Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-19 / 320. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága november 14—17-i plenáris ülésén elhangzott vita ismertetése (Folytatás a 3. oldalról) gálnak a tagság tömegeinek javaslataira, állásfoglalására és kérdéseire. Ebből származik az az aggodalom, hogy visszatérünk a kabinetpolitikához. A gottwaldov! járási szervezet — mondotta — napjaink egyik fontos feladatának tartja a cseh országrészek kommunista pártja alapító kongresszusának összehívását, a CSKP XIV. kongresszusa körül felmerült kérdések megoldását és a kongresszus időpontjának megállapítását. Oldrich Pavlovský elvtárs felszólalásában a hírközlő eszközöknek, főként az augusztusig terjedő időszakban folytatott tevékenységével foglalkozott. Rámutatott, hogy ezek az eszközök a párttól és az államtól független teljesen autonóm erővé, s így azon politikai irányvonal autonóm alkotóivá váltak, amely nemcsak, hogy nem volt összhangban a párt és az állam vezetőségének irányvonalával, hanem ellenkezőleg, önkényesen elleile hatott. Egyes folyóiratok leállításáról a következőket mondotta: véleményem szerint ezeknek az intézkedéseknek nem kell tartósaknak lenniük, de az adott időszakban nyilvánvalóan elkerülhetetlenek voltak. Nem lehet más céljuk, mint az erők átformálása olyan szilárd politikai alapon, amelyen nem* lehet önkényesen csúszkálni a szavak alkotóinak tetszése és pillanatnyi érzései szerint, hogy pozitív tevékenységet fejtsenek ki a közvélemény befolyásolása terén. Pavlovský elvtárs a párt vezető szerepéről beszélve rámutatott, hogy a január utáni időszakban nem lehet a párt vezető szerepének veszélyeztetéséről beszélni, hanem a párt vezető szerepének oly méretű meggyengüléséről, hogy ez a széthullással volt határos. Továbbá le kell vonni a következtetéseket abból, hogy a CSKP a politikai fejlődés értékelésében nem számolt a nemzetközi tényezők súlyával és reális erejével. Mindenekelőtt aktívan oda kellene hatnunk, hogy teljesen felújuljon a bizalom a CSKP és az SZKP között, valamint a szocialista országok többi pártja között. Jan Jelinek elvtárs a sokolovi járás kommunistái nevében vitába szállt az öt ország egyes tájékoztatási eszközeinek • nézeteivel s óva intett az ötvenes évefctiez való visszatéréstől. Ezután hangsúlyozta, hogy az internacionalizmus feltétele elsősorban az igazi hazaszeretet. Elutasította a frakciós csoportok tevékenységét és azt mondotta, hogy a sokolovi járásban ilyen tevékenység nem fordul elő. A CSKP KB kooptált tagjaként hangsúlyozta e tagok megválasztásának demokratikus voltát és kiemelte a gazdasági problémák megoldásának, elsősorban a dolgozók életszínvonala emelésének jelentőségét a párt további politikája szempontjából. Végül tolmácsolta a sokolovi Járás 8000 kommunistájának követelményét, hogy hívják össze a cseh országrészek pártkongresszusét és a CSKP XIV. kongresszusát, bírálta a tagság és a közvélemény elégtelen tájékoztatását fentről és rámutatott a direktív Irányításhoz való visszatérés veszélyes irányzataira. Jarolím Hetteš elvtárs hangoztatta, hogy a pártunk január utáni politikai tevékenységében előfordult hibák fő oka a Január előtti időszak helytelen munkájából ered. Véleményem szerint az új vezetőség főként abban követett el hibát, hogy Január után nem mérte fel megfelelően az amatőr vezetés befolyását a gazdaságra, a tudományra és a művészetre. Igy minden munkás, szövetkezeti paraszt és értelmiségi szemléletesen meggyőződhetett volna arról, hogy mennyire megkárosították s milyen negatív hatással volt ez életszínvonalukra. Akkor azután azok, — mondotta Hetteš elvtárs —, akik tíz, vagy tizenöt éven keresztül tudatosan, vagy tudatlanul megkárosították a párt és a marxizmus érdekeit, most nem léphetnének fel, mint „Igazi marxisták", mint a Szovjetunióhoz fűződő, jő kapcsolatoknak és a dolgozó nép érdekeinek egyedüli védelmezői. Végül javasolta, hogy a Központi Bizottság jelöljön ki egy csoportot a CSKP közérthető programjának kidolgozására, amelyet támogatna népünk többsége és amely lehetővé tenné a január utáni politika szellemében megoldani gazdaságunk problémáit és azt, hogy