Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-05 / 275. szám, szombat

Határkő a csehszlovákiai magyarság életében Beszélgetés dr. ViliamPlevza elvtárssal a nemzetiségek helyzetét rendező alkobnánytörvény-javaslatról Mór csak három hét választ el bennünket október 28-tól, amikor a Nemzetgyűlés a csehszlovák föderációs törvénnyel együtt megvitatja a csehszlovákiai nemzetiségek helyzetét rendező alkotmányerejű törvényjavaslatot. A törvénytervezet, amelyet a parlamentban a kormány terjeszt a képviselők elé, már készen van. Tartalmáról dr. Viliam Plevzával, a törénettudományok kandidátusával, a javaslat egyik szerzőjével beszélgettünk. • A kurniány október 1-én a föderációs alkotmányerejű törvénytervezeten kívül megtárgyalta a csehszlovákiai nemzetiségek helyzetét rendező alkotmányerejű törvényjavaslatot is. Olvasóink nevében kérném, részletezze közelebbről ezt az alkotmányjogi intézkedést. — Ezekben a napokban az SZLKP KB elnöksége, a köztársaság kormánya, az új államjogi elrendezés előkészítésével megbízott kormánybizottság és más illetékes szervek megvitatták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét meghatározó alkotmányerejű törvény kormányjavaslatát, amelyet 1968. szeptember 26-án a csehszlovák föderációról szóló alkotmányerejű törvény előkészítésével megbízott kormány-szakbizottság, — a tervezett szerzője —, terjesztett elő. — A nemzetiségi törvénytervezeten a kormány szakbizottsága keretében albizottság dolgozott, s az eredmény pedig többhónapos munka gyümölcse. Néhány hónappal ezelőtt az Üj Szó hasábjain ismertettem a csehszlovákiai nemzetiségek helyzetének törvényes rendezésével kapcsolatos munkálatok első szakaszát. Igaz ugyan, hogy akkor még sem tartalmi, sem pedig formai szempontból nem volt teljesen világos, miképpen közelítsük meg ezt a kérdést. Ebből azonban nem következtethető, hogy az akkori viták fölöslegesek lettek volna. Ellenkezőleg: segítettek a fő szempontok, valamint a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos eltérő felfogások kirajzolódásában. Csakis az egész kérdéskomplexum alapos áttanulmányozása tette lehetővé, hogy a magyar, a lengyel, az ukrán és a német nemzetiség képviselőivel egyetértésben egyértelműen arra a következtetésre jutottunk, hogy az adott helyzetben elsősorban olyan alkotmányerejű nemzetiségi törvény kerettervet kell kidolgozni, amely megfelelne az ország területén élő nemzetiségek várakozásának, s amelyet a köztársaság általános államjogi elrendezésével egyidőben, tehát a csehszlovák állam 50. évfordulóján fogadnának el. — Ügy gondolom, hogy a kormánynak ez az alkotmányerejű nemzetiségi törvényjavaslata eléggé széles és konkrét keretet biztosít a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségei helyzetével összefüggő részletes törvények kidolgozásához. Meggyőződésünk, hogy ez az eljárás az időbeli lehetőséget is tekintetbe véve, a legoptimálisabb. Az alkotmányerejű nemzetiségi kerettörvény jóváhagyása a Nemzetgyűlésben ez év október végéig politikai, pszichológiai és egyéb okoknál fogva is feltétlenül szükséges. Azonban, ha figyelembe veszszük — s nem ls lehet figyelmen kívül hagyni — a tervezett csehszlovák államszövetség mindkét részében az egyes nemzetiségek számbeli különbségét s területi koncentráltságát, akkor kizárt dolognak tűnik, hogy már a föderációs törvényben meghatározzák azt az intézmény-rendszert, amely hivatott az államszövetség egyik, vagy másik államában élő nemzetiségek sajátos érdekeinek védelmére. Ezért az előkészített alkotmányerejű törvénytervezet mindkét köztársaságot arra kötelezi, hogy a nemzetiségeknek ezt a Jogát, valamint a többi sajátos nemzetiségi jogokat biztosítsa és törvényekbe iktassa. • Konkrétan? — Ügy, hogy