Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-12 / 282. szám, szombat

Ankét a föderációról 1

Miben látja a csehszlovák fö• deráció minap nyilvánosságra hozott politikai, jogi és gazdasági elveinek legjelentősebb pozitív vonásait, amelyek véleménye szerint megszilárdítják a szocialista állami egység gondolatát? 2

Milyen változtatásokat, esetileg kiegészítéseket javasolna az államszövetség alapjait körvonalazó anyagba? 3

Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderalizálásával kapcsolatos állásfoglalás leszögezi, hogy a csehek és a szlovákok államjogi viszonyának föderatív rendezésével egyidőben alkotmányerejű törvénnyel kell biztosítani a nemzeti kisebbség egyenjogú helyzetét és sokoldalú fejlődésének feltételeit. Ez az alkotmányerejű törvény — amelynek javaslatával már megismerkedhetett — lesz a kerete a Szlovák Nemzeti Tanács további részleteket szabályozó törvényeinek. Nézete szerint ezekben a törvényekben a magyar nemzeti kisebbségnek milyen konkrét jogait kellene rögzíteni? A fenti kérdésekre válaszolnak: RÁCZ Olivér író, Kassa I

Kis országok fejlődésének ép virágzásának a lehetőséget csak • a tökéletes gazdasági, politikai és kulturális egység biztosíthatja. A küszöbönálló alkotmányerejű államszövetségi törvényjavaslat szerintem pontosan ennek a harmonikus egységnek a megvalósítását teszi lehetővé. A szlovák népnek, eltérően a köztársaság többi népétől, ide értve egyes nemzetiségeket is, a múltban nem volt meg a történelmi és államjogi lehetősége, hogy kialakítsa hazáján és országán belül az államalkotás sajátos feltételeit. Az önállóbb fejlődés lehetősége feltétlenül előnyös és kiegyenlítő jellegű lesz mindkét félre nézve: Szlovák részről nemcsak a történelmi kárpótlás és igazságtétel határozza meg ennek a dőntő fontosságú államszövetségi törvényjavaslatnak a lényegét, hanem mindenekelőtt az a tény, hogy ez a folyamat szocialista keretek és kölcsönös megértés alapján jött létre. Talán egy kissé fellengzősen hangzik, de ha a végső célt akarnám megszövegezni, hosszú hónapok óta az a csökönyös, makacs és megszállott vagy sóvár akarat és megrögzött szándék motoszkál az agyamban, hogy: kölcsönösen büszkék lehessünk egymásra. 2

És kölcsönösen büszkék lehessenek egymásra az államszö• vétség nemzetei és nemzetiségei is. Ehhez azonban feltétlenül szükségesnek tartom a nemzetiségek önkéntes akaratának és önrendelkezési jogának a pontosabb, világosabb, szocialistább ízű megszövegezését. 3 őszinte és forró hittel várom és sóvárgom azt a pillanatot, • hogy mi legyünk a viharvert Közép-Európának az az első állama, amely megoldotta nemzeteinek és nemzetiségeinek egyöntetű, egy szívdobogással élö és dolgozó egységét. Hogy kölcsönösen büszkék lehessünk egymásra. Az ősi népek új formába öltözött, megtisztult, szocialista alkatú vérszövetségére gondolok. Mi, magyarok, Dózsa és Kossuth, Kölcsey és Radnóti vérét visszük ebbe a vérszövetségbe, mert Kölcsey és Radnóti népe vagyunk, ma Inkább, mint bármikor máskor, s ma jobban, mint bármikor azelőtt. De ugyanakkor a Szlovák Nemzeti Felkelés Besztercebányáról felharsant riadójának és az ősz prágai hadseregtábornoknak a népe ls vagyunk. Egyetlen folyó sem neheztelhet a patakokra, amelyek medrébe vezetik vizüket. De a folyó érdeke is, hogy patakja tiszta és egészséges, szabad, gyors sodrú vizeket vigyen a közös áradatba. Ennek a tisztaságnak, ennek a szabad, gyors sodrásnak a feltételeit biztosítani kell... Hogy kölcsönösen büszkék lehessünk egymásra. Szeretnénk, sóvárogva és lázas hittel szeretnénk végre egyszer egy új és nagy európai hagyomány kezdete lenni. Megérdemeljük, sokat véreztünk egymásért, és sokat ontottuk egymás vérét is. Nagyon megérdemeljük, hogy mi legyünk a példamutató kezdet. Hitem és meggyőződésem: egy ország jólétének, kulturált magabiztosságának nem lehet szilárdabb fokmérője, mint nemzetiségei jóléte és magabiztossága. Hitem és meggyőződésem, hogy a nemzetek és nemzetiségek közötti gazdasági és kulturális kiegyenlítés terén nem szabad többé annak a felületes elvnek érvényesülnie, hogy a kisebbik gyermeknek kisebb karéj kenyér jár, hanem annak a törvényerejű jelszóvá vált eszmének, hogy egyazon kenyérből egyformán szeljünk mindenkinek. Ehhez azonban létfontosságúan szükségesnek tartom, hogy jog és törvény írott betűibe a végrehajtás következetes ténye leheljen életet: nemzetek és nemzetiségek egyaránt választott szerveik útján részesüljenek jogokból és kötelességekből; jogokból és köteles biztosításból és végrehajtásból. Szükségesnek tartom, hogy az államszövetség keretein belül nemzetiségi minisztérium, nemzetiségi államtitkárságok létesüljenek, hogy közös erővel és közös akarattal jöjjön létre a gazdasági, politikai és kulturális kiegyenlítődé?. Hogy soha többé egyetlen nemzetiség' rétegből származó kis ipari tanuló s<- érezze kevesebbnek magát, mint a munkásosztály jövő nemzedékének több