népünk többsége gyakorlati tettekkel járulhasson hozzá a fogyatékosságok kiküszöböléséhez, az egész nép életszínvonalának biztosításához. Libuše Hrdinova , elvtársnő bevezetőben javasolta, hogy a vita nagyobb mértékben összpontosuljon arra, amit társadalmunk vár a CSKP Központi Bizottságának ettől az ülésétől — vagyis a programra, és a program teljesítéséhez szükséges tettekre. Ez természetesen megkívánja a párt egységét, a leküzdését mindannak, ami további megoszláshoz vezet. A párttagok és a pártonkívüliek — mondotta — végeredményben nem a vita alapján, hanem aszerint fognak bennünket megítélni, hogyan oldjuk meg a dolgokat és milyen eredményeket érünk el. A megoldásra váró feladatok közül — amelyekben a pártnak egységes álláspontot kell elfoglalnia — megemlítette, hogy fel kell újítani a párt alapszabályzatának tekintélyét, meg kell gátolni a csoportos és a frakciós tevékenységet, helyes viszonyt kell kialakítani a demokrácia és a centralizmus között. A párt egyesítése egyik alapvető elemének minősítette az égető gazdasági kérdések megoldására irányuló törekvést, mert ez a kulcsa számos más társadalmi probléma megoldásának. Bohumil Šimon elvtárs bejedentette, hogy a prágai városi pártbizottság elnöksége kollektív álláspontot foglalt el a CSKP KB plénuma rezolúclójának javaslatához — annak főként a pártról, a föderációról és a gazdasági politikáról szóló részeihez. Felszólalásomban — mondotta Simon elvtárs —, szeretnék hozzájárulni a pártpolitika területén követendő további eljárásról, főként a párt gazdaságpolitikájáról szóló nézetek kialakításához. Mivel a vitában sok megjegyzés hangzott el a prágai pártszervezetek munkájával kapcsolatban is, elsősorban ezekre válaszolok. Simon elvtárs ezután állást foglalt a prágai pártmunka problémáihoz és válaszolt egyes bírálatokra is, amelyek főként a városi pártkonferenciára vonatkoztak. Simon elvtárs kijelentette, a városi pártbizottság igyekszik a párt Központi Bizottsága által kitűzött politika elvei szellemében tárgyalni és sohasem sajátított kl magának valamilyen kiváltságos jogot az általános Jelentőségű politikai állásfoglalás megfogalmazására, hanem a pártmunka alapvető elveit vallja a magáénak. Közöttük azt a lenini elvet, amely szerint a párt politikájának kialakításában részt vesz a párt valamennyi szervezete és szerve. Ladislav Smrčka elvtárs kijelentette, hogy a termelési szövetkezeti mozgalom számára éppúgy, mint a dolgozók számára a kabinetpolitikához, a január előtti viszonyokhoz való bármennyire leplezett viszszatérés Is a kezdeményezés óriási csökkenését jelentené, a dolgozók mélységes letargiába süllyednének. Általában úgy vélem, — hangsúlyozta Smrčka elvtárs —, hogy szocialista demokrácia, szocialista gazdasági önigazgatás nélkül a többi vállalat sem volna szocialista vállalat. Az árutermelés akkor szocialista, ha azt valóban szocialista termelési, viszonyok kísérik a vállalatokon belül s ezeket a viszonyokat nemcsak kihirdetik az alkotmányban, vagy más törvényekben, határozatokban és rendeletekben. Egyre nagyobb érvényesülési teret kell biztosítani a helyes kezdeményezésnek. Amikor a Január utáni politika hívének vallom magam, mert a benne túlsúlyban lévő pozitívumok a döntők, e politika alkotni hívének kell vallanom magam, támogatnom kell további erőfeszítéseiket. Ezért feltétlenül szükséges — és ezt egyértelműen tudatosítanunk kellene — a pártban lévő egészséges erőket felzárkóztatni a párt programja köré és meggátolni mindennemű szektás, vagy jobboldali, liberális irányzatot s teljes mértékben érvényesíteni a párt vezető szerepét. Jirí Judl elvtárs a január utáni politika lényeges vonásának e politika nyíltságát tartja, ami egybefüződött az akitivizálásra, a párt akcióképességének biztosítására és a szocialista demokrácia alkotószellemű értelmezésére irányuló törekvéssel. Ha ez nincs így, akkor fennáll a reális veszély, hogy a párt vezetősége elszakad a tagságtól. A január utáni fejlődés egyoldalú befeketítése alapján nem lehet egyesíteni a pártot. Ha nem sikerül kidolgoznunk a párt érthető és reális programját — s erre megvan a történelmi lehetőségünk —, akkor a szakadás veszélye fenyeget. Főként a gazdasági problémák megoldásában nem értünk el nagy haladást. Minimális programként ki kellene dolgozni a gazdasági reform igen konkrét folytatásának módozatát. Ugyanakkor ki kellene dolgozni az alapvető törvényerejű intézkedések tervét a gazdaság szakaszán, valamint a kormány rövid tartamra szóló konkrét intézkedéseinek tervét a gazdasági feszültség csökkentésére és a gazdasági egyensúly megteremtésre. Rudolf Jarolím elvtárs bevezetőben hangsúlyozta, hogy a párt, a munkásosztály, az ifjúság, dolgozóink nem fogadnának el más politikát, mint a január utánit — természetesen egyes torzulásoktól mentesen. Az augusztus 21-i problémákkal kapcsolatban megjegyezte, hogy az egyik, ha nem az alapvető ok, a január előtti időszakba nyúlik vissza, a legfelsőbb pártszervek fnódszereiben, rendszerében és munkastílusában keresendő. E fogyatékosságok közül a'CSKP KB néhánytól január után sem szabadult. Felhívta továbbá a figyelmet a gazdasági kérdések Jelentőségére. Követelte konkrét álláspont elfoglalását a külföldön maradt vezető dolgozókkal kapcsolatban. Dolgozóink, mondotta végül Jarolím elvtárs, a párt Központi Bizottságától a teljes, akár kemény igazságot akarják hallani. A legfelső pártszerv tagjaitól sokoldalú példamutatást várnak a pártkötelességek teljesítésében és a jóváhagyott határozatok tiszteletben tartásában. František Šorm * elvtárs a január utáni fejlődés legjelentősebb pozitív vonásának tartja pártunk erélyes igyekezetét a marxizmus—leninizmus szkolasztikus-dogmatikus Jellegének leküzdésére, amely a kommunista mozgalomban az utóbbi évtizedekben és a személyi kultusz időszakában lett úrrá, s amely egyenesen a középkori katolikus dogmatikára emlékeztetett. Meggyőződésem — mondotta a továbbiakban —, hogy éppen a szocializmus elméletének ez a merev jellege, gazdasági, politikai és szociális téren való lemarad4sa volt és ma is a fő oka annak, amiért a szocialista világmozgalom minden kétségtelen előnye mellett, lemarad a gazdasági versenyben a ragadozó és alkalmazkodásra képes kapitalizmus mögött. Sorm elvtárs hangsúlyozta, hazánkban most a tudomány előtt kitárultak a kapuk, hogy alkotó módon vizsgálhassa a marxista—leninista elméletet. Pártunk kezdi tudomásul venni társadalmunk helyzete tudományos felmérésének ú% bár egyelőre szerény s néha még befejezetlen ismereteit. Felszólalása végén javasolta a plénumon elhangzott beszédek kiadását és ennek az anyagnak a pártaktíva rendelkezésére bocsátását. Karel Hoffmann elvtárs a január utáni munka legsúlyosabb fogyatékosságának a sza. vak és a tettek közötti mélységes ellentétet tartja, ami meghiúsítja január utáni elképzeléseink gyorsabb megvalósítását. Mi a január utáni politika? Helyes elvek, amelyeket a Központi Bizottság jóváhagyott s nem a pártban és a társadalomban megnyilvánult negatív jelenségek, amefyek nyugtalanították a kommunistákat. A határozatok megvalósítása nem volt biztosítva. Hogyan állíthatjuk tehát, hogy a vezetőség képes volt magát a helyzetet megoldani, ha nem volt képes elérni a szervek álláspontjának tiszteletben tartását? A jobboldali erők a CSKP KB elnökségének a Kétezer szó című cikkel kapcsolatos állásfoglalása visszhangján mérték le, hogy ki uralja a politikai porondot. Sajnos megmutatkozott, hogy nem az elnökség. A pártkonferenciák és kongreszszusok káderkérdéseibe, amelyeket a Központi Bizottság kizárólag párton belüli ügynek nyilvánított, megengedtek külső beavatkozásokat. Végül is figyelembe kell vennünk a tömegtájékoztatási eszközök pártos bírálatának sorsát, valamint e bírálattal egyetértők sorsát. Ebből nyilvánvaló, hogy az események fejlődését nem a hivatalos pártszervek, hanem egészen más erők befolyásolták. Hoffmann elvtárs végül rámutatott, hogy mindenkinek, akinek őszinte érdeke a január utáni politika, kell hogy érdeke legyen mindannak a bírálata ls, ami e politika hitelét csökkenti és megvalósítását gátolja. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a január utáni politika érvényesüljön és következetesen valóra váljon. Ľudmila Jankovcová elvtársnő felszólalása bevezető részében elutasította azt az állítást, hogy január utáni fejlődésünkben a negatív jelenségek az ideológiai diverzió müve voltak, amint az ötvenes években szokás volt állítani. A nézetkülönbség a pártban már a XII. és XIII. kongresszus közötti időszakban észlelhető volt. Csodálkozását fejezte kl azon emberek erkölcse felett, akik január előtt a pártban uralkodó helyzetre panaszkodtak, ma pedig azzal merészelik vádolni a párt vezetőségét, hogy nem volt ura a helyzetnek, és gyakorlati lépéseiben eltért a szocialista elvektől. Az utóbbi évek nehézségeinek oka Novotný és védelmezői rovására írható. Vajon lehetséges-e — kérdezte Jankovcová elvtársnő — dolgozóink és a párttagok 90 százalékának mai álláspontját, mégpedig egy szocialista országban csupán a tömegtájékoztatási eszközök, avagy ilyen vagy amolyan elmélet propagandájának néhány hónapos hatásával magyarázni? Nem sértő ez elsősorban munkásaink számára? A tömegtájékoztatási eszközök dolgozóink alapvető szocialista érdekeinek kielégítetlenségét jelezték, ami csupán azért következhetett be és kaphatott nagyobb súlyt, mert előzőleg hazánkban hitelét vesztette a szocializmus. A dolgok másmilyen beállítása azt jelentené, hogy saját magunknak hazudnánk és bűnbakot keresünk, akira minden kellemetlent ráfoghatunk. Végül emlékeztetett arra, hogy ha a kommunisták nem akarják elveszteni hitelüket, teljesíteniük kell az embereknek tett ígéreteiket, és nem szabad letérni"': i január utáni útról. Anton Trnky elvtárs bevezetőben hangsúlyozta, hogy a súlyos helyzet, amelybe pártunk és társadalmunk került, mélyen a múltban gyökerezik. Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet a hatvanas évek egyes politikai hibáira és tévedéseire. Az egyes vita felszólalások során a párt vezetőségében lévő fogyatékosságokkal szemben elhangzott bírálatról Ťažký elvtárs megjegyezte, hogy nézete szerint a bírálat az esetek többségében indokolt volt Hiányzott nekem azonban, mondotta, a hibák őszinte bevallása és a hibákban való részvétel bevallása, elsősorban azon elvtársak részéről, akik a legfelsőbb pártszervek tagjai voltak, vagy más magas tisztségeket töltöttek be, tehát szintén felelősek azért, ami a múltban történt. Beszéde második részében a közép-szlovákiai kerület problémáival foglalkozott s kijelentette: az alapszervezetek tagjai elvárják, hogy a plenáris ülés egyértelmű álláspontra jut, amellyel az egész pártot és társadalmat irányítja. Remélik, hogy folytatni fogjuk mindazt, ami a januári politikában hasznos volt a múltbeli hibák és torzulások kiküszöbölése szempontjából éppúgy, mint szocialista jövőnk problémáinak megoldása szempontjából. Keressük az utat — hangsúlyozta —, a hibák kiküszöbölésénél, egyesítsük a pártot és ne gyengítsük erejét és akcióképességét. Alois Indra elvtárs felszólalásábah a párt vezető szerepének megszilárdítását szorgalmazta mind politikai, miniig ideológiai téren, és foglalkozott a párt előtt álló feladatokkal. Azt mondotta, hogy hazánkban a marxista—szocialista politika megújhodására van szükség, amely első szakaszában a hatalmi viszonyok stabilizálására irányuló legszükségesebb intézkedéseket tartalmazná, főként a párt magva politikai egységének a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein való felújítását, továbbá az államapparátus megszilárdítását, a tömegtájékoztatási eszközök, beleértve a pártsajtó irányítását tartaná szem előtt, mégpedig a káderpolitika szempontjából is. Figyelmünket a gazdasági és szociális kérdések megoldására kell összpontosítani, s végül át kellene térni az aktív eszmei, elméleti, politikai, tudományos és műszaki fejlődésre, aminek feltétele a párt egységének elmélyítése a tudományos és műszaki értelmiség alkotó magvával a marxistaleninista világnézet elvei alapján. Jirí Hendrych elvtárs egyetértését nyilvánította azzal a követelménnyel, hogy elemezni kell a január utáni fejlődést. A helyes eredmény érdekében azonban szem előtt kell tartani világos, egyértelmű álláspontunkat. Ez az álláspont szocialista társadalmunk fejlesztése annak alapvető összetevőivel együtt, a szocialista gazdaság növelésével, az életszínvonal emelésével, a szocialista demokráciával, a párt vezető XI.