Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-17 / 318. szám, Vasárnapi Új Szó

EGY HARCOS EMBERÖLTŐ IDÍZESE Magyar kommunárdbol Hazánk ötvenedik születésnapját ünnepeljük az idén, s az ünnepségek éppen ezekben a hetekben fokozódnak. Ünnepi szónokok és íródiákok méltatni fogják az elmúlt félévszázad jelentős politikai eredményeit, minden bizonnyal szó esik az ökonómiai kérdésről és az értékelők, sommázók aligha kezelik majd mostohán a kultúrát, az irodalmat és a művészeteket. Ennek ellenére szólni szeretnék a két világháború közti baloldali és kommunista művészi avantgarda szerepéről hazánkban, mivel ennek az avantgardenak a ténykedése, annak dacára, hogy a második világháború után a kultusz éveiben egyes „kultúrpolitikusok" indexre tették, és az olyan nagy művészeket mint V. Nezval, Fr. Halas, E. F. Burian, VI. Vančura, K. Teige.a szocializmus kártevőinek nyilvánították, ez az avantgarde, majd minden esetben a CSKP zászlaja alatt vívta sajátos harcát a kultúra küzdőporondján, míg sokan mások, akiket nem egyszer államdíjakkal tüntettek ki ellentétben az avantgardeval a párt- és az ország népeinek legnehezebb óráiban az agrárpárt esetleg más népellenes párt jelszavait szajkolta és a barikádok túlsó oldalán állt. Ezért szeretném az adott körülmények között is, legalább körvonalakban felvázolni a csehszlovákiai baloldali művészi avantgarde kis- és nagydobosait, ismerteket és kevésbé ismerteket. Megérdemlik, mivel ténykedésük az ötvenéves Csehszlovákia kulturális történetének aranybetűs fejezetét jelentik. kásmozgalomhoz, helyesebben a helybeli kommunista' pártszervezethez vezető utat. Spltzer pedig hihetetlen rövid idő alatt elsajátította a cseh nyelvet, s nemsokára Majakovszkijt, Jeszenyint, Wolkert, Neumannt és Seifertet szavalta a Prága környéki proletároknak. Ezerkilencszázhuszonnégy januárjában a Lenin gyászesten Toman, Seifert és Majakovszkij Leninről szóló verseit adta elő. A gyászünnepély szünetében S. K. Neumann, a cseh költészet egyik nagyja és a cseh proletárköltészet apja felkereste Spitzert s megkérte őt, vegyen tevékenyen részt a fiatal cseh proletárok kulturális mozgalmába*. Sok ezer fiú és lány szívesen és örömmel szavalna és dalolna, ha olyan tanítójuk lenne, akinek lelkesedése mellett tehetsége és szaktudása van. És Spitzer Ferenc a Műkedvelő Munkásszínpadok Szövetségének [Sväz DDOCj helyi csoportjához került mint rendező és drámaíró, valamint a szavalókórusok nagymestere. Tehetsége rövidesen közismertté vált, az MMSZ-nek lett a szövetségi főrendezője, aki polgári foglalkozása mellett a DDOC műkedvelő színészeinek és rendezőinek előadott, számukra tanfolyamokat szervezett. Színdarabokat ls Irt (Hősi tett — melyet a prágai Svanda színház elő ls adott, mégpedig nagy sikerrel — majd ezután a Pestis következett, az Üveggyár, a PARANDZSA (Fátyol

J az A fehér köpeny, stb.) és kórus verseket. Sajnos, a szervezőmunka és a rendezői hév elnyomta benne a drámaírót. Mint színházi rendező azonban kiváló, a prágai Nemzeti Színház is felfigyel rál ö azonban megmarad proletárvérei körében és azokat a színelőadásokat melyeket az első köztársaság éveiben Spitzer Ferenc, azaz Franta Spitzer rendezett Prágában (Pagogyln: Barátaim, Gorkij: Polgárok. Maussapant: A roueni kövérangyal, Brecht: Carrar asszony puskái stb.) tízezrek nézték meg, s nemcsak munkások, da értelmiségiek is. Spitzer Ferenc a szó legszorosabb értelmében lelke volt a DDOC ténykedésének. És nem véletlenül. A Sväz DDOČ-t (Műkedvelő Munkásszinpadok Szövetsége) a berlini Volksbühne mintájára Kladnón alakult meg 1911-ban, Antonín Zápotocký kezdeményezésére. A k. u. k. bürokratái ugyan a szövetség legális működését az első világháború kitörése után betiltották. 