5 tagjai, a többi ipari tanulók. Hogy a műszaki és szakközépiskolai káderek, a főiskolai és egyetemi értelmiség utánpótlásé nak a biztosítása egyenlő lehetősége kel és feltételeket biztosítson nemzetek és nemzetiségek fiataljai számára. Hogy kölcsönösen büszkék lehessünk egymásra — magyarok, lengyelek ukránok, németek, szlovákok és csehek, az az államszövetség, ameiy nek a cseh Ludvík Aškenázyja szövegezte meg nem ls olyan régen i kor legszentebb parancsá' „Hogy jöjjön el az új fölu teremjen meg az új világ írassék c. vérrel megváltott béke a fellegek közé, támadjon új, félelem nélküli ivadék, szabadságszerető nemzedék, dobogjon lelkünkben és vérünkben végre enyhet adó szépség és mindent szétzúzó erő." SZÉP Ferenc, a komáromi általános kilencéves iskola igazgatója 1

Minden elmélet annyit ér, amennyi a gyakorlati életben • megvalósul belőle. Vannak dolgok, amelyekről vitatkozni lehet jobbra is, balra is, és nincs más, ami a helyességet eldöntse, csak a gyakorlat. Az, hogy a mindennapi életben, a szürke hétköznapok egymásutánjában egyik másik rendelkezés hogyan érinti a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozóit és dolgozóinak többségét. Megszilárdítja-e a nemzetek és nemzetiségek egységét, előbbre viszi-e hazánkat gazdasági, politikai és kulturális vonalon egyaránt? Ügy vélem, hogy a föderatív elrendezésről közzétett okmány minden szempontból jelentős dokumentum. Biztosítja a két nemzet teljes egyenjogúságát, nemzeti létének, érzésének kiélését, biztosítja gazdaságának hathatós fejlesztését és, ami véleményem szerint legfontosabb, biztosítja a nemzeti szervek egyenjogú kiépítését a legalsó szervtől a legfelsőig. Ennek elsőrendű fontosságát nem lehet és nem kell különösen aláhúzni, hisz ezen a területen érte, érheti a legtöbb sérelem, megaláztatás a nemzetet, nemzetiséget, de ettől függ, ettől függhet a gazdasági, kultúrális stb. felemelkedés ls. E területen elkövetett hibákra mutatott rá az elmúlt hónapok vitája, amlkoris a gazdasági stb. kérdések mögött ott húzódtak a felépítmény, a nemzeti élet, az önrendelkezés, az egyenjogúság nehezen bogozható, annyi szenvedélyt felkorbácsoló vitái. Az elmúlt időszakban egyesek nagyon sokszor próbálták úgy fogalmazni a kérdéseket, hogy először gazdasági téren tegyünk rendet, azután következzenek más területük, a nemzeti kérdés megoldása stb. Ezek a magyarázatok és magyarázók elfelejtették, hogy a gazdasági kérdések megoldása hosszabb távon is igen komoly feladat, és szorosan összefügg éppen a fent említett problémák elsődleges megoldásával: az önálló nemzeti szervek létrehozásával, jogaival. Amíg ezek a jogok nincsenek biztosítva a gazdasági, nemzeti, nemzetségi élet minden területén, addig mindig deformációk keletkeznek. Az elmúlt két évtized szemléltetően bizonyítja ezt. Úgy hiszem, hogy a föderatív elrendezés tervezetében az önálló kiteljesedés, a nemzeti szervek létrehozása az első legfontosabb lépés, de csak az első. A többit a gyakorlat fogja eldönteni: hogyan realizálódik minden ember, a köztársaság legutolsó emberének kunyhójában? Ha ott igazi visszhangra talál mindaz, ami ezzel összefügg, ha a szélsőségek nem avatkoznak bele, akkor a legszebb, legigazibb dokumentum, amelyet az ország 50 éve alatt elfogadtak. 2

