Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó

ELMÉLKEDÉS IPARUNK ÖTVENÉVES TÖRTÉNETE •• •• FOLOTT Statisztikai adatokkal bizo­nyíthatnánk, hogy a cseh és a morva országrésznek már az első világháború előtt ipari te­kintetben Európa első országai között voltak. Csupán Csehország több mint 468 ezer ipartelepén közel másfél millió embert foglalkoz­tattak. ötvennél több munkás­sal 2400 vállalat dolgozott, ezernél többel 33. Csehszlová­kia megalapításának idején Itt a legfejlettebbek közé a ruhá­zati ipar, az élelmezési ipar, a fémipar, a faipar, a kő-, föld-, agyag- és üvegipar, a szövő-fo­nóipar, a vas- és gépgyártás, a a vas- és ércolvasztók, üveg­huták és porcelángyárak, to­vábbá az élelmezési és élvezeti cikkeket előállító gyárak tar­toznak. Hasonló volt a helyzet Morvaországban is. Szlovákia Ipara kissé eltérő képet mutatott. Itt csak a múlt század nyolevanas éveiben in­dult meg az ipartelepítés. MI LETT AZ ÖRÖKSÉGGEL? Ilyen Ipari bázissal kezdte meg tehát a fiatal csehszlovák állam a termelést. Itt maradt az egykori Osztrák-Magyar Monarchia iparának 80 száza­léka, területének azonban csu­pán 21, lakosságának pedig 24 százaléka. Nehézségeket oko­zott ezért az áru értékesítése s ehhez járult később a gaz­dasági világválság is. Kiélező­dött a konkurrenciaharc, a cseh bankok és konszernek nyomására ennek következté­ben Szlovákiában az 1921-1929 közti években több mint 300 nagyobb és kisebb ipari üzemet felszámoltak. A köztársaság megalakításakor például Szlo­vákia 10-12 százalékkal része­sedett az ország nyersvas ter­meléséből, ez az arányszám 1926-ban már csupán 2,7 volt. A cseh Iparnak nem volt ér­deke Szlovákia iparosítása, hi­szen itt helyezhette el a kivi­telre szánt termelésének 13-14 százalékát. Igy folytathatnók a felszabadulás előtti idők elem­zését. Beszélhetnénk a gyárak bezárásáról, a munkanélküli­ségről, a kivándorlásról, a szlo­vákiai dolgozók kizsákmányo­lásáról, az alacsony bérekről, a gazdasági elmaradottságról. A HABORÜ SEBEI Aztán jött a második világ­háború. A megszállás sötét évei rányomták bélyegüket az ipa­runkra, közlekedésünkre és egész népgazdaságunkra. Azok az óriási károk, amelyeket a németek örökségül hagytak, még élénk emlékezetünkben vannak. Gazdasági életünk úgy­szólván megbénult... A károk felbecsülhetetlenek voltak, de annál nagyobb volt a munkalelkesedés. Az államo­sítás a dolgozók kezébe adta a termelőeszközöket, megkezdő­dött a konszolidálás! folyamat. Az államosítás első szakasza szlovákiai viszonylatban az Ipa­ri dolgozóknak mintegy kéthar­madát érintette, és megterem­tette az előfeltételeket, hogy a kétéves tervidőszakban (1947­1948) ne csupán a felújításra ás a rekonstrukcióra koncent­rálódjanak, hanem egyúttal megkezdjék Szlovákia céltuda­tos iparosítását Is. A ROHAMOS FEJLŐDÉS ÚTJÁN Mindjárt az első ötéves terv­ben csupán Szlovákiában több mint kétszáz üzemet építettünk fel vagy rekonstruáltunk. A má­sodik ötéves tervet is egészben véve sikeresen kezdtük meg. Miközben az elsőben túlnyo­mórészt az anyagi és emberi források kihasználására össz­pontosítottuk figyelmünket, va­daságban ugyanis még mindig túlnyomórészt a fejlesztés extenzív erőit hasznosítottuk. Nagyobb figyelmet fordítottunk az ún. belső tartalékok lelep­lezésére, amelyek ugyan nagy­mértékben elősegíthetik a ha­tékonyság fokozását, ámde mégsem döntő jelentőségűek a társadalmi munkatermelé­kenység gyors növekedése szempontjából. Bár proklamáltuk az új technika és technológia fejlesz­tésének szükségességét, a tudo­mányos-műszaki -forradalom vívmányai