Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)
1968-10-29 / 299. szám, kedd
Ludvík Svoboda elvtárs (Folytatás as 1. oldalról) hasonlóképpen holnap ls érvényesek. A zűrzavar és a hanyatlás évszázadai után történelmünk folyamán ismét olyan tett jött létre, amelyet a múltunk legdicsőbb fejezeteivel lehet csak öszszehasonlítani. A csehek számára Csehszlovákia a középkori cseh királyság dicsó hagyománvaihoz való visszatérés, a szlovákok számára Csehszlovákia ezer év múltán a saját államisághoz vezető első lépés volt. Az eddigi történelmi hagyományokhoz Csehszlovákia keletkezéséhez egv új, jelentős történelmi esemény kapcsolódik — a csehek és a szlovákok, a két legközelebbi testvérnemzet törekvésének és életének összefogása. A csehek és a szlovákok a legnagyobb vezéreiknek és tudósaiknak hagyománya szellemében első ízben egyesültek egy közös államban és llyképpen teljesítették a kis nemzetek történelmi rendeltetését, amely a mi küzdelmes történelmünk tanulságai alapján kétszer olyan sürgetően hangzott el: le kellett vonní a tanulságot erőink összefogásának hasznosságából és szükségességéből, hogy képesek legyünk helytállni a hatalmasabb, gazdagabb és nagyobb számú nemzetek és államok mellett. Az állami önállóságért folytatott harcban és nemzeti mozgalomban az a történelmi hagyomány jött létre, amely népünk nagy történelmi tettei mellett elsősorban a nagy huszita hagyományokhoz, a társadalom szociális és erk.ölcsi átalakítására irányuló erőfeszítés hagyományához csatlakotik. Az önálló Csehszlovákia megteremtésére irányuló törekvés szoros összefüggésben folyt le a társadalmi és az emberi haladásért folyó harccal. A csehszlovák nemzeti felszabadítás! küzdelem kezdettől fogva magán viselte nemcsak a nemzeti, hanem a szociális haladás kifejező jellemvonásait is. Az idegen monarchia elleni harc volt az, amely monarchia megőrizte a félfeudális elavult rendszert, valamint az idegen és hanyatló arisztokrácia uralmát. Ez kifejezetten demokratikus és haladó Irányzatú küzdelem volt. Jellegét és sikerét elsősorban a legszélesebb néprétegek hatalmas aktivitása adta meg. A csehek és a szlovákok mozgalmát az akkori időszak forradalmi áramlatai, a szociális felszabadulás nagy eszméi ihlették meg. A cseh és a szlovák munkásság forradalmi határozottságot és szervezettséget vitt e küzdelembe. A földművesek szent jogaikért is harcoltak, hogy saját földhöz jussanak, amelyet nemzedékeken át müveitek meg arcuk verejtékével öntözve. As értelmiség a nemzeti harcot vágyatnak és jogainak telfes'tésével kapcsolta össze. Es a nép valamennyi rétege egyidejűleg harcolta ki a demokratikus szabadság követelményét. A nemzeti felszabadulás szorosan összeforrt a háború borzalmai ellen és a békéért folytatott népmozgalommal. llykénpen a cseh és a szlovák felszabadítási harc bekapcsolódott a társadalmi haladás forradalmi áramlatába, amelynek betetőzése volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A forradalom befolyása alatt fokozódott a nép általános ellenszenve és ellenállása a háborúval, a nemzetiségi elnyomatással szemben és harca a társada'mi haladásért mind nálunk, mind egész Európában. Csehszlovákia megszületésének és első éveinek történelmét a forradalmi szocializmus, valamint a burzsoázia erői k.