Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-30 / 300. szám, szerda

f A Dolgozók Filmfesztiválja, mely kulturális életünknek szinte ter­mészetes velejárója lett, immár 19 éves múltra tekint vissza. Ennél­fogva sokak számára csalódást okozott volna, ha az augusztusi események miatt ez idén nem került volna sor a filmszemle őszi szakaszának megrendezésére, mely a DFF keretében már harmad­ízben zajlik le. A seregszemle november 8-án kez­dődik Bratislavában (a Slovan és Mier filmszínházban), majd ezt követően Szlovákia további 11 városában rende­zik meg. A fesztivál-bizottságok 13 film közül állították össze a műsort. A filmek ismertetését Michelangelo Antonioni — a cannes-i nemzetközi filmfesztivál nagydíjával kitüntetett — Nagyítás című alkotásával kezdjük. A rendkívül igSnyes, színes filmben Dávid Hemmings és Vanessa Redgrave alakít­ja a főszerepet. A kivételes mű bár­mennyire is szokatlannak találjuk, Angliában készült. E rangos rendező finom érzékkel, mesterien ecseteli a mai fiatalság érzés- és gondolatvilágát. A modern nyugati világ számunkra kis­sé idegen etikai és esztétikai normái­nak ábrázolásával a szerző (a főhős személyében) felteszi a kérdést: lehet­séges-e éles határvonalat húzni a való­ság és az illúzió között. Antonioni ezt a problémát már előző alkotásaiban is (Éjszaka, Napfogyatkozás, Vörös siva­tag) fejtegette, azonban más megvilá­gításban. Ezeket a filmeket a gyorsüte­mű technikai fejlődés és az ember lelki világa közti diszharmónia elemzése jel­lemezte. A Nagyítás e tekintetben tö­rést jelent alkotásaiban: a jeles ren­dező ráeszmél arra, hogy más irányban kell folytatnia az utat. A film központi alakja Thomas, egy tehetséges fiatal londoni fényképész, aki megcsömörlik a könnyen szerzett sikerektől, az élve­zethajhászástól, s összeütközésbe kerül önmagával. Az élet forgatagában a leg­különfélébb emberekkel kerül kapcso­latba, mégsem talál társra, aki érdek­lődést tanúsítana egy rejtelmes gyil­kosság körülményeinek kinyomozására. A Mouchette című francia film, mely­nek forgatókönyve Georges Bernanos regénye alapján készült, a neves Ró­bert Bresson műve. A drámai hangvéte­lű film egy 14-éves vidéki lány tragé­diáját eleveníti meg. Főhőse Mouchet­te, szegény, részeges szülők gyermeke. Egy napon megszökik az iskolából, el­bolyong, sok viszontagságot, megaláz­tatást és megrázkódtatást átélve kerül ismét haza. Azonban itt sem találja nyugalmát, lelki válságon esik át. Az elhagyatottság és számkivetettség ér­zése annyira hatalmába keríti, hogy feladja a harcot, megadja magát s csak a halálban talál menedéket. A rendkí­vül megrázó történet hatásos feldolgo­zása és zenei aláfestése (Monteverdi) Bresson mesteri ötvösmunkája, mely minden bizonnyal a legigényesebb nézó számára is maradandó élményt nyújt. SERGE ROULLET francia rendező jean Paul Sartre novellája alapján for­gatta a Fal című filmet. A szerző, Ró­bert Bresson egykori munkatársa, há­rom spanyol republikánus történetét vi­szi vászonra, akiket a spanyol polgár­háború kezdetén 1936-ban bebörtönöz­tek, majd halálra Ítélnek. A filmvász­non egyetlen éjszakai drámai pillana­tai, a három halálraítélt sorsa játszódik le előttünk. A feszült légkörben való­sággal szemtanúi vagyunk a lassú, de kegyetlen halálnak. A szerző a filmmel kapcsolatban többek között az alábbia­kat mondotta: Amikor újfent elolvas­tam Sartre novelláját, az volt az érzé­sem, hogy az író az emberi élet, a há­ború problémájának mélyére hatolt. Vé­leményem szerint a novella nagyon mély értelmű, mert rávilágít az életre, az ember arra a megismerésre jut, hogy nem halhatatlan ... A Kiskatona című filmet Anna Kari­na és Jean-Luc Godard neve fémjelzi. A francia alkotás, mely politikai, társa­dalmi problémákat vet fel, egy fiatal drámája, aki súyos konfliktusba kerül. A film hőse Bruno, Genfbe kerül s itt az OAS szolgálatába áll. Szennyes fel­adatokkal bízzák meg, a kiskatona azonban inkább megszökik, minthogy teljesítse a parancsot. A férfi azonban két malomkő között őrlődik: életét ugyan sikerül megmentenie, de elveszti szerelmét s életéért még ennél is na­gyobb árat fizet. A CANNES-l FILMFESZTIVÁL külön­díjával jutalmazott Nö a homokban cí­mű japán film Hirosi Tesigawara mun­kája. A szabálytalan film eredetisége a szüntelen kísérletezésben, újat kere­sésben rejlik. A finom erotikát helyen­ként merész jelenetek váltják fel, a fi­lozófiailag kitűnően hangolt film még­sem tartalmaz semmi pornográf elemet. A mély gondolkodásra ösztönző alkotás metafora az élet és a gondolat szabad­ságáról, az önfenntartásért vívott harc­ról. A Lázadás című japán filmben tekin­télyes nevekkel találkozunk. Maszaki Kobayashi rendező középkori történe­(KLENKT MICHELANGELO ANTONIONI LEN: VANESSA REDGRAVE ÉS DÁVID NAGYÍTÁS CÍMŰ FILMJÉBŐL. A FELVÉTE­HEMMINGS. Kobayashi támadja, bírálja a tabut, hő­sei becsületesen és kitartóan küzdenek a megrögzött szokások ellen. Harcuk azonban hiábavalónak bizonyul, mert túlerővel állnak szemben s a küzdelem H FESZTIVMELOZETES tet filmesített meg, melynek főszerep­lője Yoko Tsukasa, aki alakításáért el­nyerte az 1967-es év legjobb japán szí­nésznője címet. A Harakiri és a Kwai­a szerelem és a család tragédiájához vezet. A nyomasztó s rendkívül drámai mű — melyet a tavalyi velencei film­fesztiválon a FIPRESCI díjával tüntet­AZ ÖRÖK KARAVÁNOK VÖLGYE CLMÜ SZLOVÁK FLBMBEN EWA WARYVAS, KRAK­KÓI SZÍNÉSZNŐ ALAKÍTJA A FŐSZEREPET. dan című film szerzője visszatért ismét a szamurájok korába, s XVIII. század eleji japán történelembe kalauzolja a nézőt. A hagyományok ás az erkölcs a társadalom felsőbb rétegeinek tudatá­ban oly, mély gyökeret vertek, Hogy még napjainkban sem sikerült kiirtani. AZ ELDOBOTT FEGYVER CIMÜ NYUGATNÉMET FILM EGYIK KOCKAJA. tek ki —, minden kétséget kizáróan időszerű mozzanatokat is tartalmaz. A JUGOSZLÁV FILMGYÁRTÁST Zsivo­jin Pavlovics Ha majd halott leszek cí­mű filmje képviseli, mely az idei Kar­lovy Vary-i fesztiválon rendkívüli díjat nyert. A rendező kimunkált formában megrázó képet fest a társadalom perifé­riájára szorult fiatalember életéről. A film döbbenetes drámai erővel, natura­lista színekkel, kritikai éllel, helyen­ként szinte drasztikusan jeleníti meg egy munkanélküli fiatal teljes kudar­cát. Dzsimi Barka, a mű fő hőse, hiába keresi helyét a társadalomban, meg nem értéssel találja magát szemben. Énekesi sikerei is csak tiszavirág éle­tűek, egyre lejjeb csúszik a lejtőn, „pályafutása" minden pátosztól és hő­siességtől mentesen méltatlanul fejező­dik be. A felsorolást A romlás angyala című mexikói filmmel folytatjuk, mely Luls Bunuel műve. A kiváló, szürrealista spanyol rendező — akit a hazai közön­ség a Viridiána és az Egy szobalány naplója című filmekből ismerhet — rit­kán forgat hazájában. A legtöbbet Me­xikóban filmezik, ^tt készült a most be­mutatásra kerülő alkotás ls. A film hi­hetetlen történetet mesél el. Egy elő­kelő, gazdag úri társaság szórakozásai­nak bemutatásán keresztül jelképesen kifejezésre jut a szerző szemlélete és végkövetkeztetése ls: ezek az emberek pusztulásra vannak Ítélve. Az allegori­kus film kitűnően sejtteti a társadalmi hátteret és Buftuel mondanivalóját