pl. az említett intézmények megalakíthatók egyrészt a népképviseleti testületek, másrészt pedig a végrehajtó állami szervek mellett, de ugyanakkor — és ezt ismét hangsúlyozni szeretném — a konkrét, részletes kivitelezést a köztársaságok törvényhozó testületei határozzák meg. így kell történnie a nemzetiségek anyanyelvi művelődési jogának, a kulturális élet fejlesztésének joga és az egyesülési jog, stb. konkrét tartalmának meghatározásakor is. Konkrétan kell megoldani a nemzetiségek képviseletének, stb. kérdését is. • Milyen alapelvekből indul ki az alkotmányerejű nemzetiségi törvénytervezet? — A törvénytervezet megfogalmazásakor következetesen a CSKP akcióprogramjában elfogadott alapelvekből indultunk ki. Az akcióprogram a nemzetiségeknek a társadalmi élet valamennyi — politikai, gazdasági és kulturális — területén való teljes és igazi egyenjogúságának érdekében rögzíti az alkotmányos és törvényes biztosítékok (garanciák) szükségét. Ezeket az alapelveket tartalmazza a kormány 1968. áprilisában közzétett programnyilatkozata is. Ezeket az alapelveket az alkotmányerejű nemzetiségi törvény részletesebben kidolgozza és az előterjesztett alkotmányjogi formában lerögzíti. • Az alkotmányerejű törvénytervezet szerzői az előzőleg gyakran emlegetett „nemzeti kisebbség" fogalmát nem használják... — Az a tény, hogy a nemzetiségi alkotmányerejű törvényjavaslatban nem fordul elő a „nemzeti kisebbség" kifejezés, amely az olyan nemzeti minoritások megjelölésére vonatkozik, amelyeknek nemzete rendszerint a szomszédos államokban él — elsősorban abból indul ki, hogy nemzetiségt problémáink megoldásakor sokkal többre törekszünk, mint az ún. kisebbségi jog biztosítása. Azt akarjuk, hogy a nemzetiségi kérdés valóban szocialista és demokratikus értelmezése szellemében ismerjük el a Csehszlovákiában élő magyarok, ukránok, lengyelek és németek igazi egyenlőséget és egyenjogúságot a csehekhez és szlovákokhoz, mint államalkotó nemzetekhez való viszonyulás szempontjából. Azért is, mert nemzetiségeink a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot tartós hazájuknak tekintik, magukat az ország oszthatatlan alkotóelemének tekintik és ki akarják venni részüket a csehszlovák szocialista államiság gyakorlásából. Helytállásukat világosan kifejezésre jutatták Csehszlovákia kétévtizedes építése során — és rendkívüli kifejező módon az augusztus 21-ét követő mozgalmas időszakban. Ezért beszélünk nemzetiségekről, s az alkotmányerejű törvényjavaslat ls tartalmaz olyan alapelveket, amelyek — ahogy azt a preambula is kifejezi — elmélyítik és megszilárdítják egész népünk együttélését, együttműködését és összefogását, valamennyi nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot az államakarat alkotásában és az államhatalom végrehatásában való részvételt — és hatékony jogi garanciákat nyújt a sokoldalú kibontakozásra. • Említette Plevza elvtárs, hogy a nemzetiségi alkotmányerejű törvénytervezet keretet teremt a nemzetiségek jogainak törvényes rendezésére az államszövetség két államában, a Szlovák Szocialista Köztársaságban és a Cseh Szocialista Köztársaságban. Milyenek a biztosítékok arra, hogy az alkotmányerejű törvény általános meghatározásai teljes egészükben konkrét formát öltenek Szlovákiában az SZNT, a cseh országrészekben pedig a CSNT törvényeiben? — Az alkotmányerejű torvény eléggé konkrét, s jóváhagyása után az államszövetség mindkét tagja számára kötelező normává kell válnia. A törvény arra kötelezi a Szlovák Nemzeti Tanácsot és a Cseh Nemzeti Tanácsot, hogy e norma szellemében részletesen kidolgozza és meghatározza azokat a törvényes intézkedéseket, amelyek teljes mértékben kifejezik a szlovákiai magyar és ukrán, valamint a csehországi—lengyel és német nemzetiség jogait és követeléseit. Szlovákiában az SZLKP KB kezdeményezése alapján, a magyar és az ukrán nemzetiség képviselőinek bevonásával dolgozik egy bizottság, amelynek feladata az SZNT nemzetiségi törvényeinek az előkészítése. Az alkotmányerejű törvényjavaslat sem született a nemzetiségek képviselőivel való megegyezés nélkül. Meggyőződésem, hogy Ilyen megegyezés nélkül nem lehet elfogadni az SZNT nemzetiségi törvényeinek szövegét sem. • Ha mint csehszlovákiai magyar újságíró kifejezhetem a magyar nemzetiség várakozását, szeretném elmondani, hogy a csehszlovákiai magyarok azt remélik, hogy a nemzetiségek helyzetét rendező törvényes intézkedéseket következetes* végrehajtják, s hogy ezek az intézkedések kiindulópontot jelentenek pl. a szlovákok és a magyarok közötti káros feszültség okainak felszámolásához. — Szilárd meggyőződésem, hogy ez így lesz. Ugyani , nem lehet továbbra konzerválni a múlt vagy a közelmúlt következetlenségeit és hibáit a nemzetiségi politikában. Hbren pl. az 1960-as alkotmány még tudomást sem vett a nálunk él6 német nemzetiségi csoport létéről — arról nem is szólva, hogy a többi nemzetisig jogait olyan általános formában rögzítette, hogy azokat kénye* kedve szerint értelmezhette az, akinek hatalmi helyzute volt erre az értelmezésre. Ez a helyzet nemcsak a nemzetiségek érdekeinek ártott, de zavarólag hatott a köztársaság nemzető.hez fűződő viszonyra ls — és az állam érdekei szempontjából sem volt hasznos. Ennek tudatában voltunk valamennyien. A januárt követő időszak azonban megteremtette a feltételeket arra is, hogy ezen a téren is eltűnjenek a torzulások. Ezért az új államjogi elrendezés keretében hozzáláttunk a nemzetiségek helyzetének rendezéséhez. tgy keletkezett szükségszerűen ez az alkotmányerejű törvényjavaslat, amelyot a napokban hazánk magyar dolgozói ls megvitatnak. • Olvasóink nevében kBtzönöm az interjút. SOMOGYI MATYAS növelje a feszültséget Németországgal, és a háborúra uszító Szovjet malmára hajtsa a vizet!" Daladier is, a kedélyek megnyugtatására, a következő deklarációt tartja szükségesnek: „Volt frontharcosok, szükséges-e megmondanom, hogy a vezetésem alatt álló kormány egyetlen lehetőséget sem hagy kiaknázatlanul a becsületes béke fenntartása érdekében!" 3. A szudétdk fehér * ROOSEVELT ÉRTEKEZLETET JAVASOL harisnyában akarnak járni Súlyos csend nehezedik a nagyköveti szalonra. Múlnak az órák. Csöng a telefon. A londoni nagykövetség informálja Georges Bonnet-t, hogy Chamberlain párizsi nagykövetével, Eríc Phipps-szel folytatott rövid tanácskozás után a következő kommünikét Juttatta el a sajtóhoz: „Amennyiben Anglia miniszterelnökének minden erőfeszítése ellenére Csehszlovákiát Németország részéről támadás érné, úgy ennek közvetlen következményeként Franciaország kénytelen lenne Csehszlovákia segítségére sietni. Nagy-Britannia és Oroszország pedig nyilvánvalóan Franciaország mellett állna." Mikor azonban egy óra múlva az újságok nagy örömmel közzéteszik a kommünikét, legtöbbjük azzal a megjegyzéssel, hogy annak szövege magától lord Halifax kezétől származik, a szerkesztőségek különös közlést kapnak a Quai d'Orsaytól: „Vigyázott A kommüniké gyanúra ad okot!" Másnap reggel, a Quai d'Orsayhoz különösen közel álló lap így kommentálja a kommünikét: „Felvetődik a kérdés, vajon nem azzal a szándékkal készült-e, hogy SZEPTEMBER 27, ESTE 9 ÚR A! A Quai d'Orsay előtti járdákon sűrű és ideges a tömeg. A minisztérium udvara gépkocsikkal tele. A földszinti előcsarnok és a szalonok ki vannak világítva, mint ünnepi estélyek alkalmával. Minden irodában mindenki a helyén. Valamennyi fővárosból megszakítás nélkül érkeznek a táviratok. Ügy látszik, a háború elkerülhetetlenül kitör másnap 14 órakor, minthogy a führernek a prágai kormányhoz este intézett utolsó ultimátuma ezt az időpontot Jelölte meg végső határidőként. Roosevelt azonban a háború elkerülése érdekében konferencia összehívását javasolja. A miniszter tüstént bezárkózik dolgozószobájába. Munkatársaival együtt azon dolgozik, hogy Roosevelt kezdeményezéséhez csatlakozásra bírja Rómát és Londont. Minthogy a parlamentben, úgy látszik, nincs rádió, sok képviselő egyszerűen átjött a Quai d'Orsayba, ahol a földszinti szalonokban és kabinetekben hangszórón közvetítik a híreket. — Olyan Itt a hangulat, mint a süllyedő halón, nem pedig mint egy olyan házban, ahol dolgoznak — mormogja Louls Marin. Az első szalonban jacquinot képviselő Debu-Bridel újságíróval beszélget az iménti minisztertanácsról, amely, mint mondja, általános zűrzavarban fejeződött be. — Az elnöklő Daladier — meséli —, aki Lebrun elnökkel szemben, Georges Bonnet és Albert Sarraut '<özött ült, kijelentette: Uraim, elhatároztam az általános mozgósítást. Georges Bonnet tüstént közbelép: — De hiszen a légi haderőnk vezérkari főnöke, Vuillemin tábornok, Németországból visszatérve megállapította, hogy a légiflottánkat legjobb esetben is két héten belül megsemmisítik! — Nagyon súlyos, amit mond — vág vissza Paul Reynaud —, ha ezt Hitler hallaná, mi tartaná vissza Csehszlovákia megtámadásától? % DALADIER LE AKAR MONDANI Daladier tanácstalan. Szomszédja számára néhány szót ír sebtében egy cédulára: „Köztársasági elnök Or, van szerencsém bejelenteni kormányom lemondását." Georges Bonnet azonban elfogja az üzenetet, és azonnal Albert Lebrun elnökkel kezd tárgyalni. — Elhamarkodott a lemondás — súgta oda Sarraut Daladiernek —, várni kell. Továbbra is meghasonlott a kormány, és dúlnak a szenvedélyek. Azt a néhány francia újságírót, aki kötelességét teljesítve egyszerűen érkezésük sorrendjében közli a híreket, közöttük természetesen a németek háborús előkészületeire vonatkozókat is, a Jobboldali sajtó „vérszomjas gonosztevőknek" titulálja, akik könyörtelen büntetést érdemelnek, amiért több francia, lapban hírt mertek, adni a német mozgósításról. Az „Oeuvre" humoristája, La Fouchardlére, akí a mindenáron való béke híve, még tovább megy! Cikkében emlékeztet arra, hogy Henlein híveinek különös ismertetőjele a fehér harisnya, majd így folytatja: „Lám, most pedig háború fenyeget, mert Hitler meg akarja adni a jogot a szudétáknak, hogy fehér harisnyában járjanak, a mi szent kötelességünk pedig, úgy látszik, cseh barátaink támogatása, akik arra akarják kényszeríteni a szudétákat, hogy színes harisnyát viseljenek!" Éjjel xh 12-kor Eric Phipps angol nagykövetet bevezetik Georges Bonnet dolgozószobájába, dél őta immár negyedszer. — Kormányom — közli az angol nagykövet —, tudván, hogy Németírszág holnap, 28-án 14 órakor megkezdi az ellenségeskedést, a következő végső javaslatot küldte Hitlernek: „Prágával történt megegyezés alapján a német csapatok haladéktalanul bevonulhatnak a szudéta terület egy jelentékeny részébe. Elegendőnek véli-e a führer ezen javaslatot ahhoz, hogy a háború megkezdését elhalassza?" Éjjel egy órakor Bonnet táviratot küld berlini nagykövetünknek, Franfois-Poncef-nak: „A jóvátehetetlen katasztrófa elkerülése érdekében haladéktalanul terjesszen Hitler elé javaslatot, amely megismétli a legutóbbi brit előterjesztésben foglaltakat, azzal a különbséggel, hogy a német csapatok az eredetileg előirányzottnál fontosabb területeket foglalhatnak el azonnal. A francia kormány igyekszik erre a cseh kormányt még október 1. előtt rávenni. Mindez azonban lehetetlenné válnék, amenynyiben holnap megindítanák a hadmüveleteket." • n • * tafe * • J : • ' KÖVETKEZIK: 4. PRÄGA MÉGIS ENGEDETT