özötti társadalmi összetűzések kísérték, amely burzsoá erűk a nemzeti mozgalom élére kerültek és a saját osztályérdekeiket és céljaikat igyekeztek érvényesíteni. Csehszlovákia gazdagabb társadalmi osztályainak és külföldi szövetségeseiknek csupán drámai belpolitikai harcok után sikerült az ú( köztársaságot burzsoá államként megalakítaniuk, a dolgozóktól megvonták küzdelmük gyümölcsét, megakadályozták őket abban, hogy ezt a nemzeti hazát szocialista hazaként, népi és demokratikus államként építsék ki. A reményeikben és vágyaikban csalódottak e drámája Csehszlovákia megalakulásának történelmét szakadatlanul végigkíséri. Éppen ebből a drámából indul ki az ország társadalmi átalakítására irányuló erőfeszítés új hagyománya, amelynek fáklyahordozőja elsősorban a forradalmi munkásmozgalom volt. Csehszlovákia megalakítása ezért is tartozik történelmünk legjelentősebb mezsgyéi közé, amelyekhez mindenkor visszatértünk, visszatérünk most és a jövőben is. A történelmi feltételek és a helyes szemlélet A köztársaság keletkezésének magyarázatában éveken át nagyon szűk látókörű nemzeti elképzelések érvényesültek. Csehszlovákia megteremtését elkülönítették attól a széles körű nemzetközi fronttól, amelynek jelentős része volt Közép- és Kelet-Európa akkori rendszerének felszámolásában. Ez az akkori Európa elnyomott nemzeteinek — a lengyeleknek, a szerbeknek, a horvátoknak, a románoknak és más népeknek küzdelme volt, amelyet a nép hatalmas szociális és háborúellenes mozgalma, a forradalmak sorozata serkentett. Ezek nélkül a küzdelmek nélkül, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban érték el csúcspontjukat, nem alakulhatott volna ki e kontinens új, háború utáni arculata, amelyben köztársaságunknak nem jelentéktelen hely jutott Ugyanúgy történelmi és tárgyi szempontból is helytelen a köztársaság megalakulásának ellenkező értelníezése, amely Csehszlovákia megalakítását különböző, főképp külső hatásukkal magyarázza. Ilyen volt a nyugati hatalmak és az antant úgynevezett felszabadító -szerepéről terjesztett legenda, vagy az 50 év előtti más, egyszerűsített elképzelés. Még a legkedvezőbb feltételek sem hozhatták volna létre az önálló államot, ha azért a csehek és a szlovákok nem harcoltak volna.. Ezt végül is nem csupán a köztársaság megalakulása bizonyítja, hanem még inkább az ország felújításáért folyó harcok, valamint a fasiszta agresszió, a megszállás és az elnyomás elleni küzdelem története is. Nem ajándékozták nekünk az önálló államot. Mint történelmünk folyamán talán mindent, úgy az állami önállóságunkat is ki kellett harcolnunk. Ez a történelmi igazság, és erre épül a mai szocialista hazafiasságunk is; a köztársaság megalakításának hagyományát semmi esetre sem lehet e hazafiságból kizárni. Az idő távlatából és a történelemből okulva ma világosan látjuk e harcok Időszaki és társadalmi korlátozásait. Egész történelmünk folyamán láthatjuk a tekervényes fordulatok, az Illúziók, a kicsinyességek, a tévedések és az ellentétes érdekek sokaságát. Mindezek ellenére, ha a történelmünket egészében szemléljük, joggal tölt el minket a büszkeség érzete. Tisztelettel és csodálattal hajolunk meg nemzeteink műve, képessége, kitartása és művészete előtt, amellyel népünk megalkotta újkori történelmünk impozáns boltívét. Ez vonatkozik a most 50 éves önálló Csehszlovákia történőimére is. Ez a sok ellentétet magában foglaló időszak becsülettel kapcsolódik bele nemzeteink történelmének folyamatába. Ez az ország ötvenéves fennállása alatt a társadalmi élet minden területén megbecsülendő helyet vívott ki magának. A köztársaság megalakításának ötvenéves évfordulója