Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-06 / 276. szám, Vasárnapi Új Szó

|> f . -if • « - #3? iíK & */". ftfalr i il f ^ <flp> \ f « f t < * 1?*' r íiafef JlPMl m SK i ISlÄÄBMiÄE^e^EBsB^^Bai VASÁR NAP A prágai Vár történelmet lá­tott Ulászló termének erkélyé­ről — mint egy kiterített te­nyéren — tárul elém az ószi verőfényben fürdő hatalmas Öváros és az üj negyedek mo­dern házai. A lassan hömpöly­gő, sötét vizű Moldva tükrén ezüstösen csillog a napsugár. Ott, a Károly-hídon, amott a Nemzeti Színház kupoláján akad meg a város felett sikló tekintet. Békés vasárnap délután, ami­lyeneket a város több évszáza­dos történelmének krónikása ezrével számolhatna össze. A Szláv Házzal átellenben az ut­cai könyvárus kis asztalkája előtt nagyobb csoport tolong. Ugyanezek a könyvek hétköz­ben a könyvesboltokban is kap­hatók, de az utcai vásárlásnak is megvan a maga varázsa. Né­hány lépéssel arrébb, a Gyer­mekáruház előtt papák, mamák és csemetéik hosszú sora kí­gyózik: egy élelmes prágai lég­gömböket árul és azokat oxi­gén-palackjából tölti meg gáz­zal. A fiatalok egymáshoz simul­va ráérősen sodródnak a város központjában hullámzó tömeg­ben. Meg-megállnak és ajkuk egymásra tapad ... Idő, tér és tömeg egy pillanatra megszű­nik számukra, majd újra men­nek tovább és ismét beleolvad­nak az állandóan mozgó em­beráradatba. A Vencel-tér most is a leg­népesebb, de közepén kerítés állja a járókelők útját. Készül az aluljáró. A Vencel-szobor előtt szokat­lanul nagy a csoportosulás. A talapzaton még mindig látsza­nak az elmúlt események nyo­mai: ragasztó és egy-egy pa­pírfoszlány a plakátokból, jel­szavakból. A szobor előtt a föl­dön hatalmas koszorú, közepén néhány szál égő gyertya, körü­lötte számtalan virágcsokor fekszik. A háttérből a Nemzeti Múzeum golyóktól sebzett hom­lokzata emelkedik ki... Az Ovárosháza világhírű to­ronyórája — orloja — előtt minden órában sok kíváncsisko­dó verődik össze. Csendben vá­rakoznak, a történelmi helynek megfelelő méltósággal. Nézik a furcsa óraszerkezetet, amely a hónapok, napok, órák és per­cek múlását méri könyörtele­nül. Megbabonázva várják az óra ütését, amikor kinyílik a két ablakocska s mögöttük el­vonulnak az apostolok fába vé­sett alakjai. A térre szovjet katonai gép­kocsi érkezik és abból tisztek lépnek ki. Fényképezik a mes­terművet. Közben az óra szer­kezetéhez tartózó apró csont­váz egyenletesen húzza az or­loj kisharangjának kötelét, míg egyik szobortársa jobbra­balra forgatja fejét, mintha azt akarná az ott állók tudomásá­ra hozni: nem értem. Az emberek némán, mintegy megmagyarázhatatlan történel­mi lidércnyomás hatása alatt szélednek szét, majd egy utca­sarokkal távolabb beolvadnak a színes vasárnapi tömegbe. öszi prágai vasárnap délután. Oly kedves és meghitt, mint máskor. Mégis... Az orloj és a Vencel-téri gyertyácskák láttán érzem át igazán, hogy a szines, zajos külszín alatt mély érzé­sek rejtőznek. A vasárnapokat gondterhes hétköznapok előz­ték meg és követik majd. Prá­r i sok-sok kérdésre keres még v i'ászt a tegnapból, hogy el­tüzelhesse a holnapot. Az Ide­gan erre akkor döbben rá, ha az embereket nemcsak szemlé­li, hanem közelükbe férkőzik, szót vált velük, meghallgatja őket. •Eszembe jutnak dr. Milan Hüblnek, a prágai Politikai Fő­iskola rektorának az Idei tan­évnyitón elhangzott szavai. Az iskolának kiváló kapcsolatai voltak a szocialista országok hasonló iskoláival. Küldöttsé­geket cseréltek, megvitatták közös problémáikat. Az idén várták a moszkvai politikai fő­iskola küldöttségét is. Érkezé­süket többszöri halasztás után augusztus 21-re jelezték ... A sors kegyetlen iróniája! Alig néhány nappal e dátum után, a prágai főiskolát kül­földről az a vád érte, hogy ellenforradalmi fegyvereket rej­tegetett ... Milan Hübl rektor, a párt Központi Bizottságának tagja hiteles dokumentumokkal bizonyította, hogy e fegyverek a népi milíciáé voltak, nyilván­tartották és gondosan őrizték őket. Levélben fordult a Var­sói Szerződés öt tagállamának politikai iskoláihoz és a bolgár sajtóhoz, melyben e dokumentu­mokat mellékelte. Válaszként a külföldi sajtó megismételte előbbi vádját. Emberek, tudósok — bölcsé­szek, szociológusok, közgazdá­szok, történészek, akik ebben az iskolában a fiatal nemzedé­kek tagjainak hosszú éveken át az igazsághoz való ragaszko­dás szigorú követelményét in­dokolják, most újra és újra felteszik a kérdést: kinek érde­ke és hová vezethet a tények elferdítése. Miért van erre szükség? Aki ma a tények el­ferdítésére vállalkozik, hol a ke­zesség arra, hogy nem csinálta ezt tegnap és nem csinálja ezt holnap is? Elméleti vita lehetne ez mindaddig, amíg nem érintené közvetlenül életünket, hétköz­napjainkat. Am kellő tanulság áll mögöttünk, hogy az igazsá­got pillanatnyi, még kevésbé távlati érdekek szolgálatában nem lehet büntetlenül se elfer­díteni, se elhallgatni. A tények könyörtelenül visszavágnak. Ha nem ma, holnap. Ebben a vonatkozásban tehát a legnagyobb ár a bizalom el­vesztése. Márpedig sorsközös­ségben élő emberek, népek kapcsolatai, mélyreható társa­dalmi célkitűzések nem valósít-. hatók meg nélküle. Légüres tér ez, amelyben hiányoznak a je­len és a jövő biztos támpontjai. Számunkra is, mások számára is. És ez nyugtalanít. Békés fővárosi vasárnap. Bé­késen sétáló prágai emberek. Az utóbbi hetek feszültségének teljes feloldódása azonban még várat magára és minden lépé­süket kérdőjel kíséri. ZSILKA LASZLÖ E lnézegetem a récsei borüzem tágas udvarára érkező, friss szőlővel púposra rakott káda­kat szállító teherautókat. Néhány percre sorjában meg-megállnak a mázsaház hatalmas mérlegén. És amíg a szállítmány súlyát, illetve a Kls-Kűrpátok lankái levének mustfo­kát mérik, egy Ismerős szőlősgazda nemrégen tett találó hasonlata jut eszembe: — Ahogy a virágok kirá­lya a rózsa, úgy a gyümölcsök ko­ronázatlan fejedelme szerintem a sző­lő. Ilyenkor, szüret Idején nem más, mint cukorrá sűrűsödött napfény, té­len pedig vitamin ... I Elértve kérdő pillantásom, a derék borász moso­lyogva magyarázta a tréfa értelmét: — Hét a gondűző vidámságot jelentő „magas C"-vitamin A gazdának Igaza volt, hiszen itt a mázsaházban a szakenWberek ská­lával ellátott sűrűségmérővel mérik le az érkező szőlő cukortartalmát, amit pedig éppen a nyári napfény ad meg. E. BIELIK mérnök, a récsei bor­Qzem Igazgatója belelapoz kimuta­tási Jegyzékébe. — Csalóka jószág a szőlő ... — mondja. — Az ember azt hinné, hogy a nagy fürtök sokkal édesebbek a kisebbeknél. Néha mégis egy-egy ap­róbb fürt kétszer annyi cukrot tar­talmaz, mint a mellette fekvő nagy fürt. Az itt megállapított mustfok a legbiztosabb támpont a bor alkohol­tartalmát Illetően, és az erjesztéshez szükséges élesztő mennyiségének adagolását is eszerint állapítjuk meg. — Milyen az Idei termés cukortar­talma':' — Általában kielégítő, annak elle­nére, hogy ebben ax esztendőben kö­rülbelül egy teljes héttel előbb kez­dőijött a szüretidúny. — És a termés, a hektárhozamok? — Arra sem lehet panasz. Vannak olyan szállítóink, akiknek hektáron­ként megtermett a százharminc má­zsa szőlő is. A kevésbé ápolt szőlő­hegyek ez Idén átlagosan hetven mázsát adnak. Egy mázsa Idei sző­lőből pedig körülbelül hetven liter újbor préselhető. A présházban egy pohár -mustot nyújt felém az Igazgató és a szellőz­tetőnyíláson bekandikáló napsuga­rakra mutat. — Tíz esőtlen napra lenne még szükségünk ahhoz, hogy zavartala­nul befejeződjék nálunk a szüret és teljesíthessük a 450 vagonnyi hazat szőlő földolgozását. A Romániából és Bulgáriából érkező szőlő préselési ütemét nem zavarja majd esetleg az őszi esőzés. Az időjárás kedvezett eddig a szőlőnek, remélem hát, hogy Bacchus ezután sem hagy cserben bennünket. A földalatti, hosszú folyosójú pin­cében óbort, hatvankettes évjáratot kortyolgatunk, miközben a hatalmas, százezer literes hordókba gépesített vezetéken át folyik a must. Az óriás hordók mindegyikén ott fehérlik a krétával Jegyzett dátum. Ekkor töl­tötték tele, s most már egy-két hete forr benne a télre aranyszínű borrá tisztuló karcos. — A pincemester naponta ellenőr­zi, zavartalanul erjed-e az újbor — mutat az Igazgató a hordókra, i—< Nagy kár lenne egy-egy ilyen hordó tartalmáért, hiszen milliós értéket őriz a gyomrában ... Talán a harmadik pohárral tölt már, amikor bizarr kérdés Jut az eszembe: vajon egy borüzem igazga­tója miként vélekedik az alkoholiz­mus elleni harcról? E. Biellk tempós mozdulattal ki­hörplnti a pohár tartalmát és nevet­ve válaszol: — Csodálokzni fogl Itt, a ml üze­münkben rövidesen megkezdjük a VI­nicola gyártását. Háromdffcls palac­kokban lesz kapható és tartalmának hét százaléka — ízesítőül — bor leszi Az alkoholizmus ellen egyéb­ként egyetlen szabály betartásával lehet a leghatásosabban küzdeni: a hegy levét tudni kell inni, és ami­kor a legjobban ízlik — letenni u poharatl Mellettünk egy pincemester egy üveglapra mintát vesz az egyik hor­dóból. Szabad szemmel vizsgálgatja, vegytani próbának veti alá az új­bort, aztán az Igazgatóra kacsint: — Gyorsan forr ez idén a karcos, talán karácsonyra már ebből koc­cintunk ... MIKLÖSI PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom