Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó

* Ďubček-klub Nyitrán Sokáig törték a fejüket a nyltral Pedagógiai Fakultás ifjúsági szer­vezetének vezetői: milyen sajátos vonással járulhatnának hozzá a köztársaság fennállása ötvenedik évfordulója kapcsán rendezett or­szágos ünnepségekhez . . .? K y estébe nyúló vezetőségi gyűlésen aztán valaki ezt ajánlot­ta: — Alakítsunk DUBČEK KLUB­oť Az ötlet jónak látszott, rögtön megtetszett a gyűlésezők többsé­gének. Alig néhány nappal később a fakultás előcsarnokában megje­lent a klubtagokat toborzó faliúj­ság: a CSKP első titkárának nagy, mosolygós fényképe, az újonnan alakuló klub pontokba foglalt cél­kitűzései, papiros és ceruza, hogy a leendő tanárok nemzetiségi ho­vatartozás nélkUI bejegyezhessék nevüket... Fontos volt megjegyeznem, hogy nemzetiségi hovatartozás nélkUI jelentkeznek a Dubeek-klubba a nyltrai fiatalok, mert tavasszal bi­zony — az emlékezetes, alaptalan nemzetiségi vádaskodás Idején — nem egy komoly torzsalkodás, vagy ellenszenves vita színhelye volt éppan Nyílra is. Az augusz­tusi napokban azonban e gyors ütemben terebélyesedő főiskolai városban tartózkodó fiatalok épp oly egységesek voltak, mint ha­zánk bármelyik vegyes lakosságú területe! Igaz, a napokban alakult áj nvitrai Ďubček-klub tagságát nem ékesítik olyan neves művészek, mint például a pilzeni testvérklub­ban a népszerű Marta Kubišová, va ív Prágában Werich mester és Eva Pilarová. A nyitraiak legfon­tosabb devizája ezekben a napok­ban ellenben a klubban tömörülő magyar és szlovák tagság határo­zottsága és szilárd nézetegysége. Ez pedig — a jövőt Illetően is i— kötelezi (M) HYBRYDEK A cím félrevezető. Nem keresztezett kuko­ricafajtáról vagy új gyümölcsféleségről van szó. A „HYBRYDEK" a varsói egyetemisták klubja. Ne tessék exkluzív angol klubok süppedő szőnyegeire, mély, öblös karosszékeire, diszkrét csendjére gondolni! Egy málló falú pince, hu­zatos fészer, árkádos beugró. Ennyi az egész. Ahol csak fel lehet állítani egy kis asztalkát a feketéhez, ahol van akkora helyiség, ahol egy kamara-kabaréegyüttes fellépjen - ott már az egyetemisták veszik át az uralmat. Az egyetem.! színjátszásnak régi hagyományai vannak Len­gyelországban. A klubok miniszínpadainak utánozhatatlan a légköre. Azonnal rabjává lesz, aki átlépi a borospincék, haj­dani kastélytermek küszöbét. A kényelmetlen fapadokon nem túl élvezetes üldögélni. De ki törődik itt a kényelmetlenséggel? Egy jó bemondást, szellemes tréfát harsogó derültség jutalmaz. A pincekluboknak nemcsak a külseje, a tartalma ls elüt a megszokottól. Megtörik a régi, megmerevedett művészeti for­mákat, megpezsegtetlk a gondolkodást. Újat akarnak adni, kilépni a régi színpadi formákbői. Nézzük például a wybrzezi „Co to?" („Mi az?") kéz-kaba­rét. Döbbenetesen egyszerűen képesek takarékos, finom kéz­mozdulatokkal kifejezni magukat. Nincs szükségük színpadra, nem állítanak mesterséges falakat maguk és a nézők közé. Elég a világítás, valamilyen szövet színes hangsúlya és a kéz, egyszerű emberi kéz ... Ha Lengyelországban jársz, nézz be egyszer a krakkói „Pod Jaszczuramí" (Gyíkok alatt) klubba a poznani „Ojrá"­ba, a gdanski „Zsákba" — vagy a varsói „Hybrydekhez". Ha nincs is pénzed egy üveg borra vagy akár egy erős feketére, mindig jó hangulatot találsz, mindig megnézheted a pince kamaraelőadását, meghallgathatod a jó beatzenekart. BOB DYLAN, a mai Amerika jellegzetes trubadurja, akár egy kalandfilm főhőse ls le­hetne. 