azt a kötelességet ró|a ránk, hogy tisztelettel adózzunk számos nemzedék munkájának. Tisztelettel említjük Tomáš Garigue Masaryk, Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik nevét, akikkel megbonthatatlanul összefügg az önálló állam megalakítása. Tisztelettel adóziii't mindazoknak az ezreknek és millióknak, akik érdnmek-U szerez'-k köztársaságunk építésében, kezükkel és agyukkal, energiájukkal és érzelmeikkel szolgálták a köztársaságot. Kegyelettel emlékezünk meg azokról, akik ennek az államnak és nekünk mindannyiunknak a legdrágábbat, saiát életüket adták. Ex a tiszteletünk egyúttal kötelezettséget is ró ránk, mert az áldozatoknak nem szabad hiábavalóknak lenniük. Köteles \ vagyunk elődeink müvét védelmezni és gyarapítani. Az ötven év mérlege Az önálló állam ötvenéves fennállása elég hosszú idő arra, hogy felállíthassuk ennek az időszaknak a mérlegét. Ez arra serkent minket, hogy elgondolkozzunk a pozitívumok és a negatívumok, a győzelmek és a kudarcok felett, hogy tanulságot merítsünk belőlük és továbbadjuk a múlt nemzedékek üzenetét. A köztársaság keletkezésének elején az az elképzelés uralkodott, hogy az állam legjobb és egyedüli lehetséges nemzetközi biztosítása a nyugati hatalmakkal kötött szövetség. Az uralmon levő burzsoáziának ez a külpolitikai irányelve, amelyet a haladó és forradalmi erők a kommunistákkal az élen éveken át bíráltak, Münchenben tragikusan csődöt mondott. A Münchenből és a háborús évekből, főkép a náci uralom elleni súlyos harcokból merített tanulság megkövetelte a köztársaság új orientálását. Ez az új irányzat nemcsak országunk földrajzi és politikai feltételeiből, hanem elsősorban abból indult kl, hogy a nép maga döntött arról, hogy a szocializmus útját választja. Csehszlovákia bekapcsolódása a szocialista országok közösségébe, a szilárd szövetség a Szovjetunióval, amelynek hadserege köztársaságunkat 1945-ben felszabadította, tartós elhatározássá vált, amely érvényes tegnap, ma és holnap is. Ez a szövetség olyan keret, amelyben a háború utáni történelmünk fejlődött. Csehszlovákiának ebben a közösségben van a helye. Ennek mindnyájan tudatában vagyunk és a világ is tudja. Csehszlovákia 1918-ban nem nemzeti, hanem nemzetiségi államként alakult meg. Az akkori burzsoá kormánykörök ebből a tényből sohasem vonták le a megfelelő következtetéseket. Talán még megérthető, ho<?y annak ideién a kisebbségi problémák — főkép a német kérdés — aránylag liberális megoldása nem tudta feltartóztatni a nácizmus durva nyomását. Amint azt a müncheni és a háborús tapasztalatok megmutatták, aligha maradhatott volna fenn a testvéri egymás mellett élés elve alapján történt bármilyen megoldás. Ami azonban a München előtti nemzetiségi rendezés alapverő gyengeségét jelentette, amely gyengeséget meg lehetett és meg kellett volna oldani, az a szlovák kérdés volt. A München előtti rendszer a szlovákok nemzeti fejlődésének és emancipációjának nasy folyamatát egyáltalán nem ismerte el. Az uralmon levő burzsoáziának erre az állásfoglalására. amelvet a haladó erők határozottan elítéltek, súlyosan ráfizetett a köztársaság és mind a két nemzet. Csupán a háború végső fázisában, a mélvreható szocializáló és demokratizáló változásokkal sznrns összefüggésben, a kommunisták kezdeményezésére dolgozták ki a kassai kormánvproTam<it, amelv lehe'ővé tette a köztársaság é'etbevá<»6n fontos problémáia elvi rendezésének megkezdését. Ez a reménvtnlies tett azon b»n nem érte el betetőzését A szlovákok helyzetének pn'ltlkal me~oMása **-ö*társ3sánb»n. fő^énn a szerencsétlen deformációk éve'b«»n — nemcsak hogv elmaradt a szlováknV R~vre g wn»*suló nemzotl és társadalmi fVôdčse mel'ett, hanem nrm»lv tekintetben e magnlH.