1919-ben azonban Főnix madárként feltámadt poraiból és amikor 1920-ban a csehszlovákiai szociáldemokrácia felbomlott, az MMSZ (DDOČJ az új baloldal, a CSKP harcos élcsapata lett, s az ügyesen alkalmazott kis színpadi formákkal nagy érdemeket szerzett a magas és művészi színvonalú agitációs munkája szakaszán. Ugyanakkor Spitzer közvetftésével az MMSZ együttműködött E. F. Burián D-34 színházával, Voäkovec és Werich-hel és a munkásság meg a diákság körében propagálta ezeknek a színházaknak az előadásait, nézősereget toborzott számukra, és- 1937ben az MMSZ szervezte meg az Alekszandrov együttes első csehszlovákiai fellépéseit, valamint a spanyol polgárháború kitörése után a Cobla Barcelona, prágai szereplését ls. Az MMSZ helyi szervezetei Aštól egészen Vörösmezőig működtek, igaz, a csoportok zöme a csehországi ipari centrumokban tevékenykedett, sőt még a Szudétavidéken is gyökeret tudtak verni! München volt a vég kezdete. Černý belügyminiszter úr kopőit néhány hónap alatt von Neurath, aztán Reinhardt Heydrich Gestapo-pribékjel váltottak fel és az MMSZ, amelynek a már említett E. F. Burián, Jlfí Voskovec, Jan Werich, és Jaroslav Ježek mellett olyan kiváló, rokonszenvező munkatársai voltak mint az idősebb Václav Vydra, Jaroslav Prűcha, J. Vnouček és mások Indexre került s végül betiltották. S beteljesedett Spitzer Ferenc sorsa is. Horthy terrorlegényeinek bitójától ugyan megmenekült a barna, horogkeresztes rákfenék azonban őt is elpusztította. Túlságosan Ismert személyiség volt az egykori budapesti kommunárd és cseh proletárrendező. A Gestapo letartóztatta. Kínozták őt a prágai Pankrácon, Terezínben és végül is 1944 telén Mauthausenbe deportálták. Fogolytársai, akik visszatértek, könnyezve emlékeztek 1945 január elsejére, amikor már nagybetegen Majakovszkij Induló balra című versével köszöntötte az új esztendőt és bátorította, kitartásra bíztatta elvtársait. Sajnos, ő maga már nem örülhetett a felszabadulásnak, Negyvenöt áprilisában elpusztult. Spitzer Ferenc élete és működése a Műkedvelő Munkásszínpadok Szövetségében (Sväz DDOČ) a mai csehszlovákiai magyar fiatalok számára egy kevésbé Ismert, de mégis országos viszonylatban is Igen jelentős fejezetet jelent: a két világháború közti csehszlovák baloldali művészi avantgarde életének és munkájának egyik fejezetét, melynek progresszív modernségét talán legjobban a nácik által kivégzett nagy író, a cseh próza varázslója, a kommunista író Vladlslav Vančura fogalmazta meg: „Csak a kommunizmus csillaga új és modern, kívüle minden maradi! Természetesen ez a csillag, s ezt így képzelte Spitzer Ferenc, Vladislav Vančura, Kurt Konrád, Bedfich Václavek, Edo Urx és E. F. Burián Is, csupán egy emberi arculatú, harcos, de humánus, kommunizmusnak és szocializmusnak lehet a csillaga. BARSI IMRE cseh proletárszínpadok rendezője VINCENT HL02NÍK: A háború című ciklusból (fametszet. 1952) Arcképe, anyakönyvi adathalmaza elkallódott, élete nem. Emléke pedig a múzeumok poros vitrinjein túl, a prágai proletárok szívében még ma is él. Igaz, a város peremén, Prosekben, a főváros legtávolibb perifériáján találok nyomaira, egy mézeskalács W nyhóra emlékeztető és virágok rengetegében meg1 'Ď házikóban. Lakója özvegy Marle Kubrová, a prágai fővárosi nemzeti bizottság kulturális komissztójának a tagja, és egy nagy haladó hagyomány élő emlékkönyve. A háziasszony tipikusan kedves cseh asszony, aki a buktát ős a tejeskávét nyomban a vendég elé varázsolja. Mosolygó arcán a szálló idő nyomot alig hagyott, csupán haja lett hófehér, mintha egy hatalmas almafa hulló virágai lepték volna be. Jómaga a két háború között férjével, a kőművesből lett proletárértelmiségivel, František Kubrral, a CSKP lelkes és népszerű szónokával, a Műkedvelő Munkásszlnpadok Szövetsége prágai központjának fáradhatatlan intézőjével nemcsak a Szövetség adminisztratív titkárnőjének a szerepét látta el kiválóan, hanem mint műkedvelő színésznő ls jóegynéhány nagyszerű alakítást nyújtott. Marle Kubrová, ez a példát mutató és önfeláldozó proletárfeleség mlndezentúl azonban, Cerný belügyminiszter úr kopói, von Neurath és Heydrich Gestapo pribékjei minden ravaszságának és erőszakoskodásának ellenére értékes okmányokat őrzött meg az utókor számára egy harcos emberöltő bátor népének emlékét, tanúvallomását egy küzdelmes hősi korról, melynek feledhetetlen egyénisége volt Spitzer Ferenc ls, az egykori magyar kommünárd, akit a prágai proletariátus rövidesen a szívébe zárt és akit hamarosan csak Františeknek, majd Frantónak szólított... Spitzer Ferenc, akire az élők a legmélyebb tisztelet és szeretet hangján szólnak még ma ls, egy dél-szlovákial magyar városban született. Hogy Léván, Losoncon vagy Ojvárott arra a kérdezettek közül választ senki sem ad, csodálkoznak hogy ezt firtatom, akárcsak azon, hogy a Köztársaságban 1968-ban több mint félmillió magyar él. Csodálkoznak, Igaz, a rosszakaratnak még az árnyékát sem lelhetem fel szavaikban. Csak csodálkoznak. Am az is lehet, Franta Spitzer lenyűgöző egyéniségének köszönhetjük, hogy nem felforgató népnek tartanak bennünketl A fiatal Spitzert, mint annak Idején szokás volt, szülei a Budapesti Eötvös Lóránt egyetemre Íratták be, a filozófiai vitákat és a színházat kedvelő fiukat. Az első világháború és az Októberi Szocialista Forradalom iránytűt Jelentettek számára. Útja a Galilei körből törvényszerűen az újonnan megalakult Magyar Kommunista Pártba vezetett. Amikor pedig tizenkilenc márciusában kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, a kommunista Spitzer életre-halálra a magyar kommün zászlajára esküdött. Valóban életrehalálra, mivel a Tanácsköztársaság bukása után halálra ítélték. Emigrált! Igen, emigrált, bármennyire is furcsának tűnik fel az ő, de mások esetében is, ez a kifejezés. Mert jóllehet csupán szüleihez, szülővárosába tért vissza, ez a város akkor már egy más, Idegen országhoz tartozott, az újonnan megalakult Csehszlovákiához! A fiatal magyar kommunárd nem sokáig tartózkodott az apai házban. Tizenkilencben és húszban a Magyar Tanácsköztársaság hívei nem voltak túlságosan biztonságban Szlovenszkón. Az új rend hivatalos közegei nem mindig viselkedtek demokratikusan és humánusan. Számos „úgynevezett" magyar bolsit" kitoloncoltak, magyarán mondva egyszerűen átdobták őket a határon s kiszolgáltatták a szerencsétleneket az „úri és keresztény Magyarország" fehér terrorlegényeinek, a vérengző tisztikülönítményeknek. Ezért menekült Spitzer Ferenc az ismeretien cseh fővárosba, úgy vélte, a Moldva-parti Prága lesz az ő Bakonya. Nem tudom, milyenek lehettek az elképzelései. Állítólag a Pesten megkezdett tanulmányait szerette volna befejezni. Pénze azonban nem volt, Így hát terve füstbe ment. De szegénylegény nem lett belőle! Az Arany-Prága befogadta és Spitzer Ferenc a Duna Biztosító R. T. prágai fiókjánál kapott állást. Az újdonsült magántisztviselő Prága egyik külvárosában, Modŕanyban telepedett le és Iránytűje, marxista világnézete, nagy gyorsan megmutatta a cseh mun-