is. GUNTER ADRIAN regénye alapján készült Az eldobott jegyver című nyu­gatnémet film, mely a rendező (Wer­ner Klett) őszinte hitvallása. A filmen érezni az utóbbi években oly nagy mé­reteket öltő új hullám hatását, a szerző azonban világos elképzelésekkel szól hozzá a ma problémáihoz. A filmben két ellentétes pólus, a szerelem és a háború csap össze. A rendező ötletes­sége, hogy párhumazot von egy ame­rikai hadiszökevény és egy nyugatné­met lány szerelme, valamint a vietnami háború borzalmai és a mai élet közt. A filmalkotás fiatal hőseinek tanúvallo­mása egyértelmű: szeretetre vágynak, nem pedig háborúra. A Hollójészek című svéd filmdráma Bo Widerberg fiatal rendező alkotása. A film műsorra tűzése valóságos adós­ságtörlesztés, hiszen a svéd kinema­tográfiát ez ideig Jobbára csak a híres Ingmar Bergnian művei alapján ismer­hettük. Az új hullám fiatal egyénisége érdekes feldolgozásé filmjének bemuta­tása kiegészíti a svéd alkotásokról ki­alakított képünket. Az alkotó a témát és a stílust tekintve, merőben eltér Bergmantól, új utakat keres. A film a 30-aá években a nyomornegyed világá­ban játszódik le. A szociális és politi­kai problémákat egy szegény munkás­család életén keresztül mutatja be. Az Accatone és a Szent Máté evan­géliuma - című filmek szerzője, Pier Paolo Pasolinl 1965-ben forgatta az Oidipusz ktrály című színes olasz fil­met. A Szophoklész drámájára épülő alkotás négy részes. Az első rész, mely visszaemlékezés a gyermekkorra, Paso­lini véleménye szerint a legsikerültebb. Az ötletekben gazdag mű kigondolt ele­mekből kovácsolódott egybe. „A har­madik rész nem több, nem kevesebb, mint Szophoklész Oidipusza. A negye­dik részben nyilvánul meg a legna­gyobb mértékben a kedvtelésem is, és talán a tanulság is, ennek ellenére kép­zőművészeti szempontból ez a rész meglehetősen sikerült: valóságos össze­gezésre került sor. Oidipusz kezdetben dekadens költő, később marxista, ez­után már senki, tulajdonképpen valaki, akinek meg kell halnia" — mondja a rendező. A XIX. DFF ÖSZI SZAKASZÁBAN ha­zánk filmgyártását két film képviseli. Az egyik Az örök karavánok völgye, Miroslav Horňák szlovák rendező alko­tása. A színes, zenés revü, a mesevilág­ba vezeti a nézőt. A meséhez hasonlóan ebben a filmben is egymással szemközt áll a jő és a rossz. A két elem össze­csapása, harca a jó győzelmével végző­dik, hiszen a műfaj örökérvényű alap­szabályzata, hogy a jó, az igazság min­dig diadalt arat a rossz, az igazságta­lanság felett. Párbeszéd a címe a filmszemle mű­sorában szereplő másik hazai filmnek. A maga nemében páratlan, kísérleti al­kotás — mely három nemzedék életét szemlélteti — Zbynék Brynych, jerzy Skolimowski és Peter Solan rendezésé­ben készült. A húszévesek szerelmét a rendező egy beat-énekes és felesége vi­szonyán keresztül ábrázolja. A 40 éve­sek párbeszéde egy esztrádművész és élettársa közt zajlik le. Már mentesek a fiatalos hévtől, lendülettől, nyugod­tak, megfontoltak. A 60 éves nemze­déket egy idős színházi súgó képviseli. A súgólyukból, ebből a külön világból figyeli a színpadon történteket, itt ját­szódik le a párbeszéd is. A XIX. DFF ÖSZI SZAKASZÁBAN mű­sorra tűzött filmek véleményünk sze­rint kétségtelenül méltán képviselik az egyes filmművészeteket. A filmek alko­tóinak és közreműködőinek névsora so­kat igérő, fokozott várakozást kelt. A hazai filmgyártást tekintve azonban fenntartásaink lehetnek, s önkéntelenül is felvetődik a kérdés: nem mutathat­nánk-e be igényesebb, magasabb szín­vonalú filmet? T. M. 196R. X. 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom