Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-17 / 318. szám, Vasárnapi Új Szó

DORGÁLÁS skOt történet Angliában meghalt egy kereskedő és vagyonát három társára hagyta. Azt azonban kikötötte, hogy mielőtt átveszik az örökséget mindhármuknak öt font sterlinget kell a sírba tenni. Az angol férfi szó nélkül engedelmeskedett a végrendelet előírásainak. Hasonlóképpen cselekedett az ír is. A skót odament a sírhoz, betett egy tizenöt font sterlinges csekket és kivette a tíz font sterlinget. BARÁTNŐK BESZÉLGETNEK Az utcán két barátnő találkozott és miután elmondták véleményüket az új divatról, az egyik így szólt a másikhoz: — Mondd, kedves, hogy van ^férjed? ^— Hát kérlek, tegnap éppen szerencsétlenség érte, ugyanis autójával összeütközött egy szemben jövő kocsival. — Hát ez bizony balszerencse. És most hol van? — Szegénykém, a garázsban. — A férjed? — Dehogy is, az autói A férjem meghalt. onm ••m cnm Az ablakon keresztül. (Stern, Hamburg) — Miért nem mondtad Róbertnek, hogy te rendes leány vagy?l — dorgálta az édesanyja a lányát. — De anyukám, mit tehettem, amikor ezt Róbert sehogy sem akarta elhinni. VIHAR UTÁN Floridában nagy vihar tombolt. Mikor a szél elcsendesedett az egyik farmer átment a szomszédjához és így szólt hozzá: — Mondd csak, Joe, nagyon megrongálódott a kerti házad? — Nem tudom John, még nem találtam meg. NEW YORKBAN — Mondja uram, ön New Yorkban lakik? — Mondhatnám igen. A lakásomtól a munkahelyig fél órát tart az utam. — És mivel közlekedik? Autóval vagy földalattival? — Egyikkel sem, felvonóval járok. PANASZ — Kérlek szépen, szörnyű, ahogy a feleségem megcsal engem és még hazudik is. Tegnap például csak reggel ért haza és azt állította, hogy Mária nevű barátnőjénél aludt. — No és, honnan tudod, hogy ez nem igaz? — Egyszerű, tegnap éjszaka én voltam Máriánál. Bolond történetek Két beteg megszökött oz elmegyógyintézetből és a repülőtér felé vették az útjukat. Beugortak egy ott veszteglő gépbe és elindultak. Alighogy'felértek a magasba, észrevették, hogy tenger kéklik alattuk. . Már "néhány órát a levegőben töltöttek, de a kép /fialtuk csak nem változott. Hallod, én már unom ezt. Inkább kiugrok. És Vön ejtőernyőd? — kérdezte társa. A férfi csodálkozva nézett körül, aztán így felelt: — Minek; hiszen nem esik! Egyik napon két bolond kerékpárral indult kirándulásra. Egy lakatlan vidékén érte utol őkftt az éjszaka. i jV Hol fogunk aludni? — kérdezte az egyik. t- Azt hiszem az árokban, és majd a kerékpárunkkal betakarózunk. (gy is történt. Lefeküdtek, de egy idő múlva megszólalt az egyik: — Hy barátom, rettenetesen fázom. Erre a másik felkelt, lámpát gyújtott és így nézett körül. Egy ideig motoszkált, aztán felderült az arcra: — Már tudom, miért fázol. A kerékpárodról hiányzik egy küllő. FOGORVOSNÁL A fogorvos várószobájában: — Nagyon fájt, fiacskám? — Nem. Különben nem is én ordítottam, hanem az orvos mert megharaptam az ujját. OLASZORSZÁGBAN — Az olaszországi műúton estefelé egy pap kerekezett lámpa nélkül. Megállítja őt a rendőr és igy szól hozzá: — Uram, ezer lira büntetést fizet,mert veszélyezteti a közlekedést! — Ugyan leérem, nem történhet semmi bajom, hiszen az őrangyalom állandóan velem van. — Igen? Akkor a dupláját fizeti, mert ketten nem Ülhetnek egy biciklin! Rácsaptunk a kezére, mert nem akart megmaradni a nálunk használt