mellett csörtettük kardunkat, nagyobbrészt nem érvényesítettük őket. Ezt bizo­nyítja még ma ls több ipará­erőt kellett gyűjtenünk, új gaz­dasági modellt kidolgoznunk. Oj GYÁRAK, Dj TECHNOLÓGIÁK Bajosan tudnánk felsorolni azt a sok száz üzemet, gyárat, kombinátot, amelyek szocialista építőmunkánk szülöttjeL Elég rápillantani hazánk gazdasági térképére, hogy lássuk: alig akad járás, ahol nem telepitet­tünk volna új gyárat, erőmű­vet, duzzasztógátat vagy egyéb ipari létesítményt. Mégis még sok „fehér folt" akad az ipari foglalkoztatottságot szemlél­tető térképekben. Most már azonban nem ls az a fontos, Hosszú ideig gondolkoztam, hogyan vazoljam fel azt az utat, amelyet iparunk a Csehszlovák Köztársaság megalapítása óta megtett. Mert hosszú, hol egye­nes, hol girbegörbe, hol göröngyös volt ez az út, amely nemegyszer buktatókat is rejtegetett, és az útnak a mai hullámvölgyből kivezető szakasza sem zökke­nőmentes. Rövid írásban természetesen nem adhatunk átfogó képet az ipari termelés kibontakozásáról. Arról, miként valósítottuk meg Szlovákia iparosítását, hány új üzemet létesítettünk, mit hozott az államosítás, miként teljesítettük az ötéves terveket, mire lehetünk büszkék és miért volt szükség gazdasági reform­ra. Tollvégre kívánkozna bekapcsolódásunk a nemzetközi munkamegosztásba, nyersanyag kincseink hasznosítási lehetősége, a műszaki-fejlesztési bázis ki­bontakozása, az ipari foglalkoztatottság alakulása, a mai integrációs folyamat elemzése stb. Ezért csak egynéhány olyan tényre összpontosítjuk figyelmünket, amelyek döntő befolyással voltak és vannak a csehszlovák ipar ötvenéves életére és a mai fejlődési.fok elérésére. gyis a népgazdaság extenzív fejlesztésére, most már minő­ségileg magasabb célokat tűz­tünk ki. Betetőződött a szocia­lista építőmunka, elmélyültek a szocialista termelési viszo­nyok, tovább fejlesztettük a termelőerőket, különösen az iparban, realizáltuk az életszín­vonal emelésének feladatalt. Folytatódott Szlovákia fellen­dülése is, ami annak köszönhe­tő, hogy gazdasága — a CSKP gazdaságpolitikájával összhang­ban — az egységes szocialista népgazdaság szerves részeként fejlődött, tehát nem elszigetelt úton haladt, hanem lehetővé vált számára az egész ország közös forrásainak a kihasználá­sa. Ezzel magyarázhatjuk, hogy rövid idő alatt behoztnk az ipari fejlődésben tapasztalt ötvenéves lemaradást és sok tekintetben világszínvonalra blrkóztuk fel magunkat. KÉSETT A MŰSZAKI FEJLESZTÉS A szocializmus megszilárdu­lásának időszaka azonban szá­mos égető problémát is felve­tett, amelyeket hatékonyon és sürgősen meg kellett oldani. A kellemes eredmények mellett olyanok ls akadtak, amelyek terhünkre váltak, hátráltatták előrehaladásunkat. A népgaz­gunk anyagi-műszaki bázisának elégtelen színvonala, s hason­lóképen közszükségleti és az élelmiszeripar is távol van a világszínvonaltól. Azt, hogy a termelést ennek ellenére nagy­mértékben fokoztuk, a foglal­koztatottság megnövekedésének és nem az új technika érvénye­sítésének köszönhettük. ARÁNYTALANSÁGOK ÉS RENDELLENESSÉGEK Idővel további nehézségek is felütötték a fejüket. Arányta­lanság alakult ki az ipar és a mezőgazdaság fejlődése között, diszharmónia a közlekedés és egyes iparágok között. Súlyos anomáliák léteztek a kohóipar és a gépipar és hasonlóképpen a gépipari termelés struktúrá­ja és a beruházási programok között stb. Ezek és a hasonló körülmé­nyek okozták, hogy az 1982­1963-as években ipari termelé­sünk stagnált, egy helyben to­pogott. A részaránytalanságok és az elégtelen hatékonyság elsősorban az