Nehéz volna megmondani, hogy mi hiányzik a javaslatból. Ezt • az élet hétköznapjai fogják eldönteni. Mindenesetre nem szabad dogmává merevíteni az állásfoglalást. Legyen meg a lehetősége annak, hogy az élet, a gyakorlat által nem igazolt részeken változtatni lehessen. A rugalmasság az élet minden területén nagyon fontos tényező. Lényeges kérdésnek tartom, hogy kik jutnak szóhoz a végrehajtásban, kik lesznek azok, akik végrehajtják. Itt elsősorban azokra a szélsőségekre gondolok, amelyek az elmúlt években, de az utolsó hónapokban Is annyi gondo* okoztak, azokra, akik veszélyeztették dolgozóink egységét, az emberek legmélyebb érzéseit sértették meg. Ha javasolni lehet, akkor törvénybe kellene iktatni, hogy ebben az országban senkinek sincs joga embertelen, nacionalista kirohanásokra. Amennyiben megteszi, a demokrácia és a humanizmus védelmében felelősségre kell vonni. Nem volt, nincs és nem is lesz olvan demokrácia, hogy teret lehessen engedni az ösztönöknek, nem tu( Jk elképzelni parttalan demokráciát. A bűnt minden körülmények között üldözni kell. Törvénybe kell iktatni, hogy a nacionalizmus szociaHstaellenes, jelentkézzen bármilyen . ön ősben. Ne foglalkozhasson i'yen kérdéssel az, aki képzettségéből, jóakaratából kifolyólag nem képes meghatározni önmaga és mások számára, hogy a nemzeti érzés meddig nemzeti érzés, és mikor csap át nacionalizmusba. Csak a józanértelmű, egyenes, dolgozni tudó és akaró szakképzettség érvényesülhessen, mert ez gazdasági, politikai, nemzeti és nemzetiségi teremtő erő. 3

Az állásfoglalás leszögezi: a csehek és a szlovákok államjo* gi viszonyának a szocialista föderáció alapján való rendezésével egyidejűleg feltétlenül szükséges törvénybe iktatni és biztosítani a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek a jogait, egyenjogi helyzetüket és sokoldalú fejlődésük feltételeit. Ki szeretném emelni a „feltétlenül szükséges törvénybe Iktatni és biztosítani a kisebbségek jogait", ebben a tömör megfogalmazásban, de csak a konkrét, mindennapi gyakorlat dönti el, hogy a várható részletes kidolgozás helyesen tükrözi-e a mindennapi gyakorlatot. Véleményem szerint abból a tényből kell kiindulni, hogy nincs demokrácia, nincs egység a teljes egyenjogúság nélkül, s amennyiben bárki, bármilyen okból (gazdasági, nacionalista) a nemzetiségek Jogainak megnyirbálásán fáradozik, az megsérti a demokrácia szabályait és újabb ellentétek, deformációk magvát veti el. Mindenütt: a cseh és szlovák, szlovák és magyar, lengyel stb. viszonylatban. Nehéz felelni arra a kérdésre, hogy milyen konkrét jogokat kellene a magyar nemzetiség szempontjából törvénybe iktatni. Ha azt mondom, mindent, ezzel nem sokat mondtam, ha felsorolok néhányat, az túlságosan leszűkítené a problémakört. Mégis keresnünk kell olyan általános és az élethez közelálló területeket, amelyek életünket naponta át- meg átszövik. A nemzeti egyenjogúság alkotóeleme az anyanyelv egyenjogú használata, a nemzeti kultúra fejlesztése. A gazdasági kérdések általánosabbak, országos szinten hatnak. A nyelvi probléma, a kultúra fejlesztése Inkább területi sajátosság a nemzetiségek szempontjából. Azt hiszem, igen sok sérelem történt éppen ezen a területen az utóbbi időben mindkét vonatkozásban. Le kell szögeznünk, hogy az anyanyelv használata, a nemzeti kultúra fejlesztése nem szocialistaellenes, nem akadálya a szocialista építésnek, de nom is üres szólam, amit hangoztatni kell, de amelyet senkinek sem kötelező respektálni. Ez történt a múltban nagyon sok esetben. A meglevő törvények, rendelkezések elakadtak. De ez nemcsak ideológiai kérdés, nemcsak a sérelmek kérdése, hanem igen komoly gazdasági kérdés is. Az a fontos tény húzódik mögötte, hogy milyen képzettségű szakembereket adunk a népgazdaságnak: szakmájában gyenge, de a nyelvet jól beszélő, vagy megfordítva? Ez nemzetgazdasági kérdés, ezt nem lehet akárhogy felfogni... Érdemes volna felmérni, hogy az ilyen politika mennyit ártott már a népgazdaságnak, az ilyen politikus menynyit ártott mindannyiunknak. Az itteni szövetkezeti dolgozók rosszul beszélik a nyelvet, de kitűnően termelnek, ha megvannak hozzá a (nem a nyelvi) feltételek. A képzettség megszerzése pedig anyanyelven legintenzívebb, legmélyebb. A termelő ember csak azután tudja alkotóerejét a társadalom, a közösség szolgálatába állítani, képes magas szinten szervezni, mások munkáját irányítani. így az oktatás, a műveltség megszervezése területén önigazgatásra volna szükség. Az oktatás megszervezésében, de minden más területen ís, nem csak az önállóság kérdése a fontos. Biztosítani kellene azokat az anyagi eszközöket, pénzügyi lehetőségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezek a szervek ne váljanak „ideológiai" szervekké, hanem a gyakorlatban fe-~

