlan vitákkal, s a politikai irányvonal megvitatása és kitűzése után egységesen kell követnünk ezt az Irányvonalat. Pártszervezeteink január óta — a szó jó értelmében — igen polltizálók lettek, vagyis rendkívül nagy figyelmet szenteltek a politikai problémáknak. Most azonban a pártot a politikai problémák mellett a konkrét munkára kell Irányítanunk. Azokra a feladatokra, amelyekből valamennyi szakaszon és munkahelyen sok van. Szeretném még egyszer idézni Dubček elvtárs beszámolójának egyes részeit, amelyekben politikai problémáinkról beszél* „Az emberek döntő többségében erősödik annak tudata, hogy lehetséges és szükséges a január utáni politika szellemében pozitív munkára összpontosítani a figyelmet, és mind a belpolitikai, mind a külpolitikai kapcsolatok teljes konszolidálásával meg kell teremteni ennek a feltételeit. Ezt a törekvést gátolja a hitetlenség, a tétlenség, a „menekülés a magányba", valamint az a hangulat, hogy nem lehet semmit sem csinálni. A konszolidációs folyamatban a legnagyobb veszélyt azonban az a magatartás Jelenti, amely a politikai vezetést megalkuvással és árulással vádolja és szovjetellenes légkört idéz elő. Ezzel kapcsolatban különösen elítélendők a november 7-én Prágában és Bratislavában lefolyt események. Ezek az akciók megzavarják az ország normalizálódását, ártanak népeink érdekeinek, és tragikus következményekkel Járhattak volna. Határozottan fel kell lépnünk mindenféle kalandorság ellen, rá kell mutatni, hogy ezek ellentétesek politikánk célkitűzéseivel, hogy a szocializmus ellenségei az emberek, de különösen az ifjúság politikai tapasztalatlanságára számítanak. Ezért elhatározott szándékünk, hogy törvényeink értelmében teljes mértékben biztosítjuk a rendet." Dubček elvtárs a továbbiakban azt mondotta: „Hazánkban a viszonyok rendeződését elsősorban a kommunistaellenes és szovjetellenes erők és irányzatok gátolják. Ahogy a Központi Bizottság májusi plénumán, úgy ma is ezeket tartjuk hazánkban a szocializmus fejlődésére a legfőbb veszélynek. Rendszeresen kell leküzdeni (Folytatás a 3. oldalon) Nem keresünk áldozati bárányt Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzetközi összefüggéseket