ás k'mondottan visszamaradt. A múltban már egyszer me~kísérelté'í a csehek és a szlovákok kipcsnlatalnak rendezését. Ez a fasiszta agresszió hatása alatt történt. Ez az út kudarcot vallott, mert elsősorban maga a szlovák nén Kélte el. A szlovákok a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben hitet tettek a közös állam mellett. A föderalizációt mint a nemzetlsé»l kapcsolatok új rendezését köztársaságokban most tellesen más Mirfllménvek között fogadjuk. n sTortaitsfa társadalom »•»v'bM snVoMfllrt feílesztésére Irán-n' Ä erőfeszítés eredménve, ?Ti«tif salát szabad elhatárnzá.„nt»i*> mind n két nemzet akarittbtl inda] kl. E* az új állam'ngl rendelés, -m"lvet ma meoindítimk és nmeidet A-ejotHrn. láji^nnl k»ll VH^I-o*"'iik és életbe lénte»n«"k, .^mftalnk kapcsolatainknak alip ' öve l"Z. c ,»|óvsznzodos törté r>el' n ," p ,k envi'r lannaavobb tanulsága Emellett az alapkő mellet van még egy további alap is, amelyet törvényszerűen esak nehezen lehet kifejezni, és amely nélkül e rendezés sikere elképzelhetetlen. Ez a történelmünkből merített nagy tanulság, a köztársaság fél évszázadának egyik legnagyobb tanulsága. Ez a csehek és a szlovákok sorsdöntő kapcsolatának felismerése, amelyet a legnehezebb próbák időszaka hozott meg. Mindkét nemzetünk állami együttélésének gondolata a legnagyobb megpróbáltatások idején bizonyította be életrevalóságát. Európának ezen az exponált helyén, a jelen Idők politikai és gazdasági viszonyai között a csehek nem lehetnek meg a szlovákok és a szlovákok a csehek nélkül. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a felismerés mindkét nemzetünkben alapos és mai törekvésünk legsajátosabb tartalmát jelenti. Azonban nemcsak a nemzeti szabadság kezességében és a nemzetközi biztonságban rejlik államunk létének, valamint köztársaságunk fejlesztésére és megszilárdítására irányuló er&eszftésünknek az értelme. Nem kevésbé fontos azoknak az alapvető társadalmi szüksé-leteknek a megoldása is. amelyek a magnk összességükben minden polgár és j társadalom életét ls elősegítik. beszéde A háború előtti köztársaság — a volt Osztrák—Magyar Monarchiával összehasonlítva — ebben a tekintetben is lényeges haladást hozott. A politikai demokrácia — bár osztályszcmpontból korlátozottan — első ízben nyújtott lehetőséget a cseh és a szlovák népnek ahhoz, hogy a sző korszerű értelmezésében polgárokká válhassanak. A polgárság nagy iskolája, amellyé a csehszlovák demokrácia vált, fogyatékosságai és fájdalmai ellenére, elsősorban abban az időben, amikor szembehelyezkedett a fasizmus nyomásával, meghozta gyümölcsét. Az a remény, amellyel népünk fogadta az állami önállóságot, bogy az ldeeen uralom és idegen kizsákmányolók felszámolásával úl. szociális igazság és rend jön létre, nem vált valóra. A valósi ban a kizsákmányolók csupán felváltották egymást. Az ú| uralkodó osztály, a csehszlovák burzsoázia nem volt képes a dolgozóknak szociális biztonságot nvi'i)tanl. megteremteni azt a politikai és eazdaságl rendszert, amelv kiállna a megrázkódtatásokat és leh°fővé tenné az orszáenak. ho^v léi'st tartson a világ fejlődésével. Innen ered az az elhatározás, bn-y a köztársaság egész lét nzásé* úi társadalmi alanokra kell f"ktetni. amelyekért évtizedeken át harcolt a munkásmozgalom, elsősorban a kommunista párt. Köztársaságunk társadalmi rendszerét szocia'ista rendszerré kellett átalakítani. Népünk túlnyomó többségének elképzelésében a szocializmus volt az az alap. amely lehetővé tette a nén valódi cvsá^ének me-teremtését, amelvnek Hfeiazőle a Nemzeti Front lett — élén a kommunista párttal. Új, szocialista alapokra helyeztük a köztársaságnak nemcsak népgazdaságát, hanem egész belpolitikai rendszerét. Hasonló szellemben változott meg' az állam nemzetközi politikai biztosításának rendszere is. Ez a fordulat köztársaságunk fejlődésében nem jött létre mint egv elégedetlen nemzedék véletlen tette, vagy pedig valamilyen külső befolyás eredménye. Az a tény, hogy hazánkat a szovjet hadsereg hősi küzdelme szabadította fel a fasiszta járom alól, jelentős szerepet töltött be nemzeteink sorsának átalakításában. Azonban az ország társadalmi rendszere forradalmi megváltaztatása szükségességének felismerése a nép saját akaratából jött létre. Rójuk le tiszteletünket e valóban történelmi tett, valamint annak nasy és tartós erkölcsi és eszmei értékei előtt. Tisztelettel adózzunk mindazoknak, akik érdemeket szereztek, mindent feláldoztak a haza érdekében, amijük csak volt, gondolataikat, érzéseiket, e'észsé'üket és életüket. A háború éveiben a haza oltárán mintegy 330 ezer polgár áldozta életét. Tisztelettel és hálával emlékezünk meg Klement Gattwald személyéről, akinek irányításával Csehszlovákia Kommunista Pártja vezet-e népünket hazánkban a szocializmus győzelmére. Hasonlóképpen hálával emlékezünk meg Antonín Zápotockýról és a munkásmozgalom számos más vezető kíovIseWSr&l, akik minden erejükkel küzdöttek Csehszlovákia szocialista jövőjéért. A szocialista rendszer ereje Drágán megfizetett tapasztalatjvolt az. anfely annak a történelmi döntésnek tartalmát képezte, amely döntés a háború alatt és az 1945—48-as háború utáni években született. Ez azon a meggyőződésen alapul, hogy állami önállóságunk, nemzeti fennállásunk és politikai demokráciánk sorsát csupán a szocializmus biztosíthatja. Hazánkban a szocializmus csupán akkor virágozhat fel, ha a marxizmus—leninizmus elveiből indul ki, és egyidejűleg szorosan összeforr a nemzeti és a demokratikus küzdelem nagy és haladó örökségével. Ez a felismerés nemcsak köztársaságunk második negyed évszázadának alapja, hanem a jelen idők és a jövő szilárd és megdönthetetlen kiindulópontja is. Ez az út — mint ahogy egyetlen új út sem — nem kerülhette ki a hibákat és a tragikus deformációkat. Azonban itt is megmutatkozott a szocialista rendszer rendkívüli életképessége, amely rendszernek volt elég ereje saját hibáinak és fogyatékosságainak beismerésére és leküzdésére, valamint az új felvirágoztatáshoz és fellendüléshez vezető út kitűzésére. Ez év januárjában megkezdtük fejlődésünk új korszakát, amelynek szükségessége a hoszszú évek során megérett. Amikor a január utáni fejlődés szükségességéről szólok, nem csupán az előfordult hibák egyszerű helyrehozatalára gondolok, hanem arra, amit a január utáni fejlődés legsajátosabb lényegének tartok: igyekezetet hazánk olyan társadalmi rendszerének, valamint Európában és a világon elfoglalt helyzetének oly irányú fejlesztésére, amely politikai, nemzetiségi és gazdasági megoldásának megfelel. A szocializmus megbonthatatlan alapjából kiinduló megoldás megszilárdítja mindazokat az alapvető értékeket, amelyeket 1945 májusa és 