1 lelősségteljesen tudjanak dolgozni.Az egyetemi, főiskolai képzés területén biztosítani kellene a hazai, de magyar főiskolákon való tanulás lehetőségét is csere útján. Döntő szempont, hogy a magyar nemzetiség ügyének intézésével milyen kádereket bíztak meg. Ez a terület is csak a becsületes, hozzáértő vezetőket tűri. Ne lehessen itt sem vezető beosztásban az, aki szakértelemben gyenge, kiállásában pedig a párnázott szék kérdése foglalkoztatja. No legyen évtizedekig alacsonyabb beosztásban az, aki minden területen felülmúlja vezetőjét. Ez érvényes az élet minden területére. Nem használ az ilyen politika a nemzetgazdaságnak, sőt nem n3héz elképzelni, hova vezet, ha a tehetségtelen vezető félelmében egy sereg tehetségtelenebbel •bástyázza magát körül, akiktől azt várja, hogy megmentsék. Köztudott, hogy e tehetséglelenség nehezen tűri el a t :hetséget. Magyar vonatkozásban a megfelelő szervnek volna mit tennie. Ez végső soron igen lényeges gazdasági kérdés Is. A sok kérdés közül még egyet szeretnék kiragadni: a nemzetiségi szervek megválasztásának útját. A majorizálás elé törvény áll, nem lehet szavazattöbbséggel elvetni a kisebbség követelését, érdekeit védő Javaslatokat. Ez helyes elv, de a kinevezés nem biztosítéka annak, hogy ezekbe, ebben az esetben magyar szervekbe, megfelelő vezetők kerülnek, azok, akik tudnak, valóban akarnak dolgozni. Fontosnak tartom, hogy ezek is választás útján kapjanak képviseleti Jogot. TOLVA] Bertalan iskolaigazgató, Királyhelmec Az első két kérdést szerintem már elegen vitatták, részemről nincs mit hozzátennem. 3

Annál élénkebben foglalkoztat a harmadik, a nemzetiségekről • szóló alkotmánytörvény-javaslat problémája. Megnyugtató, hogy az elmúlt napokban csaknem valamennyi országos szerv jóváhagyta ezt a dokumentumot. Magam ís úgy tekintek rá, mint rendkívüli jelentőségű politikai vívmányra, amely nemcsak a csehszlovákiai nemzetiségi törekvéseknek és az egész csehszlovák politikának nagy sikere, hanem kétségtelenül példamutató szerepe lesz az egész szocialista táborban, sőt világméretben is. Ez az alkotmánytörvény-javaslat az adott feltételek között optimális lehetőségeket nyújt a magyar nemzeti kisebbség politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságának biztosítására. Bár nem mondja ki az önrendelkezési jogot, mint a két nemzet esei