Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-13 / 283. szám, Vasárnapi Új Szó

Bratí M si f zárnunk b**: A dolgozók vezetik a SÍovnaflot • (3. OLDAL) i v"". ' Háromszáz hektár föld (riport) (4. OLDAL) Karel Čapek két elbeszélése (6-7. OLDAL) Mexikó és az Olimpia (8-9. OLDAL) Televízió- és rádióműsor A PART ES A NEP „Abból a meggyőződésből indulunk ki — hangsúlyozza a CSKP Központi Bizottságának augusztus 31 -i plenáris üléséről kiadott közlemény —, hogy pártunk és népünk egysége fennmaradt, s ez olyan alap, amelyen egyedül lehetséges a szocializmus további fejlődése hazánkban. Ezt az alapot semminő körülmények között sem szabad megrendíteni, ha nem akarjuk megengedni, hogy kommunista pártunkat, mint vezető politikai erőt, leírják népeink tudatából és szívéből." Pártunk Központi Bizottságának abban a bonyolult és nehéz helyzetben tett útmutatásának helyességét az azóta elieiť idő, maga az élet igazolta. Mert a párt és a nép egysége, a párt vezető szerepének érvényesítése nélkül vajon elképzelhető lett volna a viszonylag gyors konszolidáció, az élet normalizálódása? Vajon a párt és a nép egysége, a párt vezető szerepe nélkül eljuthattunk volna oda, hogy a párt- és állami szerveket, az üzemeket és vállalatokat, de magukat az embereket is mindinkább a holnap tennivalói érdeklik, s a „hogyan tovább?" kérdései foglalkoztatják? Vitathatatlan, hogy mindezeket az eredményeket csakis a párt vezető szerepének elmélyítésével, a párt és a nép egységében rejlő erővel érhettük el. Pedig olyan időszakról és olyan tennivalókról van szó, amikor a párt vezető szervei nemcsak nem folytathattak „népszerű politikát", hanem éppen ellenkezőleg, nagyon is keserű igazságot kellett a párttagságnak és az egész népnek megmondani. És nemcsak megmondani, hanem a helyzetből kivezető utat megjelölni s e kivezető út realitásáról a népet meggyőzni. Amikor nem lehetett szépítgetni és lakkozni, hanem a dolgokat a helyükre rakva, az igazat kellett mondani. Ám éppen az igazmondás, a realitásokban való gondolkodás volt az, amely megteremtette a párt és a nép egységét, a párt vezető szerepének elmélyítését. Pártunk január utáni politikájának lényege éppen arra irányult, hogy felszámolja a párt és a nép kapcsolataiban keletkezett deformációkat, hogy politikájával, igazmondásával fokozatosan visszanyerje a dolgozó nép bizalmát. Helytelen lenne olyasmit állítani, hogy ez a párt és a nép kapcsolatában beállott deformációk felszámolására irányuló folyamat mentes lett volna bizonyos nem kívánatos jelenségektől. De éppúgy, helytelen olyan következtetéseket levonni, — mint ahogy egyesek gondolni vélték —, mintha a január után megindult folyamatban a nép fogalma nélkülözte volna az osztály-differenciálódást, mnitha o nép fogalmába, mint egy feneketlen nagy zsákba mindenki belefért volna pártállásra és világnézett hovatartozásra való tekintet nélkül. Akadtak ilyenek is, csak ezek a „licitálók" a néptől oly távol álltak, mint amilyen távol állt tőlük a nép. A párt és a nép közötti bizalom elmélyülését szemléltetően bizonyítják azok a tények, amelyek számot adnak arról, hogy ez évTjen, illetve az utóbbi időkben hányan léptek be a pártba. Az év felében kevés híján 19 ezer új tagot vettek fel a CSKP-ba. Még inkább felfigyeltető jelenség, hogy augusztusban — és döntő többségében 21-ke után — több mint ötezren vették át párttagsági igazolványukat. És hogy nem valami érzelmi alapon fellobbant, múló jelenségről van szó, az is bizonyítja, hogy szeptember első felében további kétezerrel gyarapodott a párttagok száma. Fontos megjegyezni, hogy az új párttagok között jelentősen nőtt a munkások számaránya. Mint már említettük, a párt az adott helyzetben nemcsak nem folytathat ún. „népszerű politikát" — hogy ezzel vonzza a dolgozókat soraiba, — hanem ellenkezőleg, a nehéz helyzetből kivezető út nagyon is bonyolult, nem egyszer népszerűtlen feladatok elé állítja. És ha ebben a helyzetben is a nép bizalma nemcsak, hogy nem rendült meg, hanem még jobban megnövekedett a párt iránt, akkor ez azt jelenti, hogy a párt és a nép közötti kapcsolat, — élő, eleven kapcsolat. BATKY LÁSZLÓ