1948 februárja óta megalkottunk. Fejlődésünknek ez az egészsá ges áramlata, amely megszabadult a hibáktól, a káros irányzatoktól és befolyásoktól, továbbra is éle tünk mozgató ereje marad. Aligha akad más út, amely olyan hatalmas támogatásra találna az ország népében, a munkások, a földművesek, az értelmiség, az ifjúság és az idősebb nemzedék soraiban, mint ez. Meg vagyunk győződve róla, hogy az internacionalista szövetség iránti következetes hűség lehetőséget nyújt és megteremti annak feltételét, hogy megfontoltan és céltudatosan haladjunk azon az úton, amelyet a kommunista párt tűzött ki és országunk népe elfogadott. Hogy aktívan, a szocializmus sarkalatos elveinek és specifikus feltételeinknek megfelelően, saját átgondolt programunk alapján megvalósítsuk szocialista társadalmunk fejlesztésének nagy müvét, hogy megfeleljen népünk érdekeinek szükségleteinek gondolkodásának és szívének. Az önálló csehszlovák állam megalakításának ötvenedik évfordulóját nem könnyű helyzetben ünnepeljük meg. Olyan helyzetben, amely mindannyiunkkal szemben nagy igényeket támaszt. Szilárd jellemet, becsületességet, áldozatkészséget, forró szívet, megfontoltságot, alkotó aktivitást és elvhűséget követel meg tőlünk. Az egész nép bizalmára és együttműködésére támaszkodunk; vele együtt kell lépésről lépésre céltudatosan fejlesztenünk a szocialista életet hazánkban. A tényekhez romantizmus nélkül, tárgyilagosan és határozottan kell közelednünk, összhangban hazánk szocialista fejlesztésének érdeketvei és a szocialista világtársadalom szükségleteivel. Egyes lépéseket már megtettünk megfontoltan, azzal a tudattal, hogy a további eljárásunk kivezető útját alkotják. A mi célunk az, hogy megteremtsük a feltételeket nemzeteink valamennyi alkotó ereiének — a munkások, a földművesek, a tudósok, a technikusok, a kulturális dolgozók alkotó ere'ének a fejlesztésére. És szilárdan meg vagyunk győződve róla, hogy a kommunista párt becsületes, nyílt, elvhű. ésszerű és aktív politikája célhoz vezet bennünket. Es éppen ez az évlorduló és mérlege, amelyet józanul és b'ráló szemmel nézünk, az egyik fő forrása annak a ténynek, hogy hittel és józan derűlátással teklitünk a jövőbe. Ez az állam bebizonyította életképességét, nemcsak azzal, hogy tűrhetetlenül hü maradt megalakításának történelmi forrásaihoz, hanem azzal n képességével is, hogy a maga módján lépést tartott a jelenlegi világ baladásával és változásaival. Nem vagyok már fiatal, életemben sokat láttam és átéltem. Engedjék meg azért, kedves barátaim, hogy befejezésül ilyen ünnepélyes alkalommal is mondjak néhány személyes jellegű szót. Egész életem, a korai ifjúságtól kezdve mindmáig szorosan összeforrt ezzel az állammal. Az állam sorsa egyúttal az én sorsom is volt. Es ha szemem előtt lepergetem mindezeket az éveket, az örömteljes pillanatokat és a szenvedés időszakát is, engedjék meg, hogy kifejezésre juttassam azon legbensőbb meggyőződésemet, amelyet az ember csak a saját élettapasztalatából meríthet: meg vagyok győződve róla, ma ugyanúgy, mint tegnap, hogy a mi országunk valóra váltja legszebb vágyait, hogy boldogan élhet és élni is fog. Országunk népe bölcsességével és aranyat érő dolgos kezével ezt bebizonyítja. Ez az a tanulság,- amelyet államunk 50 éve nyújt, a múlt, a jelen és a jövő legnagyobb üzenete. Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk újabb 50 esztendejét ezzel a hittel, meggyőződéssel és bizonyossággal kezdjük el.