vetésrendszernél. (Dikobraz) Ki nem állhatom ezt az alakot. Olyan emberi arca van. ff. Pop rajza./ •••••••••••••• A CSODA — Ez az orvos csodát művelt. Képzelje, percek alatt kigyógyította a feleségemet. — De hát hogyan? — Megmagyarázta, hogy amire panaszkodik, azok az öregedés tünetei. PÁRBESZÉD — Feleségem fogyni szeretne és most állandóan lovagol. — És mi az eredmény? — A ló tíz kilót lefogyott. VALLOMÁS — Verácskám én egy őszinte vallomással tartozom önnek. Férfiasan bevallom, hogy már nős vagyokl — Úristen, ne ijeszgessen, már azt hittem, hogy az autó nem a magáéi A KÁVÉ — Remek ez a kávé, aszszonyom. — Azt meghiszem. A férjem hozta személyesen Brazíliából.— Csodálatos. Es még egészen forró. RÉSZLET Fiatalok tanakodnak, hogyan lehetne autóhoz jutni. — öregem, az kellene, hogy az autót havi 100 korona részletre adnák. — Megőrültél? Akkor százhúsz évig fizethetnéd a részleteket! — Vállalnám ... EBÉDLŐBEN Egy házaspár érkezik a vendéglőbe. A férfi megszólal: — Válassz, drágám, mire van leginkább kedved? — Ejnye, hiszen tudod, mit szeretek a legjobban. — Tudom, tudom, de azért valamit ennünk is kell. MONOLOG - Borzasztó, mennyire változnak az idők. Az esküvöm előtt én beizéltem •s ő hallgatott. Utána ő beszélt és én hallgattam. Most már mindketten beszélünk és a szomszédok hallgatnak. Mese 1U s- ['ý, j • (-}':• - h kerekes bntrn - . . w. Zs. Nagy Lajos Az Ipoly mentén történt, olyan régen, hogy már a legvénebb fűzfák sem emlékeznek az esetre. Ambrus gazda, aki télen-nyáron hideg vízben mosdott, egy tavaszt hajnalon kiballagott a kertjébe, amelynek innenső végében egy kerekes kút volt eléggé rozoga állapotban. A kutat még Ambrus gazda öregapja ásatta Csáky kútásóval. Ambrus gazda egy horpadt rocskát lóbált a kezében és vígan fütyörészett. No, nem sokáig, azt meg kell hagyni. Szokása szerint benézett a kútba. Menten abba ts hagyta a fütyülést. A kútban egy nyápic legény feküdt hanyat a vízen és énekelt: „Kislány a zongoránál, fehérebb a zongoránál, faj, de szépen játszotta a ripsz-rapsz ódtát..." Ambrus gazda Istenfélő ember volt világéletében, így hát először is keresztet vetett. Utána leakasztotta a kampóról a vödröt és a kútkereket nagy lendülettel meghajtva, a kampót ügyesen a siheder gallérjába akasztotta, a következő pillafiatban meg már kt ls rántotta őt a kútból. Kézzel-lábbal kapálózott a hosszúhajú, ám Ambrus gardát kemény fából faragták: belémarkolt csuromvizes hajába és maga elé állította. — Ripsz-rapsz? — érdeklődött kedvetlenül. — Odiát — szólt félénken a vizes legényke. — fa, persze — bólogatott Ambrus gazda. Eltűnődött, mit szólna Ferkó, az unokája, ha neki adná ezt a vézna víziembert. — Mit tudsz még? — pöccintette fel reszkető állát a kútból jöttnek. Az csak nézett maga elé kidülledt szemmel. Azután istentelenül rángatózni kezdett, oly nyöszörgő hangokat hallatván, mintha nyúznák. — Es kérlek szépen, mi az, hogy rtpsz? — kérdezte kissé megrökönyödve Ambrus gazda. — A jövő zenéje — motyogta a lucskos és egyre csak nyivákolt. — Ejha — mondotta Ambrus gazda megdörzsölvén szemét. — Hát veled nem sokra menne a Ferkó gyerek ..„ Qtálkozva két ujja közé fogta a nylszlett suhancot, mint valami cserebogarat, megpökdöste és visszahajította a kútba. — Fuj, micsoda ócska műsort — zsörtölődött magában. Még egy pillantást vetett a kútba. Látta, amint a fickó a víz alá merül.