1941. május 24-én született a mlnnesotal Duluth városká­ban. Eredeti neve Róbert Zim­merman, amit hivatalos be­jegyzés alapján 1962. augusz­tus 9-én változtat Bob Dylan­ra, kedvenc költője, a tragi­kusan elhunyt angol Dylan Thomas Iránt érzett tisztelet­ből. Tízéves korában határozta el, hogy megtanul gitározni, tizenötéves korában, amikor már tudta, hogy előbb-utóbb zenész lesz, megtanult zon­gorázni, hárfázni és szájhar­monikázni és megírta élete első balladáját, amelyet Bri­gitte Bardotnak ajánlott. Ettől kezdve ontotta a da­lokat, balladákat, songokat. 1960 őszén vándorútra in­dult. Végigjárta a közép-ame­rikai államokat, itt-ott lete­Bob Dylan 1960—68 között mintegy háromszáz balladát, songot, protest-songot írt. Két legismertebb balladája a „Blowin'in the Wind" és a BOB DYLAN lepszlk, alkalmi munkákat vállal, Ismerkedik a mai Ame­rika egyszerű, szürke embe­reinek életével. Aztán 1961 tavaszén megér­kezik New Yorkba. Gyakran bukkan fel a híres Greenwich Village környékén, egyelőre a kapuk előtt, utcai zenészként. A hanglemezipar 1962-ben fedezi fel és szinte hetek alatt világhírűvé teszi. „Liké a Rolling Stone" milliós példányszámú hanglemezsi­ker. Legjelentősebb sikereit azonban tiltakozó dalaival, protest-songjaival aratta. A A muníciógyárosokat támadja például „A háború mesterei", a háború egészét „A harma­dik világháborúról beszélek"­blues, a „Bob Dylan álma", „Rendben van, mama", a nukleáris háborúk veszélye ellen pedig „Csak egy bizto­síték van a játékban" című balladájával tiltakozik. 1963 óta rendszeresen sze­repel koncerteken, nagy euró­pai körutazásokat tesz, rend­szeresen fellép az Ed Sullivaa Showban, a CBS ;televízió e vi­lághírű programjában, és egyik szervezője az 1963 nya­ra óta rendszeresen megren­dezésre kerülő National Folk Song Festivalnak. Rendkívül eredeti előadói és zenei tehetség. Politikai ér­deklődése pedig a néger pol­gári mozgalmaktól, az ameri­kai társadalom valamennyi társadalmi igazságtalanságá­nak orvoslási vágyáig terjed — a hajdani trubadurok trubadurok hangján. (fenyves) 'GYERMEKVILÁG X K ies erdőszélen, magas domb­oldalon élt suk-sok gyerme­kével pitypang anyó. Messziről olyannak látszott a népes család, mint egy jókora vattacsomó. Pity­pang anyó gyakran mutogatta ap­ró gyermekeinek a gyönyörű, ter­mékeny vidéket. Arról mesélt ne­kik öreges hangján, hogy ilyen dúsan termő föld, ilyen szemkáp­ráztatóan szép táj sehol sincs a világon. Pitypang anyó őseit mesz­szi vidékről hozta ide a szél. Az Ashazában akkora volt a szegény­ség, hogy az anyóka mamája alig­alig tudott néhány magocskát fel­nevelni. A gyerekek aztán szétszó­ródtak a nagyvilágban. Egyik nap­keletnek, másik napnyugatnak, ki erre, ki arra indult új bazát ke­resni. Testvérei közül sokan a tengerbe vesztek, mások a sziklás hegyoldalon kötöttek ki, ahol még egy ujjnyi termőtalaj sem fedi a zord sziklákat, és bizony ott pusz­tultak el. Ot pedig ideröpítette a szél az erdőszélre, és Iám, milyen nagyszerű itt az élet! Az a sok-sok pitypang szerte a legelőn, már mind rokon. Majd arra oktatta magocskáit pitypang anyó, hogy messze ne repüljenek. Megmuto­gatta nekik a dombokat, halmo­kat, völgyeket, ahol majd megte­lepedhetnek. A magocskák hálá­san megköszönték anyjuk taná­csait, csak egyetlen rakoncátlan gyerek akadt, aki nem hallgatott a szülői szóra, mindenkinél oko­sabbnak tartotta magát és vissza­feleselt: Maradjatok, gyáva magok! En köztetek nem maradoki Meguntam