irányítás és a tervezés alacsony színvonalá­nak a számlájára írhatók. Az ad­minisztratív-direktív irányítási rendszer is hibás abban, hogy le kellett mondanunk a harma­dik ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítéséről. l'M hogy egyre újabb gyár kezdjen termelni, mint inkább az, hogy a meglevőket modernizáljuk, ki­bövítsük — ha ezt megérdem­lik —, a legkorszerűbb techno­lógiákat érvényesítsük bennük, fokozzuk a termelés hatékony­ságát. Egyúttal nem feledkez­hetünk meg az iparilag kevéssé fejlett területekről sem. És még valamiről: arról, hogy ne gyárt­sunk fölösleges dolgokat. NE TERMELJÜNK MINDEN ÁRON Ezzel összefüggésben enged­jenek meg egy kis extemporét. Az egyik tudományos konfe­rencia amerikai résztvevője Igy szórakoztatta a társaságot: — Képzeljék el, ha Csehszlová­kiában történetesen nincs szög — megkezdik a gyártását. (Ne­vetés.) — Ha pedig egy bizo­nyos elektroncsőre van szüksé­gük, elektroncsöveket kezdenek gyártani... És ha hiányzik a... Valamennyien abszurd dolog­nak tartották, hogy mi egysze­rűen nem importáljuk az olyan termékeket, amelyek számára nem érdemes új üzemet létesí­tenünk, pedig ezekre — a nem­egyszer apróságokra — szüksége van iparunknak, tegyük fel egy világtalálmány sorozatgyár­tásának korai megkezdéséhez... Nem titok, hogy miközben a Föld lakosságának fél százalé­ka él hazánkban, a világpiacon előforduló áruféleségek 80 szá­zalékát gyártjuk, továbbfejlesz­tésükhöz viszont hiányzik a ku­tatóbázis. Vannak magas szín­vonalú repülőgépeink, textil- és szerszámgépeink, mozdonyaink, teherautóink, turbináink stb., azonban számos kimondottan fölösleges dolgot is gyártunk. Az ls nyílt titok, hogy pillanatnyi­lag kétszáz milliárd korona ér­tékű hasznavehetetlen elfekvő készletünk van. Ezek is olyan tények, amelyek beíródtak ipa­runk ötvenéves történetébe... KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGEK Iparunk fejlesztésére az el­múlt évtizedekben sok-sok mil­liárd koronát fordítottunk. Sok­szor hasznosan, máskor kevés­bé megfontoltan. Számos olyan termékek gyártását ls bevezet­tük, amelyek kevéssé hatékony­nak bizonyultak. Nem minden esetben alkalmazzuk még ma sem a legkorszerűbb technoló­giát, márcsak azért sem, mert túlságosan lassan építkezünk és ennek következtében az építkezés megkezdésekor mo­dernnek számító berendezések az üzembe helyezésükkor már gyakorlatilag elavultak... Modernizálnunk kell termelé­sünket és nem kell félnünk akár munkaszervezési progra­mok megvásárlásától sem. Olyan Iparágak fejlesztésére kell összpontosítani figyelmün­ket, amelyekben világszínvona­lat érünk el. Még mindig elhanyagoljuk nyersanyagkincseink haszno­sítását. Gondoljunk csak az ér­tékes faanyagra, a magnezitre, a perlitre stb. Ezen a téren ls sok a tennivaló. Itt nem lenne szabad tétováznunk, nagyvona­lúbbaknak kellene lennünk a beruházásokban. Iparunk egyre inkább bekap­csolódik a világ munkamegosz­tásába. Űj nemzetközi gazdasá­gi egyezmények, kooperációs kapcsolatok létesülnek, bővül a külkereskedelmi forgalom, nem Idegenkedünk már idegen sza­badalmak megvásárlásától Ilyen gondolatok vetődtek fel bennem, elgondolkodva Iparunk ötvenéves története fölött. Sok pozitívumot ta­láltam benne, de számos problémát és kihasználatlan lehetőséget is. Az az út, amelyre ipari termelésünk az utóbbi években lépett, mégis optimizmussal tölt el. Bár­csak mindaz az új ésszerű gondolat és terv, amely ipa­ri szakembereink „agytrösztjéből" származik, ne lenne halvaszületett. DÓSA JÓZSEF HHHHBHHHHHHHBflHHHHBBHBBBflSIBHHHflH

Next

/
Oldalképek
Tartalom