már o vidéket, kgresek én újat, szépet. Nemsokára útra kelek, messze visznek majd a szelek. Idegenbe, szebb hazába, őrük tavasz országába. Bejárom a nagyvilágot, s hol legjobb lesz, ott maradok. Hiába próbálták meggyőzni a nagyravágyó magocskát, hogy bár­merre jár a földtekén, szebb ott­honra, jobb hazára úgysem talál. Falra hányt borsó maradt minden «zó. Egy hajnalon, mikor vad szél tombolt a hegyoldalon, és pity­pang anyó féltőn biztatta a ma­gocskákat, hogy csak kapaszkod­janak meg erősen, mert a dühös szél ki tudja, merre repítené őket, a nagyravágyó magocska elen­gedte a többieket és kacagva bú­csúzott: Repíts csak, szél, jó messzire, nem hallgatok én senkire. Kapaszkodj jól, gyáva népség, szellő nektek untig elég, nz is elvisz a szomszédba. Esy hős lett e nagy családba'! Ezzel el Is tűnt az erdők mő­zucs Bél a: gött a messzeségben. Pitypang anyó és a többi magocska sajnál­kozva oézett felfuvalkodott nagy­ravágyó testvérük után. Az pedig csak repült és egyre biztatta az orkánná vadult szelet: EJ, de gyenge vagy, szél koma! Kepíts, repíts — most vagy soha! Szállt hegyeken, völgyeken, ten­gereken át, de egyszer csak a szél ls megunta a csúfondáros szava­kat és földhöz csapta a nagyra­vágyó magocskát. Kis híjján poz­dorjává tört a hencegő. Mikor magához tért és körültekintett, bizony elszontyolodott egy kicsit. Körös-körül sehol egy zöld niövény, mindenütt homok és homok. Bi­zony egy nagy sivatag kellős kö­zepébe pottyant. Szomjas ls lett, de hiába próbált nedvet szívni a sivár homokból, híre sem volt a víznek. Elkeseredett egy kicsit, de remélte, hogy rövidesen kike­rül Innen. A szellővé szelidült szélnek a sok könyörgésre meg­esett a szíve rajta és a hátára vette. Ott tette le, ahol a ma­gocska akarta, közvetlenül a ten­gerparton. MSg magához sem tért meglepetéséből, máris elöntötték a dagály hullámai. Ivott a vízből, de olyan keserű, sós volt, hogy nyomban kiköpte. Várta, várta, hogy a hullámok visszamennek, de azok nem Igen igyekeztek. Erősen megkapaszkodott a tenger­parti fövenyben, mert a hullámok egyre csak paskolták. Már fogy­tán volt az ereje, mikor vissza­húzódott a tenger, és ő szárazon maradt: Aranyos szellőcske, bátrak segítője, el ne hagyj most engem, elpusztulok itten, kérlelte siránkozva a nagyravá­gyó magocska a tengerparti szel­lőt. A szellő hosszas könyörgésre felkapta a legyengült magocskát és vitte, repítette. Egy hegy olda­lán — megint csak, ahol a kis ntas kívánta — vigyázva letette őt a szellő. Köröskörül mlnden­fóle szikla. Csak Itt-ott zöldell egy-egy csenevész cserje és né­hány fonnyadt fűszál. Kereste a helyet, ahol' megtelepsdhetne, gyökeret verhetne, de reményte­len kietlenség fogadta mindenfe lé. Egy cserje rá is szólt feddő hangon: Ne keress Itt termőföldet, szerencsétlen magocska. Csak én bírom e vidéket, más itt még ki nem bírta. Igyekezzél le a völgybe, ott megélhetsz szűkösen. Rizsföldek zöld szegélyébe' cingár tested megpihen. A nagyravágyó magocska dur­cásan hátat fordított a cseriének és összeaszottan, kegyetlen szom Júságban kínlódva egy maroknyi fekete föld után kutatott, de se­hol nem talált, csak száraz szik­latörmeléket. A nagyravágyó ma­gocska nem bírta tovább, keser­vesen sírva fakadt, és bizony megbánta már szófogadatlansá­gát, önteltségét, de késő volt. Na­pokig sirt, könyörgött a szélnek, de az elkerülte a vidéket. Már szentül azt hitte, hogy ott pusz­tul el, mikor egy hatalmas sas szállt le mellette. Óriási szárnyai­val szelet csapott, a magocska felugrott a szárnya alá és jó erő­sen megkapaszkodott a sas fóliá­ban. Nemsokára vadászni indult a madarak királya. Lecsapott a mezőn egy patkányra, a nagyra­vágyó magocska ügyesen kiszö­kött a szárnya alól ős megtelepe­dett az árokparton. Jaj, de sok­szor visszasírta a szép hazai föl­det. Silány sárga fejecskéjét de gyakran lógatta bánatában. Gyökereit folyton mosta a rizs­föld vize. Majd elpusztult a sok nedvességtől. Alig tudott felnevel­ni néhány magocskát. Hányszor elsírta azoknak az ő szófogadat­lanságát! Mesélt a távoli otthon­ról, ahol minden olyan csodálato­san szép. Ahol a felhőkkel cim­boráló hegyek között olyan boldog életet éltek a pitypangok az er­dők szélén, a réteken, a patakok partján. Szép gyermekim, jó magocskák, keressétek meg a hazát, s ne hagyjátok el sohase, legyetek Jó, hü gyermeke! Bejártam a nagyvilágot, olyan otthont nem találtok. Nagyra vágytam, messzi földre, s Itt kell vesznem Idegenbe'. Mondjátok el, megbűnhődtem. Jó tanácsot nem követtem. Se rokonom, se barátom, én már csak a halált várom. A nagyravágyó magocska gyer­mekei egy szép reggelen elköszön­tek anyjuktól, szárnyra kaptak és elindultak hazafelé, hogy elmond­ják, nincs drágább, áldottabb föld a haza földjénél. Törd i fejed VÍZSZINTES: 1. Ma is Időszerű Jelszó első része (a nyíl irányában folytat­va). 11. Takarmány. 12. Réti takarmány­növény. 14. Folyó Svájcban. 10. Fran­cia arany. 17. Var­ráshoz használják. 18. Jelen nap. 20. Reá keverve. 22. Ke­let-ázsiai súlymér­ték. 24. Az 1848-as magyar szabadság­harc lengyel szárma zású tábornoka. 25. Királyi udvar ének­mondója. 26. Késnek ls van. 27. Ö néme­tül. 28. Névelővel az elején spó­rákkal szaporodó, virágtalan nö­vény. 30. Latin „és". 31. Török katonai rang. 32. Szaglószerv. 33. Európai nép (ék. hiba). 35. Piaci elárusítóhely Idegen szóval. 37. Régi római pénz. 38. Egy németül. 40. Szénsavas víz. 41. Ragadozó madár. 42. Hint. 44. 0. 0. Y. 48. Folyadék. 47. Azonos mássalhang­zók. 48. Lángol. 50. De szlovákul. 52. Az ország fejlettségének egyik mutatója. 54. Amerikai űrhajós. FÜGGŐLEGES: 2. Gallium vegy­jele. 3. Fehér durva posztó. 4. Lá­tás szlovákul. 5. Kígyó teszi. 8. Indíték. ;7. Kötőszó. 8. Turku finn város svéd neve. 9. Könnyeit hul­latta. 10. Bróm vegyjele. 13. Rejt­vényünk második része (a nyíl" Irányában folytatva). 15. Rejtvé­nyünk befejező része. 17. Csapig. 19. Levegő idegen szóval. 20. Én latinul. 21. Becézett női név. 23. Anna, Éva. 25. Fohász. 28. A gon­dolkozás központja. 29. Magyaror­szági nagyközség. 32. Szlovák sze­mélyes névmás. 34. Fontos táplá­lék. 35. Fa ellensége. 36. Magyar költő. 37. Angolna németül. 39. Nógató szócska. 43. Mezőgazdasá­gi növény. 45. Lét. 49. Gyom. 50. Angol világos sör. 51. Len betűi. 52. Zamat (ék. hiba). 53. Helyrag. 54. Kettősbetű. 55. Tagadószó. Beküldte: Lőrincz László, Berencs KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk helyes meg­fejtői közül könyvjutalomban ré­szesülnek: Nagy Attila, Nagykür­tös, Badim István, Érsekújvár, Laj­gút aVléria, Rimaszombat, Vajkó Ilona, Szepsl és Pataki Anita, Ko­márom. Leveleiteket, megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Oj Szó, GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gor­kého 10. KIEV.Ô3A.V A. I-TENSEK) KAS/UÍKBAM TAiXLK<ró>, HAMBM A, fOLYAMI „ KAűjiiKaw ia. EZEK . T-M^^S-J-II *W3N®ANÍ KEvése>F2 ?1MIKIT A TesKEB*!S«M • -JB

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom